Pfv.21061/2015/5 – Kúria

(2),

1. IV. Tv.
2. §

(2),

1. IV. Tv.
2. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: Pfv.VI.21.061/2015/

1. . Kollár Márta a tanács elnöke Tamáné dr. Nagy Erzsébet előadó bíró . Kocsis Ottilia bíró A felperes: A felperes képviselője:. Pusztai Imre ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője:. Patócs Ilona ügyvéd A per tárgya: 15.500.000 forint vételár és járulékai megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél/felek: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Törvényszék 2.Pf.20.016/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Járásbíróság 5.P.20.642/2013/
3. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. - A le nem rótt 1.540.000 (egymillió-ötszáznegyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes és F. L.
4. március 6-án adásvételi szerződést kötött, amely alapján F. L. a felperestől megvásárolta a K., Cs. Gy. u.
5. szám alatti ingatlant 13.000.000 forint vételárért azzal, hogy a szerződés szerint az ingatlanban található ingóságokat a vevő további 5.500.000 forintért vásárolja meg. Az adásvételi szerződés szerint F. L.-nek a vételárat
6. április
7. napjáig kellett megfizetnie. Az alperes a vevő ezen kötelezettsége vonatkozásában készfizető kezességet vállalt a felperes felé, az ugyancsak
8. március 6-án megkötött szerződésben, amelynek tartalma szerint az alperes 70.000 euró erejéig inkasszót engedélyezett a felperes részére, az alperes Banknál vezetett számlája terhére, arra az esetre, ha a vevő a vételárat a teljesítési határidőben nem fizeti meg. Az alperesnek
9. április 20-án a bankszámlán rendelkezésére állt a kikötött 70.000 euró. A felperes megbízásából dr. K. T. ügyvéd
10. augusztus 31-én felszólító levelet küldött F. L.-nek és az alperesnek a k.-i címére ajánlott küldeményként. Az ezen időszakban érvényes postaszabályzat szerint az ajánlott küldeményeket a posta a levélszekrénybe dobással is kézbesíthette. Az alperes állandó lakóhelye ezen felszólítás időszakában a B., B. u.
11. szám alatt volt. A felperes
12. június
13. napján ismételten fizetési felszólítást küldött az alperes részére, ezen fizetési felszólítást az alperes megkapta. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A felperes keresetében 15.400.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest az
14. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
15. § és
16. §-a alapján. Előadta, hogy a 18.500.000 forint vételárból egy alkalommal
17. április 21-én kapott 3.000.000 forintot, amelyről nyugtát is állított ki és F. L. leánya a 2010 évi felszólítást követően még 100.000 forintot küldött a vételár céljára. Előadta, hogy az alperes a vevő kötelezettségeiért készfizető kezességet vállalt így ennek alapján köteles megfizetni azt vételárat, amelyet a vevő nem fizetett ki a felperes részére. [3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsősorban elévülésre hivatkozott a Ptk.
18. §

(1)bekezdése alapján. Utalt arra, hogy a Ptk. 327. §

(1)bekezdése szerinti írásbeli felszólítást a felperes nem küldött. A felperes által állított

1. augusztus 31-i felszólító levél az alpereshez nem érkezett meg, azt a felperes ugyanis az alperes korábbi k.-i címére küldte meg, holott az alperes ebben az időszakban B.-n lakott és dolgozott. A küldeménynek az állandó bírói gyakorlat szerint meg is kellett volna érkeznie hozzá ahhoz, hogy az elévülés megszakadjon. Az alperes másodlagosan hivatkozott arra is, hogy a vevő a felperesnek a teljes vételárat korábban megfizette, erre utal az is, hogy a felperes csak 2013-ban kezdeményezte a jelen eljárást és a vevő ellen nem fordult. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mert a felperes követelése az alperessel szemben elévült. A teljesítési határidő ugyanis az adásvételi szerződés, illetve a kezességi szerződés alapján
2. április 20-a volt, a felperes által hivatkozott
3. augusztus
4. napján kelt felszólító levél pedig az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem volt alkalmas az elévülés megszakítására. A felperes nem tudta azt bizonyítani, hogy a felszólítás az alpereshez valóban megérkezett, arra is figyelemmel, hogy az alperes a perben igazolta, hogy a felszólítás időszakában állandó lakcíme B.-n volt. Az elsőfokú bíróság e körben utalt a töretlenül érvényesülő azon bírói gyakorlatra, amely szerint a felszólításhoz elévülést megszakító joghatály csak abban az esetben fűződik, ha az ellenérdekű félhez az meg is érkezik. Az elsőfokú bíróság szerint a perben az sem nyert bizonyítást, hogy a 2010 évi felszólító levelet F. L. vevő megkapta. Így a vevővel szemben a követelés
5. április
6. napján elévült, amely jogvesztés az alperesi kezesség járulékos jellege folytán a készfizető kezes alperesre is kihatott. [5] A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a rendelkezésre álló bizonyítékokat is okszerűen mérlegelte, így a levont jogi következtetései helytállóak. A másodfokú bíróság szerint elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy F. L. vonatkozásában alkalmas volt-e a felperes írásbeli felszólítása az elévülés megszakítására. A felperes F. L. részére 2010-ben két k.-i címre küldte meg ajánlott küldeményként a felszólító leveleket, amikor maga is tudta, hogy F. L. nagy valószínűséggel nem tartózkodik ott, mert Németországban dolgozik. A másodfokú bíróság szerint az a körülmény, hogy 2010 szeptemberében F. L. leánya az alperes részére egy kisebb összeget küldött, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy ez arra tekintettel történt, mert F. L. megkapta az írásbeli felszólítást a vételár kifizetésére. Miután a követelés az adóssal szemben elévült, úgy, az a kezessel szemben a kezességvállalás járulékos jellege miatt már nem érvényesíthető. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes azt sem tudta bizonyítani, miszerint az alperes vonatkozásában az elévülés megszakadt volna. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ebben mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének való helyt adást kérte. Megismételte, hogy F. L. vevő
7. április 21-én 3.000.000 forintot fizetett meg, ezt követően pedig
8. szeptember 20-án 100.000 forintot küldött postai úton a felperes felszólítását követően. Mind F. L. vevő, mind az alperes, mint készfizető kezes szóban számos esetben ígéretet tett a tartozás rendezésére, ezért csak
9. augusztus 31-én küldött a felperes mindkettejüknek ügyvédi felszólító levelet. A perben eljárt bíróságok megsértették a Pp.
10. §-ában és a Ptk.
11. §

(1)bekezdésében foglaltakat, helytelenül állapították meg, hogy az elévülés nem szakadt meg. A felperesnek nem azt kellett bizonyítania, hogy az ellenérdekű fél felbontotta a felszólítást tartalmazó borítékot, hanem azt, hogy megérkezett hozzá, arról tudott. A felperes szerint ezt a perben megfelelően bizonyította, számos tanú meghallgatására került sor, akik igazolták, hogy az alperestől van tudomásuk arról, miszerint a felszólító levelet megkapta. A vevő vonatkozásában az elévülést megszakította az, hogy 100.000 forintot teljesített. Alaptalan az az alperesi hivatkozás, hogy ez rezsitartozás megfizetésére történt volna, rezsitartozás a

1. március 6-i adásvételhez kapcsolódóan egyáltalán nem állott fenn. Az a tény, hogy az alperes által felmutatott hatósági igazolás alapján az alperes B.-n volt bejelentve, nem jelentette azt, hogy állandóan ott is tartózkodott, az alperesnek K.-n hat cége volt, ezt a nyilvános cégadatok is igazolják. Mindegyik cégnél a k.-i cím volt az alperes címeként megjelölve. [7] A felperes szerint bár a vevő tanúként arra hivatkozott, hogy a vételárat teljes egészében kifizette, ebben a körben ellentmondásokat mutatott a vallomása. A bíróság elfogadta, hogy az alperes számláján az inkasszóhoz szükséges pénz rendelkezésre állott, a felperes szerint azonban az inkasszó teljesítéséhez nem lett volna elegendő a szerződésben foglaltakra való hivatkozás. [8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [9] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [10] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsősorban az eljárt bíróságok mérlegelését támadta. A Kúria felülvizsgálati ügyekben követett töretlen gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak igen kivételesen, akkor kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, iratellenes, vagy okszerűtlen, illetve logikai ellentmondást tartalmaz. Ez a jelen ügyben nem állapítható meg. A felperes tanúkkal kívánta azt bizonyítani, hogy az alpereshez a
2. augusztus 31-i felszólító levele az akkor hatályos postai kézbesítési szabályok ellenére bizonyítottan megérkezett. Az eljáró bíróságok helyesen értékelték, hogy a felperes által tanúként megjelölt személyek életszerűtlen, illetve sok esetben egymásnak is ellentmondó tanúvallomásokat tettek abban a kérdésben, hogy az alperestől milyen formában értesültek arról miszerint a
3. augusztus 31-i felperesi felszólító levelet kézhez vette. [11] A bíróságnak a perben azt kellett vizsgálnia, hogy a
4. augusztus 31-i felszólító levél megszakította-e az alperessel szemben az elévülést a Ptk.
5. §

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően. A felperes azt nem tudta bizonyítani, hogy az alpereshez a felszólító levél megérkezett, a felperes ugyanis az alperes k.-i címére küldte el a felszólítást, az alperes pedig ebben az időszakban több éven keresztül B.-n lakott és dolgozott. Az a tény, hogy az akkori postai szabályok szerint a felperes ajánlott levelét az alperes postaládájába bedobták, nem igazolja, hogy a küldemény az alpereshez meg is érkezett. A felperes helytállóan állítja, hogy azt nem kell a perben bizonyítania miszerint a levelet az alperes fel is bontotta, azt azonban a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az alperesnek módjában volt a hozzá intézett ajánlott levél megismerése, illetve ha azt nem ismerte meg, ez a saját hibájából maradt el. A kifejtettek alapján a jelen ügyben ez a körülmény nem állapítható meg. A felperes tudott arról, hogy az alperes nem tartózkodik a korábbi k.-i lakóhelyén. N. I. tanú a

1. sorszámú jegyzőkönyvbe vett tanúvallomásában azt adta elő, hogy amikor a felperes az alperest számon kérte a vételár meg nem fizetése miatt, az alperes azt javasolta: küldjön felszólító levelet a vevőnek és neki is, de a b.-i címére és utalt arra, hogy F. L. vevő is a b.-i címen tartózkodik. A felperes a perben nem is állította, hogy erre a b.-i címre akár a vevőnek, akár az alperesnek felszólító levelet küldött volna. Az eljáró bíróságok tehát helyesen mérlegelték azt az alperesi állítását, hogy a fentiekre tekintettel, ha a posta be is dobta ajánlott küldeményként a k.-i korábbi címére a felperes írásbeli felszólítását, azt nem ismerhette meg. [12] A Kúria álláspontja csak annyiban tér el a másodfokú bíróság jogi álláspontjától, hogy nem a vevőhöz, hanem elsődlegesen az alpereshez intézett felszólítás megérkezését kellett vizsgálni a jelen perben. A Ptk.
2. §

(2)bekezdése szerint ugyanis a kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be, ha a felek így állapodtak meg. A jelen ügyben az alperes készfizető kezességet vállalt, ami azt jelentette, hogy ha a vevő a vételárat nem fizette ki, úgy a felperes közvetlenül a készfizető kezestől kérhette annak teljesítését. Abban az esetben tehát, ha a felperes az alperessel szemben joghatályosan megszakítja az elévülést, jogszerűen követelheti az elévülési időn belül az alperes teljesítését, függetlenül attól, hogy magával a vevővel szemben fellépett-e. A jelen ügyben azonban mindkét fokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a 2010. augusztus 31-i elévülést megszakító felszólító levél ezt a joghatást nem tudta elérni, a 2013-ban megküldött írásbeli felszólítás, amelyet az alperes kézhez vett pedig már az elévülési időn túl érkezett meg hozzá, így az alperes elévülési kifogása megalapozott volt a Ptk. 324. §

(1)bekezdése alapján. [13] A Ptk. 324. §

(2)bekezdése alapján a főkövetelés elévülésével az ettől függő mellékkövetelések is elévülnek. A 326. §

(1)bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. Az említett rendelkezés alapján a másodfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy az alperessel szemben a követelés azért sem érvényesíthető, mert a főkötelezettel, a vevővel szemben is elévült a felperes követelése, hiszen a

1. augusztus 31-i hozzá intézett írásbeli felszólítás sem volt alkalmas arra, hogy az elévülést megszakítsa. A kezességvállalás járulékos kötelezettségvállalás, így tehát ha a felperes közvetlenül az alperessel szemben nem érvényesítette a készfizető kezességre vonatkozó igényét az elévülési határidőn belül, úgy a követelésnek a vevővel szembeni elévülése egyben a készfizető kezesség megszűnését is jelenti (lásd: az 1/ 2010 (VII.30.) Polgári jogegységi határozat IV.és V. pontját). Záró rész [14] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria tárgyaláson eljárva a Pp.
2. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [15] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült eljárási költségét, ennek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)és

(6)bekezdése alapján, az ügyvédi munkával arányban állóan határozta. [16] A felperes teljes személyes költségmentességben részesült, így az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §

(3)bekezdése, valamint a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
2. május
3. . Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Kocsis Ottilia s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző