A határozat elvi tartalma: A jogellenes munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményeként járó távolléti díj számítására az új Mt. hatályba lépését megelőzőleg munkaszerződésben megállapított felmondási idő - annak új Mt. szerinti módosításáig - változatlanul irányadó. 2012. I. Tv. 69. §
(6)Mfv.I.10.384/2015/
- A Kúria a dr. Krisch Imre ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Nemes Andrea ügyvéd által képviselt alperes ellen munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményei iránt a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 8.M.89/
- szám alatt megindított és másodfokon a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.21.391/2014/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.21.391/2014/
- számú ítéletének a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.89/2014/
- számú ítélete felperes javára járó további 118.346 (egyszáztizennyolcezer-háromszáznegyvenhat) forint felmondási időre eső távolléti díj megfizetésére irányuló keresetét elutasító döntését helybenhagyó rendelkezését - a perköltségre és az illetékviselésre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően- hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest a felperes javára 236.692 (kettőszázharminchatezerhatszázkilencvenkettő) forint felmondási időre eső távolléti díj tizenöt napos határidővel történő megfizetésére kötelezi. A Kúria kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt nap alatt - 25.000 (huszonötezer) forint és 6.750 (hatezerhétszázötven) forint áfa együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. I n d o k o l á s Az alperes
- június 1-jétől állt határozatlan időtartamú munkaviszonyban a felperesnél, az utolsó munkaköre operátor volt. A munkaszerződése szerint a munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató rendes felmondással 60 napos felmondási idővel felmondhatja. A felmondási idő a munkáltatónál a munkaviszonyban töltött idő arányában az
- évi XXII. törvény (régi Mt.)
- §
(2)bekezdésében meghatározott mértékkel emelkedik. Az alperes egy havi bruttó távolléti díja 118.346 forint volt. Az alperes
- november 3-án a munkaviszonyát 30 napos felmondási idővel megszüntette kérve a felmondási idő letöltése alóli mentesítését. A munkáltató válaszában ragaszkodott ahhoz, hogy a munkaszerződésben rögzített felmondási időt munkával töltse. Az alperes
- november 6-ától munkára nem jelentkezett, távollétét nem mentette ki. A felperes a módosított keresetében kérte az alperest 236.692 forint távolléti díj megfizetésére kötelezni a
- évi I. törvény (Mt.)
- §
(3)bekezdés és 84. §
(1)bekezdés alapján. A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.89/2014/
- számú ítéletével kötelezte az alperest a felperes részére 118.346 forint felmondási időre eső távolléti díj megfizetésére. Marasztalta a felperest az alperes javára részperköltségben, az állam javára pedig részilletékben. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felek között nem volt vitatott, hogy a munkaviszonyt az alperes jogellenesen szüntette meg, mert a felmondási időt nem töltötte le. A kikötött felmondási idő érvénytelenségéről, a felmondási idő mértékéről kellett a bíróságnak döntenie abban történő állásfoglalással, hogy a régi Mt. hatálya alatt megkötött munkaszerződés 11.
- pontjában szabályozott 60 nap felmondási idő alkalmazható volt-e a felmondás időpontjában. Megállapította, hogy a régi Mt.
- §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelt a munkaszerződés felmondási időre vonatkozó előírása. A munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló
- évi LXXXVI. törvény (Mth.)
- §
(1)bekezdés alapján azonban az új Mt. szabályait kell a hatálybalépésekor fennálló, így a felek közötti jogviszonyra alkalmazni. Az új Mt. 69. §
(1)bekezdés szerint pedig a felmondási idő 30 nap. E §
(3)bekezdése szerint van lehetőség ennél hosszabb, legfeljebb 6 havi felmondás időben történő megállapodásra. Az Mth. 7. §
(6)bekezdés szerint azonban az Mt. 69. §
(3)bekezdését az Mt. hatálybalépését követően kötött munkaszerződésre kell alkalmazni. E rendelkezésekből következően a peres felek között fennálló munkajogviszonyra az Mt. 69. §
(3)bekezdése nem alkalmazható, mivel a felek az Mt. hatálybalépését megelőzően kötötték meg a munkaszerződést. Az Mth. 2. §
(1)bekezdés értelmében alkalmazandó Mt. 69. §
(1)bekezdés szerint a felmondási idő 30 napban határozható meg, a felek között a korábbi Mt. hatálya alatt kikötött 60 napos felmondási idő az új Mt. rendelkezéseinek nem felel meg. Olyan adat nem áll rendelkezésre, miszerint a felek között kollektív szerződés lenne hatályban a felmondási idő vonatkozásában. Az Mt. és az Mth. szabályai alapján az Mt.
- §-a a kollektív szerződésben biztosít lehetőséget a 30 napos felmondási időtől való eltérésre. Mindezek alapján a perbeli jogviszonyban a munkavállalói felmondás esetén a felmondási idő 30 nap, melyre járó távolléti díj összegét az alperes nem vitatta, így e szerint marasztalta az alperest a bíróság elutasítva az ezt meghaladóan előterjesztett igényt. A felperes fellebbezése folytán eljárt Tatabányai Törvényszék 2.Mf.21.391/2014/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az állam javára fellebbezési illeték, az alperes javára másodfokú perköltség megfizetésére. A törvényszék az elsőfokú ítéletet a Pp.
- §
(2)bekezdés és 254. §
(3)bekezdés alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. A fellebbezésre reagálva kiemelte, hogy az új Mt. különbséget tesz a munkavállalói és munkáltatói felmondás esetén alkalmazandó felmondási idő mértéke között. Az Mt. 69. §
(1)bekezdése a felmondási időt 30 napban határozza meg, a
(2)bekezdés kizárólag a munkáltató felmondása esetén teszi lehetővé a felmondási idő meghosszabbítását a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő alapján. Az Mt. 69. §
(1)bekezdésében rögzített 30 naptól való eltérés kizárólag a felek megállapodásán alapulhat a 69. §
(3)bekezdés rendelkezése szerint. A 85. §
(3)bekezdése a kollektív szerződés számára teszi lehetővé a felmondási idő Mt. 69. §
(1)bekezdésben foglaltaktól hosszabb időtartamban való megállapítását. Az Mth. 7. §
(6)bekezdése értelmében az Mt. 69. §
(3)bekezdését az Mt. hatálybalépését követően kötött munkaszerződésekre kell alkalmazni, de nem tesz utalást az Mt. 85. §
(3)bekezdésében rögzített korlátot illetően. Ebből következik, hogy a munkavállalói 30 napos felmondási idő vonatkozásában nem elegendő az eltérésről a munkaszerződésben rendelkezni, kizárólag a kollektív szerződés állapíthat meg hosszabb felmondási időt. Az új Mt-ben is érvényesülő szemlélet, hogy a munkaszerződés a munkaviszonyra vonatkozó szabályoktól csak a munkavállaló javára térhet el. A felmondási idő vonatkozásában a törvény kizárólag a kollektív szerződés tekintetében biztosítja a szabályozástól való eltérés lehetőségét, így a fenti szemlélet érvényesítése érdekében helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság akkor, amikor rögzítette, hogy az Mth. 7. §
(6)bekezdés alapján a felmondási idő törvényben meghatározott mértékétől megállapodással eltérni csak a
- június 30-át követően megkötött szerződések esetében lehet. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatásával" kérte az alperes kötelezését 60 napi távolléti díj, azaz összesen 236.692 forint megtérítésére az Mt.
- §
(1)bekezdés alapján. Az eljáró bíróságok megsértették a régi Mt. 92. §
(1)bekezdését, és az új Mt. 69. §
(3)bekezdését, valamint tévesen értelmezték az Mth. 7. §
(6)bekezdését. Nyilvánvalóan téves a másodfokú bíróság megállapítása, miszerint függetlenül attól, hogy az új Mt. hatálybalépése előtti vagy utáni munkaviszonyról van szó, a munkavállaló számára 30 napnál hosszabb felmondási időt kizárólag kollektív szerződés írhat elő. A törvényszék ugyanis figyelmen kívül hagyta az új Mt. 69. §
(3)bekezdését, illetve tévesen nem tartotta alkalmazhatónak az Mth. 7. §
(6)bekezdését. A törvényszéknek az új Mt. 69. §
(3)bekezdése és az új Mt. 85. §
(3)bekezdése értelmezése során tett megállapítása azt jelentené, hogy a feleknek egy olyan, a jogszabályi keretek között megállapított szerződéses kikötése (60 napos felmondási idő), amely mind a régi Mt., mind az új Mt. szerint érvényes, az átmenet zökkenőmentességét biztosítandó jogszabály (Mth.) egyik rendelkezése miatt érvénytelenné válna. Az Mth. 7. §
(6)bekezdésének nem lehetett az a célja, hogy az új Mt. hatálybalépése előtt létesített munkaviszonyok vonatkozásában a munkaszerződésben rögzített 30 napnál hosszabb felmondási időre vonatkozó szerződéses rendelkezést hatályon kívül helyezze, illetve előírja annak megerősítési kötelezettségét egy, az új Mt. hatálybalépését követő munkaszerződés-módosítás útján. A felmondási időnek a felek megállapodásával 30 napnál hosszabb időtartamban történő meghatározása ugyanis nem értelmezhető a munkavállaló szemszögéből olyan hátrányos kikötésnek, amely esetleges indokot adhatott volna erre (Kúria Mfv.I.10.274/2013. számú ítélete). Az Mth. 7. §
(6)bekezdése az eltérő jogi szabályozásból adódó jogbizonytalanság kiküszöbölését célozta azzal, hogy a 6 havi korlátozás kizárólag az új Mt. hatálya alatt kötött megállapodásra vonatkozik. Téves a törvényszéknek a munkavállaló hátrányára vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos érvelése is: az új Mt. több esetben kifejezetten lehetőséget ad rá [például új Mt. 85. §
(3)bekezdésében], hogy a felek megállapodása még akár a munkavállaló hátrányára is eltérjen a törvénytől. A felperes a fellebbezésében és a perben előadott fenntartva visszautalt azokra a felülvizsgálati kérelmében. érveit Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban történő fenntartására irányult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem, ezért a törvény értelmében abban pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést és annak indokait. Ebből következően a Kúria a felülvizsgálati kérelemben felhozott érvelés alapján vizsgálhatta felül a jogerős ítéletet, a fellebbezésre és a korábbi perbeli nyilatkozatokra vonatkozó utalásban foglaltakat nem értékelhette [Pp. 272. §
(2)bekezdés, BH1995.99/2.]. A felperes keresete az új Mt. 84. §
(1)bekezdés alapján az alperes munkavállaló jogellenes munkaviszony megszüntetése miatt a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére irányult. A munkavállaló felmondáskor is hatályos munkaszerződése mind a munkáltatói, mind a munkavállalói felmondás esetén 60 napos felmondási időt határozott meg. E kikötés megfelelt a régi Mt. 92. §
(1)bekezdés rendelkezéseinek. A felmondás közlésekor hatályos új Mt. a 69. §
(3)bekezdésében biztosít lehetőséget a feleknek arra, hogy megállapodással eltérjenek a munkavállalói felmondás esetén irányadó 63. §
(1)bekezdésben foglalt 30 napos felmondási időtől. Az eljáró bíróságok azonban az Mth. 2. §
(1)bekezdés és 7. §
(6)bekezdés helytelen értelmezésével vonták le azon következtetésüket, hogy a felek munkaszerződésében foglalt 60 napos felmondási idő kikötése ellenére az alperes az új Mt. 84. §
(1)bekezdés alapján csak a 63. §
(1)bekezdésben foglalt 30 napos felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére kötelezhető. A munkavállalói felmondás esetére irányadó 60 napos felmondási idő meghatározására megállapodással mind a régi Mt. [92. §
(1)bekezdés], mind az új Mt. [69. §
(3)bekezdés] rendelkezései lehetőséget biztosítanak. Az Mth. 2. §
(1)bekezdés általános jelleggel mondja ki azt, hogy az új Mt. rendelkezéseit a hatálybalépésekor fennálló jogviszonyokra is alkalmazni kell. Ilyen általános rendelkezés mellett a bíróságok általi jogértelmezés szerint az Mth. 7. §
(6)bekezdésében foglaltak szabályozása nem lett volna szükség, hiszen az Mth. 2. §
(1)bekezdés alapján az Mt. 69. §
(3)bekezdés szerint a 6 hónapot meghaladó felmondási időre vonatkozó megállapodás ebben a részében érvénytelen lenne. Az Mth. törvényjavaslat általános indokolása kifejezetten megemlíti, hogy a zavartalan átmenet érdekében a törvény sajátos átmeneti rendelkezéseket tartalmaz szem előtt tartva azt a jogállami követelményt, hogy az új szabályozásnak visszamenőleges hatálya nem lehet. Az Mth. 7. §
(6)bekezdés rendelkezéséből - összevetve a 2. §
(1)bekezdés rendelkezésével az következik, hogy az Mt. hatálybalépését követően kötött munkaszerződésekre (munkaszerződésmódosításokra) irányadó a maximum 6 hónapos felmondási időkorlát. A jogalkotónak nem lehetett az a szándéka, hogy a mindkét törvényben biztosított minimális felmondási időtől megállapodással történő eltérés lehetőségét éppen az átmeneti időszakra elvonja a felektől. Ezért a jogellenes felmondás jogkövetkezményeként az alperes a munkaszerződésben foglalt 60 napos felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére köteles. Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek a további egy havi távolléti díjra irányuló keresetet elutasító elsőfokú ítéleti döntést helybenhagyó rendelkezését a Pp. 275. §
(4)bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, e körben az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetnek megfelelően marasztalta az alperest. Miután a felperes teljes mértékben pernyertes lett, ezért a Kúria a perköltség viselésre vonatkozó rendelkezéseket is hatályon kívül helyezte, és a teljes mértékben pervesztes felperes javára kötelezte az alperest a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján a perköltség viselésére a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdésben foglalt mértékben. Az alperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam terhén marad. Budapest,
- január
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő