Pfv.20067/2016/4 – Kúria

(1),

1. III. Tv.
2. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: Pfv.VI.20.067/2016/

1. . Kollár Márta a tanács elnöke Tamáné dr. Nagy Erzsébet előadó bíró . Puskás Péter bíró A felperes: A felperes képviselője: . Halasi Szilveszter ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Hajdú Gábor ügyvéd A per tárgya: kölcsön megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél/felek: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Törvényszék 2.Pf.21.350/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Járásbíróság 26.P.22.179/2014/
3. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra az államnak fizessen meg az államnak 360.000 (háromszázhatvanezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
4. március 17-től
5. február 28-án benyújtott lemondásáig az alperesi üdülőtársulat elnöke volt. A K. Kft.
6. június 29-én az alperes részére 3.203.149 forint összegű számlát állított ki a vízhálózat rekonstrukció technológiai szerelés címén. A
7. október 20-i dátummal készült okirat szerint a felperes 3.600.000 forint kölcsönt nyújtott az alperesnek. Az okiratok mind a kölcsönbe adói, mind a kölcsönbe vevői oldalon a felperes írta alá. A
8. október 12-én kelt "kölcsönszerződés" elnevezésű okirat szerint a felperes anyósa, N. J-né
9. december 31-ig terjedő időre 2.000.000 forint összegű kamatmentes kölcsönt nyújtott az alperes részére az említett számla kifizetése érdekében. A felperes anyósa a követelését a leányára engedményezte, a kölcsön visszafizetése iránt indult perben a bíróság a keresetet jogerősen elutasította. A felperes ellen büntetőeljárás folyt a könyvvezetési kötelezettség megszegése, a bizonylati rend megsértése miatt, a bíróság azonban a felperest az ellene emelt vád alól felmentette azzal, hogy a cselekmény elbírálásakor a hatályban lévő új Büntető Törvénykönyv szerint az elkövetett cselekmény nem minősül bűncselekménynek, csak szabálysértés. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [2] A felperes keresetében az alperest az
10. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
11. §

(1)bekezdése alapján 3.600.000 forint tőke, ezen összeg után

1. január
2. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Másodlagosan jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozott a Ptk.
3. §-a alapján. [3] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét is. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes terhére értékelte, hogy az általa hivatkozott kölcsönszerződés megkötésének körülményeivel kapcsolatban érdemi nyilatkozatot nem tudott tenni, arra hivatkozott, hogy a tárgyban semmire sem emlékszik. A felperes által állított kölcsönre vonatkozóan hiteles dokumentum nem állt rendelkezésre és az alperes könyvelése sem alkalmas arra, hogy a felperes kölcsönét igazolja, ahogy azt a büntetőeljárásban kirendelt igazságügyi szakértői vélemény is tartalmazta. A felperes a keresetlevelében azt adta elő, hogy a saját megtakarításából adott kölcsön az alperesnek a kivitelezési számla kifizetése céljából, ugyanakkor a
4. április 27-i tárgyaláson elismerte, hogy a hivatkozott számla ugyanaz, mint amellyel kapcsolatban az anyósa indított pert az általa nyújtott kölcsön visszafizetésére. A perben előadását akként módosította, hogy mivel a saját megtakarítása nem volt elég, ezért az anyósától kért 2.000.000 forintot és így fizette ki a kivitelező számláját. Ugyanakkor a könyvelő a teljes kölcsönt a felperes nevére könyvelte le. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes az anyósa által indított perben akként nyilatkozott, hogy a perbeli számla kifizetésére az anyósa pénzéből és a tagok befizetéséből került sor, a saját megtakarításaiból történő fizetést nem említette. Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az állított kölcsön folyósítását a perben nem tudta bizonyítani. A Pp.
5. §

(1)bekezdése alapján a bizonyítási teher a felperesre hárult és viselnie kell a bizonyítatlanság következményeit. [5] A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást feltárta és a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, abból helyes jogi következtetésre jutott, így a másodfokú bíróság az ítéletet helyes indokai szerint a Pp. 254. §

(3)bekezdése alapján hagyta helyben. A másodfokú bíróság szerint is a Pp. 164. §

(1)bekezdése alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy

1. október 20-án kelt kölcsönszerződés alapján 3.600.000 forintot kölcsönt nyújtott az alperesnek, amely nem került visszafizetésre. Figyelemmel az okirat hiányosságaira, önmagában az okirat nem alkalmas a kölcsönszerződés létrejöttének bizonyítására. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szerződéskötés körülményeire lefolytatta, a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján pedig helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy azok ellentétben állnak a felperes személyes előadásával, illetve a korábbi perben tett tanúvallomásával. A másodfokú bíróság szerint az alperes vagyoni helyzetének feltárása, könyvszakértői vizsgálat lefolytatása a jelen ügy elbírálása szempontjából nem szükséges, ugyanis az alperes elnehezült vagyoni helyzetének bizonyításából még nem következik a felperes kölcsönnyújtásának ténye. A pénzösszeg átadásának hiányában a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó kereseti kérelem is alaptalannak minősült. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ebben a Pp.
2. §

(1)bekezdésének, 213. §

(1)bekezdésének, 221. §

(1)bekezdésének megsértésére hivatkozott. Állította, hogy a jogerős ítélet helytelenül alkalmazta a Ptk. 523. §

(1)bekezdését és 361. §

(1)bekezdését is. Álláspontja szerint a büntetőügyben eljárt igazságügyi szakértő

1. október 12-én kelt szakvéleményének
2. oldala rögzíti, hogy minden olyan tétel, amely külső vállalkozónak, szolgálatónak került kifizetésre külső bizonylattal dokumentált és a "Pénztár" dossziékban megtalálható. A
3. február 8-án kelt kiegészítő szakvélemény
4. oldala foglalkozik azzal, hogy a
5. október 20-i pénztárbizonylattal bevételezett 3.600.000 forint bizonylaton a felperes aláírása szerepel és azon a kiállító és a pénztáros aláírása is megtalálható. Az eljárt szakértő többször kiegészített szakvéleménye alapján tehát a számviteli hiányosságok nem zárják ki, hogy az alperes vagyoni helyzetét feltárják, az alperes vagyoni helyzetéből következett, hogy a kivitelezőnek a szükséges összeget saját erejéből kifizetni nem tudta. Azt, hogy a felperes a 3.600.000 forintot befizette, nem csak a felperes által aláírt kölcsönszerződés tanúsítja, hanem az a tény is, hogy a bizonylatot a pénztáros is aláírta. A másodfokú bíróság lényegében egy korábbi ügy tényállására alapította ítéletet anélkül, hogy a kereseti kérelmet teljes körűen megvizsgálta volna. A felperes szerint nincs annak jelentősége, hogy a 3.600.000 forint, amelyet az alperes rendelkezésére bocsátott, milyen forrásokból származott, az ténykérdés, hogy ezt az összeget az alperes helyett a felperes fizette ki részben a saját megtakarításaiból, részben az anyósa által nyújtott 2.000.000 forintból. Ez a tény akkor is fennáll, ha a kölcsönszerződést az eljáró bíróságok nem tekintik érvényesnek, emiatt az alperes a felperes terhére jogalap nélkül gazdagodna. A perben a könyvelő iroda vezetője egyértelműen tanúsította a
6. április 27-én tartott tárgyaláson, hogy a kivitelező felé teljesítendő számla időpontjában az alperesnél nem volt erre fedezet, ezért szükség volt a kölcsönre. Azáltal, hogy az eljáró bíróság nem adtak helyt a szakértői bizonyításra vonatkozó indítványnak, megsértették a Pp.
7. §

(1)bekezdésében foglaltakat is. A K. Kft. ügyvezetője a Sz. Rendőrkapitányságon tartott tanúkihallgatásában készült jegyzőkönyvben szintén igazolta, hogy az alperes nem volt teljesítőképes, a felperes, mint az alperes elnöke arról tájékoztatta, hogy fedezet hiányában a kifizetésben csúszás fog történni. A felperes szerint a bíróságnak nyomatékosan értékelnie kell, hogy az alperes nem hivatkozott arra, hogy miszerint a vállalkozói díjat maga fizette ki a tagok által rendelkezésre bocsátott pénzeszközökből, a számla kifizetése azonban nem vitásan megtörtént. [7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [9] A jelen ügyben az eljáró bíróságoknak nyomatékosan értékelniük kellett, hogy a felperes nem kívülálló személy, aki kisegítette az alperest a vállalkozói díj kifizetésében és jogosan igényli az általa nyújtott kölcsön visszafizetését, hanem az alperes elnöke volt a perbeli időszakban. Az, hogy a büntetőbíróság a felperest felmentette a bűncselekmény elkövetése alól, nem változtat azon a tényen, hogy a Sz. Városi Ügyészség vádiratában szereplő tényállítások, a bizonylati és számviteli fegyelem sokszoros megsértése megvalósult, a felmentő ítélet arra tekintettel történt meg, hogy a jogszabályváltozás folytán az elkövetett cselekmények már nem minősültek bűncselekménynek. A felperes tehát maga is hozzájárult a cselekedeteivel ahhoz, hogy az általa állított kölcsön nyújtásának megfelelő bizonyítása az alperes irataiból egyértelműen nem lehetséges. Az alperes a kölcsönszerződés elkészítésekor is figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy nem járhat el egyidejűleg mint kölcsönadó és mint az alperes képviselője. A kifejtettek alapján, mivel a felek között érvényes kölcsönszerződés írásban nem jött létre, az eljáró bíróságoknak a peres eljárás bizonyítási adataiból kellett meggyőződniük arról, hogy a felperes a 3.600.000 forintot ténylegesen átadta-e az alperes részére és ebből az összegből került-e sor a kivitelező számlájának a kifizetésére. [10] A Kúria nyomatékosan rámutat arra, hogy nem az alperesnek kellett azt bizonyítania, hogy nem kapott kölcsönt, hanem a felperesnek azt, hogy nyújtott. A felperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége a Pp. 164. §

(1)bekezdése alapján, ennek azonban nem tudott eleget tenni . Ennek hiányában nem is kellett a bíróságoknak vizsgálniuk, hogy az alperesnek volt-e fedezete a számla kifizetésére, így a felperes bizonyítási indítványait jogszerűen utasították el a Pp. 3.§

(4)bekezdése alapján. [11] Amikor az okirati bizonyítékok hiányosak, ellentmondásosak, nyomatékos jelentősége van a bíróság előtt annak, hogy a felperes következetes előadásokat tesz-e. A 3.600.000 forint elég nagy összeg ahhoz, hogy a felperes pontosan emlékezzen annak forrására, illetve az átadás körülményeire. A jelen ügyben ezzel kapcsolatban a felperes arra hivatkozott, hogy nem emlékszik, illetve a forrásokra vonatkozóan ellentmondó előadásokat tett. Abban az esetben, ha a 3.600.000 forintból 2.000.000 forint összeg az anyósától származott és tudta azt, hogy az alperes nyilvántartásában a teljes összeg a felperes nevére lett lekönyvelve, nem világos, hogy a felperes anyósa miért lépett fel közvetlenül az alperessel szemben az általa nyújtott 2.000.000 forint kölcsön visszafizetése érdekében. A felperes ebben a perben tanúként a számla kifizetésével kapcsolatban meg sem említette, hogy ő maga is nyújtott kölcsönt az alperesnek. A felperes a keresetlevelében ugyanakkor nem hivatkozott arra, hogy a 3.600.000 forint összegből 2.000.000 forint az anyósától származott volna, ez csak később adta elő. A keresetlevélben csak a saját forrásaira és a tagok befizetésére utalt a számla fedezeteként. A Kúria egyetért azzal is, hogy a felperes állításával szemben az a körülmény, miszerint az alperes elnehezült gazdasági helyzetben volt és a kivitelező kifizetése nehézséget okozott részére, még nem igazolja azt a tényt, hogy a kifizetés ténylegesen a felperes, vagy az anyósa pénzéből történt volna meg. [12] A felperes az eljáró bíróságok mérlegelését támadta a felülvizsgálati kérelemben. A Kúria töretlen gyakorlata, hogy a bíróságok Pp. 206. §

(1)bekezdése szerinti mérlegelésének felülmérlegelésére csak igen kivételesen van lehetőség, csak akkor, ha a mérlegelés okszerűtlen, a bizonyítékokkal ellentétes, vagy más logikai ellentmondásokat tartalmaz. Ez a jelen ügyben nem állapítható meg. [13] A kifejtettek alapján a Kúria a jogerős ítéletet nem találta jogszabálysértőnek, ezért azt a Pp. 274. §

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül eljárva a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [14] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ugyanakkor az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be és a tárgyaláson kívüli elbírálás folytán a felülvizsgálati eljárással perköltsége nem merült fel, ezért a felperes perköltségben való marasztalását a Kúria mellőzte. [15] A felperes személyes illetékfeljegyzési jogban részesült, pervesztességére tekintettel azonban az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §

(3)bekezdése, valamint a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdése és

1. §-a alapján köteles megfizetni külön felhívásra az államnak a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Budapest,
2. június
3. . Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző