Mfv.10386/2015/1 – Kúria

(1),

1. I. Tv.
2. §

(3),

1. I. Tv.
2. § Mfv.I.10.386/2015/
3. A Kúria a Szűcsné dr. Kovács Katalin által képviselt felperesnek a dr. Szűcs Zoltán ügyvéd által képviselt II.r. alperes ellen munkaviszony megszüntetése iránt a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3.M.711/
4. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.355/2014/
5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.355/2014/
6. számú ítéletének azon rendelkezését, amellyel az alperes által fizetendő összeget elmaradt munkabér jogcímén ítélte meg, hatályon kívül helyezi, és a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.711/2013/
7. számú ítéletében meghatározott kártérítés marasztalási jogcímet helybenhagyja, egyebekben a jogerős ítéletet nem érinti. Kötelezi a II.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezerhétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes a B.R.E. (II.r. alperes) fenntartásában lévő Szociális és G.K.-ban (I.r. alperes) szociális gondozóként és ápolóként dolgozott határozott időre szóló szerződésekkel
8. január 23ától
9. szeptember 23-áig szólóan. A felperes a keresetében egyetemlegesen kérte az alperesek kötelezését a
10. évi I. törvény (Mt.)
11. §

(2)bekezdés alapján a munkaviszonya jogellenes megszüntetésével összefüggésben elmaradt jövedelem címén keletkezett kártérítés megfizetésére bruttó 669.740 forint összegben. Az I.r. alperes vonatkozásában a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13-I. számú végzésével a pert jogerősen megszüntette perbeli jogképesség hiánya miatt. A 3.M.711/2013/

1. számú ítéletében a II.r. alperest kötelezte a felperes javára bruttó 669.740 forint kártérítés és ennek kamata, valamint perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a kereseti illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság az Mt.
2. §

(1)és

(4)bekezdésre hivatkozással megállapította, hogy a határozott időtartamú munkaviszony azonos felek közötti ismételt létesítésére a munkáltató jogos érdekének fennállása nélkül került sor, így a munkavállaló felmondási idő és végkielégítés megfizetésére vonatkozó jogos érdekének csorbítására irányult. Ennek következtében a megállapodás határozott időtartamra vonatkozó kikötése az Mt. 27. §

(1),

(3)bekezdés és 29. §

(3)bekezdés alapján érvénytelen, vagyis a felperes munkaszerződése határozatlan időre szól. A felek között nem történt közös megegyezés a munkaviszony megszüntetésére, ezért csak felmondási idő biztosítása mellett szüntethette volna meg a munkáltató a jogviszonyt. Az Mt.

1. § alapján köteles a II.r. alperes munkáltatóként az elmaradt jövedelem megfizetésére a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kár jogcímen. A
2. szeptember 23-ától
3. május 20-áig terjedő igényelt időtartamra járó 124.000 forintos havi munkabért figyelembe véve, és levonva az álláskeresési járadék, valamint a foglalkoztatást helyettesítő támogatás és az új munkáltatótól kapott munkabér összegét (975.084 Ft - 305.344 Ft) 669.740 forint összegben marasztalta elmaradt jövedelem jogcímén a II.r. alperest. A II.r. alperes fellebbezése folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.355/2014/
4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a II.r. alperes által fizetendő elmaradt munkabér összegét bruttó 488.252 forintra és kamataira leszállította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Marasztalta a II.r. alperest a felperes javára másodfokú perköltségben és megállapította, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli. A törvényszék elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, de álláspontja szerint téves jogkövetkeztetésre jutott a túlnyomórészben helyesen felhívott jogszabályi rendelkezésekből, és számítási hibát is vétett a felperesnek járó összeg meghatározásakor. A jogviszonyra a
5. évi LXXXVI. törvény (Mth.)
6. §-a alapján irányadó Mt.
7. §

(1),

(2)és

(4)bekezdés, valamint az Mt. 29. §

(1)és

(3)bekezdés alapján rögzítette, hogy a határozott idejű kikötés miatt részben érvénytelen megállapodás folytán a felek között

1. szeptember 23-án határozatlan időtartamú munkaviszony állt fenn. A munkáltatót ezért az Mt.
2. §

(2)bekezdés alapján terhelte a munkavállaló foglalkoztatásának és a munkabér fizetésének kötelezettsége figyelemmel az Mt. 51. §

(1)bekezdésére is. A felek nem éltek a felmondás jogával, és a munkaviszony megszüntetésére közös megegyezéssel sem került sor, ezért a felperes munkaviszonya fennmaradt. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a munkaviszony jogellenes megszüntetéséhez fűződő Mt.

1. §-a rendelkezéseit, és a 3/
2. (III.31.) KMK iránymutatásait a II.r. alperes kártérítés megfizetésére történő kötelezés során. A II.r. alperes a foglalkoztatási kötelezettségének nem tett eleget, ezért nem tudott a felperes munkát végezni, és munkabért keresni. Erre tekintettel a II.r. alperesnek a felperest mint munkavállalót olyan helyzetbe kell hoznia, mintha jogszerűen foglalkoztatta volna, és részére a kereseti kérelemben érvényesített időszakra munkabért köteles fizetni. A periratokból megállapíthatóan a felperes azonban
3. március 13-án új munkaviszonyt létesített. Az elmaradt munkabér címén járó összeg megállapításakor az elsőfokú bíróság számítási hibát vétett, mert a peresített időszakra (
4. szeptember 24-étől
5. május 20-áig terjedően) a II.r. alperestől járó munkabérből nem vonta le az álláskeresési járadék és a foglalkoztatást helyettesítő támogatás címén kapott összeget. Ezért a felperesnek a keresettel érvényesített időszakban helyesen 486.832 forint bevétele származott, így ténylegesen elmaradt munkabérként 488.252 forint összegre jogosult az Mt.
6. §

(2)bekezdés b) pontja, és 51. §

(1)bekezdése alapján. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet marasztalási jogcímre vonatkozó rendelkezése elmaradt munkabérről kártérítésre történő „megváltoztatását" kérte az összegszerűségre vonatkozó döntés változatlanul hagyásával. Álláspontja szerint az Mt.

1. §-a alapján a munkaviszonya jogellenes megszüntetésével összefüggő elmaradt jövedelemként kártérítés címén illeti meg a jogerős ítéletben megítélt 488.252 forint. Hivatkozása szerint a II.r. alperes olyan feladatra kötött munkaszerződést többször határozott időtartamra a felperessel, amely a munkáltatónál folyamatosan fennállt. Ezt bizonyítja a munkaszerződés folyamatos meghosszabbítása. Erre azért került sor, hogy a munkaviszony megszüntetése esetén a felmondási idő megfizetése alól a munkáltató mentesüljön. A határozott időtartamra vonatkozó kikötés az Mt.
2. §

(4)bekezdésébe ütközött. A felperes jogviszonya határozott időre nem jöhetett létre, illetve nem volt ekként fenntartható, ezért a jogviszony felszámolása a határozott idő elteltére hivatkozva jogellenes munkáltatói intézkedésnek minősül. Ennek következtében az Mt.

1. §-nak a 3/
2. (III.31.) KMK vélemény iránymutatása szerinti alkalmazásával a munkáltató kártérítés megfizetésére köteles. A törvényszék az érvénytelenség jogkövetkezményeit ítéletében jogellenesen alkalmazta. Az Mt.
3. §

(2)bekezdés b) pontjára, 51. §

(1)bekezdésére alapítva jogellenes az elmaradt munkabér címén történő marasztalás. A II.r. alperes előterjeszteni. felülvizsgálati ellenkérelmet nem kívánt A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A Pp. 275. §

(2)bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Felülvizsgálattal nem volt támadott azon jogerős ítéleti megállapítás, hogy a II.r. alperes és felperes által kötött munkaszerződés határozott időtartamra vonatkozó kikötése az Mt. 192. §

(4)bekezdése, 27. §

(1),

(3)bekezdése alapján érvénytelen, ezért az Mt. 29. §

(3)bekezdés szerint a felek között a munkaviszony határozatlan időtartamú volt. Nem volt vitatott továbbá az sem, hogy az utolsó határozott idejű munkaszerződés lejártát, azaz

1. szeptember 23-át követően a munkáltató a felperest nem foglalkoztatta tovább. A felülvizsgálati eljárásban arról kellett dönteni, hogy ezen munkáltatói magatartás következtében a felperes melyik jogszabályi rendelkezés alapján, milyen jogcímen (elmaradt munkabér, elmaradt jövedelemben jelentkező kártérítés) jogosult a peresített időszakra jogerősen megítélt marasztalási összegre. Az eljáró bíróságok jogszerűen állapították meg, hogy a felek között fennálló határozatlan idejű munkaviszonyt jogszerűen közös megegyezéssel, felmondással lehetett volna megszüntetni. Azzal tehát, hogy a fennálló munkaviszonyt a II.r. alperes a jogellenes kikötésben foglalt határozott időtartam elteltével megszűntnek tekintette, és ennek megfelelően elszámolt a felperessel (keresetlevél mellékletei) jogellenesen járt el. A jogellenes intézkedése eredményeként a felperes munkaviszonya megszűnt, vagyis a munkaviszony tartalmát jelentő szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra (munkavégzésre, munkabér fizetésre) a felek részéről nem került sor, ezért téves a törvényszék álláspontja, hogy a munkaviszony az utoljára kikötött időtartam eltelte után is fennmaradt. A munkáltató ugyanis - jogellenesen - kifejezésre juttatta azon szándékát, hogy a munkaviszonyt a jövőre nézve nem tartja fenn, és a munkavállalóját ennek megfelelően nem is foglalkoztatta. Ezzel a magatartásával a felperes munkaviszonyát jogellenesen megszüntette. Erre tekintettel az Mt.
2. §

(1)bekezdés alapján köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt, amelyet a felperes az Mt. 82. §

(2)bekezdésre alapítottan elmaradt jövedelem címén igényelt, és azt az alperesnél elérhető munkabér és máshonnan megtérült jövedelem különbözeteként számított. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor ugyanezen számítást alkalmazva elmaradt munkabérként az Mt. 42. §

(2)bekezdés b) pontja és 51. §

(1)bekezdése alapján marasztalta a II.r. alperest, és nem adta jogszabályi indokát annak, hogy az elmaradt munkabér összegéből milyen alapon helyezte levonásba a máshonnan megtérült jövedelmet [Pp. 221. §

(1)bekezdés]. A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §

(4)bekezdés alapján a jogerős ítéletben foglalt marasztalási jogcímre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, e körben az elsőfokú ítélet rendelkezését helybenhagyta, a marasztalási összeget (mivel azt a felülvizsgálati kérelem nem támadta) nem érintette. Kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pernyertes felperes javára a II.r. alperest a Pp. 78. §

(1)bekezdés szerint a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről az Itv. 5. §

(1)bekezdés e) pontja alapján a II.r. alperest megillető illetékmentesség folytán a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a szerint rendelkezett. Budapest,
3. február
4. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő