Gf.IV.30.219/2016/
- A Debreceni Ítélőtábla a dr. Szvetnik Ágnes jogtanácsos által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek -, a Bűrös és Gombocz Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME., ügyintéző: dr. Bűrös László ügyvéd) által képviselt I.R. ALPERES NEVE (I.R. ALPERES CÍME) I.r. és a Moldován és Társai Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Moldován András ügyvéd) által képviselt II.R. ALPERES NEVE (II.R. ALPERES CÍME, Cg...., adószám: ...) II.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Miskolci Törvényszék
- március
- napján meghozott 21.G.40.175/2015/
- számú ítélete ellen a II.r. alperes által
- sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét pedig megváltoztatja és mellőzi a II.r. alperes állam javára történő illetékfizetési kötelezettségét. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II.r. alperesnek 72 500 (Hetvenkettőezerötszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság a
- sorszámú ítéletében megállapította, hogy az I-II.r. alperesek között
- május
- napján keltezett szerződés - mely alapján 2013-ban a „gyógyszerbeszerzés" (ZRT NEVE. és KFT NEVE.) zajlott - érvénytelen. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az I.r. alperest a felperes javára 750 000 Ft perköltség, míg a II.r. alperest az államnak 750 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte azzal, hogy a további 750 000 Ft illetéket az állam viseli. A fellebbezési eljárásban is irányadó tényállás szerint az Állami Számvevőszék mint kezdeményező beadványa alapján a felperes a
- november
- napján jogerős B.666/14/
- számú határozatában megállapította, hogy az I.r. alperes
- évben a gyógyszerbeszerzése során megsértette „A közbeszerzésekről" szóló
- évi CVIII. törvény (Kbt.)
- §-ára tekintettel a Kbt.
- §-át, mivel a beszerzése során közbeszerzési eljárást nem folytatott le. A felperes a Kbt.
- §-ának
(1)bekezdése alapján előterjesztett pontosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között
- május
- napján- a felperes által lefolytatott eljárást megelőzően - létrejött szállítási szerződés a Kbt.
- §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján semmis. Emiatt az I.r. alperessel szemben a Kbt. 127. §-ának
(5)bekezdése alapján bírság kiszabását is kérte. Perköltség iránti igényt kizárólag az I.r. alperessel szemben érvényesített arra hivatkozással, hogy a II.r. alperes a perre okot nem adott. Az I-II.r. alperes az érvénytelenség tárgyában előterjesztett kereset teljesítését nem ellenezték, az I.r. alperes azonban a bírság kiszabása iránti kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság az alperesek érdemi ellenkérelmére tekintettel a felperes keresetét az érvénytelenség vonatkozásában megalapozottnak találta, míg azt a bírság tekintetében elutasította. Az I.r. alperest „A polgári perrendtartásról" szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes perköltségének megfizetésére, míg a II.r. alperest terhelő illetékfizetési kötelezettségről arra tekintettel döntött, hogy a Pp. 78. §-ának
(2)bekezdése alapján a felperesnek a perköltség mellőzésére vonatkozó nyilatkozata az állam által előlegezett illeték viselése alól nem mentesít. Az alperesek közötti egységes pertársaság ellenére az I.r. alperest azért nem kötelezte az állam által előlegezett illeték megfizetésére, mivel igazolta, hogy „Az illetékekről" szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §-a
(1)bekezdésének c) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II.r. alperes fellebbezett, amelyben a sérelmezett határozat részbeni megváltoztatását és az illetékfizetési kötelezettsége mellőzését kérte. Állította, hogy az adott esetben az ő vonatkozásában a Pp. 80. §-ának
(1)bekezdésében foglalt konjunktív feltételek fennálltak, ugyanis a perre okot nem adott, a követelést pedig az első tárgyaláson azonnal elismerte. Ezzel összefüggésben hivatkozott a kialakult bírósági gyakorlatra, amely szerint az alperes akkor nem ad okot a perre, ha semmi olyat nem tesz, ami miatt a perindítás szükségessé válik, másfelől pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a felek közötti perindítás vita nélkül elintézhetővé váljék (BH2005.27.). Állította, a felperes is elismerte, hogy ő a perre okot nem adott, ezért az illeték megfizetésére sem kötelezhető. A felperes nem terjesztett elő fellebbezési ellenkérelmet. A peres felek a másodfokú eljárás során tárgyalás tartását nem kérték, ezért az ítélőtábla az alperes fellebbezését „A polgári perrendtartásról" szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 256/A. §-a
(1)bekezdésének b) pontja alapján - figyelemmel a
(2)bekezdésben foglaltakra is - tárgyaláson kívül bírálta el. A II.r. alperes fellebbezése csupán a perköltségfizetési kötelezettségét érintette, emiatt a sérelmezett határozat egyéb rendelkezései a Pp. 228. §-ának
(3)és
(4)bekezdései alapján (rész)jogerőre emelkedtek. Ezért az ítélőtábla a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése alapján kizárólag a II.r. alperest terhelő illetékfizetési kötelezettséget bírálta felül. A II.r. alperes fellebbezése megalapozott. Mint arra az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott a Pp. 78. §-ának
(2)bekezdése szerint a bíróságnak a költségmentesség, illetékmentesség, vagy az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték és állam által előlegezett költségek, valamint a pártfogó ügyvédi díj viselésére vonatkozó kötelezettségek tekintetében hivatalból akkor is határoznia kell, ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kérte. E speciális perköltségre vonatkozó rendelkezés mellett a Pp. 80. §-ának
(1)bekezdése a bíróságnak - nem a perköltségről való határozathozatal mellőzésére, hanem - arra ad lehetőséget, ha úgy ítéli meg, hogy az alperes nem adott okot a perre, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest marasztalja. E jogszabályi rendelkezések egybevetése alapján az elsőfokú bíróságnak a perköltségviseléssel összefüggő jogi következtetése nem helytálló. A Pp. 80. §-a
(1)bekezdésének alkalmazása ugyanis nem a Pp. 78. §-ának
(2)bekezdése szerinti határozathozatal mellőzését jelenti, hanem az egyébként pervesztes félnek a perköltségfizetési kötelezettség alóli mentesítését. Az ítélőtáblának ezért a II.r. alperes fellebbezésének elbírálása körében abban kellett állást foglalnia, hogy esetében a Pp. 80. §-ának
(1)bekezdése szerinti konjunktív feltételek megállapíthatóak-e. A peres felek az elsőfokú eljárásban egyezően nyilatkoztak, hogy a II.r. alperes nem adott okot a perre, a felperes ugyanis a Kbt. 152. §-ának
(4)bekezdése alapján az I.r. alperessel szemben folytatott eljárást és szabott ki bírságot. A Kbt. 164. §-ának
(1)bekezdése ugyanakkor kizárólag perben teszi lehetővé az alperesek által kötött szállítási szerződés érvénytelenségének a megállapítását, ezért az a feltétel fennáll, hogy a II.r. alperes a perindításra nem adott okot. A II.r. alperes a vele szemben előterjesztett kereset teljesítését már az első tárgyalást megelőzően, az 5. sorszám alatt előterjesztett ellenkérelmében nem ellenezte, ezért alappal sérelmezte - a Pp. 80. §ának
(1)bekezdése szerinti feltételek fennállta ellenére - illeték megfizetésére kötelezését. Rámutat az ítélőtábla, hogy az adott esetben a Pp. 80. §-ának
(1)bekezdése szerinti feltételek hiányában egyébként is az Itv. 58. §-a
(1)bekezdésének c) pontja alapján a peres eljárás illetéke 10%-ra történő mérséklésének lett volna helye. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében a Pp. 253. §ának
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és mellőzte a II.r. alperest terhelő kereseti illeték fizetési kötelezést. A fellebbezés eredményre vezetett, ezért az ítélőtábla a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest a II.r. alperes számára a másodfokú eljárás felmerült perköltségének megfizetésére, amely a felperes által lerótt és az Itv. 46. §-ának
(1)bekezdése szerinti fellebbezési illetéket, valamint a Pp. 79. §-ának
(1)bekezdése alapján hivatalból „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(1)bekezdése,
(2)bekezdésének a) pontja,
(5)-
(6)bekezdései és a 4/A. §-ának
(1)bekezdése alapján meghatározott ügyvédi munkadíjat foglalja magában. Az ügyvédi munkadíj összegének meghatározásánál az ítélőtábla tekintettel volt a fellebbezés előterjesztésével kapcsolatban felmerült, indokolt ügyvédi tevékenységre. Debrecen, 2016. július 18. Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Szűcs Lajos s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -