A határozat elvi tartalma: Alaptalan felülvizsgálati indítvány alapján a megtámadott határozatok hatályukban fenntartása. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.I.236/2016/
- A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Csere Katalin, a tanács elnöke Dr. Soós László, előadó bíró Dr. Vaskuti András, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
- június
- Az ügy tárgya: rablás bűntette Terhelt: II. rendű Elsőfok: Marcali Járásbíróság, 4.B.224/2012/5., zárt tárgyalás, ítélet,
- április
- Másodfok: Kaposvári Törvényszék, 2.Bf.301/2013/11., nyilvános ülés, ítélet,
- október
- Az indítvány előterjesztője: II. rendű terhelt Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a Marcali Járásbíróság 4.B.224/2012/
- számú ítéletét és a Kaposvári Törvényszék 2.Bf.301/2013/
- számú ítéletét II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A II. rendű terheltet a Marcali Járásbíróság a
- április
- napján kihirdetett 4.B.224/2012/
- számú ítéletében bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés a) pont] és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [1978. évi IV. törvény 176. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés], ezért őt halmazati büntetésül kilenc év fegyházra és kilenc év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint vele szemben 350 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről, [2] a felmerült bűnügyi költség viseléséről. A védelmi fellebbezés alapján másodfokon eljárt Kaposvári Törvényszék a
- október
- napján meghozott 2.Bf.301/2013/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, pontosította az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására, valamint a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben az elsőfokú ítéletet II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. II. [3] [4] [5] [6] [7] [8] A jogerős határozatok ellen a II. rendű terhelt terjesztett elő, a törvényi jogcím megjelölése nélkül, felülvizsgálati indítványt. Ebben azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a magánlaksértés bűntette tekintetében előterjesztett magánindítványt joghatályosnak tekintették és bűnösségét e bűncselekményben is megállapítva, vele szemben halmazati büntetést szabtak ki. Véleménye szerint a magánlaksértés miatt a sértettnek, mint magánvádlónak kellett volna fellépnie, és ezt a bíróságoknak külön eljárásban kellett volna elbírálni. Sérelmezte továbbá, hogy utóbb a Marcali Járásbíróság a 4.Beü.73/2015/
- számú összbüntetési ítéletében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét a szabadságvesztés büntetés kétharmad részét követően határozta meg, így a Kaposvári Törvényszék az 1.Beüf.285/2015/
- számú másodfokú összbüntetési ítéletében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét a szabadságvesztés négyötöd részének kitöltését követően tette lehetővé. Ennek alapján az ügy felülvizsgálatát indítványozta. A Legfőbb Ügyészség az indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a feltételes szabadság kedvezményével összefüggő részében az indítvány törvényben kizárt, mivel nem felülvizsgálati ok, ha az alapügyben eljárt bíróság nem, vagy törvénysértően határozta meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. A magánlaksértés kapcsán előterjesztett magánindítvány és vád törvényességével kapcsolatban pedig álláspontja szerint a terhelt által állított törvénysértés nem következett be, mivel a sértett a terheltekkel szemben a törvényi határidőn belül joghatályosan terjesztett elő magánindítványt, és a magánlaksértés bűncselekménye bár magánindítványra üldözendő, de közvádas bűncselekmény; ezért e bűncselekmény miatt az ügyésznek, mint közvádlónak kell vádat emelnie. A jelen ügyben a vádiratot az arra legitimációval rendelkező ügyész nyújtotta be, és a vád kiterjesztésére is a büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.)
- §
(1)bekezdésében foglalt előírások betartásával került sor. Bár az elsőfokú bíróság elmulasztotta a Be. 310. §
(3)bekezdésében foglalt azon kötelezettségét, hogy indítványtételi jogot biztosítson a terhelt és védője részére, ez relatív jellegű, [9] felülvizsgálatot meg nem alapozó eljárási szabálysértés. Ezért indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a II. rendű terhelt tekintetében hatályukban tartsa fenn (BF.267/2016/1.). III. [10] A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálására, minthogy azt nem a II. rendű terhelt terhére terjesztették elő, tanácsülést tartott, melyen a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítványban megtámadott részében és az indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül. Emellett a Be. 423. §
(5)bekezdése alapján vizsgálta a 416. §
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt. A Kúria e körben megjegyzi, hogy az elsőfokú bírósági tárgyalásról a nyilvánosság kizárására a tárgyalási jegyzőkönyvek szerint csak a
- november
- napján megtartott tárgyaláson került sor, a
- április
- és
- napján megtartott tárgyalás a jegyzőkönyvek szerint nyilvános volt. A nyilvánosság kizárásának jogalapját az elsőfokú bíróság a Be.
- §
(3)bekezdés a) pontjára alapította, és ez az ügy tárgyára és az eljárásban résztvevő sértett személyére figyelemmel a Kúria megítélése szerint indokolt volt. [11] Megállapítható az is, miszerint a vádirat tartalmazza, hogy a
- május
- napján elkövetett cselekmény miatt a sértett másnap,
- május 8-án joghatályos magánindítványt terjesztett elő. [12] A vádiratban a Marcali Városi Ügyészség a II. rendű terheltet felfegyverkezve elkövetett rablás bűntettével vádolta, a vádat a tárgyaláson eljáró ügyész a
- április 24-i tárgyaláson terjesztette ki a minősített magánlaksértés bűntettére is. A vádirat
- pontja egyébként a magánlaksértés bűncselekményének megállapításához szükséges alapvető tényeket tartalmazta, ezért a vád és annak kiterjesztése törvényes volt. Kétségtelen azonban, mint ahogyan arra a Legfőbb Ügyészség átirata is rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a Be.
- §
(3)bekezdése ellenére nem hívta fel a terheltet és a védőt, hogy a tárgyalás elnapolását kérik-e. Tény azonban az is, hogy sem a II. rendű terhelt, sem kirendelt védője ilyen indítványt, vagy az ügy elkülönítésére irányuló indítványt nem terjesztett elő. [13] Összességében tehát a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjában felsorolt eljárási szabálysértést az eljárt bíróságok nem valósítottak meg. [14] A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben alaptalan. [15] A terhelt a felülvizsgálati indítványában a Marcali Járásbíróság 4.Beü.73/2015/
- számú, illetve a Kaposvári Törvényszék 1.Beüf.285/2015/
- számú összbüntetési ítéleteinek a feltételes szabadságra bocsáthatósággal kapcsolatos rendelkezéseit támadta. A Be.
- §
(1)bekezdése szerint felülvizsgálatnak csak a bíróság ügydöntő határozata ellen van helye. [16] A Be. 257. §
(1)bekezdése értelmében a bíróságnak az a határozata ügydöntő, melyben a vádról, illetőleg a vád alapján folyó eljárás lezárásáról (megszüntetéséről) érdemben határoz. [17] A Be. XIII. Fejezetének II. Címe pedig - ennek megfelelően kimerítően felsorolja az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatait; ezek az ítélet, amelyben a bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki vagy felmenti, és az eljárást megszüntető végzés (Be. 329-332. §). Ezen túl a Be. 544. §
(3)bekezdésére figyelemmel ügydöntő határozat a tárgyalás mellőzésével hozott végzés. [18] Az összbüntetési ítélet nem ügydöntő határozat, miután nem a terhelt bűnösségéről (büntetőjogi felelősségéről), illetve a cselekmény jogi minősítéséről rendelkezik. [19] Ezen kívül - mint arra a Legfőbb Ügyészség helytállóan rámutatott , a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége körében tett ítéleti rendelkezés a felülvizsgálati eljárásra nem ad alapot, különösen azért, mert a Be. 416. §
(4)bekezdésének c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás (a Be. XXIX. Fejezetének I-II. Címe) keretében orvosolható. Ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban nem a törvénynek megfelelően rendelkezett, ez a Be. 557. §-a szerinti különleges eljárásban indítványozható. E kérdésben azonban nem a Kúria, hanem az alapügyben első fokon eljárt bíróság határoz [Be. 555. §
(2)bek. b) pont]. [20] Az
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdése szerint a törvény
- §-ában meghatározott bűncselekmény (magánlaksértés) elkövetője magánindítványra büntethető. A korábbi büntető törvény
- §
(2)bekezdése szerint a magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult. A Be. 173. §
(1)bekezdése szerint a magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt csak a jogosult feljelentése alapján indítható büntetőeljárás, a
(3)bekezdés szerint pedig a magánindítványt attól a naptól számított harminc napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. Bármely olyan nyilatkozatot, amely szerint a magánindítvány előterjesztője az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. Mint azt a Kúria az előzőekben már rögzítette, a sértett a sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt az elkövetést követő napon magánindítványt terjesztett elő. [21] A magánindítványra üldözendő bűncselekmények miatt a közvádlónak kell vádat emelnie, ha a Be. 52. §
(1)bekezdésében fel nem sorolt bűncselekményekről van szó. A magánlaksértés bűncselekménye a magánvádra üldözendő bűncselekmények törvényi felsorolásában nem szerepel, ebből következően a vádemelésre az ügyész, mint közvádló jogosult. Ezért a felülvizsgálati indítványnak ez a kifogása, hogy az első fokon eljárt bíróság a magánindítványt befogadta, annak alapján a II. rendű terhelt bűnösségét a rablás bűntette mellett a magánlaksértés bűntettében is megállapította, és ezzel az eljárásával törvényt sértett, alaptalan. [22] A Kúria megjegyzi még a következőket: a Be. 72. §
(2)bekezdése szerint egyesíteni lehet azokat az ügyeket, amelyek együttes elbírálása az ügyek tárgyára vagy az eljárásban résztvevő személyekre tekintettel célszerű. Ugyanakkor jelen esetben nem egyesítésről volt szó, hanem arról, hogy a II. rendű terhelt a
- május
- napján tanúsított jogellenes magatartásával megvalósította mind a magánlaksértés bűntettét, mind pedig a rablás bűntettét (valóságos anyagi halmazat). Az ilyen esetekben pedig, amikor az elkövető a kifejtett magatartásával több bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósítja, egy eljárást kell indítani, és ebben az egy eljárásban kell a terhelt által elkövetett valamennyi bűncselekményt elbírálni (bűnhalmazat). Ennek következménye pedig, a büntetőjogi felelősség megállapítása esetén a halmazati büntetés. Az eljárt bíróságok tehát akkor sértettek volna törvényt, ha az egy magatartással megvalósított két bűncselekmény miatt külön-külön eljárásokat folytattak volna le. [23] Mindezek alapján a Kúria a Be.
- §
(1)bekezdése alapján tanácsülésen eljárva a megtámadott határozatokat Tóth István II. rendű terhelt tekintetében a
- § alapján a hatályukban fenntartotta. IV. [24] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
- §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria - a Be. 421. §-ának
(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- június
- Dr. Csere Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s.k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: AIné írnok