A határozat elvi tartalma: A rendeltetésellenes joggyakorlás megvalósul, ha a munkáltató hosszú időn keresztül olyan munkaszerződés módosítást kíván aláíratni, amely a munkavállalót indokolatlanul kedvezőtlenebb helyzetbe hozza, majd megállapodás hiányában jogviszonyát megszünteti. Mfv.I.10.431/2014/
- A Kúria a dr. Szűcs Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Pethő Róbert ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 18.M.1102/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.637.799/2013/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.637.799/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 388.260 (háromszáznyolcvannyolcezer-kettőszázhatvan) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Hivatkozása szerint a felmondás indoka nem valós és nem okszerű, az alperes munkakört nem ajánlott fel a részére, a felmondás tényleges indoka pedig az volt, hogy a munkáltató által felajánlott munkaszerződés módosítást nem fogadta el. Ezért az intézkedés a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 18.M.1102/2011/
- számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabért, átalánykártérítést, valamint perköltséget, továbbá az államnak eljárási illetéket. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- június 1-jétől állt raktári diszpécser munkakörben az alperes alkalmazásában. A felek között
- július 12-én létrejött munkaszerződésmódosítás szerint a raktári diszpécseri beosztáshoz tartozó munkarend kódját „B" kategóriában határozták meg. Ennek értelmében több műszakos a munkarend, a bérpótlék pedig az
- évi XXII. törvény (régi Mt.)
- §,
- §,
- §, és
- § alapján jár. Az alperes több alkalommal megkísérelte a munkaszerződés módosítását oly módon, hogy a felperes változatlan raktári diszpécseri munkakörét az „F" kategóriába, azaz vezető állású beosztásba sorolja. Ehhez a felperes nem járult hozzá, a
- július 23-án,
- szeptember 1-jén, és
- január 5-én kelt munkaszerződés-módosítás tervezeteket nem írta alá, mivel azt hátrányosnak tartotta. Az alperes
- októberében új telephelyre költözött, a felperes munkavégzési helye is ehhez igazodott. A költözést követően bevezetésre került a PDA-rendszer, amely a feladataiban is lényeges változást eredményezett. Az alperes nemcsak a felperes, hanem más munkavállalók munkaszerződését is akként kívánta módosítani, hogy a munkakör megtartása mellett vezető állású munkavállalónak minősíti át őket. Az alperes kifejezésre juttatta, hogy aki a munkaszerződés módosítását nem írja alá, annak munkaviszonyát nem fogják fenntartani. Erre tekintettel az alkalmazásban álló személyek jelentős része a módosítást elfogadta. A felperes részére
- február 7-én másik munkakört, valamint a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetésének lehetőségét ajánlották fel, aki ezt nem fogadta el. Ezért az alperes rendes felmondással élt azzal az indokkal, hogy „munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetését a következő, rendkívüli gazdasági helyzet tette szükségessé: Az U.A. Kft. új logisztikai központjában, illetve állománytáblájában az Ön által betöltött munkakör gazdasági okokból megszűnt. Ön a felajánlott másik munkakört nem fogadta el." Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt.
- §-ában,
- §-ában, valamint a
- §-ában foglaltakra a döntésének meghozatala során. Kifejtette, hogy a bizonyítási eljárás alapján megállapítható volt, miszerint a felperes által ellátott diszpécser munkakör megszűnt, hiszen a stornózás feladata részben elenyésző mértékűre csökkent, az egyéb munkaköri feladatokat pedig az adminisztrátor és a raktárvezető-helyettesek között szétosztották. Tanúvallomással bizonyított az is, hogy a felperes nem fogadott el más felajánlott munkakört. Mindebből pedig megállapítható volt, hogy a rendes felmondás indoka valós volt, és az okszerűen vezetett a munkaviszony megszüntetéséhez. A felperes hivatkozott az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására is, és állította, hogy a munkaviszonya megszüntetésének valódi oka az volt, hogy nem írta alá a munkaszerződés módosítását. E körben a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség. A bíróság a tanúvallomások együttes értékelése alapján megállapíthatónak találta, hogy a munkaviszony megszüntetésének tényleges okai nem a rendes felmondásban foglaltak voltak, hanem az a mögöttes indok motiválta, hogy a felperes nem fogadta el a munkaszerződés-módosítást. Mivel az Mt.
- §
(1)bekezdése alapján a felek a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatják, és a felperes ezt nem kívánta, az alperes viszont a korábbi feltételek mellett nem akarta továbbfoglalkoztatni, hanem kizárólag vezető állású munkavállalóként, így a jogszerű felmondási ok mögé bújtatva, de ténylegesen a módosítás hiánya miatt rendeltetésellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 59.Mf.637.799/2013/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, és az alperest terhelő elmaradt munkabér összegét felemelte. Kifejtette, hogy a munkaviszony az alperesnél
- március 13-án szűnik meg. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest perköltség, valamint illeték viselésére kötelezte. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli esetben a felperes bizonyította, miszerint az alperes részéről folyamatos nyomásgyakorlás történt a számára kedvezőtlen - és a munkakörére nem is illeszthető - munkaidő-beosztást tartalmazó munkaszerződésmódosítás aláírására. Az „F" kódú munkarendet tartalmazó módosítás tervezetet az alperes
- július 23-án, majd szeptember 1-jén és
- január 5-én kívánta elfogadtatni, amiből az következik, hogy a felperes vonatkozásában a munkáltató nemcsak az új telephelyre költözést megelőzően, hanem azt követően sem állt el attól a szándékától, hogy a munkaszerződést e tekintetben módosítja. Valósnak lehetett elfogadni azt is, hogy a munkaszerződés módosítását alá nem író munkavállalók munkaviszonya megszüntetésre került. Az alperes csupán a fellebbezési eljárásban hivatkozott arra, hogy nem szűnt meg valamennyi, a módosítás aláírását megtagadó munkavállaló munkaviszonya, az elsőfokú bírósági eljárás során a felperes ezzel kapcsolatos kijelentését nem cáfolta, ebben a körben bizonyítást nem ajánlott fel. Az alperes által felállított időrendi hivatkozás sem helytálló, mivel az figyelmen kívül hagyta a felperes számára
- január 5én ismételten felajánlott munkaszerződés-módosítást, ehhez képest a
- február elején közölt felmondás nem tekinthető időben olyan távolinak, amely a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapíthatóságát kizárná. A felperes a felmondást megelőzően számára felajánlott (szektorvezetői) munkakört nem fogadta el, ez a rendeltetésellenes joggyakorlás körében nem releváns, mivel e tekintetben annak a ténynek lenne jelentősége, hogy a felajánlott munkakörhöz milyen munkarend tartozott volna. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a munkáltató felmondásának jogellenességét, és alkalmazta annak az Mt.
- §-ában szabályozott jogkövetkezményeit. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalára irányult. Jogszabálysértésként a Pp.
- §-ának
(1)bekezdését, valamint az Mt. 4. §-ának téves alkalmazását jelölte meg. A felülvizsgálati kérelem szerint a munkaszerződés-módosítási kísérleteknél a felperes által vélelmezett rendeltetésellenes joggyakorlás nincs összefüggésben a munkaviszony megszüntetésével. Annak oka valós, azaz a felperes munkaköre megszűnt. Az események és a tények időbeli és logikai sorrendjére, valamint az ezek között meglévő ok- okozati összefüggésekre figyelemmel kizárólag arra a következtetésre lehet jutni, hogy az alperes a jogait nem gyakorolta rendeltetésellenesen. Az események időrendisége a következőkben állapítható meg:
- a)Az alperes valamennyi munkavállalója 2010. szeptember 1-jén munkaszerződés-módosításra vonatkozó ajánlatot kapott, amelyet néhányan, köztük a felperes nem írt alá. Ezen magatartásának jogkövetkezménye nem lett.
- b)2010. október 15-én az alperes logisztikai központja az F. utcából a T. utcai új logisztikai központba költözött.
- c)2010. október 15-étől új készletnyilvántartási rendszer került bevezetésre, melynek lényege az áruk egyedi azonosítása és valamennyi mozgás PDA-val történő nyomon követése.
- d)2011. januárjában a logisztikai központ teljes árukészletét leltározták, és valamennyi termék azonosított tárhelyre került.
- e)A felperes munkaköri feladata - a 2011. januári leltárig - a „raktárban meg nem talált" termékek kezelése volt, a nem talált rendeléseket a rendszerben sztornírozni kellett.
- f)A 2011. januári leltárt követően a nem talált darabszám a korábbi napi több ezer darabról napi 1-2 db-ra csökkent, így a raktári diszpécser munkakör kiürült, a felperes feladatai megszűntek.
- d)A felperes munkaviszonya 2011. március 14-én került felmondásra tekintettel a munkakör megszűnésére. A másodfokú bíróság az Mt. 4. §-ának
(1)és
(2)bekezdését tévesen alkalmazta, ugyanis a felperes jogos érdeke csorbítására nem került sor, az alperes az érdekérvényesítési lehetőségét nem korlátozta. A munkáltató a felperes érdekeit tartotta szem előtt, amikor biztosítani kívánta részére a munkaviszony további fenntartását, és új munkakört ajánlott fel magasabb bérrel. A felajánlott munkakörhöz olyan munkarend tartozott volna, amelyet a munkáltató általánosan alkalmazott. A munkarendnek pedig a rendeltetésellenes joggyakorlás körében nincs jelentősége. Az alperes a munkavállaló érdekérvényesítési lehetőségeit nem korlátozta. A munkaszerződés-módosítási kísérletekkel összefüggő felperesi vélelmezett „nyomásgyakorlásból" nem következhet a rendeltetésellenesség megállapítása a munkaviszony megszüntetése során, ugyanis ezen alperesi magatartások között nem állt fenn az oksági kapcsolat. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására, és az alperes perköltség fizetésre kötelezésére irányult. A felülvizsgálati ellenkérelem szerint a tanúk vallomásából aggálytalanul az volt megállapítható, hogy az alperes minden olyan munkavállaló munkaviszonyát megszüntette, aki nem fogadta el a munkaszerződés módosítására tett ajánlatát. A felülvizsgálati kérelem valótlan és új tényelőadást tartalmaz azzal kapcsolatosan, hogy az alperes magasabb alapbérrel új munkakört ajánlott volna fel a részére, és az is, hogy az új munkakörhöz milyen munkarend tartozott volna. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az események időrendi sorrendjét szelektíven, a számára kedvezőtlen események, jognyilatkozatok megemlítését mellőzve foglalta össze. Annak érdekében, hogy a történések közti összefüggés hiányának a látszatát keltse, még a felmondás közlése napját is hibásan jelölte meg, hiszen a felperes munkaviszonya 2014. február 7-én került megszüntetésre, és nem március 14-én. Ezen a napon közölte ugyanis az alperes a felmondást, ehhez képest 2011. január 5-ei keltezéssel még írásban munkaszerződés-módosítási ajánlatot tett a felperes részére, aminek az elutasítását követően is folyamatosan nyomás alatt tartotta. A következetes bírói gyakorlat értelmében a felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésének, kivéve, ha a jogerős ítéleti tényállás iratellenes, vagy a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével, a logika szabályaival ellentétesen került megállapításra. Ez a jelen esetben nem történt meg. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának
(1)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, azaz felülmérlegelésnek. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. §
(1)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés, BH.2001/197., BH.2002/29.]. Az alperes felülvizsgálati kérelme jogszabálysértés megállapítására nem adott módot. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a munkáltató részéről folyamatos ráhatás történt a munkaszerződés módosítása érdekében. Ebben a felperesre nézve kedvezőtlen feltételeket fogalmazott meg a munkáltató, amely egyébként - mint ahogy azt a másodfokú bíróság helyesen fejtette ki - a felperes munkakörére nem is volt alkalmazható, továbbá nem volt indokolható a cégnél történő szervezeti változásokkal sem. Az alperes által állított időrendi sorrendből nem következik a munkaszerződés-módosítás szükségessége az alperes által megkívánt módon. A jogerős ítélet helyesen utalt arra is, hogy az alperes csupán a fellebbezési eljárásban hivatkozott arra, miszerint nem szűnt meg valamennyi olyan munkavállaló jogviszonya, aki a szerződés módosítását nem írta alá. A felperes ezzel ellentétes állítását a munkáltató nem cáfolta, e körben bizonyítékait nem terjesztette elő [Pp. 235. §
(1)bekezdés], így az a jelen felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásnak is része. Megalapozatlan azon felülvizsgálati hivatkozás, hogy a munkaszerződés módosítási kísérletekkel összefüggésben nem állapítható meg a rendeltetésellenes joggyakorlás a munkaviszony megszüntetése során a magatartások közötti oksági összefüggés hiányában. A másodfokú bíróság helyesen értékelte az alperes magatartását, és helyesen tulajdonított különös jelentőséget annak, hogy a
- január 5-ei utolsó munkaszerződés-módosítási javaslathoz képest a február 7-én közölt felmondás rövid időn belül történt, így az nem alkalmas a rendeltetésellenes joggyakorlás kizártságának megállapítására. Fentiekből megállapíthatóan az alperes intézkedése a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközött, a jogerős ítélet nem volt jogszabálysértő (Mt.
- §). A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján. Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján köteles viselni. Budapest,
- február
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő