Pf.21372/2015/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdésében, a 2:

1. § d) pontjában, a 2:
2. §-ában, a 2:
3. §

(1),

(2)bekezdésében, valamint a 2:51. §

(1)bekezdésében foglalt szabályozás alapján bírálta el. Az alperesek védekezésére figyelemmel vizsgálta a perbeli legitimáció kérdését, e körben egyértelműen megállapította, hogy nem képezte a kereset tárgyát a ... ...-ei frakcióközleménye, hanem a felperes az I.-II. rendű alperesekkel szemben előterjesztett keresetét kizárólag a ...-ai nyilatkozatokra alapította. A felperes személyes érintettsége a sérelmezett alperesi magatartások tekintetében fennállt. Nem találta helytállónak az I. rendű alperes azon hivatkozását, hogy csak utalt a felperesre, ugyancsak nem fogadta el a II. rendű alperes azon védekezését, hogy csupán korszakjelzőként használta a „..." kifejezést. Tényként állapította meg azt, hogy az I.-II. rendű alperes nem véleményt nyilvánított a felperesről és tevékenységéről, hanem tényállítást tett, miszerint a felperes megbízást adott ... ... politikusok lejáratására. Ezért nem volt vizsgálható a felperes fokozott tűrési kötelezettsége. Politikai vitára, szóváltásra sem került sor a peres felek között, a felperes a vitán kívül álló személy volt. A kifogásolt alperesi közléseket nem találta az emberi méltóság, a becsület megsértésére alkalmas kijelentéseknek, a jóhírnév megsértésének megállapítására irányuló keresetet alaposnak ítélte. Az alperesek által csatolt bizonyítékok (újságcikk, lehallgatási jegyzőkönyv) nem voltak alkalmasak a valóság bizonyítására, mivel nem tartalmaztak arra vonatkozó konkrét, egyértelmű és objektív adatot, mely szerint a felperes megbízást adott ... ... politikusok lejáratására. A kifogásolt tényállítások sértik a jóhírnevet, miután a felperest köztörvényes bűncselekmény miatt elítélt személlyel hozták kapcsolatba oly módon, hogy maga a felperes adott megbízást bűncselekmény elkövetésére, mégpedig egy tisztességtelen, erkölcsileg elítélendő célból. A közlések alkalmasak a felperes társadalmi elismertségének kedvezőtlen megváltoztatására. Nem fogadta el az alperesek által a mentesülésekre felhozott érveket, utalva a 7/2014. (III. 7.) AB határozatban írtakra, figyelemmel arra, hogy a perbeli esetben nem értékítélet fogalmazódott meg az alperesek részéről, illetve nem a felperest érintette a közéleti vita. Kifejtette, hogy valótlan és sértő tények állítása, híresztelése is a véleménynyilvánítási szabadság körén kívül esik, a közszereplők védelme erőteljesebben érvényesül valótlan tényállítások esetén. A közéletben résztvevő politikusoknak felelősségteljesen kell gyakorolniuk politikai hivatásukat. Más sajtóhírekre történő hivatkozásuk nem mentesíti az alpereseket a felelősség alól. A Ptk. 2:51. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontja alapján alkalmazta a kért objektív jogkövetkezményeket és a Ptk. 2:52. §

(1),

(3)bekezdése alapján részben alaposnak találta a sérelemdíj iránti igényt is, rámutatva arra, hogy a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem terhelte a felperest. A sérelemdíj mértékét az eset körülményeire figyelemmel mérlegeléssel állapította meg, értékelve azt, hogy a jogsértőnek bizonyult közlés a társadalom széles köréhez juthatott el. Szem előtt tartotta azt, hogy a sérelemdíjnak visszatartási célja is van, de figyelemmel volt arra is, hogy az alperesi kijelentéseket már hasonló sajtóhírek előzték meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I.-II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az első fokú határozat megváltoztatását és a kereset elutasítását indítványozták. Fenntartották azon álláspontjukat, hogy nem rendelkeznek perbeli legitimációval. Az I. rendű alperes neve egy ...-ai ... sajtóközlemény mellett került feltüntetésre, mely közlemény az ... oldalon jelent meg. Maga az ... is úgy tájékoztat az oldalán, hogy a kormányzat, pártok, civil szervezetek közleményeit teszi közzé, melyből szintén az következik, hogy az I. rendű alperes nem magánszemélyként, hanem frakcióvezetőként tett nyilatkozatot pártja nevében. A II. rendű alperes közéleti szereplései során tett nyilatkozatait a pártja nevében teszi, a ... véleményét közvetíti. Az I.II. rendű alperes nyilatkozatának joghatásai a ...re nézve állnak be, a pártszervezet rendelkezik perbeli jogképességgel. Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság a határozatának indokolásában nem adott számot arról, hogy milyen okból nem fogadta el a kereseti kérelem hiányosságaira történő hivatkozásukat. A felperes minden közlés esetében pontatlanul, a határozott kereseti kérelem követelményeinek nem megfelelő módon jelölte meg a becsület és a jóhírnév védelméhez fűződő jogának megsértését. Álláspontjuk szerint az általuk megtett nyilatkozatok nem alkalmasak a felperesről kialakult kép, közfelfogás, a felperes társadalmi megítélésének befolyásolására. A felperes volt ... pozíciójából fakadóan ismerte ..., ennek állítása tehát nem lehet sértő a személyére nézve. Egyébként pedig a felperes neve több olyan ügyben felmerült, ahol személyes adattal való visszaéléssel, kémkedéssel vádolták meg. Az elsőfokú eljárásban előadottakat megismételve hivatkoztak további olyan cikkekre, amelyek alapján joggal feltételezhették a felperes és ... között fennálló kapcsolatot, e körben kiemelték a sajtó valósághű tájékoztatási kötelezettségét. Megítélésük szerint tehát nem tettek valótlan tényállításokat, a felperes neve így nem sérülhetett. Hivatkoztak arra is, hogy a felperesnek közszereplőként sokkal tágabb körben kell eltűrnie a személyével kapcsolatban tett bármilyen nyilatkozatot. A megítélt összegszerűséget eltúlzottnak tartották, figyelemmel a jogsértés súlyára, jellegére, a felróhatóság mértékére, a közlés felperesre és környezetére kifejtett hatására. Fellebbezési ellenkérelmében a felperes az első fokú ítélet helybenhagyása mellett érvelt. Az I. és II. rendű alperesek fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és a határozatának indokolásában kifejtett állásponttal egyetértett. A perbeli jogvitában a másodfokú bíróság arra kíván rámutatni, hogy az alperesek személyes felelőssége egyértelműen megállapítható volt. Az I. rendű alperes személyes érintettsége okán, a ... szemben indult büntetőeljárásban megtett vádlotti nyilatkozatra reagált akként, hogy nem tart kapcsolatot ..., hozzáfűzve azt, hogy a felperes az, aki hangfelvétellel igazolható módon megbízta ... vezető ... politikusok lejáratásával. Ebből következően nem foghat helyt az az álláspont, hogy az I. rendű alperes a ... frakció hivatalos álláspontját közölte, hiszen a személyét ért támadásokra reagált. Ebben az összefüggésben az I. rendű alperes a felperes személyére vonatkozóan tett állításának valóságalapját nem tudta alátámasztani. A bírói gyakorlat egységes és következetes abban a kérdésben, hogy más sajtómegjelenések önmagukban nem alkalmasak a hasonló jellegű tényállítások igazolására. A lehallgatás során készített felvételen elhangzottak pedig nem a felperes és ... kapcsolatára utalnak. A II. rendű alperes esetében árnyaltabb a kifogásolt közlésmód, ami valóban értékelhető egy korszak megjelöléseként, azonban bárki, aki ebbe a csoportba tartozik, érintettnek tekinthető, így a felperes (akinek nevét kapta a csoport) kereshetőségi joga egyértelműen fennáll. Nem felel meg a valóságnak az az alperesei hivatkozás, mely szerint nem jelölte meg a felperes a személyét ért sérelmet, mivel csak azt adta elő, hogy a bűncselekménnyel történő megvádolása, egy bűnözővel való kapcsolatba hozatala társadalmilag negatív megítélést vált ki. A felperes ezzel konkrétan megjelölte azt, hogy a kifogásolt közlés milyen okból sértő, amely állásponttal a másodfokú bíróság egyetértett. A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint nem volt eltúlzott a felperes sérelemdíj iránti igénye. Az első fokon eljárt bíróság az összegszerűség megállapítása során helyesen mérlegelte a releváns körülményeket, a másodfokú bíróság nem talált olyan okot, ami a megítélt sérelemdíj leszállítására alapot adott volna. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelem tárgyában a másodfokú bíróság azt emeli ki, hogy mind a Fővárosi Ítélőtábla, mind a Kúria következetes álláspontja az, hogy jogi személy szóvivője által tett jogsértőnek bizonyult nyilatkozatok esetében nem kizárt a személyes felelősségre vonás. A Ptk.2:42. §

(2)bekezdése értelmében az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. Ekként senki nem jogosult semmilyen felhatalmazás alapján más személyhez fűződő jogát megsérteni. Ha a pártszervezet képviselője, szóvivője megsérti más személyhez fűződő jogát, ezzel szükségképpen túllépi a szervezet által kapott felhatalmazását, mert jogsértésre vonatkozó felhatalmazást a jogi személy a tagjának, alkalmazottjának, képviselőjének nyilvánvalóan nem adhat. Az általános szabályok alóli kivételt a Ptk. 2:51. §

(2)és

(3)bekezdése teremt, amelyet azonban a perbeli esetre nem lehet alkalmazni. Minderre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntését a Pp. 253. §

(2)bekezdése szerint részben, a felperest terhelő illetékfizetési kötelezettség mértékét érintően változtatta meg. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy az I-II. rendű alperes pernyertesség-pervesztesség arányának megfelelően személyenként 30.000-30.000 forint kereseti illeték megfizetésére köteles. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán előlegezett kereseti illeték azonban mind az I., mind a II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset után, a 600.000 forint pertárgyértékre figyelemmel kétszer 36.000 forint volt [Itv. 42. §

(1)bekezdés a) pont]. Egyebekben az első fokú ítéletet helyben hagyta, annak lényegében helyes indokai szerint, az elsőfokú bíróság által ismertetett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel. Az I-II. rendű alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért viselik a felperes fellebbezési költségét, melynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja,

(5)bekezdése alapján határozta meg. Ugyancsak az eredménytelenül fellebbező alperesek viselik az Itv. 46. §

(1)bekezdése alapján számított, a tárgyi illetékfeljegyzési jog alapján előlegezett fellebbezési illetéket, figyelemmel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdésében foglaltakra. Budapest,

1. június
2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Hercsik Zita s.k. Dr. Örkényi László s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő bíró