Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40.016/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Bálint Norbert Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - az Ecsedi & Ács Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen 8.958.000 forint osztalék és járulékai megfizetése iránt indított perében a N.Törvényszék
- február
- napján kelt N. számú ítélete ellen az alperes által
- sorszámon előterjesztett és Pf.
- sorszámon pontosított fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 15 napon belül (kétszáznyolcvannégyezer-négyszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. 284.400 Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékes adóhatóság felhívására - 716.600 (hétszáztizenhatezer-hatszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- április és
- december
- napja között egyedüli tagja volt a N.-nek. A
- május 19-én meghozott 2/2010.(V.19.) alapítói határozattal a felperes döntött a N.
- évi egyszerűsített éves beszámolójának elfogadásáról, egyben a társaság által elért
- évi adózott eredményből és az eredménytartalék terhére 23.958.000 forint osztalékot hagyott jóvá saját maga részére. A fenti összegből a N. több részletben, összesen 15.000.000 forint osztalékot fizetett ki a felperes részére
- november
- napjáig. A felperes a
- december 15-én kelt adásvételi szerződéssel a N.-ben fennálló üzletrészét a K. Kft. részére értékesítette. Az üzletrész adásvételi szerződés 3.
- pontja rögzítette, hogy a 2009-es gazdasági év során képződött, de az eladó részéről még fel nem vett osztalék az eladót illetik meg továbbra is.
- május 23-ai keltezéssel a felperes egyenlegközlő levelet küldött a N.-nek, amelyben közölte, hogy 8.958.000 forint osztalékkövetelése áll fenn a társasággal szemben, amelynek fizetési határideje
- május
- napja. Az egyenlegközlőt a N.
- március 28-án átvette, a
- május 30-án kelt válaszlevelében a felperessel azt közölte, hogy likviditási problémák miatt nem áll módjában kiegyenlíteni a követelést, és az összeg jogosságát is kétségbe vonta. A N.
- január 1-jével beolvadt az alperesbe, amely így a N. általános jogutódjává vált. A felperes
- szeptember 14-én levelében szólította fel az alperest a 8.958.000 forintos hátralékos osztalék és annak,
- május 3-tól a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére. Az alperes a
- október 2-án kelt válaszában a fizetést megtagadta. A felperes a
- december
- napján .... számon előterjesztett keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest 8.958.000 forint osztalék és annak
- május 3-tól a kifizetés napjáig járó, az
- évi IV. törvény (Ptk.) 301/A.§-a szerinti késedelmi kamatai és perköltség megfizetésére. Az alperes mulasztására tekintettel a bíróság az alperessel szemben a kereset szerinti tartalommal bírósági meghagyást bocsátott ki. Az alperes ellentmondása folytán újraindult eljárásban a felperes keresetét elsődlegesen az eredeti tartalommal terjesztette elő, másodlagosan kártérítés címén kérte az alperes marasztalását ugyanezen tőkeösszeg és járulékai megfizetésére a Ptk.312.§, 213.§ és 339.§-a alapján. Az alperes módosított ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az osztalékfizetésről rendelkező alapítói határozat előtt az alperes ügyvezetője nem tette meg a Gt.131.§
(3)bekezdése által megkívánt fizetőképességi ügyvezetői nyilatkozatot, ezért az alperes (illetve jogelődje) jogszerűen nem fizethetett volna osztalékot a felperes részére. Álláspontja szerint az osztalékfizetésről hozott határozat jogszabálysértő volt, így az annak alapján eszközölt kifizetések is. A felperes kereseti kérelmének jogalapja hiányzik, a Gt.134.§
(1)bekezdése alapján a már kifizetett osztalékot is vissza kellene fizetnie - e körben azonban az alperes viszontkeresetet nem kívánt előterjeszteni. Hivatkozott arra is, hogy a N.
- február 28-án készült független könyvvizsgálói jelentésének záradéka a társaság éves beszámolójába foglalt előterjesztésre nézve azt a figyelemfelhívást tartalmazta, hogy a megelőző időszakban képzett eredménytartalék terhére előirányzott osztalékfizetés - előre láthatóan lényeges mértékben - kedvezőtlen irányba befolyásolhatja a társaság jövőbeni pénzügyi, vagyoni és jövedelmi helyzetének alakulását. Álláspontja szerint ez bizonyítja azt, hogy a 2/2010.(V.19.) alapító határozattal a felperes, mint alapító az alperes jogelőd gazdaságos működését veszélyeztette, közvetetten hozzájárulhatott az alperes jelenlegi csődhelyzetéhez. A másodlagos jogcím alapján is vitatta a kereset megalapozottságát.
- március 24-ei hatállyal az alperes csődeljárás alá került. A felperes a csődeljárásban a perben érvényesített követelését bejelentette, azt teljes összegben a vagyonfelügyelő vitatott követelésként nyilvántartása vette. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 8.958.000 forintot és annak
- május 3-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8%-kal növelt mértékű kamatát, valamint 340.000 forint perköltséget. Kötelezte továbbá az alperest 537.500 forint feljegyzett eljárási illeték viselésére is. Az elsőfokú bíróság a felperes által előterjesztett elsődleges jogcímen a keresetet megalapozottnak találta. Kifejtette, hogy a N. az alapítói határozat meghozatalakor egyszemélyes társaságként működött. A Gt.168.§
(1)bekezdése értelmében így mind a beszámoló jóváhagyásáról, mind pedig a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésről a felperes, mint egyedüli tag volt jogosult dönteni. Az általa meghozott társasági határozat, annak meghozatalától kezdve kötelező volt a társaságra és annak tagjaira nézve. A törvény tiltó rendelkezése hiányában lehetőség lett volna arra, hogy határozatát később módosítsa, az osztalék kifizetésének időpontját elhalassza vagy az osztalék megállapítására vonatkozó határozatot hatályon kívül helyezze, ilyen azonban a perbeli esetben nem történt. A felek egyező előadása alapján rögzítette, hogy a perbeli alapító határozat bírósági felülvizsgálatára a Gt.45.§-a alapján a törvény által megszabott jogvesztő határidőben nem került sor, ami azt jelenti, hogy a felperes követelése érvényes és hatályos társasági határozaton alapul. Az alperes utóbb az alapító határozat jogsértő voltára - a jogvesztő határidő elmulasztása miatt - nem hivatkozhat. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a Gt.131.§
(3)és
(4)bekezdése szigorú tőkevédelmi és hitelező érdekvédelmi szabályokat tartalmaz, ugyanakkor a felperes tagsági jogviszonya az alperesi jogelőd társaságban 2010. decemberében üzletrésze értékesítésével megszűnt, így a felperes a társaság hitelezőivel került azonos helyzetbe, függetlenül attól, hogy követelése korábban fennállott tagsági jogviszonyával kapcsolatban keletkezett. A tagsági jogviszony megszűnése miatt az alperes ezért a felperessel szemben nem hivatkozhat a Gt.131.§-ában foglalt tőkevédelmi rendelkezésekre. A felperestől, mint a társaság hitelezőjétől nem várható el a társaság gazdasági érdekeinek előtérbe helyezése. Az osztalékigény alapját képező társasági határozat jogszerűsége már nem vitatható, nincs jelentősége annak, hogy a N. ügyvezetője a vitatott alapítói határozat meghozatala előtt a Gt.131.§
(3)bekezdésében foglalt nyilatkozatot megtette-e. Döntésére tekintettel a másodlagos jogcím alapján a kereset megalapozottságát nem vizsgálta. Az ítélet ellen, tartalma szerint, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben arra hivatkozott, hogy a perbeli osztalékkifizetésről szóló alapító döntés előtt a N. ügyvezetője nem tett a Gt.131.§
(3)bekezdése szerinti nyilatkozatot, ennek hiányában pedig az alperes nem fizethetett volna osztalékot. Továbbra is hivatkozott a 2010. február 28-án készült független könyvvizsgálói jelentésre és az abban foglalt korlátozó záradékra. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Pp.167.§
(1)bekezdésében, 206.§
(1)bekezdésében, 221.§
(1)bekezdésében foglaltakat, valamint a Gt.131.§
(3)bekezdésében és 134.§
(1)bekezdésében foglaltakat. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes fellebbezésében a Pp.167.§
(1)bekezdése és 221.§
(1)bekezdésének megsértését állította, azonban a vélelmezett jogsértések indokát, annak ténybeli alapját nem adta elő. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban a fellebbezésben megjelölt okból eljárási szabálysértés nem történt. A felperes a fellebbezésben hivatkozott anyagi jogi jogsértések fennállását is vitatta. Tévesnek tartotta a fellebbezésnek a Gt.134.§
(1)bekezdésére hivatkozását utalva arra, hogy az a polgári jogi jogviszonyra figyelemmel történt tagi kifizetésről szól, jelen perben viszont a felperes korábbi tagsági jogviszonyára figyelemmel követel osztalékot, így ez a jogszabályhely adott esetben nyilvánvalóan nem alkalmazható. A Gt.131.§
(3)bekezdésében szabályozott nyilatkozat hiányával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az legfeljebb a társasági határozat bírósági felülvizsgálatnak lehetne alapja, adott esetben azonban a Gt.45.§-a szerinti jogvesztő határidő eltelte miatt ilyen kereset már nem terjeszthető elő. Hivatkozott arra, hogy a Gt.45.§-a szerinti keresettel meg nem támadott határozat jogszerűségét, szabályszerűségét az alperes jelen perben már nem vitathatja. A meg nem támadott határozat a társaságot, illetőleg annak jogutódját köti. Utalt arra is, hogy a társasági határozat érvénytelenségének észlelésére hivatalból nem kerülhet sor. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonásához külön eljárás, a társasági határozatok bírósági felülvizsgálata iránti per (Gt.45-46.§) lefolytatására lett volna szükség. Hivatkozott arra is, hogy a tagsági jogviszony megszűnésével a felperes azonos státuszba került a társaság egyéb hitelezőivel függetlenül attól, hogy a társasággal szemben fennálló lejárt követelésének jogcíme eredetileg a tagsági jogviszonyával összefüggésben őt megillető osztalékigény volt. Ebből következően az alperes a felperessel szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely a tagsági jogviszony fennállásából ered. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. Az alperes által előterjesztett fellebbezésben megjelölt eljárási szabálysértésekkel kapcsolatban az alperes fellebbezésében tényelőadást nem tett, a másodfokú bíróság nem észlelt az elsőfokú eljárás során elkövetett olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely miatt a tárgyalás megismétlése lenne szükséges. Megalapozatlan a fellebbezés a Gt.131.§
(3), illetve 134.§
(1)bekezdésében foglaltakra hivatkozás körében is. A Gt.134.§-a szerint a 131.§
(4)bekezdésében foglaltak megfelelően alkalmazandók abban az esetben is, ha a tag polgári jogi szerződés alapján nem tagsági jogviszonyára tekintettel, olyan kifizetésben részesült, amelyre a 131.§
(1)bekezdésében foglaltak egyébként nem adnának lehetőséget és amely a felelős társasági gazdálkodás következményével összeegyeztethetetlen. A felperes kereseti kérelmének elsődleges jogcíme osztalékkifizetés volt, ami a korábban fennálló tagsági jogviszonyán alapult, ezért a Gt. nem tagsági jogviszonyra tekintettel, polgári jogi szerződés alapján történt kifizetésre vonatkozó rendelkezése a jelen perben nem alkalmazható. A Gt.131.§
(3)bekezdése szerint az ügyvezetőnek írásban nyilatkoznia kell a taggyűlésnek arról, hogy a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét, illetve a hitelezők érdekeinek érvényesülését. A nyilatkozat megtételének elmulasztásával történő kifizetéssel, illetve valótlan nyilatkozattételével okozott károkért az ügyvezető a vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános rendelkezések szerint felel. Az ügyvezető köteles a nyilatkozatot 30 napon belül a cégbírósághoz elektronikus úton benyújtani. A bejelentés nem jár illetékfizetési és közzétételi kötelezettséggel. Helyesen hivatkozott fellebbezési ellenkérelmében a felperes arra, hogy az ügyvezetőnek a fentiek szerint szabályozott írásbeli nyilatkozata a Gt.131.§
(1)bekezdése szerinti osztalékkifizetésre vonatkozó taggyűlési határozat meghozatalának előfeltétele. A nyilatkozat megtételének hiánya a taggyűlési határozat bírósági felülvizsgálata iránti kereset alapjául szolgálhat, adott esetben azonban a taggyűlési határozat megtámadására a Gt.45.§-ában írt jogvesztő határidőn belül nem került sor, ezért az érvényes és hatályos taggyűlési határozat alapján a felperes kereseti kérelme megalapozott. A kifejetett indokokra tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§
(2)bekezdése és 254.§
(3)bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. A sikertelenül fellebbező alperes perköltséget nem igényelhet és a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján viselni tartozik a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, amely a felperest képviselő ügyvéd munkadíjából áll, és amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdése, valamint 4/A.§-a alapján állapította meg. Ugyancsak a Pp.78.§
(1)bekezdése, valamint a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles az alperes az illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére A fellebbezést a másodfokú bíróság a Pp.256/A.§
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- július
- Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Kutasi Tünde s.k. bíró