Kbf.13/2015/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében és ezért megrovásban részesítette. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.439.§

(1)bekezdésébe ütköző szolgálati feladata alóli kibúvás vétségében, ezért 100 napi tétel, napi tételenként 1.000,- ft, összesen 100.000,- ft pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 10 hónapi részletfizetést engedélyezett. A pénzbüntetés meg nem fizetése, illetve az egy havi részlet megfizetésének elmulasztása esetére rendelkezett a szabadságvesztésre történő átváltoztatásra. A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőben fellebbezést jelentett be az I.r. vádlott terhére téves jogi minősítés miatt és súlyosítás, pénzbüntetés kiszabása érdekében. A II.r. vádlott tekintetében az ítéletet tudomásul vette. Az I. és II. r. vádlottak nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartottak fenn, de a törvényes határidőn belül jogorvoslati nyilatkozatot nem tettek, így az ítélet a II.r. vádlott vonatkozásában 2015. február 2. napján jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.169/2015/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn. Kifejtette azon álláspontját, hogy rögzített tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerű következtetést vont le az I.r. vádlott elkövetéskori tudattartalmára és azon keresztül szándékára, valamint bűnösségére nézve, továbbá törvényesen minősítette a cselekményt. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Be.361.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján változtassa meg, és az I.r. vádlottal szemben súlyosításul, intézkedésként próbára bocsátást alkalmazzon. Az ügyész által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján felülbírálta. A Be.349.§

(1)bekezdése alapján azonban mellőzte a felülbírálatot a II.r. vádlott tekintetében, figyelemmel arra, hogy az ő vonatkozásában az ítélet már jogerőre emelkedett. Másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállás megállapítása során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és az indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az I.r. vádlott vallomást tett, amely teljeskörű ténybeli beismerő vallomásnak tekinthető Elismerte felelősségét abban, hogy késlekedett a , jelentéstétellel, azonban az álláspontja szerint ez nem valósít meg bűncselekményt. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor tényállást az I.r. vádlott ténybeli beismerésére, a felelősségét elismerő nyilatkozata, a tárgyaláson felolvasással a bizonyítás anyagává tett tanúvallomások, mind az ismertetésre került okirati bizonyítékok, tehát egymást alátámasztó, erősítő bizonyítékokat alapján állapította meg. Az elsőfokú katonai tanács által rögzített tényállás mindenben megalapozott, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést az I.r. vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság amikor a vádiratban az I.r. vádlott terhére rótt a Btk.452.§

(1)bekezdés a) pontjába ütköző eljárói intézkedés elmulasztásának vétsége helyett, bűnösségét a Btk.438.§

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete 4. oldalán részletesen és helyesen fejtette ki jogi minősítéssel kapcsolatos álláspontját. Így a törvényi tényállás, illetve az I.r. vádlott cselekménye összehasonlításával jutott arra a következtetésre, hogy I.r. vádlott szolgálati feladat ellátása során a Biztosítási terv X. fejezetében rögzített soron kívüli jelentési kötelezettségét szegte meg, olyan módon, hogy egyéb feladatai ellátása mellett ezen kötelezettségének késedelmesen tett eleget. A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a joghátrány meghatározása során figyelembe vehető körülményeket. Nem tévedett amikor ezekre, valamint a.cselekmény tényleges tárgyi súlyára is figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy az I.r. vádlottal szemben szükségtelen büntetés kiszabása, elegendő vele szemben egy megrovás alkalmazása is. Az I.r. vádlott cselekménye az elbíráláskor már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy másik intézkedés alkalmazása is szükségtelen. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú katonai tanácsa ezen álláspontját, ezért a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítéletét I.r. vádlott tekintetében helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felszólítja a vádlottat, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be.371.§

(1)és

(4)bekezdésében alapszik. Budapest,

1. január
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete I.r. vádlott vonatkozásában jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. január
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: Iván Erika bírósági ügyintéző