Pfv.21071/2015/7 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(3)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.21.071/2015/

1. A tanács tagjai: . Kollár Márta a tanács elnöke Tamáné dr. Nagy Erzsébet előadó bíró . Puskás Péter bíró A felperesek: I. rendű II. rendű A felperesek képviselője:Puskás Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Varga-Puskás Péter ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az alperes képviselője:. Mozsolits Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Mozsolits Beáta ügyvéd A per tárgya: foglaló visszafizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél/felek: alperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Törvényszék 73.Pf.641.111/2014/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Bíróság 12.P.II.21.679/2013/
3. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperesek mint vevők és az alperesek mint eladók között
4. január
5. napján adásvételi szerződés jött létre a B., /10 helyrajzi számú, természetben a B., T. út
6. szám alatti lakóház vonatkozásában. A szerződés 3.
7. pontjában az alperesek feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy az adásvételi szerződés földhivatalhoz történő benyújtását követően az alperesek által már korábban benyújtott építési engedély iránti kérelmet a felperesek a nevükre írassák. A felperesek a szerződés aláírásával egyidejűleg 5.800.000 forint foglalót adtak az alpereseknek. A szerződés 4.
8. pontjában megállapodtak abban, hogy a foglaló a felperesek részére visszajár, amennyiben az alperesek által kért építési engedély
9. május 1-ig nem válik jogerőssé, illetve a kérelmet ezt megelőzően elutasítják. A szerződés 4.
10. pontjában a felek arról is megállapodtak, hogy a fenti két esetben a felperesek az adásvételi szerződéstől elállhatnak. Az elsőfokú építési hatóság
11. május
12. napján kelt határozatával adta ki az építési engedélyt, azt azonban az egyik szomszéd megfellebbezte. A felperesek
13. július 12-én kelt nyilatkozatukkal a szerződéstől elálltak. Az alperesek azt
14. július 22-én átvették, de az elállást nem fogadták el, a foglalót a felpereseknek felhívás ellenére nem fizették vissza. A másodfokú építésügyi hatóság
15. szeptember 21-én kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [2] A felperesek keresetükkel az alpereseket 5.800.000 forint tőke, annak
16. május hó
17. napjától a kifizetés napjáig járó, a Polgári Törvénykönyvről szóló
18. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
19. §

(1)bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamata, valamint perköltségük egyetemleges megfizetésére kérték kötelezni. Előadták, hogy a felek között

1. január hó
2. napján létrejött ingatlan-adásvételi szerződés 4.
3. pontja szerinti feltétel bekövetkezett, az ingatlanra vonatkozó, az alperesek által kért építési engedély határidőben nem vált jogerőssé, ezért a felpereseknek a szerződés 4.
4. pontja alapján a foglaló visszajár, illetve a szerződés 4.
5. pontja alapján jogosultak voltak a szerződéstől elállni. Hivatkoztak arra, hogy az elállásra a
6. július hó
7. napján kelt nyilatkozatukkal sor került, a szerződés tehát megszűnt. Keresetük jogalapjaként megjelölték a Ptk.
8. §

(3)bekezdését és a Ptk. 320. §

(1)bekezdését. [3] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a felperesek nem jártak el a szerződésnek megfelelően és nem íratták át saját nevükre az építési engedély iránti kérelmet. A felperesek felróható magatartásaként jelölték meg azt is, hogy az elállási nyilatkozat megtétele után - az arról való tájékoztatás nélkül - egyeztetést folytattak az alperesekkel a szerződés teljesítése körében. Előadták, hogy a szerződésben az építési engedély jogerőre emelkedésének határidejeként meghatározott időpont tarthatatlan volt, a lehetetlen feltétel miatt a szerződés ezen kikötése a Ptk. 228. §

(3)bekezdése alapján semmis. Álláspontjuk szerint ezen szerződési feltétel körében a felek közös téves feltevésben voltak, a szerződés 4.

1. és 4.
2. pontjai emiatt is érvénytelenek. [4] Az alperesek viszontkeresetükben a felpereseket összesen 4.342.500 forint tőke és kamatai továbbá a perköltségük megfizetésére kérték kötelezni a Ptk.
3. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Ptk.

1. §-ára és a Ptk.
2. §

(1)bekezdésére hivatkozva. A viszontkeresetet elutasító rendelkezés a felülvizsgálatnak már nem tárgya. Az első- és másodfokú ítélet [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy a felpereseknek 15 napon belül egyetemleges jogosultsággal fizessenek meg 5.800.000 forintot, valamint ezen összeg után

1. május
2. napjától
3. június
4. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot,
5. július
6. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Az alperesek viszontkeresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a Ptk.
7. §

(1)bekezdése és 319.§

(3)bekezdése alapján a keresetet alaposnak találta. Utalt arra, hogy mivel az építési engedély iránti kérelmet

1. december 12-én nyújtották be, a jogerős építési engedély beszerzése a kikötött időpontig a hatályos jogszabályok alapján lehetséges volt. Az, hogy a felek a fellebbezés lehetőségét nem vették figyelembe, így a szükséges körültekintést elmulasztották, nem teszi a szerződés 4.
2. és 4.
3. pontjait érvénytelenné. A felek egy jövőbeli eseményt, az építési engedély rendelkezésre állását bizonytalannak tartották, ezért kötöttek ki a felperesek részére elállási jogot. Az elsőfokú bíróság a BDT 2005.
4. számú elvi döntésre és a szerződés 4.
5. pontjára utalással megállapította, hogy a felpereseknek joga volt a szerződéstől elállni, az elállás önmagában előidézte a szerződés felbontását. [6] Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek nyújtottak be fellebbezést. [7] A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőidőpontját
6. július
7. napjában határozta meg. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével a per főtárgya tekintetében egyetértett. Utalt a Ptk.
8. §

(1)bekezdésére, amely szerint aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja. Az adásvételi szerződés 4.

1. pontjában a felek a felperesek elállási jogát kötötték ki arra az esetre, ha az építési engedély
2. május 1-ig nem válik jogerőssé, vagy ezt megelőzően a kérelmet az eljáró hatóság elutasítja. A felek egyike által sem vitatottan a szerződés 4.
3. pontjában meghatározott,
4. május 1-jei határidő anélkül telt el, hogy az építési engedély jogerőre emelkedett volna, ezért a felperesek elállási joga megnyílt. Ezen szerződésben biztosított jogukkal éltek a felperesek a
5. július 12-én kelt, és az alperesekhez - általuk elismerten -
6. július 22-én megérkezett elállási nyilatkozatukkal. A Ptk.
7. §

(3)bekezdése szerint a szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A felperesek tehát a Ptk. 319. §

(3)bekezdésére alapítottan kérték vissza az alperesek részére a szerződés megkötésekor megfizetett foglalót, és nem a Ptk. 245. §

(1)bekezdésében foglaltakra hivatkozással. [8] Az alperesek a felperesek által átadott foglaló megtartására a Ptk. 245. §

(1)bekezdése alapján kizárólag abban az esetben lettek volna jogosultak, ha a teljesítés meghiúsulásáért a felperesek felelőssége megállapítható lett volna. A szerződés 3.

1. pontja a felperesek részére lehetőséget biztosított és nem kötelezettséget teremtett az alperesek által benyújtott építési engedély iránti kérelem nevükre való átírására, így ennek elmaradása nem jelent felróhatóságot a felperesi oldalon. Nem minősül a teljesítést meghiúsító magatartásnak a felperesek részéről a
2. július 17-én tartott egyeztetésen való részvétel sem. Az adásvételi szerződést az elállás megszüntette, a felperesek ezen nyilatkozatukat nem vonták vissza. [9] Az alperesek hivatkoztak arra is, hogy a szerződés 4.
3. és 4.
4. pontja lehetetlen feltételt tartalmaz, illetve a felek közös téves feltevésben voltak. Erre az alperesek a másodfokú bíróság szerint a megtámadási határidő elteltétől függetlenül, kifogásként hivatkozhattak. [10] Nem értett ugyanakkor egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a késedelmi kamat kezdő időpontjáról hozott döntésével. Az alperesek az elállásról szóló nyilatkozatot
5. július 22-én vették át, a foglaló visszafizetésére való kötelezettségük, így annak elmulasztása folytán a Ptk.
6. §

(1)bekezdése szerint a késedelmi kamatfizetési kötelezettségük is csak ezt követően állt be. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [11] A jogerős ítélet ellen az I. és II. rendű alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Ebben mindkét fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetét elutasító ítélet meghozatalát kérték. Előadták, hogy a jogerős ítélet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően jogszabálysértő, sérti a Pp. 163. §

(1)bekezdését, 206. §

(1)bekezdését, valamint a Ptk.

1. §-át,
2. §-át,
3. §

(1)bekezdését, 210. §

(3)bekezdését, 229. §

(2)bekezdését valamint a 245. §

(1)és

1. §, valamint a
2. § b) pontjában foglalt rendelkezéseket. Az alperesek megismételték azt az álláspontjukat, hogy az építési engedélynek a szerződésben rögzített határidőn túli megszerzése a felperesek felróható magatartására volt visszavezethető, ahogy azt már a
3. augusztus 28-i ellenkérelmükben is előadták. Valójában ugyanis bár ügyfélként az alperesek szerepeltek a hatósági eljárásban, valamennyi szükséges dokumentációt a felperesek szolgáltatták, a késedelem tehát a felperesek magatartására, vagy mulasztására volt visszavezethető. Ezt F. E. tanú is igazolhatta volna, akinek meghallgatására az eljárásban nem került sor annak ellenére, hogy azt az alperesek határidőben indítványozták. A felperesek kötötték ki azt a feltételt, hogy az építési engedély
4. május 1-jéig rendelkezésre álljon, e feltétel meghiúsulására azonban a Ptk.
5. §

(2)bekezdése szerint nem alapíthatnak jogot, hiszen a feltétel teljesülése a saját felróható magatartásukra tekintettel nem történt meg. Az eljárásban a bíróság beszerezte a II. kerületi Önkormányzat építési engedélyezési eljárásának iratanyagát, a szakértő kirendelésére vonatkozó alperesi bizonyítási indítványt azonban a bíróság nem teljesítette. Az építési iratanyagból megállapítható, hogy az építési hatóság különböző hiánypótlási felhívásokat adott ki, amelyeket a szerződéskötést követően már a felpereseknek kellett teljesíteniük. Még

1. május
2. napján is teljesítettek hiánypótlást a felperesek. Az alperesek szerint a kamatfizetési kötelezettség megállapítása is sérti a jogszabályokat. A felperesek a perindítással közel öt évig vártak, így az alperesek kamatfizetési kötelezettsége arra az esetre, ha a foglaló visszafizetési kötelezettsége fennállna, indokolatlanul nagy összeget tesz ki. A perindítási késedelme a Ptk.
3. § b) pontja szerint a jogosult, tehát a felperesek késedelmét jelenti, ami kizárja az alperesek késedelmét. [12] A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. Utaltak arra, hogy az építési engedély kiadásának elhúzódása nem a felperesek magatartásával állott összefüggésben. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [14] A Kúria álláspontja szerint az eljáró bíróságok a tényállást helyesen állapították meg és az abból levont jogi következtetések is jogszerűek. Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a Pp.
4. §

(1)bekezdésének megsértésére is hivatkoztak, ez a jelen ügyben azonban nem állapítható meg. A Kúria felülvizsgálati ügyekben követett töretlen gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróságok mérlegelési körébe tartozó kérdést általában nem vizsgálja és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére sem. Felülmérlegelésre csak igen kivételesen, akkor kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, iratellenes, vagy okszerűtlen, illetve logikai ellentmondást tartalmaz. A Kúria álláspontja szerint a jelen ügyben a releváns tényállás nem volt vitás a felek között. Az alperesek is elismerték, hogy az általuk kötött adásvételi szerződés 4.1. pontja, illetve a 4.4. pontja azt tartalmazta, hogy amennyiben a jogerős építési engedély 2007. május 1. napjáig nem születik meg, úgy a felpereseket a szerződéstől való elállása joga megilleti és visszajár részükre az általuk kifizetett, a Ptk. 245. §

(1)bekezdése szerinti foglaló is. A Ptk. 320. §

(1)bekezdése értelmében az elállás a szerződést felbontja. A 319. §

(3)bekezdése szerint a szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A jelen ügyben tehát az volt a per tárgya, hogy a felperesek jogszerűen gyakorolták-e az elállási jogukat, ennek alapján igényt tarthatnak-e az adásvételi szerződés alapján fizetett összeg visszatérítésére az alperesektől. A peradatokból megállapíthatóan, bár a felpereseket az elállás joga már

1. május 2-tól megillette volna, azt csak
2. júliusban gyakorolták, május 23-án az elsőfokú építési engedély már megszületett, az azonban egy szomszéd fellebbezése miatt nem emelkedett jogerőre. A felperesek erre tekintettel gyakorolták elállási jogukat. A peradatok szerint a felperesek számára jelentős körülmény volt, hogy a jogerős építési engedély alapján az építkezést mikor kezdhetik meg, erre tekintettel kötötték ki az elállás jogát a szerződésben, amelyet az alperesek tudomásul vettek. Miután pedig a jogerős építési engedély megszületése a szomszéd fellebbezésére tekintettel bizonytalanná vált, a felperesek jogszerűen gyakorolták a szerződéstől való elállás jogát. A felek közös megállapodása volt, hogy a jogerős építési engedély megszerzésére milyen időtartamot vesznek figyelembe, ha ezt rosszul becsülték fel, ez nem érvénytelenségi ok. Bár az alperesek a felülvizsgálati kérelemben arra hivatkoztak, hogy valójában a felperesek jártak el az építési engedély megszerzése körében és nekik voltak bizonyos késedelmeik, ennek az ügyben nincs jelentősége, hiszen az építési engedély kiadására
3. május 23-án sor került és a felperesek nem a május 1-jei határidő elmulasztása miatt, hanem azért álltak el, mert a szomszéd az építési engedéllyel szemben fellebbezést nyújtott be és annak jogerőre emelkedési ideje bizonytalan volt. A fentiekre tekintettel az eljáró bíróságok a Pp.
4. §

(4)bekezdése alapján jogszerűen mellőzték az alperesek bizonyítási indítványát. [15] A Kúria szerint az alperesek alaptalanul hivatkoztak a Ptk.

1. § -ára, vagyis arra, hogy a teljesítés meghiúsulásáért a felpereseket terhelte a felelősség, így a foglaló összegét megtarthatják. Ennek bizonyítása a perben a Pp.
2. §

(1)bekezdése szerint az alperesek kötelezettsége lett volna, az alperesek azonban nem tudtak olyan felperesi magatartásra hivatkozni, amely a szerződés teljesítését meghiúsította volna. A felperesek sem állították, hogy a teljesítés meghiúsulása az alperesek hibája lett volna, ha ez így lett volna úgy a felperesek jogosultak lettek volna a foglaló kétszeres összegének visszatérítésére. A felperesek a keresetüket a szerződésnek az elállásuk folytán való megszűnésére és az ezzel kapcsolatos elszámolásra alapították. A felek által a szerződésben kölcsönösen megállapított objektív feltétel bekövetkezett, így a szerződés 4.4. pontja alapján a felperesek jogosultak voltak az általuk átadott 5.800.000 forint alperesektől. és annak járulékai visszafizetését kérni az A felperesek a Ptk. 324.§

(1)bekezdése alapján , az ott meghatározott elévülési időn belül érvényesíthették a követelésüket, emiatt az alperesek a kamatfizetést kizáró késedelemre nem hivatkozhatnak. Az eltelt időszakban az alperesek anélkül használták a felperesek pénzét, hogy annak fejében ők maguk bármilyen szolgáltatást nyújtottak volna. [16] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [17] A Kúria az ügyet nyilvános tárgyaláson bírálta el. [18] Az alperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért kötelesek megfizetni a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak a felperesek felülvizsgálati eljárással felmerült perköltségét. Ennek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)és

(6)bekezdése alapján az ügyvédi munkával arányban állóan állapította meg. Budapest,

1. május
2. . Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző