Bf.203/2015/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés), lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntette (1978. évi IV. törvény 263/A. §.

(1)bekezdés a./), valamint kábítószerrel visszaélés bűntette (1978. évi IV. törvény 282. §.

(1)bekezdés) miatt halmazati büntetésül 3 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Fővárosi Ítélőtábla

1. év december hó
2. napján kelt 5.Bpi.11.568/2013/
3. számú végzésével a Fővárosi Törvényszék 26.B.371/2011/
4. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.196/2012/
5. számú ítéletével szemben az elítélt ügyében a perújítást elrendelte és ezzel egyidejűleg a börtönbüntetés végrehajtását felfüggesztette. A Fővárosi Törvényszék a fenti határozattal elrendelt perújítási eljárásban a Fővárosi Törvényszék 24.B.2484/2013/20/III. számú,
6. év április hó
7. napján kihirdetett végzésében az elítélt javára a védő által indítványozott perújítást elutasította, megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bpi.11569/2013/
8. számú végzésének a terhelttel szemben jogerősen kiszabott 3 évi és 6 hónapi börtönbüntetés végrehajtásának felfüggesztését érintő rendelkezés hatályát veszti és az elítéltet kötelezte a felmerült bűnügyi költség viselésére. A végzés ellen az elítélt és védője joghatályos fellebbezést jelentett be. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.661/2015/
9. számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta megalapozottnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott határozatában kellő részletességgel, iratszerűen és megalapozottan döntött, amikor a perújítási indítványt elutasította, ezért az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat - a perújítás jellegzetességeit figyelembe véve - megtartotta. A releváns dokumentációkat tárgyalás anyagává tette, a hét szakértőt egymás jelenlétében részletesen meghallgatta. Arra figyelemmel, hogy továbbra is észlelt ellentmondást, a kérdés megválaszolására az ETT-t rendelte ki, akik a terheltet személyesen megvizsgálták. Ezt követően indokoltan utasította el a védő újabb szakértők kirendelésére irányuló indítványát. Az iratoknál elfekvő és a védelem által hivatkozott
10. keltezésű katonai alkalmassággal összefüggő határozatnak, az
11. sz. tanú által ugyancsak 1993-ban írtaknak, illetőleg a további dokumentumoknak a cselekmények időpontjához közelebb eső időpontokra vonatkozó orvosi adatokat figyelembe véve relevanciája nincs. Az elsőfokú bíróság részletesen, minden felvetett szempontra kitérve, meggyőzően és törvényesen megindokolta álláspontját. Az elítélt védője a nyilvános ülésen bejelentett fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. A védő álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem a perújítási ok tekintetében folytatta le az eljárást, hanem kiszélesítette azt és a kábítószer függőség kérdését is megvizsgálta. Továbbá lényeges eljárási szabálysértést is elkövetett az elsőfokú bíróság, amikor úgy fogadta el az ETT szakvéleményét, hogy előtte is nyilvánvaló volt, az ETT olyan dokumentáció hiányában készítette el szakértői véleményét, amely dokumentumok becsatolására korábban felhívta vádlottat és védőjét. Helytelenül vizsgálták a perújítási eljárásban kirendelt orvosszakértők a vádlott kábítószer függőségének fennállását, mert a perújítás iránya nem ez volt, hanem annak megállapítása, hogy a vádlott kóros elmeállapotának volt-e következménye a kábítószer függőség, avagy a kábítószer függőség következménye volt vádlott kóros elmeállapota. Erre tekintettel indítványozta az első fokú végzés hatályon kívül helyezését megalapozatlanság okán. A vádlott az utolsó szó jogán eljárásjogi kifogással élt, majd csatlakozott a védője által elmondottakhoz. A bejelentett fellebbezések nem voltak megalapozottak. A védő a fenti ítéletekkel szemben előterjesztett perújítási indítványát arra alapította, hogy orvosi dokumentációval és orvosszakértői véleménnyel támasztható alá, hogy a vádlott - már az alapügy elbírálása idején is - kábítószer függőségben és az elmeműködés kóros működéseként értékelhető személyiségzavarban szenved, amelyet az eljárt bíróságok nem vontak értékelési körükbe. Erre figyelemmel rendelte el a Fővárosi Ítélőtábla a fentebb már megjelölt határozatában a perújítást. A Fővárosi Ítélőtábla a Be.
12. §

(1)bekezdésére figyelemmel az elsőfokú bíróság végzését az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék az elsőfokú eljárás lefolytatása során a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta. A perújítási eljárást - a Be. 414. §

(3)bekezdésében írtakat szem előtt tartva - folytatta le. A bírói gyakorlat következetes arra nézve, és az eljárási szabályokból is az következik, hogy a perújítási eljárásban már nem a vád tárgyát képező tényeket, hanem a megjelölt perújítási okot és ezen keresztül az alapügyben megállapított tényállás helyességét kell vizsgálni. A törvényszék helyesen járt el, amikor a bizonyítás kereteit is ennek megfelelően határozta meg, tehát a bizonyítás nem érintette a tényállást, a bűnösség kérdését, kizárólag a kábítószer függőség és ennek kapcsán vádlott elmeállapota körében folytatta le ismételten a bizonyítást és vizsgálta e körben a szakértői véleményben foglaltakat. A bizonyítási eljárásban szakértőt rendelt ki a terhelt kábítószer függőségének, /elmeállapotának vizsgálata érdekében, majd a beérkezett szakvéleményeket követően az orvos szakértők párhuzamos meghallgatásával megkísérelte kiküszöbölni a szakvéleményekben továbbra is meglévő ellentétmondásokat. Mivel az ellentéteket a tárgyaláson nem sikerült feloldania a szakértők meghallgatása során, ezért rendelte ki az Egészségügyi Tudományos Tanácsot, melynek szakvéleményét elfogadta és ennek megfelelően a perújítási indítványt elutasította. Az ítélőtábla megvizsgálva a végzés indokait azt helytállónak találta és nem osztotta a védelmi fellebbezésben foglaltakat. A védői érveléssel szemben a perújítás elrendelésére a vádlott kábítószer függőségének és ennek folyományaként beszámítási képességének vizsgálata miatt került sor azért, mert az ítélőtábla a benyújtott szakvéleményt olyan új bizonyítéknak tekintette, amelyre a perújítás alapítható. Az ETT szakvéleményét valamennyi rendelkezésére álló szakértői vélemény összevetése alapján alakította ki, azon dokumentumok, amelyeknek megküldésére csak a szakvélemény elkészítését követően került sor, nyilvánvalóan nem képezték a vizsgálat tárgyát. Azonban a szakértők megfelelő időt biztosítottak a dokumentáció rendelkezésre bocsátásához, ennek terhelti elmulasztása pedig azzal a következménnyel járt, hogy a szakértők ezen dokumentumok hiányában készítették el szakvéleményüket. Az iratoknál elfekvő és a védelem által hivatkozott hiányzó dokumentumok - 1993. keltű katonai alkalmassággal összefüggő határozat, az 1. sz. tanú által 1993-ban leírtak - pedig nem relevánsak az elkövetési időponthoz közelebbi időpontokra vonatkozó orvosi adatokkal összevetve. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a törvényszék felülbírált végzését a Be. 361. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen eljárva, a Be.

1. §-ára figyelemmel, a Be.
2. §

(1)bekezdése szerint helybenhagyta. Budapest,

1. év június hó
2. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Vincze Piroska s.k. előadó bíró . Mató Ágnes s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 24.B.2484/2013/20/III. számú végzése a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 1.Bf.203/2015/
3. számú végzése folytán a terhelttel szemben jogerős és végrehajtható. Budapest,
4. év június hó
5. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő