Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.39/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év október hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő Í t é l e t e t: A rablás bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Pest Megyei Bíróság 4.B.83/2011/
- számú ítéletét megváltoztatja. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon T 98/
- szám alatt nyilvántartott bűnjelek közül az
- tételszám alatti „Saturn" feliratú nylon szatyor, a
- tételszám alatti „Adidas" feliratú fekete sísapka és az
- tételszám alatti egy pár fekete szövetkesztyű elkobzását mellőzi és a lefoglalásuk megszüntetése mellett a megsemmisítésüket rendeli el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott köteles a másodfokú eljárás során felmerült 6.800 (hatezer-nyolcszáz) forint bűnügyi költséget az állam javára megfizetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Pest Megyei Bíróság a
- év december hó
- napján kelt 4.B.83/2011/
- számú ítéletével a vádlottat rablás bűntettének kísérlete (Btk.
- §
(1)és
(4)bekezdés a/ pontja) miatt 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását fele részben felfüggesztette. Megállapította, hogy a végrehajtandó 2 év börtönbüntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe. A további 2 év börtönbüntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre függesztette fel. Rendelkezett a bűnjelek elkobzásról, illetve lefoglalásuk megszüntetéséről és kiadásukról. Kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség egy részének megfizetésére, míg a fennmaradó bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és a védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.168/2012/
- számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptannak tartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, a szükséges bizonyítást lefolytatta és a beszerzett bizonyítékokat értékelve, megalapozott tényállást állapított meg. Indokolási kötelezettségét teljesítette, ennek során kitért arra is, hogy mely okok miatt nem állapítható meg a vádlott javára az önkéntes elállás. A tényállásból okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a bűnösségre és törvényesen minősítette a bűncselekményt is. A kiszabott büntetést méltányosnak tartotta, amelynek enyhítésére nem látott lehetőséget. Mindezek alapján a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülést tartson, és a Be.
- §
(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Egyben bejelentette, hogy a nyilvános ülésen az ügyészség képviselője nem vesz részt. A vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta, illetve azt módosítva, elsődlegesen felmentésre - önkéntes elállásra hivatkozva -, míg másodlagosan enyhítésre tett indítványt. A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi fellebbezés alapján eljárva, a Be. 348. §
(1)bekezdésére figyelemmel, a Pest Megyei Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Megállapította, hogy a Pest Megyei Bíróság eljárásában a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit betartotta, azonban a tanúk kihallgatása során szükségtelenül figyelmeztette őket a mentő körülmény elhallgatásának következményeire, mivel a
- év március hó
- napjától hatályos szabályozás szerint -
- évi CLXXXIII. tv.
- § - erre már nem kell kioktatni a tanúkat. Ezen kisebb eljárási szabálysértés azonban az ügy érdemére és így a felülbírálatra sem volt kihatással. Az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és a beszerzett bizonyítékok értékelését követően helyes tényállást állapított meg, amelynek személyi részét csak csekély mértékben, és a másodfokú eljárásban elhangzottak alapján kellett kiegészíteni a Be.
- §
(1)bekezdés a/ pontjára alapítottan: - a vádlott két kiskorú gyermeke
- év június hó
- napját követően ismételten a vádlottnál került elhelyezésre, a vádlott a … piacon kőművesként dolgozik egy vállalkozó alkalmazásában, havi jövedelme kb. 150.000,- forint. Az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott és mentes a Be.
- §
(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, ezért a másodfokú felülbírálat alapját képezi. A vádlott az eljárás során bűnösségére is kiterjedő, beismerő vallomást tett, amely jelentős részben megegyezett a tanúk vallomásaival. Az eltérés abból adódott, hogy a vádlott a vallomása szerint a cselekményével azért hagyott fel - saját elhatározásából -, mert megijedt, illetve rádöbbent arra, hogy mit tesz, és nem azért, mert a sértettek ellenálltak, illetve elzavarták. Ezen védekezést egyértelműen cáfolták az egybehangzó, következetes tanúvallomások. Mindezek alapján a vádlotti vallomás ezen részét helytálló érveléssel vetette el az elsőfokú bíróság, ami egyben azt is jelentette, hogy a vádlott nem saját elhatározásból, hanem döntően külső kényszer hatására hagyott fel a cselekményével. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság elsősorban a tanúk vallomásaira, és az azzal ellentétben nem álló részeiben, a vádlotti vallomásra és az egyéb tárgyi és okirati bizonyítékokra alapította ítéletét. A megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére az elsőfokú bíróság és törvényesen minősítette az elkövetett cselekményt is. A vádlotti cselekmény fegyveresen elkövetett rablás bűntettekénti minősítését nem vitatta senki, az elsőfokú bíróság pontosan idézte a jogszabályhelyeket, az azzal kapcsolatos jogi indokolása teljes, annak megismétlése szükségtelen. A védelmi fellebbezés elsődlegesen az önkéntes elállás megállapítására irányult, amely azonban alaptannak bizonyult. A Fővárosi Ítélőtábla teljes mértékben egyetértett az elsőfokú bíróságnak azon következtetésével, hogy jelen elkövetési körülmények között az önkéntes elállás nem állapítható meg. A rablás összetett bűncselekmény, a vádlott a személy elleni, azaz az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetést, a törvényi tényállás első mozzanatát teljes egészében megvalósította, azonban a második mozzanatot, az idegen dolog (pénz) elvételét már nem tudta véghezvinni. Mivel az immateriális bűncselekmények (ilyen a rablás is) esetében lényegében addig, amíg a bűncselekmény befejezetté nem válik - kivételes helyzetektől eltekintve - lehetőség van az önkéntes elállásra, vizsgálni kell, hogy adott esetben mi játszott szerepet abban, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt. Az elállás önkéntessége azt jelenti, hogy az elkövetőnek döntően saját, belső elhatározásából kell felhagynia a cselekmény elkövetésével, holott módjában állna azt folytatni, azaz a megkezdett bűncselekményt befejezni. Az irányadó tényállás mellett azonban nem foghatott helyt sem a vádlott, sem a védő önkéntes elállás melletti érvelése, mivel a bűncselekmény befejezése egyértelműen a sértettek ellenállása miatt maradt el. Így viszont fel sem merülhet az önkéntesség, a saját, belső elhatározás, mivel ez esetben kétség kívül a külső körülmények kényszerítették menekülésre a vádlottat és maradt emiatt kísérleti szakban a rablás bűntette. A büntetés enyhítésére irányuló védelmi fellebbezés sem alapos. Az elsőfokú bíróság lényegében helyesen vette számba a körülményeket, azok csak kisebb mértékben szorulnak pontosításra. bűnösségi Ekként a cselekmény kísérleti szakban maradásának súlyát csökkenti, hogy az elsősorban a sértettek ellenállásának köszönhető, ami miatt az előbbi érvelés alapján fel sem merülhetett az önkéntes elállás megállapítása. Mellőzendő az enyhítő körülmények közül azon hivatkozás, hogy a vádlott „magatartása a rablási cselekmények körében a kevésbé durva, fenyegetéssel megvalósított elkövetési típusába tartozik", mivel ez ellentmond a törvényi szabályozásnak, amely jelen esetben ugyanúgy súlyosabban - öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel - rendeli büntetni a fegyveres - például életet, testi épséget fegyverrel közvetlenül fenyegető - rablás bűntettét. A jogalkotó nem tett a tényállásszerű elkövetési magatartások - így az erőszak, élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés, illetőleg öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezés - törvényi fenyegetettsége között különbséget akként, hogy melyik tekintendő enyhébbnek vagy súlyosabbnak, ilyen általános megállapítás a törvényi tényállásból nem következik. Ellenben annak nincs akadálya, hogy a konkrét elkövetési körülmények alapján bármelyik elkövetési magatartás esetében megállapítást nyerjen az, hogy enyhébb vagy súlyosabb formában valósult meg - akár az erőszak, akár a fenyegetés, stb. Jelen esetben tehát azt lehet és kell az előbb idézett megállapítás helyett enyhítő körülményként értékelni, hogy a kiemelkedő tárgyi súlyú, minősített rablási cselekményt a vádlott egy tényleges élet elleni sérelem okozására alkalmatlan játék pisztollyal kísérelte meg elkövetni. Ez a személyében rejlő társadalomra veszélyességet feltétlenül csökkenti. Az elsőfokú bíróság mindezen, valamint az általa részletezett további bűnösségi körülményeket figyelembe véve rendkívül méltányos büntetést szabott ki a vádlottal szemben, alkalmazva az enyhítő szakaszt, az enyhébb végrehajtási fokozatot és a részben felfüggesztett szabadságvesztés intézményét is. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében alkalmazott jelentős mértékű enyhítést kellően megindokolta, az a jogszabályi rendelkezéseknek mindenben megfelel, azonban további enyhítésre nincs lehetőség. A mellékbüntetés kiszabásának indokolása kapcsán a másodfokú bíróság megjegyzi, hogy a „középmértékes büntetés kiszabás" a közügyektől eltiltásra nem vonatkozik, mivel a Be. 83. §
(2)bekezdése szerint kifejezetten a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor irányadó a büntetési tétel középmértéke. A bűnjelek közül a nylon szatyor, továbbá a sísapka és a szövetkesztyű nem a bűncselekmény elkövetésének eszköze, egyedül a játék pisztoly - a kesztyű és a sapka nem is a vádlott tulajdona - ezért az említett bűnjelek elkobzását mellőzte az ítélőtábla, és mint használt, értékkel nem bíró tárgyakat, a lefoglalásuk megszüntetése mellett, megsemmisíteni rendelte a Be. 155. §
(8)bekezdése alapján. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Pest Megyei Bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján a bűnjelekre vonatkozóan részben megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az ítélőtábla a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be. 338. §
(1)bekezdése és a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat. Budapest,
- év október hó
- napján . Czine Ágnes s.k.. Bartkó Levente s.k.. Vincze Piroska s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Pest Megyei Bíróság 4.B.83/2011/
- ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.112/2012/
- számú ítéletében írt változtatások mellett a vádlottal szemben jogerőre emelkedett és a fel nem függesztett részében végrehajtható. Budapest,
- év október hó
- napján Dr. Czine Ágnes s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: