Debreceni Ítélőtábla Bf.III.165/2016/
- A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
- évi április hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: A különösen nagy kárt okozó üzletszerűen, folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Nyíregyházi Törvényszék
- évi október hó
- napján kihirdetett 3.B.135/2013/
- számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint: A vádlott börtönbüntetését 5 (öt) év 6 (hat) hónapra enyhíti, a közügyektől eltiltás tartamát 6 (hat) évre enyhíti. Kötelezi a vádlottat, hogy a megítélt polgári jogi igény után az államnak külön felhívásra 1 500 000 (egymillió-ötszázezer) forint eljárási illetéket fizessen meg. A vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzással érintett MTD fűnyíró sorszáma
- Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a szabadságvesztés tartamába. A fellebbezési eljárásban felmerült 17 500 (tizenhétezer-ötszáz) forint bűnügyi költség a vádlottat terheli. Indokolás: A Nyíregyházi Törvényszék ítélete ellen a vádlott elsődlegesen a felmentése, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést, míg a védője - a számára kézbesítés útján közölt határozattal szemben - nem élt a jogorvoslati jogával. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott továbbra is a felmentését kérte, esetlegesen enyhébb büntetést, a kirendelt védő ezzel azonos tartalommal nyilatkozott. Az ügyész tudomásul vette az elsőfokú bíróság ítéletét. A fellebbviteli főügyészség az átiratában az enyhítésre irányuló vádlotti fellebbezést megalapozottnak tartva, a törvényszék ítéletének a megváltoztatását indítványozta, kiemelve az igen nagyfokú sértetti közrehatást, mely a „józan ész követelményeinek” is ellentmondott. A másodfokú eljárásban az ügyészség képviselője ezen álláspontját fenntartotta, egyben rámutatott arra, hogy a felmentést célzó jogorvoslat alaptalan, az nem foghat helyt. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.
- §-ának
(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt nyilvános ülésen bírálta felül, figyelemmel a Be. 361. §-ának
(1)bekezdésében írtakra. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok körültekintő betartásával folytatta le a bizonyítást. Hangsúlyt fektetett a vádlott következetlen vallomásainak ellenőrzésére, ezért igen nagy számú tanút hallgatott ki, és igazságügyi könyvszakértői véleményt is beszerzett. A feltárt bizonyítékokat egyenként és összességében megvizsgálta, az érintett tanúvallomások tartalmát összevetette a banki iratokkal és a tárgyaláson ismertetett egyéb okirati bizonyítékokkal. Értékelő tevékenységéről követhető módon, részletesen számot adott, teljesítve ezzel az indokolási kötelezettségét. Az iratok tartalma alapján, figyelemmel a Be. 352. §-a
(1)bekezdésének a/ pontjára a tényállás csupán azzal egészítendő ki, hogy T1, aki a kölcsönöket a vádlottnak adta 1932. .... napján született. A tényállás megalapozott, a Be. 352. §-ának
(2)bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban irányadó. Az elsőfokú bíróság indokolása kapcsán az ítélőtábla szükségesnek tartja azon tanúk nevét is feltüntetni, akiket a törvényszék az eljárásában kihallgatott ugyan, de a határozatában nem nevesítette őket: T2 (a vádlott gyermekeként megtagadta a tanúvallomást), T3, T4, T5, T6, T7, T8 (hozzátartozóként szintén a mentességi jogával élt). Az érintett tanúk vallomása a tényállás megállapítására érdemi befolyással nem bírt, de a határozat indokolásában erre szükséges és célszerű utalni, figyelemmel egy esetleges rendkívüli jogorvoslatra is. A törvényszék okszerű következtetést vont le avádlott bűnösségére, és törvényes az általa megvalósított bűncselekmény jogi minősítése is. Az elsőfokú bíróság a Be.
- §-a kapcsán részletesen vizsgálta, hogy a bűncselekmény elkövetésének idején, avagy annak elbírálásakor hatályban lévő büntető anyagi jogi törvény alkalmazása a kedvezőbb-e a vádlottra. Érvelése helytálló, azt az ítélőtábla osztja. A törvényszék jórészt feltárta a vádlott javára és terhére értékelendő bűnösségi körülményeket, amelyek kiegészítése szükséges a következők szerint: Enyhítő hatása van a sértetti közrehatásnak, hiszen T1 hiszékenysége, nem körültekintő magatartása tette lehetővé azt, hogy a vádlott hosszabb időn át -
- tavaszától
- január
- napjáig - közel 70 millió forintot tudott kicsalni a visszafizetés reális lehetősége és szándéka nélkül, és ennek kihatása volt a bűncselekmény minősítésére (teljes kárösszeg). Ezzel szemben súlyosító körülményként kell értékelni - bár nyomatéka elenyésző - a részbeni társtettesi elkövetést. Az elsőfokú bíróság megindokolta, hogy a büntetést miért az irányadó középmérték (7 év 6 hónap) alatt szabta ki, amivel az ítélőtábla is egyetért. Ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt figyelemmel a törvényszék - és nem is lehetett, hiszen nem értékelte - a nagyfokú sértetti közrehatást, ami miatt az ítélőtábla lehetőséget látott a kiszabott büntetés jelentős, egy évvel történő enyhítésére, amelyben szerepet játszott az elkövetéstől a jogerős elbírálásig eltelt több éves időmúlás is. Az ítélőtábla a szabadságvesztés mértékét szem előtt tartva enyhítette a mellékbüntetést közügyektől eltiltás - tartamát is a rendelkező részben írtak szerint. A vádlottal szemben az így kiszabott 5 év 6 hónap szabadságvesztés és 6 év közügyektől eltiltás tükrözi a vádlott társadalomra veszélyességét, az általa elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát, bűnösségének fokát, egyben igazodik a büntetés kiszabásánál irányadó egyéb körülményekhez is. A büntetés összhatásában szükséges, egyben elegendő is a Btk.
- §-ában meghatározott büntetési cél, a társadalom védelme érdekében. Az eddig írtakból következik, hogy a vádlott és a másodfokú eljárásban ehhez hivatalból csatlakozó védő felmentést célzó - érdemben meg sem indokolt - fellebbezése nem vezethetett eredményre. A törvényszék döntött az előterjesztett polgári jogi igényről, azonban elmulasztott rendelkezni az ezzel kapcsolatos eljárási illetékről. Az ítélőtábla ezért az illetékekről szóló
- évi XCIII. (Itv.)
- §-a
(1)bekezdésének a/ pontja értelmében - mivel mérsékelt illeték kiszabására nem volt lehetőség - rendelkezett 1 500 000 forint eljárási illetéknek a vádlott által történő megfizetéséről. Elírás következtében szükséges volt a vagyonelkobzással érintett egyik tárgy sorszámát pontosítani. Az eddig kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a Nyíregyházi Törvényszék ítéletét a Be. 372. §ának alkalmazásával - a rendelkező részben írtak szerint - megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az előzetes letartóztatás beszámításáról hozott rendelkezés a Btk. 92. §-ának
(1)és
(2)bekezdésén alapul, míg a fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381. §-ának
(1)bekezdése alapján döntött a másodfokú bíróság. Végezetül megjegyzi az ítélőtábla, hogy az ülnökváltozás miatt megismételt eljárás következtében az elsőfokú ítélet bevezető részében kizárólag a
- szeptember
- napjától kellett volna feltüntetni a tárgyalási napokat. Debrecen,
- évi április hó
- napján Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 3.B.135/2013/
- számú ítélete az ítélőtábla ítéletében írt változtatásokkal a mai napon jogerős és végrehajtandó. Debrecen,
- évi április hó
- napján . Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.