(1)bekezdése értelmében a törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részéről a bizonyítási eljárás során nem történt olyan hiba, mulasztás, amely miatt bármely bizonyítékot ki kellett volna rekeszteni a bizonyítéki körből. A törvényszék az eljárása során eleget tett az időszerűségi követelményeknek, a tárgyalás folytonosságára vonatkozó szabályok is érvényesültek. Az eljárás résztvevői szembesülhettek a bizonyítási anyaggal, nem sérültek a védelmi jogok sem. Kk. sértett nyomozási bíró előtti kihallgatására törvényesen került sor. A bíró minden ide vonatkozó eljárási szabálynak eleget tett, így a sértetti vallomást a törvényszék törvényesen emelhette be a bizonyítéki körbe. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság valamennyi rendelkezésre álló bizonyíték mérlegelésével állapíthatta meg a tényállást. Ahogy a vád és védelem is hivatkozott rá, az ilyen cselekmények jellegéből adódóan az adott ügyekben jellemzően rendkívül szűk körben állnak rendelkezésre a bizonyítékok. A bizonyítási eljárást elnehezíti az elkövető és a sértett között fennálló hatalmifüggőségi viszony. Jelen ügyben az elsőfokú bíróság ennél kedvezőbb helyzetben volt. Olyan bizonyítási anyagot sikerült feltárni, beszerezni, amelyet logikusan felépítve a mérlegelésben különösebb nehézséget nem igénylő módon a tényállás minden lényeges elemében megállapítható volt. Kiindulási pontként értékelhető volt a lakásba beköltöző
- tanú és
- tanú azon észlelése, hogy a vádlott és a sértett közt a nevelőapa és nevelt gyermek kapcsolatába nem illő szituációk zajlanak. Az adott helyzeteket olyan súlyúnak ítélték, mely miatt szükségét érezték, hogy arról a sértett édesanyját is tájékoztassák. Ezt követően került sor az anya és lánya közti beszélgetésre, melynek kezdetén a sértett nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy a nevelőapja tett-e olyat vele, amely túlmutat a nevelőapa és nevelt gyermek kapcsolaton, majd csak később, sírva mesélte el édesanyjának a történteket. Ezt követően került sor a gyermek nőgyógyászati vizsgálatára, majd a feljelentés megtételére, a sértett nyomozási bíró előtti kihallgatására, szakértői meghallgatására. Ha ezeket a különböző szituációkban más-más személy előtt előadott elmondásait összevetjük a sértettnek, megállapítható, hogy a maga gyermeki világára is tekintettel a történteket a lényeges elemeit tekintve azonosan adta elő. Vallomásában, nyilatkozataiban semmiféle ellentmondás nem volt kimutatható, ami megkérdőjelezhetné szavahihetőségét. Ezt az igazságügyi pszichológus szakértő szakvéleményében is megerősítette, a sértett személyiségjegyeinek teljeskörű feltárását követően. A szakértő a vizsgálat eredményeként arra is szakértői alapossággal tudott nyilatkozni, hogy kk. sértett részéről semmiféle, a vádlott irányába vetített kihívó szexualitást érintő viselkedés nem volt kimutatható, s nem merült fel kívülálló harmadik személy szerepe sem. A sértett által elmondottakat kizárólag a vádlott szerepéhez lehetett kötni. A szakértői vélemény megállapításai ekként ugyancsak cáfolták a vádlotti védekezést, mint ahogy a vádlott vonatkozásában elvégzett orvosszakértői vizsgálat eredménye is, mely nem támasztotta alá a vádlottnak a védekezés részeként előterjesztett merevedési zavarára történt hivatkozását sem. A vádlott igazságügyi pszichológus szakértői vizsgálatáról készült szakvéleményben a szakértő vádlott vizsgálatát követően a szexualitás terén olyan személyiségszerkezetet tárt fel, amely pontosan illeszthető a sértett által elmondott történésekhez. A bíróságnak a tényállás megállapításához rendelkezésre állt négy tanú vallomása is.
- tanú nemcsak arra vonatkozóan tett nyilatkozatot, hogy gyermeke mit mondott el neki a vele történtekről, hanem előadta azt is,- ezzel cáfolva egyben a vádlott védekezését - hogy a vádlott elfogását megelőző egy hónapban vádlottal nem közösült. Ezen utóbbi állítását megerősítette
- tanú is, akinek ezt a tanú a
- március 9-i beszélgetés alakalmával is közölte.
- tanú előadta azt is, hogy abban az időben részéről még nem történt meg kislánya szexuális téren történő felvilágosítása, mint ahogy
- tanú osztályfőnök tanúvallomásából megállapíthatóan erre az iskolásban sem került sor. Ez utóbbi tanú beszámolt arról, is, hogy a vádbeli időben érezhetően megromlott a sértett tanulmányi eredménye, amely a pszichológus szakértő véleménye szerint ilyen korú gyermekeknél nagyon gyakran az őket ért szexuális abúzus következménye.
- tanú és
- tanú vallomásai ugyancsak a sértetti előadást támasztották alá. Egyező vallomásukban előadták, hogy a lakásba költözést követően milyen, a nevelőapai szerepbe nem illő megnyilvánulásokat tapasztaltak a vádlott részéről a sértett irányába. Nagy szerepe volt a bizonyításban a beszerzett DNS vizsgálatnak is különös tekintettel arra, hogy a vizsgálat eredményeként egyértelműen megállapíthatóan a vádlottól származó ondó és nyálszennyeződést kk. sértett két alsóneműjének hüvelynyílásánál valamint a szeméremtájékáról, szeméremdombi részéről rögzítették. Anya-lánya viszonylatban a vizsgálat nem tudott különbséget tenni, hogy a vádlott alsóneműjéről biztosított ondó és nyálkeverékben kimutatható ismeretlen nő tulajdonság-együttese
- tanútól, vagy kk. sértettől származhat-e. Erre azonban egyértelmű válasz adható e nélkül is. A fentiek szerint az ondó és nyál maradványokat a sértett két alsóneműjén rögzítették. A vádlott egy olyan eseményről számolt be, amikor állítása szerint élettársával közösült. Ezt az alkalmat a gyanúsítotti valamint nyomozási bíró előtti
- március
- napján történt kihallgatása alkalmával az ezt megelőző két napban, majd a későbbiekben a genetikai szakértői vizsgálat megállapításainak ismeretében már az őrizetbe vételét megelőző 30 órában határozta meg. Túl azon, hogy ezt a védekezését
- tanú az eljárás alatt következetesen cáfolta, a vádlotti védekezés nem ad magyarázatot arra, hogy az élettársával egyetlen alkalommal történt közösülés során hogy kenődhetett át a sértett mindkét vizsgált alsóneműjére, azon belül is az adott helyekre az ondó és nyálmaradvány. Ezeket a körülményeket az elsőfokú bíróság is alaposan körbejárta és ésszerű, logikus gondolkodás mentén utasította vissza a vádlotti védekezést, amely már önmagában is ellentmondó, hiszen vádlott részint azzal védekezett, hogy nevelt lánya sérelmére merevedési zavarai miatt sem követhette el a szexuális erőszakot, másrészt állította, hogy élettársával az őrizetbe vételét megelőző 2-1,5 napon belül szexuális aktust folytatott. Összességében megállapítható, hogy minden bizonyíték okszerű, logikus értékelés mellett zárt láncolatot alkotva cáfolja a vádlotti védekezést, az adott tényállásban nem észlelhető a védelem által hivatkozott bizonyítatlanság, bizonytalanság. Az adott bizonyítékok mellett más tényállást, mint amit az elsőfokú bíróságítéletében rögzített, megállapítani nem lehet. A tényállás alapján helyesen vont következtetést a törvényszék a vádlott bűnösségére. Az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség által a minősítésre vonatkozó módosított indítványt, az ezzel kapcsolatosan kifejtett érveket. Megállapítható, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség is a Btk.197.§ /4/ bekezdés a/ pontja szerint minősítette az adott cselekményt, a minősítés csak annyiban tért el a fellebbviteli főügyészségi indítványtól, hogy a fenti jogszabályhelyet az /1/ bekezdés b/ pontjára építette rá. A törvényszék ez utóbbi minősülést az indokolás szerint azért nem látta megállapíthatónak, mert a sértett egyes alkalmakkor nevelőapja közeledésekor, a közösüléseket megelőzően vagy az aktus közben, - miután rájött, hogy az adott magatartás nem illeszthető a nevelőapa-gyermek kapcsolatába, - a vádlottat ellökte magától, így álláspontja szerint kk. sértett a sérelmére elkövetett bűncselekmény idején nem volt akaratnyilvánításra képtelen állapotban. Adatok nélkül, - erre bizonyítás nem folyt - a fenti következtetés önmagában is helytelen, másrészt a törvényszék nem adott választ arra, hogy ha így is ítélte meg, a korábbi időszakokra eső cselekmények kapcsán a sértett védekezésre, akaratnyilvánításra való képességére nézve miként foglalt állást. A hogy a fellebbviteli főügyészség is hivatkozott rá, az adott jogi szabályozásból nem vezethető le, hogy 12 év alatti sértett esetében vizsgálandó a védekezési és akaratnyilvánítási képesség. A jogalkotó az adott szabályozással az életkori sajátosságokat előtérbe helyezve kiemelt védelmet kívánt nyújtani a 12 év alatti sértetteknek, függetlenül az akaratnyilvánítási védekezési képességüktől, a Btk. 197.§ /2/ bekezdésében írt cselekményt az /1/ bekezdéshez képest eleve súlyosabban rendelve büntetni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Btk. 197.§ /2/ bekezdésében foglalt cselekmény olyan új, önálló magatartás, amelyre nem építhető további, a Btk. 197.§ /3/ bekezdés b/ és c/ pontjában, valamint /4/ bekezdésben szabályozott minősített eset. Helyes jogértelmezés mellett az ítélőtábla álláspontja szerint tényleges erőszak nélkül is megvalósul a /4/ bekezdés a/ pontjában írt súlyosabban minősülő eset, ha az elkövető valamilyen módon a hatalma vagy befolyása alatt álló
- életévét be nem töltött sértett sérelmére követ el szexuális erőszakot. Jelen esetben ezek a fenti minősítéshez szükséges feltételek teljes egészében adottak voltak. Erre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 372.§ /1/ bekezdése alapján megváltoztatta a vádlott cselekményét a Btk. 197.§ /2/ bekezdés, /3/ bekezdés b/ pontja és a /4/ bekezdés a/ pontja szerint, folytatólagosan,
- életévét be nem töltött, nevelése alatt álló sértett sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntettének minősítette. A minősülés változásra tekintettel a másodfokú eljárásban új büntetés kiszabása vált szükségessé. A törvény a cselekményt az adott minősülés mellett 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, melynek a büntetés kiszabásánál irányadó középmértéke 10 év. A törvényszék helytállóan számos és komoly jelentőséggel bíró súlyosító körülményt tárt fel, melyre az ítélőtábla is figyelemmel volt a büntetés kiszabásakor. Az adott bűncselekmény kategórián belül a legsúlyosabb megítélésű, hosszabb időn át, a sértett nagyfokú traumatizáltságához vezető magatartást megvalósító vádlott esetében az az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetésnél mindenképpen súlyosabb büntetés alkalmazását látta indokoltnak a vádlottal szemben, azonban a büntetés kiszabás elvei közül előtérbe helyezve a fokozatosság elvét, a szabadságvesztés tartamának meghatározásakor nem ment fölé a középmértéknek, a vádlottat 10 évi, a Btk. 37.§ /3/ bekezdés ad/pontja szerinti fegyházbüntetésre és ehhez igazodóan ugyancsak 10 évi, a Btk. 61.§ /1/ bekezdése szerinti közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A vádlott ugyan büntetett előéletűnek számít, szabadságelvonással járó büntetésben ez ideig nem részesült. Ilyen körülmények mellett a 10 év tartamú büntetés is igen súlyos joghátrányt jelent, ebben a formájában is alkalmas arra, hogy kellő visszatartó erővel bírjon. A vádlottat korábban a bíróság pénzbüntetésre ítélte, az ítélet jogerejének napján ekként beállt a mentesülés, azonban ez nem jelenti azt, hogy a nyilvántartásban még mindig szereplő elítélést a bírósági eljárásban nem lehetne figyelembe venni. Ezért nem találta alaposnak a másodfokú bíróság a vádlott ezzel kapcsolatosan a másodfokú nyilvános ülésen megfogalmazott felvetését. Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek, ezért az ítélőtábla a törvényszék ítéletét egyebekben a Be.371.§ /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet kihirdetése óta előzetes letartóztatásban töltött idő beszámítása a Btk.
- §-án, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§ /1/ bekezdésén alapszik. Győr,
- június
- napján Dr.Kovács Tamás sk. Dr.Takácsné dr.Helyes Klára sk. Dr.Miklós Mária sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és a Tatabányai Törvényszék
- február hó
- napján kelt 4.B.272/2015/
- számú ítélete meg nem változtatott részében a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
- június
- napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül kiadó