Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.023/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Banka Margit ügyvéd (fel cime) által képviselt I.rendű felperes neve (cime) felperesnek - a dr. Boda Róbert ügyvéd (fel cime) által képviselt alperes neve (cime) alperes ellen személyiségi jogsértés miatt indított perében a Kaposvári Törvényszék
- január
- napján kelt, 20.P.20.833/2015/
- számú ítélet ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 300.000 (háromszázezer) forintot és ennek
- március
- napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. A fentieket meghaladóan tekinti a keresetet elutasítottnak. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 31.750 (harmincegyezerhétszázötven) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. A felperes pártfogó ügyvédjének díját a felperes köteles viselni 88 %-ban, míg az alperes köteles viselni 12 %-ban. A feljegyzett illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes
- október 15-től
- november 10-ig az I/9.,
- november 10-től
- február 9-ig az I/11.,
- február 9-től
- május 29-ig az I/9.,
- december 10-től
- december 17-ig az I/10.,
- március 10-től
- március 17-ig a II/8., majd
- szeptember 1-től
- szeptember 9-ig a II/
- számú zárkában tartózkodott az alperes büntetés-végrehajtási intézetben szabadságvesztés büntetése során. Elhelyezése idején az alperes büntetés-végrehajtási intézet nem tudta biztosítani számára a jogszabályban előírt mozgásteret, így túlzsúfolt zárkákban volt kénytelen tartózkodni. A felperes keresetében a túlzsúfoltság miatt személyiségi jogsérelemre hivatkozva sérelemdíj, illetőleg nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest összesen 2.430.000 forint összegben, miután a alperes Parancsnoka 30.525/908/
- ált. számú határozatával kártérítési igényét elutasította. Az alperes ellenkérelmében a túlzsúfolt elhelyezés tényét elismerte, ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a túlzsúfoltság nem volt számára felróható befogadási kötelezettségére tekintettel, ezért a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 63.500 forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltséget. A felperes párfogó ügyvédjének díjáról és a feljegyzett illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény 75.§-ának
(1)bekezdése és 76.§-a szerint személyiségi jogsértés körébe tartozik - többek között - a személyes szabadság jogellenes korlátozása, valamint az emberi méltóság megsértése is. A Ptk. 84.§-ának
(1)bekezdés e) pontja szerint személyiségi jogsértés miatt kártérítést követelhet a sérelmet szenvedett személy. A büntetés-végrehajtási intézet az 1979. évi XI. törvényerejű rendelet 21.§-ának
(1)bekezdése és 46.§-ának
(1)bekezdése a) pontja, amit a 6/1996.(VII.12.) IM rendelet 137.§-ának
(1)bekezdés rendelkezéseit betartva köteles a fogvatartottakkal bánni, őket elhelyezni, emberi méltóságukat tiszteletben tartani. Ezek szerint a zárkákban elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítélt lehetőleg 6 m3 légtér és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén 3 m2 mozgástér jusson. Az alperes ugyan elismerte a túlzsúfoltság tényét, azonban a kimentés körében arra hivatkozott, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ezért a Ptk. 339.§-ának
(1)bekezdése szerinti nem vagyoni kártérítés megfizetésére nem köteles. Az alperesnek ugyanis nincs mérlegelési lehetősége a hozzá irányított elítéltek befogadására. Minden elítéltet be kell fogadni, és a differenciálási szabályok szerint kell elhelyezésüket biztosítani. A 2014. március 15-től kezdődő jogsértő elhelyezésre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény rendelkezéseit kellett alkalmazni: a 2:51.§-a és 2:52.§-ának
(1)bekezdése, valamint
(2)bekezdése szerint sérelemdíjra tarthat igényt, akit személyiségi jogában megsértenek. A sérelemdíj fizetésre kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. A 6:519.§-a szerint szintén mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható. Az alperes védekezését a törvényszék elfogadta arra tekintettel, hogy eljárása megfelelt a követelményeknek, nem volt felróható számára a jogellenes magatartás, azaz a károkozás felelőssége alól kimentette magát. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezését, amelyben - tartalma szerint annak megváltoztatását kérte a kereseti kérelmével egyezően. Hangsúlyozta, hogy az alperes nem tett semmit annak érdekében, hogy a rá kötelezően előírt jogszabályi rendelkezéseket a fogvatartottak részére biztosítsa. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte helyes indokai alapján. A fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomó részt helyesen állapította meg, és helyes jogszabályokat alkalmazott. Következtetésével és érdemi döntésével azonban a másodfokú bíróság nem értett egyet, ezért a törvényszék ítéletét részben megváltoztatta a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján. Az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéletek nyomán - Sz kontra M, K kontra M, H kontra M, F kontra M, továbbá a V és mások kontra M (úgynevezett p ügy) határozatai - a hazai bírói gyakorlat is változott a büntetés-végrehajtási intézetekben tapasztalható túlzsúfoltság, illetőleg a kimentés megítélése kérdésben. Erre mutatott rá a Kúria Pfv.IV.21.654/2015/11. számú határozatában. Az Alaptörvény III. cikk
(1)bekezdése szerint senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában
- november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló
- évi XXXI. törvény
- cikke értelmében senkit nem lehet kínázásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek alávetni. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a fent említett ügyekben kifejtette, hogy a túlzsúfolt körülmények közötti fogvatartás nem tartja tiszteletben az alapvető emberi méltóságot, kimeríti az Emberi Jogi Egyezmény
- cikkében tilalmazott embertelen és megalázó bánásmód fogalmát. Az Emberi Jogok Európai Bíróság túlzsúfoltságnak tekinti, ha az egy fogvatartottra jutó személyes mozgástér kevesebb mint 3 m
- Ugyan a felperes fogvatartásainak idején hatályos 6/1996.(VII.12.) IM rendelet 137.§-ának
(1)bekezdése szerint a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg 6 m3 légtér és lehetőség szerint férfi elítéltek esetén 3 m2 mozgástér jusson, az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést a 32/2014.(XI.3.) AB határozatában nemzetközi szerződésbe és az Alaptörvénybe ütközőnek találta, ezért azt
- március 31-i hatállyal megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a többszemélyes zárkában fogvatartottak részére biztosított élet-, illetve mozgástérnek minden esetben el kell érnie azt a minimális mértéket, amely biztosítja számukra az emberi méltósághoz való alapjogok sérelme nélküli elhelyezést valamely büntetésvégrehajtási intézetben. E minimális élet-, illetve mozgástér biztosítása nélkül olyan túlzsúfoltság jön létre, amely megakadályozza az érintettekkel való emberhez méltó és őket adottságaiktól függetlenül megillető bánásmódot, így embertelen, megalázó bánásmódnak, büntetésnek minősül. A perbeli esetben nem volt vitás, hogy az alperes nem biztosította a felperes számára a minimális mozgásteret
- október 15-től
- május 29-ig, majd
- december 10-től
- december 17-ig,
- március 10-től
- március 17-ig és
- szeptember 01-től
- szeptember 9-ig tartó időszakokban. Pontos adatok hiányában az nem volt megállapítható, hogy egy-egy zárkában, egy-egy időszakra vonatkozóan a felperesnek ténylegesen hány köbméter légtér, illetőleg hány négyzetméter mozgástér állt rendelkezésére. Az alperes ugyanis nem szolgáltatott adatot arra nézve, hogy mely időszakban melyik zárkában mennyi volt a nettó mozgás-, illetőleg légtér a fogvatartottak létszámát, valamint a berendezés és felszerelési tárgyak által elfoglal területet figyelembe véve. Az alperes azonban a túlzsúfoltság tényét nem vitatta a felperes által állított időszakokra vonatkozóan. A felperes keresetében megjelölt időszakok 255 nap túlzsúfolt elhelyezést eredményeztek. A Ptk. 349.§-ának
(1)bekezdése és 339.§-ának
(1)bekezdése figyelembevételével az önálló jogalanyisággal rendelkező alperes maga felel a fogvatartás körülményeiért - a Kúria legújabb joggyakorlata szerint. A közhatalom gyakorlása során ugyanis az állam önálló jogi személyiségű, önálló felelősségű szervein keresztül fejti ki szervező, intézkedő tevékenységét. Ha ennek során éri kár a károsultat, azt az adott szervvel szemben, nem az állammal szemben érvényesítheti. Az állam kizárólag a vagyoni viszonyok alapján tartozik kártérítési felelősséggel a Ptk. 28.§-ának
(1)bekezdése alapján. Tehát az állam helytállási kötelezettsége csak kivételesen törvényben meghatározott esetekben érvényesül. Ilyen minőségében azonban a jelen esetben az állam személyiségi jogot nem sértett. A fent írtakból következően megállapítható, hogy a felperes elhelyezése során megvalósított jogsértés önmagában alkalmas az emberi méltóság megsértésnek megállapítására. Az alperes eljárása jogszabálysértő volt, amivel a felperesnek kárt okozott, ezért a kártérítési felelősség alól akkor mentesülhet, ha eljárása nem volt felróható. Az alperes e körben az intézmény objektív körülményeire, a befogadási kötelezettségére hivatkozott. E hivatkozással azonban a felelősség alól nem mentetheti ki magát, mert a büntetés-végrehajtási intézményben az alperes kötelezettsége a jogszabályok betartása, a fogvatartott megfelelő elhelyezéséről való gondoskodás. Ezért a felperest az intézményben ért sérelem miatt kártérítési felelősséggel tartozik. Az 1959. évi Ptk. 84.§-ának
(1)bekezdés e) pontja alapján, figyelemmel a 355.§-ának
(1)bekezdésére és
(4)bekezdésére, továbbá a
- március 15-től hatályos
- évi Ptk. 2:52.§-ában írt sérelemdíjra jogosult a felperes az őt ért immateriális hátrányok kompenzálására. Annak összegét az ítélőtábla a Pp. 206.§-ának
(3)bekezdése szerint mérlegeléssel állapította meg. E körben figyelembe vette a jogsértés súlyát, a felperes által előadott hátrányokat, valamint értékelte a túlzsúfolt körülmények közötti fogvatartás időtartamát (255 nap, közel 3/4-ed év). Mindezek alapján az ítélőtábla álláspontja szerint az elszenvedett hátrányokkal arányban álló nem vagyoni kártérítés és sérelemdíj együttes összege a hátrányok kompenzálásához szükséges és elegendő 300.000 forint. Ezt meghaladóan a felperes kártérítési igénye megalapozatlan. A felperes már keresetében kamatot igényelt a károkozás napjától kezdődően. A károkozás 2011. október 15-től 2014. szeptember 9. napjáig tartott, ezért az ítélőtábla a középarányos időponttól a Ptk. 301.§-ának
(1)bekezdésében írt mértékű késedelmi kamatot ítélet meg a felperes javára. A felperes eredeti kereseti kérelméhez képest 12%-os arányban lett pernyertes, azaz túlnyomó részt pervesztes. A törvényszék az alperesnek járó elsőfokú perköltség összegét a jogszabályi előíráshoz képest jóval alacsonyabb összegben állapította meg, ezért az elsőfokú perköltség összegén az ítélőtábla nem változtatott. A fentiekre tekintettel a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A felperes fellebbezése 12 %-ban lett sikeres, ezért a Pp. 81.§-ának
(1)bekezdése alapján ő köteles viselni a másodfokú eljárásban felmerült perköltséget 88 %-ban, míg az alperes köteles viselni 12 %-ban. A per tárgyi költségmentes, az alperes illetékmentes, a felperes pedig - bár arról az elsőfokú bíróság kifejezetten nem rendelkezett, de a gyakorlatban - személyes költségmentességben részesült, ezért a feljegyzett fellebbezési illetéket teljes egészében a Magyar Állam viseli az Itv. 74.§-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kmr. 13.§-ának
(1)bekezdése és 14.§-a szerint. A felperes pártfogó ügyvédjének a díját a felperes köteles viselni pervesztességével arányos részében, azaz 88%-ban, míg az alperes köteles viselni 12 %-ban; annak konkrét összegét a kirendelő hatóság állapítja meg a Pp. 87.§-ának
(2)bekezdése szerint. Az alperes részére a felperes által fizetendő másodfokú perköltség összegét az ítélőtábla - a pernyertesség-pervesztesség arányára, a kifejtett tevékenységre és arra figyelemmel, hogy a másodfokú eljárásban az alperes jogi képviselője nem jelent meg - csökkentett összegben állapította meg, 25.000 forint + ÁFA, azaz 31.750 forintban a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§-ának
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése és
(6)bekezdése alkalmazásával. P é c s,
- június
- dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró