Pf.20051/2016/5 – Pécsi Ítélőtábla

(3)bekezdésében szabályozott vélelem alapján állapította meg, a II. rendű alperes felelősségét pedig törvényi vélelem hiányában azért találta megállapíthatónak, mert a Pp. 141.§-a szerinti felhívások ellenére sem terjesztett elő érdemi ellenkérelmet. Tényként megállapította, hogy a Kft. ügyvezetője

1. december 31-ig a II. rendű,
2. december 2-ától a felszámolási eljárás kezdő időpontjáig,
3. szeptember 18-áig az I. rendű alperes volt, a Kft.
4. december 31-én 56.166.000 forint követeléssel és 308.000 forint pénzeszközzel rendelkezett, 2012.,
5. és
6. évben nem tett eleget a mérleg letétbe helyezési kötelezettségének, és az I. rendű alperes a Cstv. 31.§

(1)bekezdésében írt kötelezettségét sem teljesítette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek jelentettek be fellebbezést, kérték az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kereset elutasítását. Mindketten utaltak arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el, amikor a becsatolt kérelem és orvosi igazolás ellenére sem várta meg az alperesek érdemi ellenkérelmét, hanem az érdemi döntését meghozta. Érdemben arra hivatkoztak, hogy a felperes mint engedményes által hitelezőként érvényesített követelés alaptalan, mert az M. a felperesi jogelőddel kötött alvállalkozói szerződések alapján késedelmes teljesítés miatt kötbérigényt, hibás teljesítés miatt javítási költségigényt érvényesített a felperesi jogelőddel szemben. A felperes a fellebbezésekre észrevételt nem tett. A fellebbezések alaptalanok. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásából mellőzi annak ténykénti megállapítását, hogy az M. 2013. március 7-én került fizetésképtelenséget fenyegető helyzetbe, e helyett tényként azt állapítja meg, hogy a Kft. 2012. évben fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az alperesek ügyvezetési feladataikat nem a hitelezői érdekek elsődlegességének figyelembe vételével látták el, és azáltal a gazdálkodó szervezet vagyona legalább a keresetben megjelölt összeget meghaladóan csökkent. Az így módosított tényállás alapján is helyes az elsőfokú bíróság érdemi döntése, ezért másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. a Alaptalanul hivatkoztak az alperesek eljárási szabálysértésre, az elsőfokú bíróság nem követett el eljárási szabálysértést, amikor a második tárgyaláson érdemi döntést hozott. Az elsőfokú bíróság alpereseket már az első tárgyalásra szóló idézés megküldésével egyidejűleg felhívta az érdemi ellenkérelem előterjesztésére, az alperesek a távolmaradásukat ugyan orvosi igazolásokkal kimentették, az elsőfokú bíróság az első tárgyalást elhalasztotta, és ismét felhívta alpereseket 15 napos határidővel, és a jogkövetkezményekre figyelmeztetéssel az érdemi ellenkérelem és bizonyítási indítvány előterjesztésére, az alperesek azonban a felhívásban foglaltaknak nem tettek eleget. Az a tény, hogy az I. rendű alperes 2016. január 19-én, míg a II. rendű alperes 2016. január 20-án jelezte, hogy a 2016. január 20.-ára kitűzött tárgyaláson egészségügyi problémái miatt nem tud megjelenni, nem volt akadálya az ítélet meghozatalának, az elsőfokú bíróság a Pp. 141.§

(6)bekezdése alapján helyesen járt el, amikor a felek előadásai előterjesztésének bevárása nélkül érdemi határozatot hozott. Alaptalanul vitatták e perben az alperesek a felperes felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett hitelezői igényét is. A Cst.33/A.§

(1)bekezdése értelmében a jelen per megindítására a felperes hitelezőként volt jogosult, a Cstv. alkalmazásában pedig - a Cstv.3.§

(1)bekezdésének c/cd) pontja szerint - a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénzkövetelése, vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette. A felperes a felszámolási eljárásban nem vitásan a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelező volt, e tény pedig a perindítási jogát önmagában megalapozza, a hitelezői követelés jogalapját, összegszerűségét a jelen per bírósága nem vizsgálhatja. Az elsőfokú bíróság érdemi döntésének jogi indokaival a másodfokú bíróság az I. rendű alperes tekintetében mindenben egyetért. A II. rendű alperes tekintetében a másodfokú bíróság kiegészíti az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását az alábbiakkal: A Cstv. 33/A.§

(3)bekezdésében írt törvényi vélelem szerint, amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója {összevont (konszolidált) éves beszámolója} külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a 31.§

(1)bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. E törvényi vélelem a II. rendű alperes tekintetében is fennáll. A Cstv. 33/A.§

(1)bekezdése alapján azokkal a vezető tisztségviselőkkel szemben léphet fel a hitelező, vagy az adós nevében a felszámoló, akik a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 évben láttak el ilyen feladatot, ezért a letétbehelyezési kötelezettséggel kapcsolatos - mulasztáson alapuló - vélelem sem kizárólag a felszámolás kezdő időpontját megelőző utolsó vezető tisztségviselőre terjed ki, hanem mindazokra, akik 3 évre visszamenőleg e kötelezettség tekintetében mulasztottak. A külön jogszabályban meghatározott közzétételi és letétbe helyezési kötelezettséget

1. évre vonatkozóan -
2. május 31.-i határidőig - a II. rendű alperes mulasztotta el, ezért a vélelem reá is kiterjed. A vélelem a kialakult bírói gyakorlat (Győri Ítélőtábla
3. június
4. napján elfogadott kollégiumi ajánlása) szerint széles terjedelmű, ha a rendelkezésre álló adatok ezzel ellentétes tények megállapítására nem alkalmasak, mégpedig gyakran éppen az ügyvezetőknek felróható kötelezettségszegések miatt, akkor a vélelem a felelősség valamennyi tényállási elemének megállapítását lehetővé teszi, ez esetben a tényállási elemeket, a fizetésképtelenség bekövetkezésének dátumát, az ezt követő vagyonvesztés tényét, mértékét, a vezető tisztségviselők magatartásával mutatott összefűzéseket nem szükséges vizsgálni. (Győri Ítélőtábla .../12., Pécsi Ítélőtábla .../3., Fővárosi Ítélőtábla ....). A jelen esetben mindez azt jelenti, hogy - a
5. december 31-i, utolsó ismert vagyoni helyzetből kiindulva - azt kell vélelmezni, hogy
6. évben a gazdálkodó szervezet már fizetésképtelenséget fenyegető helyzetben volt, és az alperesek hitelezői érdekeket sértő magatartásának eredménye a felszámolás kezdő időpontjára bekövetkezett vagyoncsökkenés. Az utolsó ismert mérlegadatok alapján e vagyoncsökkenés lényegesen nagyobb mértékű mint a felperes keresetében megjelölt összeg, azonban a bíróság a Pp. 215.§-a alapján a kereseti kérelmen nem terjeszkedhet túl, így helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ezen összeg erejéig az alpereseknek egyetemlegesen a felelősségét. Alperesek fellebbezése sikertelen volt, így a Pp.
7. §

(1)bekezdése alapján viselik a saját másodfokú eljárásban felmerült költségeiket, és kötelesek a Pp. ugyanezen szabálya alapján az ellenérdekű fél eljárási költségeinek megfizetésére, mely áll az őt képviselő ügyvéd munkadíjából, ennek összegét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdése alapján állapított meg. Pécs,

1. június
2. . Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, Dr. Gyöngyösiné Dr. Antók Éva s.k. bíró