A határozat elvi tartalma: Társtettesség akkor is megállapítható, ha nem valamennyi elkövetővel szemben kerül sor vádemelésre. KÚRIA Bfv.I.990/2015/6.szám A Kúria Budapesten, a
- év november hó
- napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t : A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt I. rendű terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Győri Járásbíróság B.718/2011/
- számú ítéletét, valamint a Győri Törvényszék 3.Bf.294/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Győri Járásbíróság a
- június
- napján kihirdetett B.718/2011/
- számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) pont], 2 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(4)bekezdés b/
- pont] és társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(4)bekezdés b/
- pont]. Ezért őt, mint visszaesőt, halmazati büntetésül egy év hat hónap börtönbüntetésre és a közügyektől kettő év eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A terhelttel szemben kilencvenezer forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 15.B.29/2005/
- számú - a Győri Ítélőtábla Bf.19/2005/
- számú végzése folytán
- december
- napján jogerőre emelkedett - ítéletéhez fűződő feltételes szabadságot megszüntette. A terheltet az ellene 3 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntette [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(4)bekezdés b/
- pont] és 2 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntette [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmentette. A bíróság rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a polgári jogi igényekről és a bűnügyi költség viseléséről. A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljárt Győri Törvényszék a
- július
- napján jogerős 3.Bf.294/2013/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: az I. rendű terhelt cselekményeit a
- évi C. törvény alapján 7 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettének, melyből 5 rendbeli kísérlet [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bc) pont,
(3)bekezdés b) pont] minősítette. A főbüntetés tartamát kettő év szabadságvesztésre súlyosította akként, hogy annak végrehajtási fokozata börtön. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §
(1)bekezdés
- a)és
- c)pontjára hivatkozással, melyben az alapeljárásban előterjesztett védekezését megismételve törvénysértő elítélésére hivatkozott. A társtettesség törvényi fogalmát értékelve kifejtette, hogy az eljárásban nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, hogy ő társtettesként valósította volna meg a terhére rótt cselekményeket. Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy a hasonló bűncselekmények előzetes letartóztatásba helyezését követően is folytatódtak. A bizonyítékok szerint a cselekmények hátterében egy hölgy állt, akivel neki semmilyen kapcsolata nem volt. Az Alkotmánybíróság határozataira utalva hivatkozott arra, hogy az Alaptörvény jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonságot sértette elítélése, tekintettel arra, hogy a bizonyítási eljárások nem voltak kellőképpen alaposak, miként a nyomozás sem. Kétséget kizáróan nem lehetett a bűnösségét megállapítani. Indítványozta ezért a felülvizsgálati eljárás lefolytatását. A Legfőbb Ügyészség BF.1118/2015. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt azzal, hogy az anyagi jogi szabálysértésre történő hivatkozás a bíróságok mérlegelését, a jogerős határozatban megállapított tényállást támadja, amelyre a felülvizsgálat során nincs törvényes lehetőség. A bűncselekmények minősítését és a terhelt társtettesi elkövetői alakzatának megállapítását törvényesnek találta. Végül kifejtette, hogy a tisztességes eljárás szabályait és a hatékony jogorvoslathoz való jogot sértő, konkrét eljárási hibákra az indítványozó ténylegesen maga sem hivatkozott. A Legfőbb Ügyészség átiratára az indítványozó írásbeli észrevételt terjesztett elő, melyben a felülvizsgálati indítványban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. A Kúria a felülvizsgálati indítványt - mivel azt nem az ügyész nyújtotta be a terhelt terhére - a Be. 424. §
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen bírálta el. Ennek során - a Be. 423. §
(4)bekezdésében írtaknak megfelelően - a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra volt figyelemmel; emellett tekintettel volt az ugyanezen törvényhely
(5)bekezdése alapján a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjában megjelölt - és az indítványban nem hivatkozott egyéb - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is. Ilyen eljárási szabálysértést nem észlelt. A Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §
(1)bekezdés I.
- b)vagy
- c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A törvény tételesen megjelöli azokat a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéseket, amelyekre hivatkozással e rendkívüli jogorvoslat igénybe vehető. Miként a Legfőbb Ügyészség átiratában erre okszerűen utalt, a terhelt a fenti szabálysértéseket megvalósító konkrét eljárási hibákra nem hivatkozott. A felülvizsgálat során kizárólag a bírósági eljárásban elkövetett szabálysértések vizsgálhatók, a nyomozás során megvalósított esetleges hibák csupán ún. relatív eljárási szabálysértésnek minősülhetnek, amelyekre tekintettel a felülvizsgálat kizárt. Az I. rendű terhelt hivatkozott az Alkotmánybíróság határozataira, amikor azt sérelmezte, hogy a vele szemben lefolytatott eljárás nem volt tisztességes. A Kúria megjegyzi, hogy az eljárás tisztességes voltára, illetőleg annak alkotmányossága felülvizsgálatára a rendkívüli jogorvoslati eljárásban önállóan nem kerülhet sor, hanem a fenti szempontok kizárólag a törvényben meghatározott tételes eljárási szabálysértések megvalósulásán keresztül vizsgálhatók. Ilyen azonban a folyamatban volt büntetőeljárásban nem valósult meg. Végül a Kúria utal rá, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog nem sérült azáltal, hogy a terhelt, illetőleg a védője már az elsőfokú eljárásban a cselekmények minősítését törvénysértőnek találta. A rendelkezésre álló iratokból a Kúria megállapította, hogy a Győri Törvényszék, mint másodfokú bíróság az ügyész és a terhelt, valamint védője által bejelentett fellebbezéseket a Büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően bírálta el, és ítéletében számot adott a jogi álláspontjáról. A jogorvoslathoz való jog gyakorlásában ezért a terheltet nem akadályozták. A Kúria mindezekre figyelemmel az I. rendű terhelt eljárási szabálysértésekre történő hivatkozását nem találta alaposnak. Az anyagi jogi szabálysértés indítvány a törvényben kizárt. tekintetében a felülvizsgálati A Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontja alapján akkor is helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. A Be. 423. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható. Mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálatnak nem tárgya a bíróság ténymegállapítása, hanem csak jogkövetkeztetése, amely kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. Mindebből következően, a felülvizsgálati indítványban nem vitatható a tényállás megalapozottsága, miként nincs mód a tényállás esetleges hiányosságainak kiküszöbölésére sem. Nem támadható így a bíróság ténymegállapító tevékenysége, és a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem. A felülvizsgálati eljárásban ezért nincs törvényes lehetőség a jogerős határozatban megállapított tényállástól eltérő következtetés levonására, a bizonyítékok eltérő értékelésére, vagy ilyen okból a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezésére. Az I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványában a bizonyítékokra hivatkozással, azokat eltérően értékelve fejtette ki, hogy álláspontja szerint bűnössége miért nem állapítható meg, valamint a csalás bűncselekményének tényleges elkövetőihez sem volt köze, így társtettesként nem valósíthatta meg a bűncselekményt. Ezzel szemben a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás hiánytalanul tartalmazza, hogy az egyes tényállási pontokban megállapított magatartást a terhelt rendszeres haszonszerzésre törekedve, az eljárás során ismeretlenül maradt társaival együtt valósította meg. Az ismeretlen személy, illetőleg személyek által az egyes sértettektől telefonon megtévesztés hatására kicsalt pénzösszeget minden esetben a terhelt maga szállította el. A Kúria osztva a Legfőbb Ügyészség álláspontját a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak tekintette a jogerős határozat indokolásában rögzített minden olyan ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.). Így az elsőfokú ítélet 12. oldalának 6. bekezdésében foglalt azon megállapítás is, mely szerint a szándékegység az I. rendű terhelt és társai között fennállt, mivel a terhelt az egyes helyszínekre azzal a közös és előre megbeszélt céllal ment el, hogy a sértettektől, azok jóhiszemű tévedését kihasználva pénzt hozzon el. Az I. rendű terhelt a társa által „a sértettekkel megbeszélt történeteket" ismerte, továbbá minden esetben a társával egyeztetett álnéven mutatkozott be. Mindezekre figyelemmel a terhelt felülvizsgálati indítványában az eljárt bíróságok bizonyíték-értékelő tevékenységét támadta, ami a törvényben kizárt. A Btk. 13. §
(3)bekezdése értelmében társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. Mindebből következően a társtettesség jogintézményének célja, hogy a bűncselekmény egészéért feleljenek azok is, akik a saját magatartásukkal annak csak egy részét valósították meg. Mindebből következően, a társtettesség megállapításának elengedhetetlen feltétele, hogy mindegyik társtettes szándékos bűncselekmény törvényi tényállási elemét tényállásszerű elkövetési magatartást valósítson meg. Ezen cselekmény megvalósítható külön-külön is, úgy is, hogy az egyik társtettes csak részben valósítja meg az elkövetési magatartást, és azt a másik, vagy a többi tettestárs tevékenysége egészíti ki (miként az adott ügyben elbírált bűncselekmény esetében is). Mindez azt jelenti, hogy a tettesek nem csak egyidejűleg, hanem sorban is kifejthetik tevékenységüket. Mindezek következtében a társtettesség esetén egyetlen közös bűncselekmény létesül, és minden társtettes az egész bűncselekmény miatt felel. Az ennek megállapítására vonatkozó tényállási elemeket a felülbírált ítéletek tényállása hiánytalanul tartalmazza. Nem vitás, hogy a folyamatban lévő ügyben egyedül az I. rendű terhelttel szemben került sor vádemelésre. Kétségtelen az is, hogy a Be. 2. §
(3)bekezdése alapján a bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz. A Győri Városi Ügyészség ezen alapelvet nem sértette meg. A bíróság a terhelt bűnösségét vád hiányában nem állapította meg, és értelemszerűen törvénysértő jogkövetkezményt sem alkalmazott vele szemben. Töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy a társtettesség megállapításának nem előfeltétele a valamennyi elkövetővel szembeni vádemelés (EBH 2003.844.). Mindebből következően, több elkövető esetén mint társtettes felelősségre vonható az az elkövető is, aki a meg nem vádolt társaival akarategységben vett részt a szándékos bűncselekmény megvalósításában. A több személy által elkövetett bűncselekményért mindegyik résztvevő társtettesként felel, ha szándékegységben a törvényi tényállás valamely elemét megvalósítja (BH 1992.220.). A felülbírált határozatban a fenti törvényi feltételek az I. rendű terhelt tekintetében maradéktalanul megvalósultak. Az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét, ezért a Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés ellen fellebbezésnek a Be. 3. §
(4)bekezdése, felülvizsgálatnak pedig a 416. §
(4)bekezdés b) pontja alapján nincs helye. Az ismételt indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti [Be. 421. §
(3)bekezdés]. Budapest,
- november
- Dr. Csere Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Csák Zsolt s.k. előadó bíró, Dr. Elek Balázs s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő