Mfv.10518/2015/1 – Kúria

(4),

1. I. Tv.
2. §

(1),

1. I. Tv.
2. §

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.518/2015/

1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró . Tallián Blanka bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Martinecz Gergely ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Bodnár Erika ügyvéd A per tárgya: felmondás jogellenességének jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú Törvényszék bíróság neve és a jogerős határozat száma: Egri 2.Mf.20.067/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.8/2014/
3. Rendelkező rész A Kúria az Egri Törvényszék 2.Mf.20.067/2015/
4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.8/2014/
5. számú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt napon belül 120.000 (egyszázhúszezer) forint és 32.400 (harminckettőezer-négyszáz) forint áfa együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 685.300 (hatszáznyolcvanötezer-háromszáz) forint együttes kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] A felperes
6. október 1-jétől határozatlan idejű munkaszerződéssel állt az alperes alkalmazásában, munkaköre gépészeti karbantartó volt. Az alperesnél a munkavállalók foglalkoztatása három műszakban, keretmunkaidőben történik. A munkavégzéshez munkaruha és bakancs használata kötelező. A munkavállalók saját öltözőszekrényben tárolják a saját ruhájukat és a munkaruhát. A szekrény egyik kulcsa a munkavállalónál, a másik a munkáltatónál van. Az alperesnél nincs írásbeli szabályzat vagy szóbeli utasítás arra, hogy milyen tárgyakat lehet az öltözőszekrényben tárolni. A
7. június 6-án 5 óra 55 perckor tartott szekrényellenőrzés alkalmával a felperes öltözőszekrényében 2 db 15 cm hosszú vascsövet és egy tubus oldószeres tisztítót találtak. Emiatt az alperes írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest, és egy cafeterián felüli juttatásból kizárta. A felperes az írásbeli figyelmeztetéssel nem értett egyet, és azt nem vette át. Az alperesnél a munkavállalókkal történt előzetes egyeztetést követően rendelik el a túlmunkát. A felperes
8. január-márciusáprilis hónapokban 24 óra, február hónapban 16 óra, májusban 32 óra rendkívüli munkát végzett. A
9. június 8-ára elrendelt rendkívüli munkavégzés alól a felperes kivonta magát oly módon, hogy a túlmunkát elrendelő lapról lehúzta a nevét. A felperes
10. június 7-én az alperes alkalmazottjának leadta az öltözőszekrénye kulcsát azzal, hogy a továbbiakban erre nem lesz szüksége, és máshogy oldja meg az átöltözést. Az alperes
11. június 11-én kelt felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló
12. I. törvény (Mt.)
13. §

(1)bekezdésre hivatkozással. Az indokolás szerint az írásbeli figyelmeztetés átvételét

1. június 7-én megtagadta. Ezt követően önkényesen a közvetlen munkahelyi vezetője által a cégnél kialakult szokásos módon elrendelt rendkívüli munkavégzésben való részvételét megtagadta úgy, hogy kihúzta magát a munkabeosztást tartalmazó listáról. Ezután a cég erre kijelölt alkalmazottjánál leadta az öltözőszekrénye kulcsát azzal, hogy a továbbiakban erre nem lesz szüksége, másként oldja meg az átöltözést. Figyelemmel arra, hogy e magatartása nyilvánosságot is nyert, súlyosan megsértette a munkaviszonnyal összefüggő kötelezettségeit, a kölcsönös együttműködés elvét, a cég jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartást tanúsított. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] [7] A felperes keresete a jogellenes felmondás jogkövetkezményeinek alkalmazására irányult. A felmondást részben valótlannak, részben okszerűtlennek ítélte. Megalapozatlannak tekintette az írásbeli figyelmeztetést. Nem vitatta, hogy azt nem vette át, és azt sem, hogy az öltözőszekrény kulcsát azzal a kijelentéssel adta át, miszerint másként oldja meg az átöltözését. Vitatta azonban, hogy a rendkívüli munkavégzés teljesítését megtagadta volna, egyeztetett ugyanis a szokásoknak megfelelően a közvetlen munkahelyi felettesével arról, hogy családi esemény miatt az érintett napon nem tud rendkívüli munkát végezni. Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult. Kiemelte, hogy a felperes viselkedése a vezetői tekintélyt, a munkahelyi fegyelmet sértette, az alperes termelési feladatainak teljesítését veszélyeztette. Az első- és másodfokú ítélet [8] Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.8/2014/
2. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt jövedelem, valamint végkielégítés megfizetésére. Marasztalta az alperest a felperes perköltségében és az állam javára illetékben. [9] Megállapította, hogy az első indok - miszerint a felperes öltözőszekrényében fémdarabokat és tisztító sprayt találtak valós, de okszerűen nem vezethetett erre vonatkozó szabályzat hiányában a felmondáshoz. [10] A második indok, miszerint a felperes az elrendelt rendkívüli munkavégzésben való részvételt megtagadta, és ezzel az alperes jogos gazdasági érdekét veszélyeztette, valós, de nem okszerű. Máskor is előfordult, hogy valaki nem tudott részt venni a túlmunkában, de ezt egyeztetéssel megoldották. A felettese, R.L. tudta, hogy a felperes szombaton nem fog dolgozni, de a helyettesítéséről nem intézkedett, mert a munkát e nélkül is el tudta végezni a többi munkavállaló, az alperes arra pedig nem hivatkozott, hogy a felperes a korábbiakban bármikor megtagadta volna a túlmunkavégzést. [11] A harmadik indok, miszerint a felperes nyilvánosan az öltözőszekrény kulcsát leadta és közölte, hogy másként oldja meg az öltözködést, csak részben bizonyított. A felperes a kulcsleadást és a nyilatkozat megtételét nem vitatta. Az alperes nem bizonyította, hogy a felperes a kulcs leadásakor sértő magatartást tanúsított, mint ahogy azt sem, hogy az írásbeli figyelmeztetés átvételének megtagadásakor, illetve a túlmunkalapról történő névlehúzáskor a feletteseit sértő kifejezést használt volna. [12] Az elsőfokú bíróság a jogellenes felmondás következményeként az Mt.
3. §

(2)bekezdés alapján elmaradt jövedelem címén kártérítést, az Mt. 82. §

(3)bekezdés alapján az Mt. 77. §

(3)bekezdés b) pontja szerinti végkielégítést ítélt meg a felperesnek. [13] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Egri Törvényszék 2.Mf.20.067/2015/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest a felperes javára másodfokú perköltség, az állam javára fellebbezési illeték megfizetésére. [14] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a perben csak a rendes felmondásban közölt felmondási okok vizsgálhatók. Az alperes a fellebbezésében azonban olyan magatartást kívánt értékelni, amely abban nem szerepelt. A felmondás első oka ugyanis nem az volt, hogy milyen tárgyakat őrzött a felperes az öltözőszekrényben, hanem az emiatt kiadott írásbeli figyelmeztetés átvételének a megtagadása. Helyes az elsőfokú bíróság érvelése, miszerint ezen ok valós, de felmondási indokként nem okszerű. Átvétel megtagadása esetén is kézbesített a munkáltatói intézkedés, ezért önmagában az átvétel megtagadása nem elegendő a munkaviszony megszüntetéséhez. [15] A közvetlen felettes és két tanú is megerősítette, hogy a felperes jelezte a távolmaradását. Az nem volt megállapítható, hogy kellette helyettesről gondoskodnia, és állított-e helyettest vagy sem, de a felettes, R.L. szerint erre nem volt szükség, hiszen a munkát el tudta végezni a többi munkavállaló. A felperes rendszeresen együttműködött a munkáltatóval a túlmunkavégzés során, és jelentős mennyiségű többletmunkaórát teljesített a felmondást megelőzően. Ezért a második felmondási ok sem alapozza meg a munkáltató intézkedését. [16] A harmadik felmondási okból az alperes nem bizonyította, hogy mi volt az általa hivatkozott sértő, durva magatartás. A kulcsleadásnál a „megoldom másként" kijelentés nem tekinthető olyan súlyúnak, amely ellehetetlenítené a munkatársakkal és a munkáltatóval való további együttműködést még a gúnyos hangnem ellenére sem. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsővagy másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. [18] Az alperes álláspontja szerint a helybenhagyott elsőfokú ítélet az Mt.
2. §

(1)-

(2)bekezdésébe, 8. §

(1),

(2)és

(3)bekezdésébe, 52. §

(1)bekezdés e) pontjába, 65. §

(1)bekezdésébe, 66. §

(2)bekezdésébe ütközik. Ezen túlmenően a bíróságok iratellenes, okszerűtlen és logikátlan megállapításra jutottak. [19] Hivatkozása szerint a munkáltató azért mondta fel a munkaviszonyt, mert a felperes példátlan módon, indok nélkül, „demonstratíve" más munkavállalók által is megismerhető módon tagadta meg a rendkívüli munkavégzést akként, hogy a közvetlen munkahelyi vezetője jelenlétében kihúzta magát a túlmunkát elrendelő lapról. Mindezt a munkaadóra negatív értékítéletet hordozó kijelentések mellett tette. A munkáltatói utasítás megtagadása a bírói gyakorlat szerint az egyik legsúlyosabb munkavállalói kötelezettségszegés. Az alperes nehézipari tevékenysége megköveteli a feltétlen munkafegyelmet és a megfelelő szervezettséget. [20] A felperes az írásbeli figyelmeztetés átvételét követően tanúsított magatartásával nem az adott helyzetben tőle általában elvárható magatartást tanúsította [Mt. 6. §

(1)bekezdés], továbbá megsértette az Mt. 6. §

(2)bekezdés és 52. §

(1)bekezdés e) pont szerinti együttműködési kötelezettségét. Ez jogszerű indoka lehet a munkáltató rendes felmondásának az EBH 2004.

1. számú elvi határozat, valamint a BH 2009.
2. számú eseti döntés szerint. [21] A felperes által a kötelező munkaruha, védőruha miatt rendszeresített öltözőszekrény használatának megtagadása is a munkafegyelmet veszélyeztető magatartás, amelynek tanusítása a munkáltató negatív megítélésére alkalmas kifejezések között történt. Az alperesnél az öltözőszekrényeken kívül nincs máshol lehetőség a dolgozó személyes ingóságainak és ruházatának elhelyezésére. Az Mt. 15., 17., 18., 20-
3. §-a alapján az öltözőszekrény használatára vonatkozó munkáltatói elvárás közlésére nem áll fenn az írásbeliség követelménye. A felperesnek is tudnia kellett, hogy a munkaadó tulajdonát képező dolgokat még átmenetileg sem helyezheti el az öltözőszekrényben. A munkaadó gyakorlatát több perirat is rögzíti. [22] A felmondás indoka azonban nem az írásbeli figyelmeztetésben közöltek, hanem az a munkavállalói magatartás volt, hogy indulatosan, harsányan megtagadta ezen intézkedés átvételét. Annak van döntő jelentősége továbbá, hogy a felperes a rendkívüli munkavégzés ellátását önkényesen, helyettesítéséről nem gondoskodva, rövid idővel a túlmunka végzése előtt látványosan megtagadta, nem pedig annak, hogy a munkaadó utóbb úgy mérte fel, hogy a rendkívüli munkavégzésre berendelt dolgozók a felperes hiányában is el tudják látni a feladatot. A felperes az Mt.
4. §

(1)bekezdését sértő magatartása ezért megállapítható (EBH 2004.1056.). A periratokból az is megállapítható, hogy a felperes meg nem engedhető, indulatos hangnemet használt a közvetlen munkahelyi felettesével. [23] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Hivatkozása szerint a felperes felülvizsgálati kérelme tartalmában a bírói mérlegelés körébe tartozó kérdéseket támadja, a Pp. 206. §

(1)bekezdés megsértésére tételesen nem hivatkozik. Az ügyben eljárt bíróságok azonban a per elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezték. A helyesen megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetés is jogszerű. A Kúria döntése és jogi indokai [24] A felülvizsgálati kérelem megalapozott. [25] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. §

(2)bekezdése szerint értékelt felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. §

(2)bekezdés alapján. [26] Az alperes a felülvizsgálati kérelmét egyrészt a bizonyítékok jogsértő értékelésére alapította a bizonyítékok mérlegelésének iratellenességét, okszerűtlenségét állítva. Erre vonatkozóan azonban eljárási jogszabálysértésként a Pp. 206. §

(1)bekezdését nem jelölte meg. Így a Pp. 272. §

(2)bekezdés alapján a megsértett jogszabályhelyi rendelkezés megjelölése hiányában érvelésével a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem foglalkozhatott. A törvényszék által helybenhagyott elsőfokú bíróság által megállapított tényállás ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Nem képezhette tehát felülvizsgálat tárgyát a törvényszék szerint megállapított felmondási indokok mibenléte, a felperes által használt kijelentések tartalma, a túlmunkával kapcsolatos ügyintézés rugalmassága és az, hogy a felperes a távolmaradását jelezte. [27] Helytálló a törvényszék következtetése, miszerint az írásbeli figyelmeztetés átvételének a megtagadása önmagában nem eredményezheti a munkaviszony jogszerű megszüntetését. Az írásbeli jognyilatkozat ugyanis ennek ellenére az Mt. 24. §

(2)bekezdés a) pontja alapján kézbesítettnek tekintendő. Az átvétel megtagadásának körülményei - a törvényszék helyes megállapítása szerint - nem képezték a felmondás tárgyát, mint ahogy a felülvizsgálati érvelés szerint az írásbeli figyelmeztetés indokai sem ( 4.M.275/2013/1/F/4. szám alatt csatolt felmondás). [28] Az Mt. 52. §

(1)bekezdés c) pontja szerint a felperes a túlmunkavégzésre vonatkozó utasítást teljesíteni volt köteles. A peradatok alapján azonban megállapítható, hogy az alperesnél az elrendelést megelőzően a munkavállalókkal egyeztetés történt, és arra is volt lehetőség, hogy a kijelölt munkavállaló a helyettesítéséről maga gondoskodjon. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes a távolmaradását jelezte, a perbeli esetben pedig nem volt bizonyított, hogy a helyettesítéséről kellett-e gondoskodnia. Csak az volt megállapítható, hogy nélküle is biztosított volt a rendkívüli munka elvégzése. A felmondásban a munkamegtagadás módjaként a listáról történő törlést rótták fel a felperesnek, egyéb magatartást nem, ezért a törvényszék jogszerűen mellőzte a felperes által használt kijelentések értékelését. Nem valós a felmondás azon indoka, hogy a felperes a rendkívüli munkavégzésben való részvételt önkényesen megtagadta, mert a tanúk vallomása alapján ez akadályoztatása miatt történt, az alperesnél kialakult gyakorlat szerint pedig a munkavállalók igényeit a túlmunkára adott utasítás kiadásakor figyelembe vették. [29] Megalapozottan sérelmezte azonban az alperes a harmadik felmondási ok törvényszék általi értékelését. A munkáltató szempontjából ugyanis nem annak volt önmagában jelentősége, hogy a felperes a kulcsleadáskor két munkatárs előtt milyen kijelentést tett, hanem a magatartását összességében kellett értékelni. Az irányadó tényállás szerint az alperesnél a védő- és munkaruha használata érdekében biztosítják az öltözőszekrényt, és egységesen minden munkavállalónak az átöltözést ekként kell megoldania. Más lehetőség erre nincs biztosítva. A döntés elvi tartalma [30] A felperesnek munkavállalóként a munkáltató által az Mt. 54. §

(4)bekezdésben foglaltak szerint biztosított körülmények között az Mt. 52. §

(1)bekezdés c) pontjában foglaltak szerint kellett a munkáját végezni. A munkafegyelem biztosítása érdekében a munkáltató jogszerűen írhatja elő, hogy a munkavégzést előkészítő és befejező tevékenységét (átöltözést) a munkavállaló milyen rendben végezze. Helyes a felmondásban levont azon munkáltatói következtetés, hogy ezen előírás megszegése munkaviszonnyal összefüggő kötelezettségszegést jelent, sérti továbbá az Mt. 6. §

(2)bekezdésben foglalt együttműködési kötelezettség elvét is. A munkaviszony bizalmi jellegéből következően e jogszabály rendelkezése szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. Ezért nem megengedett az a munkavállalói magatartás, amely vélt vagy valós sérelem esetén (írásbeli figyelmeztetés adása) a munkafeltételekre vonatkozó előírás (kötelező öltözőszekrény használat) betartásának megtagadását eredményezi.Az erre alapított felmondás jogszerű. [31] A következetes bírói gyakorlat szerint ha a munkáltató a rendes felmondás indokolásában megjelölt több ok közül akárcsak egy valóságát bizonyítani tudja, és az alapul szolgálhat a felmondásnak, a munkáltató intézkedése jogszerű (BH2003.211.). [32] Az öltözőszekrény használatára vonatkozó előírás megszegése a fentebb kifejtettek szerint az Mt. 65. §

(1)bekezdés és a 66. §

(2)bekezdés alapján megalapozta az alperes felmondását. [33] A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. §

(4)bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Záró rész [34] A Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján kötelezte a Kúria a pervesztes felperest az alperes együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati költsége megfizetésére az elsőfokú ítéletben megállapított pertárgyérték alapján a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja,

(5),

(6)bekezdése és 4/A. §-a szerint számított összegben. [35] A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §

(1)bekezdés alapján az állam viseli. [36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pp.

1. Budapest,
2. április
3. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő §

(1)bekezdés