A... Törvényszék ... (....) ügyvéd által képviselt ... (...) I. rendű és ... (...) II. rendű felpereseknek - ... (....) ügyvéd által képviselt ...Mezőgazdasági Zrt. (....) alperes ellen felmondás érvényességének megállapítása iránt a ... Járásbíróságon indult perében a
- február
- napján.... szám alatt meghozott ítélet ellen a felperesek részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a felperesek által a .... hrsz.-ú ... ha területű, a... hrsz.-ú... ha területű, a .... hrsz.-ú ... ha területű, a ... hrsz.-ú... ha területű, a... hrsz.-ú ... ha területű, a... hrsz.-ú ... ha területű, a.... hrsz.-ú ... területű, a ... hrsz.-ú ...ha területű, a ... hrsz.-ú ... ha területű, a... hrsz.-ú ... ha területű, a ... hrsz.-ú ... ha területű, a ... hrsz.-ú ... ha területű, a... hrsz.-ú ... ha területű, a... hrsz.-ú ... ha területű, a ... hrsz.-ú ...ha területű, a .... hrsz.-ú ...ha területű, a.... hrsz.-ú ... ha területű, a ... hrsz.-ú ... ha területű, és a ... hrsz.-ú 3,3360 ha területű, valamint a szügyi ...hrsz.-ú ... ha területű, a .... hrsz.-ú... területű, a.... hrsz.-ú ...ha területű és a ...hrsz.-ú ... ha területű ingatlanokra vonatkozó haszonbérleti szerződésnek a
- augusztus 26-án kelt felmondása érvényes. Kötelezi az alperest, hogy a felpereseknek 15 napon belül fizessen meg (Nyolcvannyolcezer-egyszázötven) forint első, és másodfokú perköltséget. 88.150.- Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság az ítéletében a felperesek részéről felmondás érvényességének megállapítása iránt előterjesztett kereseti kérelmet elutasította. Az általa megállapított tényállás szerint a felperesek szüleiktől kapták ajándékba
- júniusában és júliusában a perben érintett földterületeket. Ezen földterületekre még az alperes jogelődje az ajándékozó szülők tulajdonszerzését megelőzően
- év végéig szóló határozott idejű haszonbérleti szerződést kötött. Az ajándékozást követően a felperesek
- augusztus 26-án az alperes haszonbérleti jogviszonyát 60 napos felmondási határidővel a gazdasági év végére felmondták. A felmondásban a felperesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy a tulajdonukba került ingatlanokat 5 éven belül nem idegenítik el és azt saját maguk használják a családi gazdaság keretében. Egyben felhívták a haszonbérlőt a felmondás tudomásul vételével kapcsolatos nyilatkozat tételre, valamint tájékoztatták, hogy a felmondást a postára adását követő
- napon kézbesítettnek tekintik, az alperes részéről történt tudomásul vétel hiányában ezt követő 8 napon belül bírósághoz fordulnak. Miután az alperes a kézhezvételt,
- augusztus 27-ét követően nyilatkozatot nem tett, a felperesek
- szeptember 3-án pert kezdeményeztek a bíróságon. Keresetükben elsődlegesen a haszonbérlet felmondása hatályának megállapítását, másodlagosan a Ptk.
- §
(3)bekezdése alapján az alperes jognyilatkozatának bírói ítélettel történő pótlását kérték. Az elsőfokú bíróság érdemi döntése meghozatalakor a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 18/A. §-ban foglaltakat értelmezte, tekintettel arra, hogy a perben az nem volt vitás, hogy a felperesek a felmondásra vonatkozó eljárási határidőket betartották. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a perben eldöntendő kérdés az, hogy a felperesek, mint az osztatlan közös tulajdonban álló perbeli ingatlanok tulajdonostársai, az ajándékozási szerződéssel bekövetkezett tulajdonosváltozásra tekintettel jogosultak voltak-e a határozott idejű haszonbérleti szerződés felmondására. A törvény 18/A. §
(1)és
(2)bekezdésének összevetéséből arra a megállapításra jutott, hogy a bérbeadó személyében történt változásra tekintettel a felmondás joga csak abban az esetben gyakorolható, ha az
(1)bekezdés szerint kialakított önálló ingatlan jött létre, az semmiképpen sem illeti meg a csupán tulajdoni hányadot megszerző új tulajdonost. Utalt arra is, hogy aggályosnak tekinthető a kiskorúaknak az ingatlan saját hasznosítására tett vállalása, valamint a perbeli tulajdonátruházás felveti a visszaélésszerű joggyakorlás kérdését is. Ezekkel azonban az érdemi döntésre tekintettel foglalkoznia nem kellett. Miután pedig a felperesek felmondási jogukat nem a törvénynek megfelelően gyakorolták, az alperes jognyilatkozata a bíróság által nem pótolható. Az ítélettel szemben a felperesek nyújtottak be fellebbezést, melyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan a döntés megváltoztatásával a felmondás érvényességének megállapítását, illetve a jognyilatkozat pótlását kérték. Álláspontjuk szerint a törvény 18/A. §
(2)bekezdése az
(1)bekezdéstől teljesen eltérő, önálló felmondási jogalapot állapít meg. Ezt az értelmezést támasztja alá a
(3)bekezdés is, mely az írásbeliséget mindkét megelőző, tehát az első és a második bekezdés szerinti felmondásra egyértelműen alkalmazni rendeli. Hivatkoztak arra is, hogy a felperesek családi gazdálkodásba vételére 2013. július 17-én sor került, ami azt jelenti, hogy jogszabály nem zárja ki a kiskorúak családi gazdálkodásban történő részvételét. A tulajdonszerzésük pedig egyértelműen azért történt, hogy a családi gazdálkodás feltételeit javítsák, a művelést hatékonyabbá tegyék. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján. Megítélése szerint a
(2)bekezdésben foglalt szabályozás már eleve az 1/1 arányban tulajdonba került földterületre vonatkozott. Hivatkozott továbbra is arra, hogy a kiskorúak részéről a saját művelés megvalósulása aggályos. Továbbá azzal, hogy vállalták, hogy 5 éven belül nem idegenítik el a tulajdonukba került földterületet, megterhelték a vagyonukat, mely nyilatkozat gyámhatósági engedélyhez kötött. Miután az általuk közölt felmondás erre tekintettel semmis, arra időbeli korlát nélkül lehet hivatkozni. A felperesek részére történt ajándékozás visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül, mivel annak kizárólag az volt a célja, hogy a felperesek a felmondással élhessenek, ami sérti a haszonbérlő érdekeit és ez a jó erkölcsbe is ütközik. A törvényszék az iratok felülvizsgálata alapján megállapította, hogy a felperesek fellebbezése az alább írtakra tekintettel alapos. Helyesen mutatott rá arra az elsőfokú bíróság, hogy a perben az általa is felhívott, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 18/A. §-ában foglalt szabályozást kell alkalmazni és értelmezni. A törvényszék álláspontja szerint azonban ezen jogszabály tartalmát tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság, s téves jogértelmezés alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek kereseti kérelme nem alapos. Miután a perben az nem volt vitás, hogy a felperesek a felmondásra vonatkozó eljárási szabályokat betartották és az is megállapítható volt, hogy a felmondáshoz megkívánt egyéb jognyilatkozatot megtették, így vállalták a saját maguk által történő hasznosítást, illetve, hogy 5 éven belül az ingatlanokat nem idegenítik el, a jogszabályt kizárólag abból a szempontból kellett értelmezni, hogy az új tulajdonost a haszonbérleti szerződés felmondása abban az esetben is megilleti-e, ha osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan tulajdoni hányadán szerez tulajdont. A törvényszék álláspontja szerint a 18/A. §
(1)és
(2)bekezdései egymástól független, önálló felmondási okokat szabályoznak. Ezen felmondási okok mindkét bekezdés értelmében a haszonbérbeadó tulajdonos oldalán következnek be. Az
(1)bekezdés azt az esetet szabályozza, amikor a tulajdonostárs haszonbérbeadó, önálló ingatlan tulajdonosává válik, melyre kizárólag a földrendezés szabályai alapján kerülhet sor. A második bekezdés azokra az esetekre vonatkozik, amikor a földrendezés szabályain kívül, bármilyen más egyéb okból változás történik a haszonbérbeadó személyében. A
(2)bekezdés tehát nem szűkítése az
(1)bekezdésben foglalt szabályozásnak, hanem attól eltérő, önálló szabályozás, és nem tartalmazza azt a megszorítást, hogy csak az 1/1 arányú tulajdonnal rendelkező haszonbérbeadóra vonatkozik, míg a
(3)bekezdés éppen ezért mindkét, az
(1)és
(2)bekezdésben szabályozott felmondási lehetőségre ír elő közös szabályokat. Miután a felperesek jogszerűen élhettek felmondási jogukkal, nem állapítható meg, hogy a köztük és a szüleik közötti ajándékozási szerződés jogszabályba, illetve jó erkölcsbe ütközik. Az ugyanis az egységes családi gazdálkodás kialakítását célozta, ami nem minősül visszaélésszerű joggyakorlásnak. A felpereseknek az 5 éves elidegenítési kötelezettség vállalásához pedig nem kellett a gyámhatóság külön hozzájárulása, mivel azt egyrészt maga az ajándékozási szerződés tartalmazta - melyhez a gyámhatóság hozzájárult -, másrészt ez nem jelenti az ingatlan megterhelését. Fentiekre tekintettel a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésében foglaltak szerint megváltoztatta. Az eredményesen fellebbező felperesek javára a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperest perköltség megfizetésére, mely a felperesek jogi képviselőjének Áfával növelt, a munkadíjából és az általuk lerótt első- másodfokú illeték összegéből áll. ..., 2014. december 10. ... sk. a tanács elnöke ... sk. előadó bíró ... sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő