← Magyarország

Bfv.491/2016/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A Be. 373. §

(1)bekezdés II. a) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés valósul meg, ha a katonai tanács a fiatalkorú terhelt összefüggő büntetőügyét úgy tárgyalja le, hogy nem érvényesülnek a Be. 448. §
(2)bekezdésének a fiatalkorúak bíróságának összetételére vonatkozó rendelkezések. KÚRIA Bfv.I.491/2016/
  1. szám A Kúria Budapesten, a
  2. év július hó
  3. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A garázdaság bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség felülvizsgálati indítványát elbírálva a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa KB.I.7/2013/
  4. számú ítéletének a fiatalkorú III. rendű, fiatalkorú IV. rendű, fiatalkorú V. rendű, és fiatalkorú VI. rendű terheltekre, továbbá a Fővárosi ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.10/2015/
  5. számú végzésének a fiatalkorú V. rendű és fiatalkorú VI. rendű terheltekre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja; a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa KB.I.7/2013/
  6. számú ítéletét a volt szerződéses szakaszvezető I. rendű és volt szerződéses szakaszvezető II. rendű terheltekre vonatkozó részében, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.10/2015/
  7. számú végzését a volt szerződéses szakaszvezető I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja. Az eljárást a Debreceni Törvényszéknek a fiatalkorúak elleni büntetőeljárási szabályok alkalmazásával kell megismételnie. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben az indítványozó, illetve azonos tartalommal más jogosult újabb indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a
  8. október
  9. napján meghozott KB.I.7/2013/
  10. számú ítéletével bűnösnek mondta ki - a volt szerződéses szakaszvezető I. rendű terheltet csoportos garázdaság bűntettében [Btk.
  11. §
(2)bekezdés a) pont] és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében [Btk. 164. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés]; - a volt szerződéses szakaszvezető II. rendű terheltet 2 rendbeli csoportos garázdaság bűntettében [Btk. 339. §
(2)bekezdés a) pont], társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében [Btk. 164. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés] és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés]; - fk. III. rendű terheltet 2 rendbeli, csoportosan elkövetett garázdaság bűntettében [1978. évi IV. törvény 271. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a) pont], társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés] és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés]; - fk. IV. rendű terheltet csoportosan elkövetett garázdaság bűntettében [1978. évi IV. törvény 271. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a) pont], súlyos testi sértés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a) pont], bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés] és könnyű testi sértés vétségében [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)bekezdés]. Ezért - a volt szerződéses szakaszvezető I. rendű terheltet halmazati büntetésül hat hónap, végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, valamint lefokozásra ítélte azzal, hogy őt előzetes mentesítésben részesítette; - a volt szerződéses szakaszvezető II. rendű terheltet halmazati büntetésül hét hónap, végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, valamint lefokozásra ítélte azzal, hogy őt előzetes mentesítésben részesítette; - fk. III. rendű terheltet halmazati büntetésül nyolc hónap, végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett fiatalkorúak fogházbüntetésére ítélte és megállapította, hogy a terhelt pártfogó felügyelet alatt áll; - fk. IV. rendű terheltet halmazati büntetésül hét hónap, végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett fiatalkorúak fogházbüntetésére ítélte azzal, hogy őt előzetes mentesítésben részesítette. Ugyanakkor ítéletében a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa - fk. V. rendű és fk. VI. rendű terheltet a garázdaság bűntettének [Btk. 339. §
(2)bekezdés a) pont], súlyos testi sértés bűntette kísérletének [Btk. 164. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés] és a bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntette kísérletének [Btk. 164. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés] vádja alól felmentette. Az ítélet a szerződéses szakaszvezető II. rendű terhelttel szemben
  1. október
  2. napján, fk. III. rendű terhelttel szemben
  3. december
  4. napján, fk. IV. rendű terhelttel szemben
  5. december
  6. napján jogerőre emelkedett. A többirányú fellebbezések alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a
  7. január
  8. napján meghozott 6.Kbf.10/2015/
  9. számú végzésével a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának első fokú ítéletét a volt szakaszvezető I. rendű, fk. V. rendű és fk. VI. rendű terheltekre vonatkozó részében felülbírálva azt helybenhagyta. A jogerős határozatok ellen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló
  10. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.)
  11. §
(1)bekezdés c) pontjára hivatkozva. Az indítványozó szerint a korábbi eljárási törvény, az
  1. évi I. törvény hatálya alatt következetes volt az ítélkezési gyakorlat arra nézve, hogy milyen eljárási szabályokat kell alkalmazni, ha a katonai büntetőeljárásban fiatalkorú terhelt ügyét is elbírálják; eszerint - ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság a BH 1996.
  2. szám alatt közzétett eseti döntésében is kifejtette - akkor, amikor a bíróság katonai tanácsa az
  3. évi I. törvény
  4. §-ának
(3)bekezdésében írt okból a szoros összefüggés folytán a nem katona fiatalkorú terhelt ügyében is lefolytatta a büntetőeljárást, az
  1. évi I. törvény XIII. Fejezetének a fiatalkorúakra vonatkozó külön rendelkezéseit a katonai büntetőeljárásban is alkalmazni kellett. Utalt arra, hogy a hatályos Be., az
  2. évi XIX. törvény
  3. §ának
  4. június 30-ig hatályban volt rendelkezése szerint ugyan a katonával szemben a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásra vonatkozó XX. Fejezet szabályait nem lehetett alkalmazni, azonban ezt a rendelkezést a jogalkotó
  5. július
  6. napjával hatályon kívül helyezte. Ezért álláspontja szerint - miután mind a fiatalkorúakra vonatkozó XX. Fejezet, mind a katonai büntetőeljárás szabályait tartalmazó XXI. Fejezet akként rendelkezik, hogy a Be. szabályait az adott külön eljárásban a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni - a fiatalkorúak bíróságára, az annak összetételére vonatkozó rendelkezéseknek a katonai büntetőeljárásban is érvényesülniük kell. A Legfőbb Ügyészség a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta azzal a kiegészítéssel, hogy rendszertanilag a külön eljárások szabályai az általános szabályokhoz képest érvényesülő eltérő és kiegészítő rendelkezéseket tartalmazzák, így amennyiben az ügy terheltjei között egyaránt található fiatalkorú és katona, úgy az eljárás során - feltéve, hogy elkülönítésre nincs lehetőség - mindkét külön eljárás szabályainak érvényre kell jutnia. Ezért a Legfőbb Ügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat valamennyi terhelt tekintetében helyezze hatályon kívül és az elsőfokú lefolytatására (BF.329/2016.). bíróságot utasítsa új eljárás .-.-. A Kúria a megtámadott határozatokat - a Be.
  7. §
(1)bekezdése alapján tanácsülésen eljárva Be. 423. §
(4)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül. A Be. 416. §
(1)bekezdésének - a felülvizsgálati indítványban felhívott - c) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §
(1)bekezdés I.
  1. b)vagy
  2. c)pontjában, illetve a II.- IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A Be. 373. §
(1)bekezdés II. a) pontja szerint pedig feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság nem volt törvényesen megalakítva. Az erre a pontra alapított felülvizsgálati indítvány túlnyomó részt alapos. Elöljáróban a Kúria rámutat arra, hogy mindaddig, amíg a bíróságokról szóló
  1. évi IV. törvényt módosító
  2. évi LVI. törvény az önálló katonai bíróságokat meg nem szüntette, a fiatalkorúak elleni és a katonai büntetőeljárás találkozása nem okozott problémát, a katonai bíróságok fiatalkorú polgári személlyel szemben is eljárhattak; ilyenkor a két külön eljárás szabályait kellett a katonai büntetőeljárás keretében alkalmazni. A büntetőeljárásról szóló
  3. évi I. törvénynek a katonai büntetőeljárásra vonatkozó XV. Fejezete is csak az eltéréseket tartalmazta a törvény egyéb rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatban. Ugyan a törvény
  4. §-a kimondta, hogy katonával szemben a fiatalkorúakkal szembeni külön eljárásról szóló XIII. Fejezet rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, azonban - ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság az ügyész által hivatkozott eseti döntésben, valamint az EBH 2001.
  5. szám alatt közzétett elvi határozatában is kifejtette - a Be.
  6. §-a szerint a Be. fiatalkorúakról szóló XIII. Fejezetének rendelkezéseit a katonával szemben nem lehetett alkalmazni, azaz a fiatalkorúakkal kapcsolatos rendelkezések kizárása nem magához a katonai eljáráshoz, hanem a katona [Btk.
  7. §
(1)bek.] terhelt személyéhez kötődött. Azaz a fiatalkorúakra vonatkozó, az általánostól eltérő szabályokat a katonai büntetőeljárásban is érvényesíteni kellett, amennyiben ez utóbbira vonatkozó szabályok ezt nem zárták ki. Így a fiatalkorú ügyében a katonai bírósági eljárásban is érvényre kellett juttatni a fiatalkorúakra vonatkozó eljárási rendelkezések közül a kötelező védelemre, a törvényes képviselőre, a sajátos bizonyítási eszközökre vagy az előzetes letartóztatás korlátozására vonatkozó rendelkezéseket, ezzel szemben a korabeli bírói gyakorlat szerint a katonai büntetőeljárásban értelemszerűen nem a fiatalkorúak ügyésze, hanem a katonai ügyész járt el. Megjegyzendő azonban, hogy az 1973. évi I. törvénynek az 1995. évi XLI. törvénnyel történt módosításáig, 1995. szeptember 1. napjáig a törvény 297. §-ának
(3)bekezdése lehetőséget adott arra is, hogy a fiatalkorú ügyét ne a fiatalkorúak bírósága, hanem az általános szabályok szerint illetékes bíróság, ha a fiatalkorú és a felnőttkorú terhelt helyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyének összefüggése miatt az ügyész - kivételesen - előtte emelt vádat. Azonban a fiatalkorúakkal a törvényhely szerint a fejezet rendelkezéseit ebben az esetben is alkalmazni kellett a fiatalkorúakkal szemben eljáró bíróság összetételére vonatkozó kivételével. Majd a jelenleg is hatályos Be., az
  1. évi XIX. törvény
  2. §-a is tartalmazta azt a rendelkezést, miszerint a katonai büntetőeljárásban a katonával szemben a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás szabályai nem alkalmazhatók. A törvény e rendelkezéséhez fűzött indokolás szerint „a fiatalkorúak elleni és a katonai büntetőeljárás szabályainak együttes alkalmazása a bíróság összetételére vonatkozó szabályok vonatkozásában kizárt, mert a katonai bíró nem lehet egyúttal a fiatalkorúak ügyében ítélkező bíró is. Nincs akadálya azonban annak, hogy a katonai ülnök egyúttal pedagógus szakképzettségű és foglalkozású ülnök legyen, így a fiatalkorúak elleni eljárásban érvényesülő azon szabály, hogy a tanács egyik tagja pedagógus, a katonai büntetőeljárásban is érvényesíthető." Azaz a Be.
  3. §-a - szemben a felülvizsgálati indítványban írtakkal - nem azt zárta ki, hogy amennyiben a Be.
  4. §
(3)bekezdése alapján a katonai tanács fiatalkorú vádlottal szemben jár el, a katonai büntetőeljárásban a nem katona fiatalkorú terhelttel szemben a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok érvényesüljenek, hanem azt, hogy a büntető anyagi jogi értelemben vett katonával szemben alkalmazzák a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás szabályait. A Be.
  1. §-át
  2. július
  3. napjával a
  4. évi LI. törvény hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyező novella indoklása szerint erre azért volt szükség, mert a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló
  5. évi CV. törvény megszüntette annak a lehetőségét, hogy büntetőjogi értelemben vett fiatalkorú személy egyben katona is lehessen. Ez is arra utal, hogy csak a katonának minősülő fiatalkorú terhelttel szemben volt kizárt a fiatalkorúakkal szembeni külön eljárás szabályainak alkalmazása. Ahogy arra a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa is rámutatott: a Be.
  6. §-a szabályozza a katonai büntetőeljárásban a bíróság összetételét, és nincs a törvényben rendelkezés arra vonatkozóan, hogy az eljáró tanács megalakításánál a fiatalkorúakra vonatkozó szabályokat alkalmazni kell-e. Ebből a törvényi szabályozásból azonban a törvényszék helytelenül következtetett arra, hogy ezért nem is kell ezeket a szabályokat alkalmazni. A Be. két személyi kör, a fiatalkorúak és a katonák tekintetében külön eljárást szabályoz. A
  7. §-a szerint a Be. rendelkezéseit a fiatalkorú elleni büntetőeljárásban a XXI. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ilyen eltérő szabályt tartalmaz a fejezet a bíróság összetételére; a
  8. §
(2)bekezdése akként rendelkezik, hogy a fiatalkorúak elleni bírósági eljárásban első fokon a tanács elnöke (egyesbíró), másodfokon és - a Kúriát kivéve - harmadfokon a tanács egyik tagja az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró, a
(3)bekezdés szerint pedig az elsőfokú bíróságon a tanács egyik ülnöke pedagógus. A katonai büntetőeljárásra a Be. XXII. Fejezete tartalmaz külön szabályokat. A
  1. §-ra figyelemmel a törvény rendelkezéseit a katonai büntetőeljárásban a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, és ilyen szabály a
  2. §
(1)bekezdése szerinti rendelkezés; eszerint a katonai büntetőeljárásban első fokon és másodfokon hivatásos bíróként katonai bíró, első fokon ülnökként katonai ülnök jár el. Azaz a Be. mindkét külön eljárás kapcsán tartalmaz az eljáró bíróságra vonatkozóan az általánostól részben eltérő, részben azokat kiegészítő rendelkezéseket, és nem tartalmaz olyan szabályt, amely a fiatalkorúak elleni és a katonai büntetőeljárás szabályainak együttes alkalmazását kizárja. Ilyen következtetésre már csak azért sem lehet jutni, mert ahol ez a jogalkotói akarat, ott a törvény kifejezetten rendelkezik arról, hogy valamely külön eljárás szabályai, vagy maga a jogintézmény nem alkalmazhatóak. Így a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban a törvény kizárja a tárgyalás megtartását a Be. 279. §
(3)bekezdésének alkalmazásával [461. §
(2)bekezdés], a Be. XXVI. Fejezete szerinti eljárást a vádlott távollétében [461. §
(1)bekezdés], a tárgyalásról lemondást (
  1. §), és meghatározza, hogy a kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó szabályok közül a fiatalkorú esetén melyek nem alkalmazhatóak (464/A. §). Hasonlóképpen kifejezetten rendelkezik a katonai büntetőeljárásban az óvadék megállapításának kizárásáról (
  2. §), a vádemelés elhalasztásának, a közvetítői eljárás alkalmazásának korlátozásáról (485/C. §), valamint arról, hogy katonával szemben házi őrizet nem rendelhető el [
  3. §
(5)bekezdés]. Miután a jogfejlődés jelenlegi állapotában a törvény nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arról, hogy a katonai büntetőeljárásban fiatalkorú terhelt összefüggő büntetőügyét nem lehet elbírálni, a katonai büntetőeljárásban a fiatalkorú terhelt büntetőjogi felelősségéről is dönteni lehet. Fordítva azonban ez nincs így. A Be.
  1. §-a, amelynek címe „A katonai büntetőeljárás hatálya", pontosan tartalmazza, hogy az ott felsorolt személyek által elkövetett mely bűncselekmények miatt van helye katonai büntetőeljárásnak. A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás külön szabályai hatályra vonatkozó rendelkezést nem tartalmaznak. ilyen, a A fentiekben már idézett rendelkezés is csupán azt rögzíti, hogy a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárásban a törvény rendelkezéseit a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, azonban ehhez hasonló tartalmú a katonai külön eljárás szabályai között az, amely szerint a katonai büntetőeljárásban a törvény rendelkezéseit a katonai külön eljárásra vonatkozó fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Azonban az, hogy a XXII. Fejezetben felsorolt személyek által elkövetett, a fejezetben megjelölt bűncselekmények miatt folyó eljárás csak a katonai büntetőeljárás szabályai szerint folyhat, nem jelenti azt, hogy akkor, ha a katonai tanács a katona mellett fiatalkorúval szemben is eljár, a fiatalkorúak bíróságára vonatkozó rendelkezéseknek a katonai büntetőeljárásban nem kell érvényesülnie. Ezért a fiatalkorúak ellen eljáró bíróság összetételére vonatkozó szabálynak megfelelően a katonai büntetőeljárásban eljáró katonai bírónak, illetve másodfokon az ítélőtábla katonai tanácsa egyik tagjának rendelkeznie kell a Be.
  2. §
(2)bekezdése szerinti, az Országos Bírósági Hivatal elnöke általi kijelöléssel. Ugyanakkor a 2006. évi LI. törvény Be. 471. §-át kiegészítette a
(3)bekezdéssel, és ezzel lehetővé tette, hogy a katonai bíró a nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyekben is eljárhasson. E szabály alapján a katonai bíró - nem e minőségében - akkor, ha a külön törvény [a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló
  1. évi LXVII., majd a
  2. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.)] szerinti, a fiatalkorúak ügyeiben eljáró bírói kijelöléssel rendelkezik, eljárhat a fiatalkorúak büntetőügyeiben is akár az első fokú tanács elnökeként, akár a másod- vagy harmadfokú tanács egyik tagjaként, sőt utóbbi esetekben akkor, ha a tanács másik tagja ilyen kijelöléssel rendelkezik, e kijelölés nélkül is. Azonban ez a felhatalmazás csak a hivatásos bíróra vonatkozik, és nem terjed ki a katonai tanácsra; így a katonai ülnök kizárólag a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó ügyekben járhat el. Ugyanakkor abban az esetben, ha a törvényszék katonai tanácsa a fiatalkorú ellen is folyó büntetőügyet tanácsban bírálja el, a katonai ülnökök közül egynek pedagógusnak kell lennie; ez esetben felel meg a katonai tanács összetétele - a tanács elnökének a fiatalkorúak ügyeinek intézésre kijelölt volta mellett - a fiatalkorúakra vonatkozó szabályoknak. A Kúria azonban rámutat arra is, hogy a bírósági ülnökök kiválasztásának (megválasztásának) szabályait ez idő szerint nem a Be., hanem a Bjt. tartalmazza, ezért a Bjt. szabályozásával kell megoldani azt, hogy a katonai büntetőeljárásra pedagógus katonai ülnökök megválasztására is sor kerüljön. Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta annyiban, hogy az eljárt első- és másodfokú katonai tanács megsértette a fiatalkorú terheltek ellen is folyó bírósági eljárásban a tanács összetételére vonatkozó rendelkezést, és mivel így a fiatalkorúak tekintetében a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, elkövette a Be.
  3. §
(1)bekezdés II. a) pontja szerinti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést. Nem osztotta azonban a Kúria az indítványozó, illetve a Legfőbb Ügyészség azon álláspontját, amely szerint hatályon kívül helyezésnek van helye valamennyi terheltre nézve. A nem fiatalkorú terheltekkel szemben a fiatalkorúakra vonatkozó szabály nem volt irányadó; velük szemben azokat nem, csak a katonai külön eljárás szabályait kellett alkalmazni, a bíróság összetétele ennek megfelelt és így törvényes volt. Ezért a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat fk. III. rendű, fk. IV. rendű, fk. V. rendű és fk. VI. rendű terheltek tekintetében a Be. 428. §
(2)bekezdése alapján - új első fokú eljárást elrendelve - hatályon kívül helyezte. Ugyanakkor I. rendű és II. rendű terhelt kapcsán a megtámadott határozatokat - miután nem észlelt a Be. 423. §
(5)bekezdésére figyelemmel hivatalból lefolytatott vizsgálat alapján egyéb, a 416. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabálysértést sem, így azok hatályon kívül helyezésére nem látott okot - a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta. A Be. 308. §
(1)bekezdése szerint áttételnek a tárgyalás megkezdését követően csak akkor van helye, ha az ügy elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, vagy az katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik, illetve az ügy elbírálására a Be. 17. §
(5)
(6a)bekezdése szerinti bíróság az illetékes. Figyelemmel arra, hogy az eljárás katonák ellen már nem, hanem csak fiatalkorúak ellen van folyamatban, a bíróságnak a fiatalkorúak bíróságának összetételére vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia, a fiatalkorúakkal szembeni külön eljárás egyéb szabályainak szem előtt tartásával. Ugyanakkor az ügyben első fokon eljárt Debreceni Törvényszékkel szemben az előzőekben írt kizáró okok nem állnak fenn, így a törvényszék hatásköre - ahogy illetékessége is - rögzült; ezért a Kúria azt írta elő, hogy a megismételt eljárást a Debreceni Törvényszéknek kell lefolytatnia. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria - a Be. 421. §-ának
(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
  1. július
  2. Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s.k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: AIné írnok

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.