Mfv.10422/2014/1 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A kiadott szabadságra járó távolléti díj - különbözet is legkésőbb a szabadság megkezdése előtti munkanapon esedékes, ezért a munkáltatót késedelmi kamat fizetési kötelezettség címen terheli. Mfv.I.10.422/2014/

1. A Kúria a dr. Boza Laura ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Murguly Anikó ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3.M.4530/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.642.066/2013/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
4. május
5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.642.066/2013/
6. számú ítéletének az 126.678 (egyszázhuszonhatezer-hatszázhetvennyolc) forint távolléti díjkülönbözet után járó kamat kezdő időpontjának meghatározására vonatkozó kereseti kérelmet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyó döntését hatályon kívül helyezi, e körben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.4530/2012/
7. számú ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az 126.678 (egyszázhuszonhatezer-hatszázhetvennyolc) forint távolléti díj különbözetből 52.481 (ötvenkettőezernégyszáznyolcvanegy) forint után
8. június 1-jétől 56.100 (ötvenhatezer-egyszáz) forint után
9. július 3-ától, 18.097 (tizennyolcezer-kilencvenhét) forint után
10. augusztus 3-ától köteles az alperes a kifizetés napjáig a törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Az ezt meghaladóan felülvizsgálati kérelemmel érintett jogerős ítéleti rendelkezést hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
11. október 20-ától ingatlankezelési és üzemeltetési igazgató munkakörben állt az alperes alkalmazásában havi 500.000 forint személyi alapbérrel. Az alperes
12. szeptember 7-én felmondással
13. január 13-ával megszüntette a munkaviszonyát. A Kúria Mfv.I.10.10.459/2011/
14. számú részítéletével a felperesnek a személyi alapbéremelés és az ez alapján követelt bérkülönbözet vonatkozásában előterjesztett keresete tárgyában új eljárást rendelt el. A megismételt eljárásban a felperes
15. május 3-a és július 10-e közötti szabadság idejére 126.678 forint távolléti díjkülönbözet és késedelmi kamata,
16. július
17. és augusztus
18. között munkabaleset miatti betegállományban töltött időszakra 433.271 forint munkabér-különbözet és késedelmi kamata,
19. augusztus
20. és augusztus
21. között a rendes szabadság idejére távolléti díjkülönbözet címén 39.813 forint és kamata, valamint a rendes felmondással összefüggésben kifizetett juttatások különbözete címén összesen 794.350 forint és kamata megfizetését kérte. Hivatkozása szerint az alperes a felmondást megelőzően nem alkalmazta a kollektív szerződés III. fejezete
22. pontjában foglaltakat, és elmulasztotta a bérfejlesztést. A felperes keresetfelemelése folytán a felmondási időre járó 8 nap szabadság megváltása címén 209.524 forint és késedelmi kamatai megfizetését is kérte arra hivatkozással, hogy
23. szeptemberében a felmondást követően az alperes nem adta ki, illetve nem fizette ki a az időarányos szabadságát. Ennek alátámasztására a
24. július 3-án készült adószakértői és mérlegképes könyvelői véleményre hivatkozott. Álláspontja szerint a követelése nem évült el, mivel a munkaviszonnyal összefüggésben kifizetett járandóságok a jelen per tárgyát képezték, és az alperes nem tett eleget a munkáltatói igazolások kiadására és az elszámolásokra vonatkozó kötelezettségének. Emellett megtévesztő nyilatkozatokat is tett, amikor azt állította, hogy minden elszámolás jogszerűen megtörtént. Ezért az adószakértői nyilatkozat beszerzése előtt nem volt olyan helyzetben, hogy az igényét érvényesíthette volna. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.4530/2012/
25. számú ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 126.678 forint távolléti díjkülönbözet, és ennek
26. szeptember 7-étől, 433.271 forint bérkülönbözet és ennek
27. szeptember 2-ától, 39.813 forint távolléti díjkülönbözet és ennek
28. szeptember 1jétől, 794.350 forint munkabérkülönbözet és ennek
29. szeptember 7-étől a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata, valamint 120.000 forint és 27 % áfa perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság az
30. évi XXII. törvény (régi Mt.)
31. §ában,
32. §-ában és
33. §-ában foglaltakra, valamint a kollektív szerződés III. fejezet
34. pontjában foglaltakra alapította ítéletét. Megállapította, hogy a felmondással kapcsolatos járandóságok kifizetésekor a felperesnél a megelőző időszakban az igazgatói munkakörökben megvalósult átlagos bérfejlesztés alapján kellett a felperes személyi alapbérét megállapítani és a kifizetéseket teljesíteni. Az alperes nem vitatottan ezen kötelezettségét elmulasztotta, ezért a felperes a KSZ. III. fejezet
35. pontja alapján jogosult az általa követelt bérkülönbözetre. Az alperes a felperes által az igazgatói munkakörökben kalkulált átlagos 10,2 %os mértéket, és az ez alapján számított konkrét összegeket nem vitatta, ezért az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem pontjaiban előterjesztett összegszerűség szerint marasztalta az alperest. A követelések már a jogviszony megszűnésekor esedékesek voltak, ezért az Mt.
36. §-a alkalmazásával a keresetnek megfelelően rendelkezett az összegek után az alperes által fizetendő, az
37. évi IV. törvény
38. §-ában meghatározott késedelmi kamatról. A szabadságmegváltással kapcsolatban kiemelte, hogy az alperes 2006-ban a felmondást követően kiadta a felperes részére a munkáltatói igazolásokat. A felperes maga is elismerte, hogy a munkáltató a megelőző eljárás folyamán 2009-ben kiadta a részére az általa irányadónak tekintett elszámolásokat. Ezen elszámolásokat bocsátotta a felperes
39. júliusában Cs.L. adószakértő és mérlegképes könyvelő rendelkezésére a számítások ellenőrzése érdekében. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes - legkésőbb
40. augusztus 31-étől - nem volt elzárva az igénye érvényesítésétől, mivel valamennyi irat a birtokában volt, amelyek alapján az elszámolás helyessége ellenőrizhető lett volna. Ezért alaptalan az érvelése, miszerint az alperes mulasztása akadályozta az igénye érvényesítésében. Függetlenül attól, hogy az alperes
41. augusztus 31-én általánosságban úgy nyilatkozott, hogy minden járandóságot megfizetett, a felperesnek a 2006-ig járó szabadságmegváltással összefüggő igénye elévült, mert ezt első alkalommal a
42. június 4-én tartott tárgyaláson érvényesítette. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 55.Mf.642.066/2013/
43. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta, és megállapította, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. Marasztalta a felperest az alperes másodfokú perköltségében. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a rendelkezésre álló adatok alapján kiegészítette és pontosította. Az alperes a
44. augusztus 31-én kelt előkészítő iratának mellékleteként csatolta többek között a felperes részére a munkaviszony megszüntetésekor kifizetett összegekről készített kimutatást, illetve a végkielégítés összegének kiszámítására (1 hónap), a felmentési alapbér kiszámítására (4 hónap 5 nap), továbbá a szabadságra (8 nap) vonatkozó számításokat. csatolta a felperes
45. szeptemberre vonatkozó munkabér-jegyzékét. Az irat első lapja a kifizetett bruttó összegek jogcímenkénti felsorolásában rögzítette a távolléti díj címén
46. szeptemberében kifizetett 104.762 forintot. Az iratok második lapján szabadság címszó alatt feltüntetésre került 2006-ban 7 nap, 2007-ben 1 nap, valamint e 8 napra vonatkozó számítás kerekítve 209.524 forint összegben. A munkabérjegyzék a kifizetések körében tartalmazza a távolléti díj címén megfizetett 104.762 forintot. A felperes a pontosított keresetében a 8 nap szabadságmegváltás címén 230.890 forint és ennek kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Számítása szerint az alperes által kimunkált 209.524 forint esetében is figyelembe kell venni a 10,2 %-os béremelés összegét, amely 21.372 forint (irat). A törvényszék az így kiegészített tényállás alapján egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével. Álláspontja szerint a
47. május
48. és július
49. közötti szabadság idejére megítélt 126.678 forint távolléti díjkülönbözet után a kamatfizetés kezdő időpontjának az elsőfokú ítélet szerinti megállapítása jogszerű. A kialakult bírói gyakorlat alapján a munkaviszony megszűnésekor a munkavállalónak a szabadság pénzben történő megváltására irányuló igényjogosultsága a munkában töltött utolsó napon nyílik meg. Ha a munkáltató annak kifizetésével késlekedik, e naptól esik késedelembe, és ettől az időponttól köteles a törvényes kamatot megfizetni. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemtől eltérően helytállóan kötelezte az alperest a kamat megfizetésére. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes az elszámolások átadását 2006-ban elmulasztotta. A periratok tanúsága szerint a felperes
50. február 3-án kelt keresetpontosításában, valamint a
51. augusztus 1-jén kelt nyilatkozatában a kereseti kérelmei között szerepeltette „a rendes felmondásra tekintettel a
52. szeptemberi elszámolás hibája miatt" érvényesíteni kívánt igényeit (iratok). A felperes ezek szerint tehát az elszámolással rendelkezett. A felperes az elsőfokú eljárás során kizárólag az elévülés nyugvására hivatkozott. E körben annak van jelentősége, hogy a felperes az alperes
53. augusztus 31-én kelt előkészítő iratára és annak mellékleteire vonatkozóan a
54. szeptember 17-én kelt előkészítő iratában nyilatkozott, amelyből kitűnik, hogy az iratot az alperes már korábban a rendelkezésére bocsátotta (irat). Megállapítható, hogy a felperes ebben az időpontban már rendelkezett azokkal az adatokkal, amelyre alapítottan a 4 nap szabadságmegváltás iránti kereseti kérelmét a
55. június 4-én megtartott tárgyaláson előterjesztette. Ennek ellenére a
56. sorszámú előkészítő irata sem tartalmában, sem a szavak általánosan használt jelentése szerint nem tartalmaz kereseti kérelmet a szabadságmegváltás tárgyában. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, miszerint nem volt olyan menthető ok, amely a felperest az igény érvényesítésében akadályozta volna. A szabadságmegváltásra irányuló első kereseti kérelmét még a szakértői vizsgálatot megelőzően terjesztette elő. A felperes a fellebbezésében elsődlegesen már az elévülés megszakítására hivatkozott azzal az indokkal, hogy a felek között
57. október 5-e óta per van folyamatban, amelyben a felperes többek között az alperes vele való elszámolását is támadta, ezzel megszakította az elévülési időt. A felperes a szabadságmegváltás iránti kereseti kérelmét az alapeljárásban nem terjesztette elő. Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében annak elmaradását nem kifogásolta, és nem hivatkozott arra a másodfokú ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében sem. A felperes a Kúria felülvizsgálati eljárásban meghozott részítéletét követően megismételt eljárásban érvényesítette először a szabadságmegváltás iránti igényét, amely új kereseti kérelemnek minősül, így az elévülés megszakítása nem állapítható meg. A felperes a
58. július 9-én kelt nyilatkozatában kérte „a megfelelő számfejtés és adatszolgáltatás közlésére az alperes kötelezését". A felperes azonban nem fejtette ki, hogy mit értett a megfelelő számfejtésen, és milyen adatokat kell az alperesnek szolgáltatnia. Ezen túlmenően az alperes adatközlésre kötelezése szükségtelen volt, mert az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem pontjaiban előterjesztett összegszerűség szerint marasztalta az alperest. A felperes a fellebbezésben sem adta indokát annak, miért kellett volna az alperest az ítéleti kötelezés teljesítésével egyidejűleg a bérszámfejtésről az Mt-nek megfelelő adatszolgáltatás teljesítésére kötelezni figyelemmel arra, hogy a perbeli összegszerűség tekintetében a felek között nem volt vita. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével a kereseti kérelmének megfelelő új határozat hozatalát kérte az alperesnek a
59. május
60. - július
61. közötti szabadság idejére fizetett távolléti díjkülönbözetből 52.481 forint tőke után
62. június 1-jétől, 56.100 forint tőke után
63. július 3-ától, 18.097 forint tőke után
64. augusztus 3-ától a kifizetésig történő kamat, valamint a felmondási időre járó 8 nap szabadság megváltása címén 230.896 forint és annak
65. szeptember 7-étől a kifizetésig járó kamata megfizetésére kötelezésével a perköltségében történő marasztalás mellett. Az alperes sem a felmondás
66. szeptember 7-én történt átadásakor, sem a
67. január 13-áig tartó felmondási idő végén nem adott a felperes részére olyan elszámolást, amely az Mt.
68. §-ának megfelelt. A munkaügyi per során az alperes késedelmesen és hiányosan szolgáltatta az adatokat. Az alapeljárásban
69. február 10-én, a megismételt eljárásban pedig
70. december 1-jén jogerőssé vált elsőfokú ítéleti rendelkezéseket sem hajtotta végre, joggyakorlása rendeltetésellenes. A felperes a kereseti igényét a beadványában kimunkálta azzal, hogy a részjogcímek szerinti kifizetéseket az alperesnek mikor kellett volna teljesítenie. A kamatfizetés kezdete nem a munkaviszony megszüntetéséhez, hanem a korábbi alperesi kötelezettség elmulasztása miatt az egyes bérfizetési napok időpontjához kötődik (Mt.
71. §, Ptk.
72. §). A felperes tehát jogosult minden tétel esedékességétől külön-külön a kamatokra. A
73. május
74. és július
75. között kiadott szabadság az Mt.
76. §