Mfv.10499/2015/1 – Kúria

(2),

1. I. Tv.
2. §

(1),

1. I. Tv.
2. §

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Mfv.I.10.499/2015/

1. A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Nagy Andrea ügyvéd Az alperes : Az alperes képviselője: Dr. Tóth Anita ügyvéd A per tárgya: kártérítés azonnali hatályú felmondás jogellenessége és A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért 1.Mf.20.997/2015/
2. jogerős határozat: Miskolci Törvényszék Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.488/2014/
3. Rendelkező rész A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.992/2015/
4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 40.000 költséget. (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra 391.400 (háromszázkilencvenegyezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] A felperes nemzetközi gépjárművezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Az alperes részére utoljára
5. augusztus 14-én teljesített fuvart. E napon kezdeményezte a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését, amelyet az alperesi ügyvezető nem fogadott el. Azzal váltak el egymástól, hogy a felperes „még alszik rá egyet", és másnap erre még visszatérnek. Este azonban a felperes visszament az alperes ügyvezető lakására elmondva, hogy az első megbeszélésről hangfelvétel készült. Ezt követően még aznap SMS-ben jelezte, hogy „átgondoltam a dolgot, másnap a munkaügyi bíróságon kezdek. Adtam esélyt annak, hogy közös megegyezéssel váljunk el, de most betelt a pohár tisztességtelen bánásmóddal...". Az ügyvezető válaszában kérte, hogy a felperes hozza vissza a kulcsokat, másnap reggel adja át a munkaeszközöket és mindennel számoljon el. Másnaptól kezdődik a felmondási ideje, az ugyanúgy munkaviszonynak számít. Erre a felperes SMS-ben küldött válasza az volt, hogy elfogadja, miszerint „kirúgta" őt az ügyvezető, kérésének eleget téve a munkaeszközt másnap leadja, a munkát befejezi. Az ügyvezető válasza szerint nem „rúgta ki", 30 nap felmondási ideje van, a felperes mondott fel. Másnap hívja, és megmondja, hogy mikor találkozzanak a telepen. Másnap SMS-ben egyeztettek a felek, de az időpontban nem tudtak megegyezni, ezért
6. augusztus 16-án 10.00 órában állapodtak meg.
7. augusztus 16-án az alperes telephelyén a felperes által használt gépjármű és munkaeszközök átadása- átvétele megtörtént. A felek a felperes által előre elkészített nyilatkozatot írtak alá, amely szerint a munkavállaláshoz szükséges anyagokkal aznap hiánytalanul elszámoltak, azt az alperes jelenlévő képviselőjének a felperes átadta, és a munkáltatónak ezen javakkal kapcsolatban, valamint azon felül a felperes irányába semminemű követelése nem áll fenn. Ezt a felperes és az alperes ügyvezetője aláírta. Az alperes
8. augusztus 18-án elektronikus úton a felperes részére megküldött azonnali hatályú felmondással a munkaviszonyt megszüntette. Az indokolás szerint a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte azzal, hogy
9. augusztus 15-én munkavégzésre nem jelent meg, valamint a telefont sem vette fel, távolmaradása okáról [4] [5] a munkáltatóját nem tájékoztatta. A felperes részére postán
10. augusztus 18-án feladták az azonnali hatályú felmondást, amelyet
11. augusztus 21-én kézbesítettek. Az alperes
12. augusztus 13-án és 14-én fuvarfeladatokat vállalt el a H.S. szállítmányozó cég megbízásából. Alperes egyik fuvart sem tudta teljesíteni, mert azt a felperessel szerette volna elvégeztetni. Az elsőt
13. augusztus 14-én, a másodikat 15-én mondta le. Esetenként 500 Euro kötbért volt köteles a szerződés szerint az alperes a szállítmányozó cégnek lemondás esetén fizetni. A két fuvar díja 2.655 Euro lett volna. A felperes távolléti díja az alperesnél bruttó 326.101 forint volt. A kereseti kérelem, ellenkérelem, viszontkereset [6] [7] A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását, 2 havi távolléti díjnak megfelelő bruttó 652.203 forint végkielégítés, valamint felmondási időre járó 489.152 forint megfizetését kérte az alperes perköltségben marasztalásával. Előadása szerint
14. augusztus 15-én nem állt fenn munkavégzési kötelezettsége a felek közötti előző napi egyeztetés, valamint a felperes által letöltött munkaidő alapján. [8] Kérte az alperes viszontkeresetének elutasítását, mert álláspontja szerint nem kellett fuvarfeladatokat ellátnia, ezért a kárfelelőssége nem áll fenn. [9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint a munkáltató utasította a felperest az általa elvállalt fuvarfeladatok elvégzésére, azonban ezt megtagadta. [10] Az alperes viszontkeresetében 3.655 Euro kártérítés megfizetésére kérte a felperes kötelezését. Hivatkozása szerint a fuvarfeladat elvégzésének jogellenes megtagadásával ennyi kárt okozott az alperesnek. Az első- és másodfokú ítélet [11] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.488/2014/
15. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kötelezte a felperes javára bruttó 652.213 forint végkielégítés és 489.152 forint átalánykártérítés megfizetésére. A viszontkeresetet elutasította. Marasztalta az alperest a felperes javára perköltségben és az állam javára illetékben. [12] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek között a munkaviszony
16. augusztus 18-áig fennállt, a munkáltató ekkor adta ki a munkaviszonyt megszüntető nyilatkozatát, amivel a munkaviszony ténylegesen megszűnt. [13] A
17. augusztus 14-ei SMS váltásból megállapítható, hogy az alperes a felperest arra hívta fel, hogy másnap azon célból jelenjen meg a munkáltató telephelyén, hogy a munkavégzéshez szükséges eszközét átadja, és elszámoljanak egymással. A felek közötti egyeztetés eredménye volt a
18. augusztus 16-ai megbeszélési időpont. Ebből következően
19. augusztus 15-én a felperesnek csak munkaeszközök és kulcsok átadása miatt, elszámolási célzattal kellett volna a munkáltatónál megjelennie, munkavégzési kötelezettsége nem volt. A megjelenés azért maradt el, mert a felek másnapra tették át a találkozó időpontját. Kötelezettségszegés hiányában [
20. évi I. törvény - továbbiakban Mt.
21. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja] az alperes azonnali hatályú, a jogviszonyt megszüntető nyilatkozata jogellenes [Mt. 78. §

(1)bekezdés a) pont]. [14] Az Mt. 82. §

(1),

(3)és

(4)bekezdés szerint marasztalta az alperest az Mt. 77. §

(3)bekezdés b) pontjának megfelelő 2 havi távolléti díj összegű végkielégítésben, valamint az Mt. 69. §

(1)és

(2)bekezdés b) pontja szerint számított átalánykártérítés összegében. [15] Az alperes viszontkeresetét az Mt. 179. §

(1)és

(2)bekezdésre tekintettel utasította el. [16] Álláspontja szerint a felperesnek nem volt

1. augusztus 14-én olyan munkaviszonyból származó kötelezettsége, amelynek megszegésével kárt okozott az alperesnek. E napon ugyanis nem állt fenn munkavégzési kötelezettsége. [17] A felek
2. augusztus 16-án olyan nyilatkozatot írtak alá, amely tartalma szerint a feleknek egymással szemben a munkaviszonyból származóan nincs további követelésük. Az alperes ekkor már a fuvarokat lemondta, tehát tisztában volt azzal, hogy abból milyen kára származik, mégis aláírta a joglemondó nyilatkozatot. Azt később nem támadta meg, ezért az érvényes, így a felperessel szemben ennek alapján jogszerűen a munkaviszonnyal összefüggésben igényt nem érvényesíthet. [18] A munkáltató nem bizonyította a kárát figyelemmel arra, hogy a fuvardíj a munkáltatónál felmerült költséget is tartalmazza, így csak az ezt meghaladó díjrész érvényesíthető kárként jogszerűen a munkavállalóval szemben, ennek összegét azonban az alperes nem dolgozta ki. [19] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.997/2015/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest az állam javára fellebbezési illeték megfizetésére. [20] A törvényszék az elsőfokú ítéletet a Pp.
4. §

(2)bekezdés, 254. §

(3)bekezdés alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. [21] A fellebbezésre tekintettel kiemelte, hogy annak nem volt jelentősége, hogy ki kinek mondott fel. Az alperes ugyanis úgy értékelte, hogy neki meg kell szüntetnie a fennálló jogviszonyt, ezért adta ki az azonnali hatályú felmondást

1. augusztus 18-án munkavégzés megtagadására hivatkozással. [22] Az indok valóságának bizonyítása az alperest terhelte, melyről az elsőfokú bíróság helyesen tájékoztatta, e kötelezettségének azonban nem tett eleget. Azt, hogy a felperesnek
2. augusztus 15-én munkavégzési kötelezettsége állt volna fenn, az alperesnek a leszámolásra és az átadás-átvételre vonatkozó saját nyilatkozata cáfolta. [23] A jogellenes felmondás következményeként megítélt átalánykártérítést a felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összegben az elsőfokú bíróság az Mt. 148-
3. § alapján helyesen számította. [24] Az alperes nem bizonyította a felmondás jogszerűségét, így azt sem, hogy a felperest az irányában kártérítési kötelezettség terhelné, ezért a kár összegszerűségét a bíróságnak nem kellett vizsgálnia. [25] Az elsőfokú bíróság azonban azt helyesen állapította meg, hogy az alperes törvényes képviselője által aláírt átadás-átvételi jegyzőkönyv nyelvtani értelmezéséből következően az alperes nem kívánt semmilyen követelést érvényesíteni az aláíráskor a felperessel szemben. Az aláírt nyilatkozat bizonyító erővel rendelkezik, az alperes ügyvezetője ugyanis nem vitatta, hogy a nyilatkozatot aláírta, és annak tartalma a jegyzőkönyvben foglaltak szerint valós. A vita a megállapodás értelmezésében volt a felek között. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [26] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet „elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével" a keresetet elutasító és viszontkeresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte. Másodlagosan „az ügyben eljárt bíróságot" új eljárásra, és új határozat hozatalára kérte utasítani. [27] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az
4. évi III. törvény (továbbiakban Pp.)
5. §

(1)bekezdésének,

1. §-ának,
2. §

(6)bekezdésének a megsértésével járt el. Jogellenes azon megállapítása, miszerint a munkáltató felmentette a munkavégzés alól a felperest. Ilyen nyilatkozatot ugyanis az alperes nem tett, ehhez egyértelmű, határozott nyilatkozat, munkáltatói utasítás lett volna szükséges. Nem felel meg ilyennek a kulcsok visszakérésére vonatkozó alperesi előadás. Közös megegyezés hiányában a munkaviszony továbbra is fennállt, ezért a munkavállalót munkavégzési kötelezettség terhelte (BH 2006.28.). Nem értékelte az alperes javára egyik bíróság sem azt a bizonyított tényt, hogy a felperes már

1. augusztus 14-én megtagadta a jövőre nézve a munkavégzési kötelezettségét T.M., F.G. tanúk vallomása szerint, mely tényt a felperes nem vitatta. Nem vették figyelembe a bíróságok azt sem, hogy
2. augusztus 14-én a gépjárműből már végleges jelleggel, még az alperessel folytatott egyeztetés előtt kipakolt. [28] Kötelezettségszegésének értékelése során figyelmen kívül hagyták a bíróságok az ezt megelőző magatartását. Nem értékelték azt sem, hogy
3. augusztus 15-én a felperes telefonon elérhetetlen volt, holott az Mt.
4. §

(2)bekezdés alapján a feleket együttműködési kötelezettség terheli a munkaviszony fennállása alatt. [29] A felperest

1. augusztus 15-ei munkanapon munkavégzési kötelezettség terhelte az Mt.
2. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján és az Mt. 55. §

(1)bekezdésben foglalt mentesülési jog hiányában figyelemmel arra, hogy a munkaviszonya

1. augusztus 18-án szűnt meg az elsőfokú bíróság szerint is. Az alperes azt is bizonyította, hogy voltak fuvarmegrendelései, az Mt.
2. §

(1)bekezdés szerinti foglalkoztatási kötelezettségének eleget tudott tenni. A felperest még abban az esetben is terhelte munkavégzési kötelezettség, ha

1. augusztus 15-e a felmondási idő első napja lett volna. A másodfokú ítéletben foglaltakkal ellentétben az alperes nem értékelte úgy a történteket, hogy neki kell a jogviszonyt megszüntetnie azért, mert „senki nem lépett", hanem azért szüntette meg a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással, mert a felperes kötelezettségszegést követett el. [30] Az elsőfokú bíróság tehát megsértette a Pp.
2. §

(1)bekezdésében, 221. §

(1)bekezdésében foglaltakat, a törvényszék pedig nem tett eleget felülvizsgálati kötelezettségének. [31] Az elsőfokú bíróság jogalap és bizonyítottság nélkül állapított meg napidíjat a felperesnek, mert

1. augusztus 14-én végzett utoljára munkát, azt követően külföldön költsége nem merülhetett fel [285/
2. (XII.22.) Korm. rendelet
3. §]. Az elsőfokú bíróság ítélete az Mt.
4. §

(4)bekezdésébe is ütközik. [32] Jogellenesen mellőzték a bíróságok a kártérítés iránti viszontkereset érdemi vizsgálatát arra hivatkozással, hogy az azonnali hatályú felmondás jogellenes, mert az jogszerű volt. [33] Törvénysértő a bíróságok joglemondással kapcsolatos álláspontja is. Az átadás-átvételi jegyzőkönyvet csak a felperes és az alperes munkáltatói jogkörgyakorlója írta alá, az tehát egyszerű magánokirat, ezért a bíróságok azt tévesen kezelték a Pp. 196. §

(1)bekezdése szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratként. [34] F.G. és az ügyvezető tanúvallomása szerint a munkáltató nem mondott le az átadás-átvétel alkalmával minden igényéről. [35] A másodfokú bíróság jogszabálysértően fogadta el az okiratot valódiságának bizonyítása nélkül a joglemondás bizonyítékául. A Pp. 197. §

(1)bekezdés szerint - még a teljes bizonyító erejű magánokirat esetén is - a valódiságot bizonyítani kell, ha azt az ellenfél kétségbe vonja. A bizonyítás azt terheli, aki az okiratot bizonyítékként kívánja felhasználni. A másodfokú bíróság tehát a Pp. 164. §-ában megfogalmazott bizonyítási teher szabályát helytelenül alkalmazta, ezzel a Pp. 3. §

(3)bekezdését is megsértette, ezért az okiratot nem lehetett volna a bizonyítékok körében értékelni a Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint. [36] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására, az alperes perköltségben marasztalására irányult. Álláspontja szerint jogellenesen kéri az alperes a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok felülmérlegelését. A Kúria döntése és jogi indokai [37] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [38] A felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §

(1)bekezdésére tekintettel nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, felülmérlegelésének. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott az ügy érdemét érintő jogszabálysértésként a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelésére, vagyis a Pp. 206. §

(1)bekezdés, 221. §

(1)bekezdés megsértésére (BH 2001.197., BH 2002.29.). [39] Az eljáró bíróságok mind a kereset, mind a viszontkereset jogalapjaként helyesen vizsgálták azt, hogy a felperes a munkavégzési kötelezettségét 2014. augusztus 15-én megszegte-e. Ennek bizonyítása a kereset vonatkozásában az Mt. 64. §

(2)bekezdése alapján, míg a viszontkereset vonatkozásában az Mt. 179. §

(2)bekezdés alapján az alperest terhelte. Ezért alaptalanul hivatkozott a Pp. 3. §

(3)bekezdésének a megsértésére. [40] Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint a felperes

1. augusztus 14-én kezdeményezte a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését, ezért kereste fel az ügyvezetőt a lakásán. Az egyeztetés nem vezetett eredményre, és a felperes második alkalommal is úgy távozott az ügyvezető lakásáról, hogy a munkaviszony megszüntetésére nem került sor. Ezért nem a felperes eddig az időpontig tanúsított magatartásának és nyilatkozatainak (kezdeményezte a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését; a gépjárművéből kipakolt-e; kilátásba helyezte-e, hogy munkavégzés helyett inkább táppénzre megy) van döntő jelentősége, hanem a felek között SMS-ben tett nyilatkozatoknak. Az eljáró bíróságok ezek tartalmát helyesen értékelték, és vonták le a következtetésüket arról, hogy az alperes
2. augusztus 15-ére vonatkozó utasítása a munkaeszközök, kulcsok leadására, a felek közötti elszámolásra vonatkozott, mely tevékenység időpontjára is egyeztetés történt, és ennek eredményeként határozták meg végül a
3. augusztus 16-ai időpontot. [41] Abból, hogy az alperes ügyvezetője SMS-ben a felmondási idő kezdetére utalt, nem lehet a felperes
4. augusztus 15-ei munkavégzési kötelezettségére következtetni, mivel a 201/4 augusztus 14-15-ei sms-váltás alapján egyeztetés zajlott a munkavégzés feltételéül szolgáló eszközök leadására, elszámolásra vonatkozón. Az ügyvezető nyilatkozata szerint ezen eszközök nélkül pedig a felperes nem tudja a munkáját elvégezni (jegyzőkönyv,
5. bekezdés). [42] Az elszámolásra az alperes már
6. augusztus 14-ei SMS-ben felszólította a felperest, ezért az, hogy a következő napon telefonon nem volt elérhető, nem a munkavégzési kötelezettség megszegéseként, hanem a leszámolás időpontjának egyeztetésére vonatkozó együttműködési kötelezettség terén lett volna értékelendő, de a munkáltató ennek ellenére az átadás-átvétel időpontját a felperessel egyetértésben tette át
7. augusztus 16ára. Az ezzel kapcsolatos együttműködési kötelezettségszegés nem volt az azonnali hatályú felmondás indoka. [43] Nem vitatottan a felperes munkaviszonya
8. augusztus 18-áig fennállt, azt a munkáltató ezen a napon szüntette meg azonnali hatályú felmondással a munkavégzési kötelezettség megszegésére hivatkozással. Az Mt.
9. §

(2)bekezdésre tekintettel téves az alperes érvelése, miszerint a felperes munkavégzési kötelezettségének fennállását neki nem kellett bizonyítania. Ez ugyanis az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét megalapozó kérdés. A munkáltató SMS-ben küldött utasítása volt, hogy a munkavégzéshez szükséges eszközöket a felperes

1. augusztus 15én adja át a munkáltatónak, és ennek időpontját közösen módosították
2. augusztus 16-ára. Erre tekintettel jogszerű az eljáró bíróságok következtetése, hogy a felperest
3. augusztus 15-én munkavégzési kötelezettség nem terhelte. A bizonyítás adataiból levont ezen következtetéssel a Pp.
4. §-ában foglalt pártatlan elbírálás követelményét a bíróságok nem szegték meg. [44] Az alperes megalapozatlanul sérelmezte, hogy napidíj fizetésére kötelezték a felperes javára. A jogellenes jogviszony megszüntetés következményeként az Mt.
5. §

(3)bekezdése és

(4)bekezdése alapján távolléti díjjal számított felmondási időre járó díjazást és végkielégítést ítéltek meg a felperesnek. Az elsőfokú eljárásban a felperes által megjelölt havi 326.101 forint távolléti díj összeget az alperes kérdésre sem vitatta (8. sorszámú jegyzőkönyv, 11. oldal 8. bekezdés), ezért a távolléti díj számítása a másodfokú eljárásnak már nem lehetett a tárgya [Pp. 235. §

(1)bekezdés]. [45] Az alperes az Mt. 179. §

(1)bekezdésére alapított viszontkeresetében a kárigényét azon jogellenes munkavállalói magatartásra alapította, hogy a felperes a munkavégzési kötelezettségét megtagadta. Ezen károkozó magatartást azonban az Mt. 179. §

(2)bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére a fentebb kifejtettek szerint az alperes a perben bizonyítani nem tudta. Ezért megalapozottan utasították el az eljáró bíróságok a viszontkeresetet. [46] A kártérítés jogalapjának bizonyítottsága hiányában nincs jelentősége annak, hogy a

1. augusztus 16-án kelt átadásátvételi jegyzőkönyvben foglalt alperesi nyilatkozatot a kárigényről történő lemondásnak kell-e értelmezni. [47] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
2. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [48] A Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati költsége viselésére, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. [49] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pp. 274. §

(1)bekezdés Budapest,

1. március
2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő