Kbf.50/2015/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta. Ellenben II.r. vádlottat az ellene a Btk. 438. §

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozatának bejelentésére, majd törvényes határidőn belül I.r. vádlott terhére pénzbüntetés kiszabása, II.r. vádlott terhére pedig bűnösségének megállapítása és vele szemben pénzbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. Fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg I.r. vádlott bűnösségét, és helyesen minősítette a cselekményét is, azonban nem értett egyet a vele szemben kiszabott intézkedéssel, mivel álláspontja szerint az egy év próbára bocsátás nem tükrözi az I.r. vádlott terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyát. Véleménye szerint a büntetési célok pénzbüntetés kiszabásával érhetőek el. II.r. vádlott vonatkozásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mivel a katonai tanács tényből további tényre helytelenül következtetett, amikor II.r. vádlottat felmentette az ellene emelt vád alól. Utalva tanú vallomására, álláspontja szerint megállapítható, hogy II.r. vádlott is aludt az ellenőrzés időpontjában. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elsőfokú bíróság is elfogadta tanú vallomását, azonban e bizonyítékból helytelen következtetést vont le, amikor nem látta megállapíthatónak II.r. vádlott bűnösségét. Indítványozta ezért az elsőfokú ítélet helyesbítését, II.r. vádlott bűnösségének megállapítását szolgálatban kötelességszegés vétségében és vele szemben pénzbüntetés kiszabását. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.533/2015/1. számú átiratában kiegészítéssel tartotta fenn a katonai ügyész fellebbezését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság valamennyi bizonyítékot értékelési körébe vonta, azonban az általa mérlegelési jogkörében megállapított ítélet tényállása hiányos és ezért helytelen ténybeli következtetéseket tartalmaz, amely miatt a Be. 351. §

(2)bekezdés b./ és d./ pontjai alapján megalapozatlan. Ugyanakkor a megalapozatlanságot az elsőfokú bíróság által is elfogadott tanú vallomása alapján kiküszöbölhetőnek tartotta. A kiegészítést követően indítványozta, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg, hogy II.r. vádlott is aludt a gépkocsiban az ellenőrző elöljáró érkezésekor. Álláspontja szerint mindkét vádlottal szemben büntetés kiszabása indokolt. Indítványozta ezért, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a tényállást a tanú vallomása alapján egészítse ki, II.r. vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk. 438. §

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében, és mindkét vádlottal szemben pénzbüntetést szabjon ki. A másodfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jelenlévő képviselője átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta, azokban tett indítványait megismételte. I.r. vádlott védelmében, illetve az utolsó szó jogán előadta, hogy továbbra sem érzi magát bűnösnek a terhére rótt bűncselekményben, mivel nem aludt elöljárója ellenőrzésének időpontjában. Kérte az ügyészi fellebbezés elutasítását. II.r. vádlott védelmében, illetve az utolsó szó jogán az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályok betartásával járt el. A fellelhető bizonyítékokat értékelési körébe vonta és mérlegelési jogkörében állapította meg a tényállást. A vádlottak tagadták a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését, védekezésüket az elsőfokú bíróság megvizsgálta, azt összevetette a tanúként kihallgatott tanú vallomásával. Mérlegelési jogkörében arra a következtetésre jutott, hogy I.r. vádlott tekintetében ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy a szolgálati elöljáró ellenőrzésének időpontjában aludt, míg II.r. vádlott tekintetében nem lehet erre a következtetésre jutni. Ezért I.r. vádlott bűnösségét megállapította a terhére rótt szolgálatban kötelességszegés vétségében, míg II.r. vádlottat bizonyítékok hiányában felmentette az ellene emelt vád alól. A másodfokú bíróság nem értett egyet a II.r. vádlott bűnösségének megállapítása érdekében előterjesztett ügyészi fellebbezéssel. A Be. 351. §

(1)és a Be. 352. §

(3)bekezdése szerint a másodfokú bíróság kötve van az elsőfokú bíróság megalapozott ítéleti tényállásához. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, tényből további tényre nem következtetett helytelenül, következtetései a logika szabályainak megfelelnek, és indokolási kötelezettségét is teljesítette. Ítélete mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a II.r. vádlott bűnösségének megállapítása érdekében előterjesztett ügyészi fellebbezés lényegében az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét támadja, amely az előzőekre figyelemmel eredményre nem vezethetett. A másodfokú bíróság megjegyzi továbbá, hogy a hatályos eljárási szabályok nem teszik lehetővé, hogy az elsőfokú eljárásban felmentett II.r. vádlott bűnösségét eltérő tényállás alapján a másodfokú bíróság megállapítsa. A Be. 352. §

(1)bekezdés b./ pontja szerint a megalapozatlan ítélet hibáinak kiküszöbölését követően akkor lehet a megállapított tényállástól eltérő tényállást megállapítani, ha a vádlott felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének van helye. Jelen esetben azonban az ügyészi indítvány éppen a felmentett vádlott bűnösségének megállapítására irányult oly módon, hogy a másodfokú bíróság terhére marasztaló tényállást állapítson meg, amely vitathatatlanul eltérő tényállás megállapítására tett indítványnak tekinthető. Az előzőekből következően, amennyiben a másodfokú bíróság egyetértett volna az ügyészi indítványban foglaltakkal, akkor sem állapíthatta volna meg II.r. vádlott bűnösségét, hanem az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről kellett volna rendelkeznie. Figyelemmel arra azonban, hogy a fellebbviteli íróság álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozott, és az elsőfokú bíróság által mérlegelési jogkörben megállapított tényállás a bizonyítékok újraértékelése útján a másodfokú eljárásban eredményesen nem támadható, ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet II.r. vádlott tekintetében helyes indokainál fogva helybenhagyta. A másodfokú bíróság nem értett egyet I.r. vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezéssel sem. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett I.r. vádlott bűnösségére, és helyesen minősítette cselekményét a Btk. 438. §

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségének, mivel vezényelt szolgálatában elaludt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, és nem tévedett, amikor a hosszú ideje kifogástalan szolgálatot ellátó I.r. vádlottal szemben a büntetési célok elérését intézkedés, próbára bocsátás alkalmazásával is elérhetőnek látta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az egy év próbára bocsátás alkalmas arra, hogy mind a vádlottat, mind pedig másokat visszatartson hasonló jellegű bűncselekmények elkövetésétől, nem tartotta szükségesnek I.r. vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabását. Az előzőekből következően a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet I.r. vádlott tekintetében is helyes indokainál fogva helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 371. §

(1),

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k.a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában jogerős. ,
3. április
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke