Bf.18/2016/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés); · a kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 (egy) évre, a közügyektől eltiltás tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 15.000 (tizenötezer) forint bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Pécsi Törvényszék a

1. évi február hó
2. napján bíróság elé állítás folytán megtartott tárgyaláson hozott ítéletében a vádlottat a Btk.316.§-ában meghatározott terrorcselekmény bűntette miatt 2 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe a
3. évi január hó
4. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította, a bűnjelként lefoglalt telefont elkobozta, a 2 db papír kísérőjegyzéket és 2 db CD lemezt az iratok mellékleteként rendelte kezelni, továbbá kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosbításért, hosszabb tartamú, a középmértéket elérő vagy azt legalább megközelítő büntetés kiszabása érdekében, a vádlott és védője enyhítés céljából jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtassa meg, hogy a kiszabott szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, továbbá állapítsa meg, hogy azt a Btk.37.§

(3)bekezdés ac) pontja alapján fegyházban kell végrehajtani. A vádlott védője a nyilvános ülésen jogorvoslati kérelmének irányát részben módosítva elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a terhére rótt cselekménynek közveszéllyel fenyegetés bűntettekénti minősítését és a büntetés enyhítése mellett a kiszabott szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta. A másodfokú bíróság a súlyosbítás végett bejelentett fellebbezést nem találta megalapozottnak, az eltérő minősítés megállapítására és a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló jogorvoslati kérelmet azonban igen. A kölcsönösen bejelentett jogorvoslati kérelmek alapján eljárva az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a fellelhető bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállás alapvetően hiánytalan és teljes, azonban azt a másodfokú bíróság a vádlott erkölcsi bizonyítványának tartalma alapján a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára figyelemmel azzal egészíti ki, hogy a vádlottat a Szigetvári Járásbíróság a

1. évi április hó
2. napján jogerőre emelkedett 3.Fk.12/2015/
3. számú ítéletével 3 rb. lopás vétsége, és a Siklósi Járásbíróság 2.Fk.133/
4. számú ügyében alkalmazott próbára bocsátás megszüntetése folytán további 3 rb. szeméremsértés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 120 óra közérdekű munkára ítélte. A tényállás a másodfokú bíróság által eszközölt kiegészítéssel megalapozottá vált, az a Be.352.§

(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A vádlott már a nyomozás során is részletes, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, mely beismerő vallomását a bíróság előtt is fenntartotta. A vádlott vallomásain, tanú1 és tanú2 tanúk vallomásán túlmenően bizonyítékul szolgált a vádlott vizsgálata során keletkezett szakértői vélemény, valamint az okirati bizonyítékok. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal a tekintetben, hogy a vádlott beismerő vallomását elfogadva állapította meg a tényállást, melyet a rendelkezésre álló fentebb felsorolt bizonyítékok, így különösen a hangfelvételek tartalma is egyértelműen alátámasztott. E tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Ezért a felmentést célzó fellebbezés eredményre nem vezethetett. A cselekmény minősítése azonban nem felelt meg a büntető anyagi jogszabályban foglaltaknak. Az irányadó tényállás szerint a vádlott a

1. évi január hó
2. napján 22 óra 28 perckor ittas állapotban élettársa jelenlétében bejelentést tett a 112-es segélyhívó központba, és azt állította, hogy a ........ téren és az ....... közelében elrejtett egy C4-es bombát, majd hozzátette azt is, hogy holnapra engedjék ki a ........ „Ferikét" a börtönből. A diszpécser kérdésére a közlését annyiban pontosította, hogy a ............ utcából engedjék ki a tanú1et, továbbá elmondta azt is, hogy ......... az .......nál és a ......... téren rejtette el a bombát. Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján a vádlott cselekményét a Btk.316.§-ában meghatározott terrorcselekmény bűntettének minősítette. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy miután megfelelt a valóságnak az, hogy tanú1 a büntetés-végrehajtási intézetben szabadságvesztés büntetését töltötte, a hatóság a fenyegetést komolyan vette és a bombák felkutatását megkezdte. Mivel a fenyegetésnek valós alapja a bombák elhelyezése tekintetében nem volt, és az elkövetőnek a szándéka sem irányult másra, mint tréfára, így a Btk.316.§-a szerinti terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűncselekménye valósult meg. A cselekmény minősítése körében a másodfokú bíróság az alábbiakat tartja szükségesnek kiemelni. A Btk.314.§

(1)bekezdés a) pontja szerinti terrorcselekményt az követi el, „aki abból a célból, hogy állami szervet… arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön… a

(4)bekezdésben meghatározott személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt követ el…". A 316.§-ban szabályozott terrorcselekménnyel fenyegetés bűntette akkor valósul meg, ha valaki terrorcselekmény elkövetésével fenyeget. Mivel a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntette a fenyegetéssel befejezetté válik, a fenyegetés komoly, konkrét és közvetlen voltának vizsgálata e cselekmény jogi értékelésénél nem mellőzhető. A másodfokú bíróság álláspontja szerint - egyetértve a védő által a nyilvános ülésen elmondottakkal - jelen esetben nem volt megállapítható olyan, a Btk.314.§

(1)bekezdés a) pontja szerinti konkrét követelés, amely alapján - robbanószer hiányában - a terhelt megalapozottan fenyegethetett volna robbantással. A terrorcselekménnyel fenyegetés elkövetésénél az elkövető általában nem üres fenyegetést használ, hanem komolyan gondolja a terrorcselekmény megvalósítását, rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek alkalmasak e bűncselekmény elkövetésére. Ezzel szemben a terhelt fenyegetése nélkülözte a konkrétságot, kifejezetten komolytalan volt, robbanóanyaggal sem rendelkezett. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a vádlott az általa állított robbantás időpontját, de annak pontos helyszínét sem jelölte meg. Kétségtelen tény, hogy a vádlott ismerte a ......... Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben büntetését töltő tanú1et - akinek szabadítását követelte -, azonban semmilyen érdek nem fűzte ahhoz, hogy a hosszabb tartamú büntetéséből szabadításra kerüljön, miután a bejelentést követően rövid időn belül egyébként is esedékes volt a szabadulása. A terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettének megállapítására tehát csak az olyan komoly, konkrét fenyegetés ad alapot, amelyben megnyilvánul a terrorcselekmény bűntettének speciális elkövetése. E bűncselekmény megállapítására az elbírált ügyben - egyebek mellett - akkor kerülhetett volna sor, ha a vádlottnál tartott házkutatás során olyan anyagok kerülnek lefoglalásra, amelyek felhasználásával legalább az objektív lehetősége fennáll a robbantás végrehajtásának. A kifejtettek alapján megállapítható, hogy a terhelt állításai üres fenyegetések voltak, egyáltalán nem kívánta, de nem is volt reális alapja annak, hogy a Btk.314.§

(4)bekezdésében felsorolt bűncselekmények valamelyikét elkövesse. Ugyanakkor a vádlott olyan valótlan tényt állított bejelentésében, amellyel azt a látszatot keltette, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget. A Btk.338.§

(1)bekezdésében írt tényállás szerint a közveszéllyel fenyegetés bűntettét követi el, aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget. A vádlott magatartása maradéktalanul kimerítette az idézett bűncselekmény tényállási elemeit. Az ítélőtábla álláspontja szerint ezért az irányadó tényállás ezen bűncselekmény megállapítására ad alapot. Mindezek alapján a másodfokú bíróság - az EBD2012.B.14. számú döntésben foglaltakat is figyelembe véve - a vádlott cselekményét a Btk.338.§

(1)bekezdésében meghatározott közveszéllyel fenyegetés bűntettének minősítette. A védőnek az eltérő minősítés megállapítására irányuló jogorvoslati kérelme tehát megalapozott volt. -----------------------A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel, azonban az enyhítő körülmények köréből a másodfokú bíróság a vádlott megbánó magatartására történő utalást mellőzte. A minősítés megváltozására figyelemmel a büntetési tételkeret a Btk.338.§

(1)bekezdése alapján 3 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztés. A büntetés kiszabása körében a másodfokú bíróság különösen nagy nyomatékkal vette figyelembe a vádlott terhére, hogy a jelen eljárás tárgyát képező cselekmény elkövetését megelőzően,

1. év karácsonyának környékén, valamint
2. január
3. napján szintén valótlan tartalmú bejelentéseket tett a 112-es segélyhívó számra különböző indokokkal, tulajdonképpen „szórakozott" a hatóságokkal, nem kis költségeket okozva. E körülmény súlyát tovább növeli, hogy a vádlott cselekményét olyan időszakban követte el, amikor Európában - így Magyarországon is - a terrorfenyegetettség veszélye megnőtt. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Btk.79.§-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása szükséges és indokolt. Tekintettel azonban a megváltozott büntetési tételkeretre, a szabadságvesztés tartamát 1 évre, a közügyektől eltiltás tartalmát 2 évre enyhítette. Ennyiben az enyhítést célzó fellebbezés eredményre vezetett. Nem értett egyet azonban a fellebbviteli bíróság a védőnek a bűnjelként lefoglalt Alcatel típusú telefon vonatkozásában az elkobzás mellőzésére tett indítványával. A vádlott által elkövetett verbális jellegű bűncselekmény ugyanis nem csak telefon közbeiktatásával volt megvalósítható, azt a vádlott e-mail, telefax útján vagy nyilvános telefonfülkéből is elkövethette volna. Ezért az Alcatel típusú telefont a bűncselekmény elkövetéséhez használt eszköznek tekintette, és - egyetértve az elsőfokú bírósággal - az elkobzásra vonatkozó rendelkezést megalapozottnak találta. A fentiek alapján a másodfokú bíróság a cselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó részében az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése értelmében megváltoztatta, míg az egyéb törvényes rendelkezéseket a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelező rendelkezés a Be.381.§

(1)bekezdésén alapul. P é c s,

1. július
2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr.Hudvágner András s.k. bíró A Pécs i Törvényszék 7.B.29/2016/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.18/2016/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
5. évi július hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke