Bf.211/2015/12 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés) miatt 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban, illetve házi őrizetben töltött idő beszámításáról. A bűnjelek lefoglalását megszüntette, a DNS maradvány megsemmisítését rendelte el, míg a további bűnjeleket a sértett, illetve a vádlott részére kiadni rendelte. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség részbeni megfizetésére, a fennmaradó bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész (három nap gondolkodási idő után) a vádlott terhére anyagi jogszabálysértés miatt súlyosításért, míg a vádlott és védője eltérő minősítés és enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.593/

1. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a perrendi szabályokat betartotta, ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett, majd a releváns bizonyítékokat teljes körűen megvizsgálva és mérlegelési körébe vonva megalapozottan állapította meg a tényállást. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is megfelelően eleget tett, tényből tényre helyesen következtetett. Kiemelte, a cselekmény jogi minősítése vonatkozásában a törvényszék helyesen alkalmazta a 3/
2. Büntető jogegységi határozat iránymutatásait és - az ügyben keletkezett igazságügyi szakértő véleményekre is figyelemmel - törvényesen minősítette emberölés bűntettének kísérleteként a vádlott terhére rótt cselekményt. A fellebbviteli főügyészség szerint az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen tárta fel a büntetés kiszabására irányadó körülményeket is. Ugyanakkor túl nagy jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek, míg a súlyosító körülményeket nem kellő körültekintéssel és nem kellő súllyal értékelte. Erre tekintettel - álláspontja szerint - a törvényszék által - a Btk.
3. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés b) pontjában meghatározott enyhítő szakasz alkalmazásával - kiszabott büntetés mértéke törvénysértően enyhe. Erre tekintettel indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott büntetés mértékét a középmértékhez igazítva súlyosítsa, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát emelje fel, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Egyben bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem vesz részt. A védő a nyilvános ülésen fenntartotta a fellebbezését. Az eltérő minősítés megállapítására tett indítványa kapcsán kifejtette, az elsőfokú bíróság - a bűncselekmény minősítése körében röviden teljesített - indokolása nincs összhangban az igazságügyi szakértői véleményben foglaltakkal. A vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítésére irányuló jogorvoslati kérelem körében a védő az időmúlásra, a cselekmény távoli kísérleti szakban maradt jellegére, valamint a vádlott - az elsőfokú bíróság által nem kellően értékelt - tudattartamára hivatkozott. Álláspontja szerint az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezése megalapozatlan, ezért annak elutasítását indítványozta. A vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, távolléte a nyilvános ülés megtartását nem akadályozta. A Fővárosi Ítélőtábla a kétoldalú perorvoslat alapján eljárva a Be. 348. §

(1)bekezdése értelmében az első fokú ítéletet és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék eljárásában a perrendi szabályokat megtartotta, az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelési körébe vonta és az indokolási kötelezettségét teljesítve, mérlegeléséről számot adva állapította meg a tényállást. A vádlott az eljárás során (a kezdetét leszámítva) döntően beismerő vallomást tett, ahol a vallomása eltért a további bizonyítékoktól, ott a törvényszék a sértett, illetve a tanú vallomásait fogadta el, mérlegelése világos, iratszerű volt e körben is. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, amely mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, így a másodfokú felülbírálat alapját képezi. A törvényszék az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényes a cselekmény minősítése is. Az elsőfokú bíróság által a minősítés körében kifejtettekkel az ítélőtábla egyetértett, annak pontosítása annyiban szükséges, hogy a vádlott élet elleni cselekményét nem eshetőleges, hanem egyenes szándékkal követte el. E körben értékelendő az a tény, hogy miután a sértett a vádlott fogásából való szabadulása érdekében a hátára fordult, a vádlott a sértett nyakát ismét megragadta és legfeljebb közepes erővel további közel fél percig fojtogatta. A következetes bírói gyakorlat szerint a nyak ilyen módon és hosszabb ideig történő leszorítása egyenes szándékkal elkövetett élet elleni támadásként értékelendő. A szándék egyenes jellegére utal az a körülmény is, hogy a cselekmény befejezésére - és ezáltal végső soron a halálos eredmény elmaradására - a sértett aktív, a vádlottnak egyébként életveszélyes sérülést okozó, védekezésének köszönhetően került sor. A bűnösségi körülményeket megfelelően számba vette az elsőfokú bíróság. Ezekhez, valamint a cselekmény tárgyi súlyához és a bűnösség fokához igazodó - a középmértéktől eltérő, enyhébb méltányos szabadságvesztés büntetést szabott ki, melynek további enyhítésére nincs lehetőség, azonban lényeges súlyosítására sincs ok. A sértettről még gyanúsítottként készített poligráfos vizsgálattal kapcsolatos első bírói indokolásra vonatkozóan az alábbiakat rögzíti az ítélőtábla: A poligráfos vizsgálat produktuma a szaktanácsadói véleményben testesül meg, a büntetőeljárási törvény a szaktanácsadó közreműködése cím alatt a 182. §-ban helyezi el ezen eljárást. Mindezen törvényi szabályozásból egyértelmű, hogy a poligráfos vélemény, mint bármely más szaktanácsadói vélemény, nem szakvélemény, a szaktanácsadó pedig nem szakértő. A nyomozó hatóság így helytelenül rendelte ki a szaktanácsadót szakértőként, ennek azonban a megfelelően elvégzett poligráfos vizsgálat tükrében nincs jelentősége. Egyebekben az ítélőtábla jelen tanácsa azt az álláspontot tartja követendőnek - szemben a törvényszék által is hivatkozott Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma 5/2014. (IX.29.) BK. véleményében foglaltakkal - mely a Kúria 4. BKv. számú kollégiumi véleményében (részben) megfogalmazódik, azaz „a szaktanácsadó közreműködéséről készült jegyzőkönyvet azonban a tárgyalás anyagává lehet tenni. A poligráf alkalmazásában közreműködő szaktanácsadó felvilágosítása a tárgyaláson szükség esetén felolvasható (Be. 301. §)" Az ítélőtábla jelen tanácsának álláspontja szerint a szaktanácsadói vélemény megfeleltethető az okirati bizonyítási eszközöknek. Egyrészt formailag maga a büntetőeljárási törvény 182. §

(5)bekezdése mondja ki, hogy „a szaktanácsadó közreműködéséről jegyzőkönyvet kell készíteni, és azt a nyomozás irataihoz kell csatolni." Másrészt az okirattal, mint bizonyítási eszközzel szemben megfogalmazott a Be. 116. §

(1)bekezdésében tartalmi követelménynek is megfeleltethető, mivel akár közvetlenül, akár közvetve szolgáltat információt, adatot az adott bűncselekménnyel kapcsolatban. Mindemellett a törvényszék álláspontja - a végeredményt tekintve - helytálló, mivel a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet más okból, de nem tartotta helyesnek a poligráfos vizsgálat elvégzését, illetve az valóban szükségtelennek is mutatkozott a sértett vallomására figyelemmel (bár figyelemre méltó, hogy azt erősítette) és így a költsége sem terhelhető a vádlottra. Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Kötelezte az ítélőtábla a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján. Budapest,

1. év június hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró Dr. Vincze Piroska s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 12.B.4/2015/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.211/2015/
4. számú végzésével a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
5. év június hó
6. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő