Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.466/2015/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Danubia Szabadalmi és Védjegyiroda Kft. (fél címe 1) és a Sár és Társai Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Klauber Zsófia ügyvéd) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek a Zagyva Ügyvédi Iroda (fél címe 2fszt. 2., ügyintéző: dr. Zagyva Norbert István ügyvéd) által képviselt alperes neve(...) alperes ellen védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- október
- napján kelt, 3.P.21.618/2015/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy
- január
- napja óta gazdasági tevékenysége keretében használja a „p....hu” domain nevet, valamint a „p....l” végződésű e-mail címeket, továbbá „P. F.” név alatt rendezvényt szervez mind a „www.p.....hu” honlapon, mind a „p. f.” elnevezésű profillal rendelkező Facebook oldalain, bitorolja a felperes ..... lajstromszámú védjegyét. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt hagyja abba a „p. f.” szóösszetétel domain névben, kereskedelmi névben, e-mail címben, rendezvénye neveként vagy bármely típusú online vagy offline hirdetésben való használatát, egyben eltiltotta az alperest a védjegy jövőbeni használatától. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 74.100 forint perköltséget. A tényállás szerint a felperes a jogosultja a .....20-i elsőbbségű, ..... lajstromszámú „PAFEPANNÓNIA FESZTIVÁL” szóösszetételből álló védjegynek, aminek oltalma többek között a Nizzai Megállapodás
- osztályába tartozó szolgáltatásokra terjed ki. Az alperes a felszámolás alá került M. M. Kft-től
- január
- napján megvásárolta a „p.....hu” domain nevet a hozzátartozó tárhelyszolgáltatással együtt, a domain alatt honlapot üzemeltet, azon szervezte és hirdette a „P. F.” rendezvényt, amelyet 2015 júliusában szándékozott megtartani, de az esemény végül elmaradt. A felperes sérelmezte a domain név használatát, illetve a rendezvényszervezést és ennek abbahagyására hívta fel az alperest, aki a felszólításnak nem tett eleget. A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy
- január
- napja óta az alperes azzal a magatartásával, hogy a „p....hu” domain nevet, a „pannoniafesztival” végződésű email címeket gazdasági tevékenysége keretében használja, továbbá „P. F.” név alatt rendezvényt szervez a sérelmezett honlapon, valamint a „pannónia fesztivál” elnevezésű Facebook profilján, bitorolja a védjegyét. Kérte az alperest abbahagyásra kötelezni és eltiltatni a jövőbeni jogsértéstől. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a domain névhez jóhiszeműen és ellenérték fejében jutott hozzá. A védjegybitorlást kizártnak tartotta amiatt, hogy a domain név jóval a védjegy lajstromozása előtt,
- október 12-én került regisztrálásra, továbbá az általa használt P. F.” szóösszetételt eltérőnek állította a védjegytől. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta. Döntését a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
- évi XI. törvény (Vt.)
- §
(1)bekezdésére,
(2)bekezdés b) pontjára,
(3)bekezdés
- c)és
- e)pontjára, illetve 27. §
(1)bekezdésére,
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontjára alapította. A hiteles lajstromkivonat alapján elfogadta, hogy a perbeli védjegy a felperes javára oltalom alatt áll. A csatolt whois rekord alapján igazoltnak találta, hogy az alperes a jogosultja a „p.....hu” domain névnek, ami alatt saját honlapja érhető el, ahol a 2015. július 2-6. között megrendezni kívánt „P. F.” nevű rendezvényét hirdette, arra jegyet kínált, a rendezvényt hirdette az azonos megjelölésű Facebook profilján is. Szintén bizonyítást nyert, hogy az alperes a jelzett domain névből képzett email címeket használ. Az alperes által használt „P. F.” szókapcsolatot az elsőfokú bíróság összetéveszthetőnek találta a védjeggyel, mert attól mindössze a „PAFE” szóelemben különbözik, ami azonban az átlagos fogyasztó számára nyilvánvalóan a rendezvény rövidítése, de a védjegy domináns eleme teljes mértékben és változatlan formában jelenik meg a kifogásolt domain névben, e-mail címekben és rendezvény névben. Nem volt kétséges, hogy az elkövetési magatartások a védjegy árujegyzékének 41. osztályába tartozó szórakoztatás és kulturális tevékenységek körébe esnek, mint ahogy az sem, hogy a rendezvényszervezés, a reklámozás és a hirdetés gazdasági tevékenységnek minősülnek. A fenti megállapításokat követően védjegybitorlás törvényi tényállási elemei közül már csak azt találta kérdésesnek, hogy az alperes rendelkezik-e a felperestől a használathoz engedéllyel. Ennek elbírálásához külön vizsgálta a használati cselekményeket, a rendezvény nevében, a domain névben és az abból képzett e-mail címekben való használatot. A „P. F.” szóösszetételnek a rendezvény nevében és hirdetése során történt használata kapcsán az alperes védekezést nem fejtett ki, fel sem merült, hogy erre engedéllyel rendelkezne, ezért ebben a körben a védjegybitorlást az elsőfokú bíróság további indokolás nélkül megállapította. A domain név és az ahhoz kapcsolódó tárhely vonatkozásában az alperesnek arra való hivatkozásával szemben, hogy az eredeti jogosulttól jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte, az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a domain név megvásárlása nem jelenti egyúttal azt is, hogy használata a védjegyjogosult engedélye alapján történik. Annak ellenére, hogy a domain név korábbi, mint a védjegy elsőbbsége, a védjegyjogosultat a bejelentés napjától megilleti a megjelölés kizárólagos használatának joga, ezen belül az is, hogy a domain névként való használata ellen tiltakozzék. Az alperes tulajdonjogát ily módon korlátozza a felperes védjegyjoga. Az alperes e helyzet ellen a védjegy törlése útján léphet fel, mint ahogy utalt is a felperes rosszhiszemű védjegybejelentésére, azonban a védjegyoltalom érvényességének kérdésével a bíróság hatáskör hiányában jelen eljárásban nem foglalkozhat. Az ítélet kitért rá, hogy a védjegyhez és a domain névhez kapcsoló jogok elválása, illetve a domain név és a védjegy huzamosabb ideig való zavartalan, párhuzamos használata utalhat a felperes engedélyére, a tényállás azonban ezt nem bizonyítja. Az alperes nem tudta kétséget kizáróan igazolni, hogy a megvásárolt domain nevet a felperes engedélye alapján használja. A domain név ellenérték fejében való és esetleges jóhiszemű megszerzése nem helyettesíti a felperes engedélyét. Megjegyezte, hogy az Európai Bíróság C-561/11. számú, FCI ügyben hozott ítélete értelmében nem zárná ki a védjegybitorlást az sem, ha az alperes védjegyoltalmat nyerne a „P. F.” védjegybejelentésre. Ezért a védjegynek domain névként és e-mail cím formájában való használata is védjegybitorló magatartás. A jogsértés kezdő időpontját az elsőfokú bíróság a domain név megvásárlásának időpontjához igazította és mindezek alapján a módosított kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta az alperest. A döntést az alperes támadta fellebbezéssel, ebben az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, hogy tulajdonosa a „pannoniafesztival.hu” domain névnek, amit adásvétel útján, jóhiszeműen és ellenérték fejében úgy vásárolt meg, hogy egyidejűleg a kapcsolódó tárhelyet is megszerezte. A domain névhez kötődő Facebook profil, amely a fesztivál egyik hivatalos elérhetősége szintén az alperes kizárólagos kezelésében áll. Döntő jelentőségűnek találta, hogy a „p......hu” domain név 2007. október 12. napján lett regisztrálva, míg a perbeli védjegy bejelentése 2010. október 20. napján történt. Hivatkozott rá, hogy 2015. február 16. napján védjegybejelentéssel élt a „P. F.” szóösszetételre, amiről a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala megállapította, hogy megfelel a Vt. 51. §-ában foglalt feltételeknek. Hangsúlyozta, hogy az általa használt „Pannónia Fesztivál” megjelölés nem azonos a felperes védjegyével. Rámutatott, hogy létezik „PAFE” védjegybejelentés is, ami legalább annyira különbözik a védjegytől, mint a „Pannónia Fesztivál” szóösszetétel. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, hivatkozva annak helyes indokaira. Nyilatkozott az alperesi érvekre, és a hivatali határozat csatolásával igazolta, hogy az alperes megjelölése rosszhiszemű bejelentés okán jogerősen elutasítást nyert. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást kellő mélységben feltárta, abból az anyagi és eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával, okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a jogosulttól származó engedély hiányában a sérelmezett magatartásokkal az alperes megvalósítja a Vt. 12. §
(2)bekezdés b) pontjában, illetve
(3)bekezdés
- c)és
- e)pontjaiban körülírt törvényi tényállásokat, azaz bitorolja a felperes ..... lajstromszámú védjegyét. Döntésével az indokaira is kiterjedően a másodfokú bíróság egyetértett. Az alperes fellebbezésében újabb érveket nem hozott fel, lényegében megismételte korábbi ellenvetéseit, amelyekre az elsőfokú ítélet már megfelelő választ adott. Helyesen találta irrelevánsnak azt a körülményt, hogy az alperes tulajdonában áll a „p.....hu” domain név és rendelkezik a hozzá kapcsolódó tárhely felett, mert mindez a védjegyoltalom tükrében a felperes engedélye nélkül nem jogosítja őt fel a jogszerű használatra. A védjegyjogi oltalom abszolút jellegénél fogva kizárólagos jogokat biztosít a jogosult számára, ezt mindenki köteles tiszteletben tartani és köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, ami akadályozhatja a jogosultat jogai zavartalan gyakorlásában. A védjegyjogosult a védjegy használatát a Vt. 23. §-a alapján alaki kötöttségek nélkül átengedheti harmadik személynek, azonban az ilyen engedélynek mindig kifejezettnek kell lennie. Ezért önmagában annak a ténye, hogy a felperessel korábban üzleti kapcsolatban álló M. M. Kft. domain név regisztrációját a felperes nem kifogásolta, az alperesnek adott engedélyt nem pótolja. A védjegyjogosult kizárólagos joga eldönteni, hogy a védjegye használatát kinek engedélyezi, kitől tűri el, vagy kivel szemben lép fel ellene, az engedély meglétét vagy a védjegyoltalom esetleges korlátját a bitorlási perben az alperesnek kell bizonyítania a kimentés körében, amire nem került sor. A jelen esetben az az érvelés sem szolgálhatott az alperes javára, hogy a domain név korábban került regisztrálásra, mint a védjegyoltalom bejegyezésre, mert a rendelkezésre álló adatok szerint az alperesi használatot megelőzően a domain név használata a felperes érdekkörében történt, az alperesi használat pedig jóval a védjegy elsőbbségi idejét követően kezdődött. A megjelölések összetéveszthetőségét vitató alperesi védekezés sem foghatott helyt. Megfelelően értékelte az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a védjegy domináns „Pannónia Fesztivál” elemét a rendezvény nevében azonosan használja, és ezzel lényegében azonosnak tekinthetők a további használati módok is, amelyek a szókapcsolattól csak a domain név-alkotás sajátosságaiban, azaz az ékezetek nélküli kis betűk, illetve a műszaki azonosító, kiterjesztés alkalmazásában térnek el. A „PAFE” karaktersor az azt követő szöveges részre tekintettel nyilvánvalóan a rendezvény rövid nevének tekinthető, így nem járul hozzá a megkülönböztető képességhez, ekként elhagyása sem befolyásolja azt, ezért az alperes által használt megjelölést az átlagos fogyasztó számára nem teszi a védjegytől elhatárolhatóvá. Mindezek alapján helyesen állapította meg az elsőfokú ítélet, hogy a sérelmezett „Pannónia Fesztivál” szókapcsolat domain névben, Facebook profilban, e-mail címekben és rendezvény névben való használatával az alperes bitorolja a felperes perbeli védjegyét. Az elsőfokú ítéletben kifejtett érveken túl a saját védjegybejelentés az alperes javára azért sem nyerhetett értékelést, mivel a felperes igazolta, hogy a Hivatal ......../15 ügyiratszámú határozatával a „Pannónia Fesztivál” szóösszetételre vonatkozó hivatkozott védjegybejelentést jogerősen elutasította, mert a védjegybejelentő részéről megállapíthatónak látta a rosszhiszeműség törvényi tényállását. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében helyes indokai alapján helybenhagyta. A pervesztes alperes a Pp. 239. §-án keresztül irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése folytán köteles megfizetni a felperesnek a másodfokú eljárással felmerült költségét, ami a képviseletét ellátó ügyvéd 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései, valamint 4/A. §
(1)bekezdése alapján megállapított munkadíjából áll. Budapest,
- június
- . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző . Mózsik Tímea s.k. bíró