A határozat elvi tartalma: A munkáltató belső szabályzatában foglaltak nem korlátozhatják törvényben előírt fizetési kötelezettségét a munkahelyi balesetből származó kártérítés körében. Mfv.I.10.221/2015/
- A Kúria a dr. Náthly József ügyvéd által képviselt dr. felperesnek a dr. Nagy Dorottya jogtanácsos által képviselt alperes ellen munkáltató egészségsértése miatti kárfelelősség iránt a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3.M.494/
- szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.644/2014/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- január
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.644/2014/
- számú ítéletének azon rendelkezését, amellyel a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.494/2013/
- számú ítéletének az alperes 555.181 (ötszázötvenötezer-egyszáznyolcvanegy) forint kártérítés megfizetésére kötelező döntését helybenhagyta és rendelkezett a tőkemarasztalás után járó kamat mértékéről, valamint az elévülésre vonatkozó döntést, hatályában fenntartja. Azt a rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ezen összeget meghaladó keresetet elutasító döntését helybenhagyta - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A hatályában fenntartott rész tekintetében az alperest kötelezi, hogy fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg az államnak - felhívásra 55.520 (ötvenötezer-ötszázhúsz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. A felperes a lerótt 306.000 (háromszázhatezer) forint felülvizsgálati illetéket visszaigényelheti. A felek felülvizsgálati eljárási költségét 30.000 (harmincezer) forintban, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét 305.500 (háromszázötezer-ötszáz) forintban állapítja meg. I n d o k o l á s A felperes mozdonyvezetőként állt az alperes alkalmazásában, amikor
- május 5-én a munkahelyén munkavégzés közben balesetet szenvedett. Ennek következtében bal lábszársérülése keletkezett, ennek során azt felső harmadában csonkolni kellett. A baleset miatt az alperes a felperes munkakörét megváltoztatta, és egészségi állapotának megfelelően jogi ügyintéző munkakörbe helyezte át. A balesetért az alperes teljes anyagi felelősségét a Pécsi Megyei Bíróság, mint fellebbezési bíróság Mf.II.20.355/1973/
- számú ítéletével állapította meg. A felperes 1973-ban egy T.H. típusú személygépkocsi kiutalását kérte, a gépjárművezetésre való alkalmasságot véleményező szakértői bizottság pedig megállapította, hogy a jármű használatára rászorul, azt átalakítás nélkül vezetheti. Erre tekintettel a felperes
- szeptember 11-én megvásárolta a gépkocsit, amely árából az alperes 15.000 forintot, a V. Szakszervezet pedig további 15.000 forintot térített meg. A fennmaradó összeget a felperes viselte.
- júniusától az alperes a gépkocsi üzemeltetési és javítási költségeit megtérítette a felperesnek a csatolt számlák ellenében. A felperes
- július 29-én egy új T.H. típusú személygépkocsit vásárolt 44.135 forint összegben. A régi, és nagymértékben elhasználódott gépjárművét nem adta el, azt meg akarta tartani. A felperes az új gépjármű vételárának megtérítése iránt kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyet a munkáltató elutasított azzal, hogy csak 10.000 forint összegű szociális támogatás kifizetése engedélyezett. A Munkaügyi Döntőbizottság
- május 21-én kelt határozatával a felperes kérelmének teljes egészében helyt adott, és 44.565 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Ezen döntés ellen a munkáltató keresetet nyújtott be, a Pécsi Munkaügyi Bíróság pedig - utóbb a Pécsi Megyei Bíróság is - ítéletével az alperest 31.135 forint kártérítés megfizetésére kötelezte azzal, hogy a régi gépkocsi akkori forgalmi értékét 13.000 forintban határozta meg, amelyet a kártérítés összegéből levont. A felek között nem volt vitás, hogy a felperes
- május 5-én bekövetkezett munkahelyi balesetéért az alperest terhelte a teljes anyagi felelősség. Erre tekintettel a munkáltató munkabérkülönbözet fejében kártérítési járadékot folyósított, továbbá
- óta a T.H. gépkocsi használatával felmerülő üzemeltetési és javítási költségeket is átvállalta. Ezt követően a felperes egy D., utóbb egy használt A. gépkocsit vásárolt, majd 1996-ban egy F.T. járművet vett, 2002-ben pedig egy V.B. gépjárművet vásárolt automata sebességváltóval. A járművek esetében az alperes megtérítette a vételárat a korábbi gépkocsi beszámítása mellett, továbbá a fenntartási és üzemeltetési költségeket ellenében. is térítette a felperes részére a csatolt számlák A V.B. gépjármű meghibásodását követően a felperes 2008-tól kezdődően több alkalommal is bejelentette a kárigényét az alperesnek, aki ennek csak részben tett eleget. Előadta, hogy a gépkocsi műszaki hibájával kapcsolatos javítási költségek nem a munkabalesettel okozati összefüggésben merültek fel, ezért annak megtérítésére az alperes nem köteles, továbbá arra hivatkozott, hogy kizárólag a megvásárolható legolcsóbb gépkocsi (S.) tekintetében köteles az alperes a költségek megtérítésére. A felperes az eljárás során többször módosított kereseti kérelmében 3.609.952 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest perköltség fizetés mellett. A Pécsi Munkaügyi Bíróság a 3.M.2/
- számú ügyben a keresetet alaposnak találta a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményére figyelemmel. Ezen döntést a Pécsi Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Mf.20.305/2013/
- számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította. Meghatározta azon szempontokat, amelyeket az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárás során figyelembe kellett vennie. Egyebek mellett előírta igazságügyi könyvszakértő igénybevételét annak megállapítása érdekében, hogy mi az a valóban indokolt költség, amelynek megtérítésére a felperes jogszerűen igényt tarthat. A másodfokú bíróság a
- október
- és
- augusztus
- közötti időszakban az elévülés lehetőségét is vizsgálat tárgyává tette. Az alperes a megismételt eljárás során - a szakvélemény beszerzését követően - 555.181 forint tekintetében elismerte a kereseti igényt, és nem ellenezte annak megtérítését. Ezen felül a kereset elutasítását kérte. A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.494/2013/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 555.181 forintot kártérítés címén, valamint ezen összeg után
- január 1-jétől kezdődően késedelmi kamatot. A bíróság kötelezte a felperest, hogy fizessen meg állam által előlegezett költség címén 145.897 forintot, és az alperest ugyanezen jogcímen 36.775 forint viselésére kötelezte. Az ítélet szerint a pervesztességpernyertesség arányában a peres felek egymásnak perköltséget is kötelesek fizetni. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során igazságügyi könyvszakértői bizonyítást rendelt el abban a körben, hogy a csatolt számlák, bizonylatok értelmében az alperes által kimutatott elszámolás helyesnek tekinthető-e, illetőleg a munkáltatónál érvényben volt szabályzatnak megfelelően történt-e a felperes részére a kifizetés az adott időszakok tekintetében. A szakértő részletes kimutatást készített a csatolt számlák alapján az alperesi kifizetésekről. A biztosítási díjak megfizetésére vonatkozóan számlák nem álltak rendelkezésre, így azokat közvetett módon a biztosító intézet által időszakonként adott igazolások alapján vette figyelembe. A perrel érintett időszak vonatkozásában iratok nem álltak hiánytalanul rendelkezésre, de ezek hiányában is ezen tételeket a biztosító a felperesnek megfizette, illetve ténylegesen felmerült költségként ezek figyelembe vételre kerülhettek. A szakértőnek meg kellett bontania a
- szeptemberétől
- május 1-jéig tartó időszakot és az azt követő időt feltüntetve, hogy milyen szabályozás érvényesült figyelemmel a 22/
- számú vezérigazgatói utasításban foglaltakra, valamint a 32/
- számú vezérigazgatói utasításban rögzítettekre. A szakértő nyilatkozott arról, hogy megbontotta a két időszakot, és a
- szeptember
- és
- április
- közötti idő tekintetében 500.281 forintot állapított meg,
- május 1-jétől
- december 31-éig 555.181 forint volt az az összeg, amely álláspontja szerint elszámolható a szabályozások értelmében a felperes javára. A szakértő személyes meghallgatása során még további kiegészítést tett az általa készített vélemény tárgyában, és előadta az alperesi felvetésre, hogy a
- május 1-jét követő időszakra hatályban volt szabályzat adataiból kiindulva és ezzel számolva a korábbi időszakra is, 475.270 forint lett volna az az összeg, amely megítélhető a felperes javára. Az alperes álláspontja szerint a részéről teljesített 1.539.234 forint lényegesen meghaladta azt a térítést, amely a felperesnek egyébként járt volna, ezért állította, hogy ezen időszak vonatkozásában nem tartozik. A perben irányadó
- évi XXII. törvény (régi Mt.)
- §
(1)bekezdése értelmében a munkáltató a kártérítési felelősség alapján a munkavállalónak elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni. Ez utóbbiak tekintetében a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy annak mértéke összefügg-e a sérelemmel, vagy annak elhárításával indokoltan merült-e fel, szükséges és ésszerű volt-e, továbbá milyen időtartamban merült fel, előreláthatólag meddig jelentkezik a károsultnál, továbbá milyen pénzbeli értékben határozható meg. A megismételt eljárás során az alperes részben nem vitatta a kereseti kérelem teljesítését a
- május 1-jétől kezdődő időszak vonatkozásában. Elfogadta a szakértő számításait is. A felperes esetében az elszenvedett baleset utáni végtagcsonkolás és a perbeli időszakot áthidaló többszöri gépkocsihasználat közötti ok-okozati összefüggés megállapítható volt. A felperes egészségi állapotát tekintve az össz-szervezeti egészségkárosodása 35 %, a baleseti sérülésekkel összefüggő egészségkárosodás fennáll, a jogi szabályok szerint 40-45 % közötti balesettel összefüggő munkaképességcsökkenéssel jellemezhető a korábbi alapeljárás során beszerzett orvosszakértői vélemény értelmében. A szakértő rögzítette, hogy a felperes mozgásának jelentős mértékű nehezítettségét mind a járásban, mind a terhelhetőségben igazoltnak látja, tömegközlekedésben való részvételre nem alkalmas. Nem volt vitatott, hogy a felpereshez hasonló fogyatékos személyek által történő mindennapos közlekedés az egészségre közvetlen, súlyos veszéllyel jár. A megismételt eljárás során a bíróság az igazságügyi könyvszakértői vélemény értelmében 555.181 forint megfizetésére kötelezte az alperest, ennek kifizetését a munkáltató nem ellenezte, ez pedig a
- május 1-jétől
- december 31-éig fennálló időszakra vonatkozott. Kétséget kizáróan ekkor az alperesnél érvényben volt az a szabályzat, amelynek alapján a szakértő vélelmezte ezt az összeget. A felperes továbbra is vitatta, hogy a bíróságnak az alperesnél érvényben lévő szabályzatok értelmében kellene a kártérítési igényét elbírálnia. A bíróság felhívta a felperes figyelmét, hogy a másodfokú határozatban rögzítettek szerint a perben az alperesnél érvényben lévő szabályzatok alapján kell vizsgáltatni a szakértővel az összegszerűségeket. Az alperes a szükséges és indokolt költségek körében mérlegelés alapján kifizette az 1.539.234 forintot. Ezzel többet teljesített, mint az azt követően bevezetett szabályzatban foglaltak, illetőleg a bíróságnak az volt a meggyőződése, hogy a szükséges és ésszerű költségtérítés a felperes felé megtörtént, ezért ezen időszak vonatkozásában nem tartotta alaposnak a kereseti kérelemben foglaltakat. Az elsőfokú bíróság - utalva az Mt.
- §-ának
(1),
(2)bekezdésére, és 286. §-ának
(1)bekezdés c) pontjában foglaltak alapján - kifejtette, hogy a felperes csak utalt az egyes jogcímeken felmerült költségekre, ezért ezen követeléseket konkrétan megállapítani nem lehetett. Ezen időszakban a fellelhető dokumentumok alapján a felperes jogorvoslati lehetőséggel nem élt, melyre az alperes a kártérítési igény csökkenéséről szóló tájékoztató levelekben minden esetben felhívta a figyelmét. A fenti jogszabályi rendelkezések, és a szakértői vélemény értelmében a bíróság a
- október 20-ától
- augusztus 14-éig terjedő idő vonatkozásában megállapította a felperes igényének elévülését. Az alperes kifizetései a
- október 20 - december 31., és
- január - május közötti időszakra vonatkozóan a felperes kérelmeiben foglaltakkal azonos összegben történtek meg. A
- májustól augusztusig terjedő időre az alperes már csak részben ismerte el a felperes által megtéríteni kívánt költségeket, melyre vonatkozó alperesi levelezés, illetve banki kivonat a szakvélemény mellékletének részét képezte. A bíróság nem osztotta azt a felperesi álláspontot, amely szerint a teljes kár megtérítésére lenne köteles az alperes. Azt mérlegeléssel a munkáltató szükséges és indokolt, ésszerű költségek megtérítési kötelezettségénél fogva ítélte meg, és kötelezte kártérítés fizetésére. A bíróság álláspontja értelmében ugyanis a jogalap tekintetében érvényesülő teljes alperesi kárfelelősség nem jelentette valamennyi költség megtérítésének kötelezettségét az alperes részéről. A felperes fellebbezése folytán eljárt Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.644/2014/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét kiegészítette azzal, hogy az alperes a tőkemarasztalás után járó kamatok megfizetésére annak kifizetéséig köteles. Egyebekben az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében helybenhagyta, és a felperest perköltség, valamint illeték viselésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, és abból helytállóan következtetett arra, hogy a felperest, az őt
- május 5-én ért üzemi balesettel összefüggésben a keresettel érvényesített
- október 20-ától
- december 31-éig terjedő időre személygépkocsijának üzemben tartásával kapcsolatban 555.181 forintnál több kártérítés nem illeti meg. Helytálló volt az a következtetése is - figyelembe véve a könyvszakértő aggálytalan szakvéleményét -, hogy a felperes
- szeptember 1-je előtti időre vonatkozóan érvényesített kártérítési igénye elévült. A
- november 14-e és
- január 10-e között tett felperesi bejelentésekben igényelt, a
- október
- és
- december
- közötti időszakra vonatkozó követeléseket az alperes mind jogalapjában, mind összegszerűségében elismerte, és meg is fizette a felperes gépjármű üzemben tartásával összefüggésben
- májusáig. A
- júniustól augusztusig, illetve szeptembertől decemberig terjedő időre azonban a
- október 5-én, illetve
- március 31-én kelt levelekben írt követelést már csak részben ismerte el, az üzemeltetéssel összefüggésben felmerült költségeket teljes egészében, míg az üzemanyaggal kapcsolatos kiadásokat havi 40.000 forint erejéig. Egyúttal tájékoztatta a felperest a döntése elleni jogorvoslat lehetőségéről. A felperes azonban a
- január 1-je után előterjesztett kár megtérítése iránti igénybejelentéseiben nem érvényesítette erre az időszakra az alperes által elismerteken felül fennálló követeléseket, és jogorvoslattal sem élt a munkáltató határozata ellen. Keresetlevelében ezek megítélését is kérte az alperestől. A
- január 10-én, tehát elévülési időn belül kelt kárigény bejelentésében csupán
- szeptemberétől kezdődően kérte az üzemanyag költség, a CASCO, és a kötelező felelősségbiztosítás díjának megfizetését, ezért a
- szeptember 1-je előtti, az alperes által meg nem fizetett, a gépkocsival kapcsolatos kiadásaira vonatkozó követelése elévült. Helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor vizsgálta, hogy mely költségek merültek fel a sérelemmel összefüggésben, amelyért az alperes helytállni köteles, illetve hogy ezek mennyiben tekinthetőek indokoltnak. Ennek eldöntése a perben felmerült összes körülmény figyelembevételével a bírói mérlegelés körébe tartozik. A felperes maga is nyilatkozott a másodfokú tárgyaláson arról, hogy a személygépkocsit akkor is használná, ha nem szenvedi el az üzemi balesetet. A bíróság szerint köztudomású tény, hogy a XXI. században Magyarországon abban a társadalmi rétegben, amelybe a felperes is tartozik, szinte minden háztartásban használnak személygépkocsit. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes akkor is autóval közlekedne, ha nem éri baleset. A költségek megtérítésének indokoltsága vonatkozásában a bíróság nem azt vizsgálta, hogy milyen célra veszi igénybe a felperes a járművet, hanem hogy a járműhasználat mely része az, amelyet kizárólag a balesetből eredő maradandó hátránya tesz indokolttá. A bírósági gyakorlat szerint a személygépkocsi megvásárlásának költségtérítése nem csökkenthető például azon az alapon, hogy azt a hozzátartozók is használják. A másodfokú bíróság korábbi végzésében már állást foglalt arról, hogy elfogadhatónak és irányadónak tekinti az alperes utasításának pontjában írtakat, mert az abban felsorolt költségek megfelelnek annak az elvárásnak, hogy a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, amelyben akkor volna, ha a káresemény nem következik be. A felperes nagy valószínűséggel akkor is használná a személygépkocsit, ha nem éri a perbeli baleset. A fentiekből az következik, hogy nemcsak az utasítás hatályba lépését követő időszakra tekintette a bíróság irányadónak az abban foglaltakat, hanem az azt megelőző évekre érvényesített valamennyi követelésre, mivel a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzésében nem azt mondta ki, hogy az utasításban foglaltak alapján kell megítélni a felperes kárigényét, hanem azt, hogy az Mt.
- §
(1)bekezdése szerinti indokolt költségek körének meghatározásához az abban foglaltakat irányadónak kell tekinteni. Ezekre az indokokra tekintettel volt alapos az alperesnek az a kérelme, hogy a
- szeptember 1-je és
- április 30-a közötti időszakra is ugyanazon módszer alapján kerüljön kiszámításra a felperest megillető kártérítés összege, mint az ezt követő időszakra. Az így kiszámított összeg 475.270 forint, mivel azonban ezt az alperes 555.181 forintban jelölte meg, a bíróság a Pp.
- §-ában foglaltakra tekintettel helyesen döntött, amikor a munkáltatót az általa elismert tőkeösszegben marasztalta. A S. gépkocsi fiktív költségeivel, illetve a biztosítási díjak bizonyításával kapcsolatos fellebbezési érvelés nem értelmezhető, mert a perben nem merült fel adat arra, hogy a felperes olyan mértékű üzemeltetési költséget igényelhetett volna, amely egy Suzuki fenntartásával arányos, az alperes pedig elfogadta a felperes állítását az általa befizetett biztosítási díjak vonatkozásában. A felperes felülvizsgálati kérelme „a megelőző eljárásban hozott 3.M.1/2011/
- számú ítélettel megegyező határozat" meghozatalára irányult. A felülvizsgálati hivatkozás szerint az elsőfokú bíróság hiányosan hajtotta végre a törvényszék által adott, az új eljárásra vonatkozó utasításokat, könyvszakértőt rendelt ki annak eldöntésére, hogy a sérültnek a gépkocsi használatából mi volt a szükséges, és indokolt költsége. Ennek eldöntése azonban orvosszakértői feladat, akik 1973-tól 2012-ig folyamatosan állapították meg, hogy a felperes „mozgáskorlátozottsága miatt gépjármű használatára rászorult, indokolt". A megismételt eljárásban a bíróságnak végre kellett volna hajtatnia a Pécsi Törvényszék azon utasítását, hogy a „megismételt eljárásban az alperest fel kell hívni, hogy a peresített időszakban a felperes részére kifizetett összegekről, azok pontos jogcíméről nyújtson be előkészítő iratot. Nyilatkozzon arról, hogy
- november 12-étől miért tagadta meg a térítést, csatolja továbbá a hatályos utasítást a kártérítések fizetésére vonatkozóan". Ezek ismeretében derült volna ki az a tény, hogy az alperes nem számolt el az egyes felperesi igényekkel részletesen, tételesen, holott ez alapvető követelmény. Jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor az elévülésnél nem vette figyelembe a felperes bírósághoz is becsatolt, az alperes által is elismert, az igény érvényesítése érdekében írásban benyújtott felszólításait. A megismételt másodfokú eljárásban a bíróság jogszabálysértést követett el, amikor jogforrássá emelte az alperes által 2009-ben alkotott vezérigazgatói utasítást, és alkalmazhatónak találta a 2007-től keletkezett kárigényekre. Az alperes önkényesen, minden jogszabályi felhatalmazás nélkül korlátozta saját kártérítési felelősségét a felperes nyugdíjazása után hozott vezérigazgatói utasításával. A Pécsi Törvényszék hivatkozott határozatában elfogadta az alperesnek a felperessel kapcsolatos kártérítési eljárására kiterjesztett vezérigazgatói döntéseit jogszabályként, ezáltal megsértette a Pp.
- §-át. A felperes a felülvizsgálati kérelmében kárigényének alátámasztásául jogeseteket jelölt meg (
- oldal). Emellett rámutatott, hogy abban a társadalmi rétegben, amelybe ő is tartozik, nem a legolcsóbb S gépkocsit üzemeltetik. A felülvizsgálati kérelmén lerótt 306.000 forint illetéket. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult a felperes felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalásával. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben megalapozott. A Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Tekintettel arra, hogy az alperes a jogerős ítéletben megállapított kártérítés fizetésére kötelező összeget nem támadta, ez a felülvizsgálati eljárásban nem képezhette vizsgálat tárgyát. A felperes
- május 5-én a munkahelyén munkavégzés közben szenvedett üzemi balesetet, amely következtében a bal lábszárának felső harmadát csonkolni kellett. Ennek következménye, hogy mozdonyvezetőként a továbbiakban nem volt foglalkoztatható, ezért a munkáltató - jogi végzettsége alapján - egészségi állapotának megfelelő más munkakörben, jogi ügyintézőként alkalmazta. Az
- évi XXII. törvény (régi Mt.)
- §-ának
(1)bekezdése értelmében a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott káráért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. Ugyanezen § további rendelkezése a munkáltató mentesülésének feltételeit, illetve lehetőségeit rögzíti. A balesetet követően lefolytatott bizonyítási eljárás során ilyen mentesülésre okot adó körülmény nem került megállapításra, az alperes teljes anyagi felelősségét a Pécsi Megyei Bíróság Mf.II.20.351/1973/13. számú ítéletével 1973. szeptember 27-én jogerőre emelkedett döntésével kimondta. Az Mt. 177. §-ának
(1)bekezdése értelmében a munkáltató a 174-
- §-on alapuló felelőssége alapján a munkavállalónak elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni. A jelen eljárásban tehát az képezte a vita tárgyát, hogy a felperes által előterjesztett kártérítési igény - amelyben költségeinek megtérítésére kérte kötelezni az alperest - indokoltnak tekinthetőe. Ebben a körben a bizonyítás a felperest terhelte. Az eljáró bíróságok azt helytállóan állapították meg, hogy az alperesnél a vezérigazgatói utasítás nem tartalmazott konkrét előírást a kifizethető kártérítés összegére nézve, vagyis a törvény rendelkezéseit tekintette magára nézve irányadónak. Ezt követően azonban a
- május 1-jétől hatályban lévő vezérigazgatói utasítás fejezete részletesen tartalmazta a
- szeptember
- előtt bekövetkezett munkabaleset kárigényérvényesítési rendjét és szabályait. Ennek pontja szerint a munkáltató vállalta, hogy a károsult részére az üzembe helyezéshez negyedévente, a felelősségbiztosításhoz, a CASCO biztosításhoz - azzal, hogy az önrészt minden esetben a károsult viseli - évente két alkalommal, téli- és nyári gumiabroncs-csere munkadíjához, egy garnitúra téli gumi vásárlásához, a gépkocsi műszaki vizsgájához, környezetvédelmi vizsgájához, kötelező szervizekhez (olajcsere, olajszűrő csere, levegőszűrő csere, fékkopás, gyertya, stb.) kapcsolódó költségek számlával igazolt díjának kétharmad részéhez negyedévente havi 38 liter 95-ös oktánszámú benzin számlával igazolt költségéhez hozzájárul. Helytálló azon felülvizsgálati érvelés, hogy a munkáltatói utasítás nem tekinthető jogszabálynak. A belső szabályozás pedig nem korlátozhatta a munkáltató törvényben előírt fizetési kötelezettségét, így a bíróságok tévesen tulajdonítottak kiemelt jelentőséget az utasításokban foglaltaknak, és jogsértően határozták meg ennek alapján a szakértő által vizsgálandó körülményeket. Az indokolt költség megállapítása során ugyanis a törvény által rögzített munkáltatói teljes kártérítési felelősség az irányadó. Az indokolt költség megállapíthatósága körében azonban a bizonyítás a felperest terheli (Pp.
- §), és az összegszerűség meghatározása során figyelemmel kell lenni a káronszerzés tilalmának érvényesülésére is. A bíróságoknak - a kioktatási kötelezettségük teljesítését követően a felek által előterjesztett körben kell a bizonyítást lefolytatni szükség esetén a felperes által indítványozott szakértők bevonásával. A felperesi igény megalapozottsága során figyelemmel kell lenni arra a következetes ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a károsult nem köteles személyi és vagyoni viszonyait a baleset után változatlanul fenntartani és megőrizni (Mfv.I.10.317/2014/2.). A felperes esetében is jelentős változás történt a balesetet követően, mivel jogi végzettséget szerezve ezen területen helyezkedett el, jelenleg ügyvédi tevékenységet folytat. Ezért nem mellőzhető az indokolt költségek megállapításánál, hogy a felperes a létfenntartását milyen formában, milyen foglalkozás végzése mellett biztosítja, ennek ellátását a balesetből eredő egészségi állapota mennyiben nehezíti, illetve ezzel összefüggésben is milyen költségei merülnek fel. A megismételt eljárás során ugyancsak tisztázandó, hogy az alperes által elfogadott, és részéről kifizetett összeg a felperes milyen jogcímen előterjesztett igényének kompenzálását szolgálja álláspontja szerint. A felülvizsgálati kérelemnek az elévülésre vonatkozó álláspontja téves. A másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal egyezően helyesen értelmezte az Mt.
- §-ában szabályozott elévülésre vonatkozó szabályokat. A jogerős ítélet második oldala tételesen levezeti a felperes által előterjesztett igények benyújtásának időpontját, illetve hogy azok miért nem voltak alkalmasak az elévülés megszakítására. A Kúria a jogerős ítéletben foglalt indokokkal azok megismétlése nélkül egyetértett. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes 555.181 forint kártérítés megfizetésére kötelező döntését helybenhagyta és rendelkezett a tőkemarasztalás után járó kamat mértékéről, valamint az elévülésről rendelkező döntést hatályában fenntartotta [Pp.
- §
(3)bekezdés]. Azon rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ezen összeget meghaladóan elutasította a keresetet - az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. §-ának
(4)bekezdése szerint. Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §
(1)bekezdésén alapul, az illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés alapján kell megfizetnie. A felek felülvizsgálati eljárási költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét a Kúria megállapította [Pp. 275. §
(5)bekezdés], annak viseléséről a megismételt eljárás során kell dönteni. A felperes felülvizsgálati kérelmén tévesen lerótt 306.000 forint illetéket visszaigényelheti, a kérelmét az elsőfokú bíróságnál és az illetékes adóhatóságnál is be kell nyújtania [Itv. 80. §
(1)bekezdés i) pont]. Budapest,
- január
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő