Fővárosi Ítélőtábla 27.Pf.20.932/2015/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla a Hantos Ügyvédi Iroda (eljárt képviselő: dr. Hantos Árpád ügyvéd, ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Balsai-Bőle Barbara jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Törvényszéken indított perében a
- május
- napján kelt
- sorszámú ítélet ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget, valamint az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására - 40.000 (negyvenezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az alperes jogelődje, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) a
- július
- napján kelt ............../
- számú határozatával független biztosításközvetítői tevékenység alkuszként történő végzését engedélyezte a C. G. B. Zrt. (a továbbiakban: C. Zrt.) részére. A C. Zrt. röviddel a bejegyzés után engedély nélkül kezdett befektetési-szolgáltatási (portfóliókezelési) tevékenységbe. A ..... Megyei Rendőr-főkapitányság
- november közepén nyomozást indított a C. Zrt-vel szemben jogosulatlan pénzügyi tevékenység gyanúja miatt. A ..... Rendőrkapitányság 2013 októbere óta a nyomozást csalás bűntettének gyanúja miatt folytatja. A Felügyelet
- november
- napján piacfelügyeleti eljárást indított. Ennek során különböző pénzintézetektől, illetve a nyomozó hatóságtól adatszolgáltatást kért, majd
- november
- napján helyszíni ellenőrzést végzett a C. Zrt. központi irodájában.
- február 13-án figyelmeztetést tett ki honlapjára, mely szerint a C. Zrt. befektetési-szolgáltatási tevékenység végzésére nem rendelkezik engedéllyel.
- október
- napjától az alperes a Felügyelet jogutódjaként folytatta a piacfelügyeleti eljárást, és a
- január
- napján közzétett .........../
- számú határozatával azonnali hatállyal eltiltotta a C. Zrt-t az engedély nélkül végzett befektetésiszolgáltatási (portfóliókezelési) tevékenységétől, 250.000.000 forint piacfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte, a cég biztosításközvetítői engedélyét visszavonta és a nyilvántartásból törölte. A felperes
- február
- napján kötött befektetési szerződést a C. Zrt-vel. Ugyanezen a napon átutalta a befektetési szerződésben szereplő 3.015.080 forint összeget a C. Zrt. .... Banknál vezetett bankszámlájára. A befektetési szerződés futamideje egy év volt, a szerződés értelmében a felperesnek a befizetett tőkét és annak 12%-os hozamát
- február
- napján kellett volna megkapnia. A C. Zrt.
- május 9-én 90.000 forint, majd
- szeptember 3-án szintén 90.000 forint hozamot fizetett, a későbbiekben azonban teljesítés a részéről nem történt. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén 500.000 forint, valamint ennek
- február
- napjától járó késedelmi kamata megfizetésére. Álláspontja szerint a Felügyeletnek a befektetők gyors és hatékony érdekvédelmének megfelelően legkésőbb
- november
- napján meg kellett volna tiltania, hogy a C. Zrt. befektetési-szolgáltatási tevékenységet végezzen, piacfelügyeleti bírságot kellett volna kiszabnia, illetve ideiglenes biztosítási intézkedést elrendelnie. A Felügyelet ezeket az intézkedéseket elmulasztotta, és több mint egy évig hagyta jogellenesen működni a piramisjátékot szervező C. Zrt-t. Hangsúlyozta, hogy a C. Zrt. szerződéses akarata a pénz visszafizetésére már a szerződés megkötésekor hiányzott, ennek következtében a befektetési szerződések nem jöttek létre. Amennyiben a Felügyelet az elvárható és jogszerű intézkedéseket határidőben megteszi, úgy
- február
- napján nem írja alá a befektetési szerződést, nem utalja át a 3.015.080 forintot, így kára sem következik be. Az alperes a kereset elutasítását kérte a közvetlen okozati összefüggés hiányát állítva. Álláspontja szerint a felperes kára nem a szerződéskötéssel, hanem akkor következett be, amikor a szerződésben meghatározott összeget és annak hozamait a futamidő lejártakor nem kapta meg. A kárt tehát nem az alperes eljárása, hanem a C. Zrt. nem teljesítése okozta. Utalt arra is, hogy eljárása a jogszabályoknak mindenben megfelelt, a határozatokat a megszabott határidőn belül minden esetben meghozta. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest kötelezte az eljárási költségek megfizetésére. Határozatának indokolása szerint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló
- évi CLVIII. törvény 46.§-ának
(3)bekezdése értelmében a Felügyelettel szemben hatósági jogkörben hozott döntése miatt - kártérítési igény csak akkor érvényesíthető, ha a felügyelet határozata vagy mulasztása jogszabálysértő, és a bekövetkezett kárt közvetlenül ez idézte elő. E jogszabályhely az általános kárfelelősségi szabálytól eltérően azt is megköveteli a felelősség megállapításához, hogy az állított alperesi mulasztás idézze elő közvetlenül a felperes kárát. Még annak elfogadása esetén is, hogy a C. Zrt. képviselőjének akarata már a szerződéskötéskor sem irányult a pénz visszafizetésére, vagyis bűncselekmény valósult meg, hiányzik a törvényben megkívánt feltétel, ugyanis a felperes által állított bűncselekményt nem az alperes állítólagos mulasztása idézte elő. A felperes vagyonában a kár, vagyis az értékcsökkenés a szerződésben meghatározott teljesítési határidő lejárta után a kötelezetti teljesítés elmulasztásakor következett be, így a nem teljesítés nem az állított alperesi mulasztásra vezethető vissza. Megállapította azt is, hogy az alperesi jogelőd az eljárási határidőket betartotta, a felperes által megjelölt mulasztások nem jogszabálysértők, ugyanis az ideiglenes biztosítási intézkedés elrendelése csak lehetőség az alperes számára, míg a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseket megtartotta. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása, és a kereset teljesítése érdekében a felperes fellebbezett. Fellebbezésében megismételte azt az álláspontját, hogy kára már a C. Zrt-vel történt szerződéskötéssel (pénz átadásával) létrejött, tekintettel arra, hogy a C. Zrt. akarata már a szerződés megkötésekor sem irányult a pénz visszafizetésére. Ennek következtében a C. Zrt. befektetési szerződései létre sem jöttek (ún. nem létező szerződések). A rendőrségi nyomozás és a piacfelügyeleti eljárás adatai alapján a C. Zrt. akarata az elejétől kezdve csalásra irányult, a befektetők pénzét nem fektette be, nyilvánvalóan piramisjátékot szervezett. A kár tehát - szemben az elsőfokú eljárásban az alperes által csatolt ítéletekben (Pfv.III.22.060/2009/6., Pfv.IV.21.734/2010/7.) foglaltakkal - nem amiatt következett be, hogy a C. Zrt. később fizetésképtelenné vált vagy szerződést szegett, hanem azt közvetlenül a Felügyelet mulasztása okozta azáltal, hogy a jogellenesen működő, piramisjátékot szervező C. Zrt. kapcsolatba kerülhetett a károsulttal (tévedésbe ejthette). A közvetlen károkozásnak az elsőfokú bíróság által alkalmazott szűkebb definíciója lényegében azt eredményezné, hogy a Felügyelet kárt csak közigazgatási jogi ügyfélnek okozhat, miután csak a közigazgatási jogi ügyféllel kerül közvetlen kapcsolatba. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetésekkel és a keresetet elutasító érdemi döntésével is egyetértett a másodfokú bíróság. A Felügyelettel szembeni kártérítési igény érvényesíthetőségének feltételeit az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 50.§-ának
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (
- évi Ptk.) 349.§-ának
(1)bekezdése és 339.§-ának
(1)bekezdése, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény 46.§-ának
(3)bekezdése határozza meg. Ez utóbbi jogszabályhely szerint a Felügyelettel szemben - hatósági jogkörben hozott döntése miatt - kártérítési igény csak akkor érvényesíthető, ha a Felügyelet határozata vagy mulasztása jogszabálysértő és a bekövetkezett kárt közvetlenül ez idézte elő. Az idézett jogszabály a Felügyelet felelősségét, a vele szembeni kártérítési igény érvényesíthetőségét a többi közigazgatási szervhez képest jelentősen leszűkítette. A Felügyelet felelősségének megállapításához ugyanis nem elegendő, hogy jogellenes magatartása egy okfolyamat részeként játsszon szerepet a kár bekövetkezésében, hanem magának a kiváltó oknak kell lennie. Az irányadó tényállás szerint a felperes
- február
- napján kötött befektetési szerződést a C. Zrt-vel, amelyben a C. Zrt. arra vállalt kötelezettséget, hogy a befizetett tőkét és annak 12%-os hozamát
- február 1-jén a felperesnek megfizeti. A C. Zrt. részéről 180.000 forint hozamkifizetést meghaladóan teljesítés nem történt. A perben többször hivatkozott eseti döntésekben (Fővári Ítélőtábla Pf.5.20.124/2009/
- szám, BDT 2006.
- Kúria Pfv.V.21.457/2009/5.szám) a bíróságok azt az álláspontot foglalták el, hogy a Felügyelet közvetlen károkozó csak akkor lehet, ha a szerződéses partner kész és képes a lejáratkor teljesíteni, és a Felügyelet törvénysértő határozata vagy mulasztása akadályozza meg a teljesítést. Amennyiben a kár közvetlen kiváltó oka a szerződéses partner szerződésszegő magatartása volt, úgy a közvetlen okozati összefüggés nem állapítható meg, az pedig kizárt, hogy maga a szerződéskötés, tehát a szerződéses akarat kialakulása, a szerződés teljesítése minősüljön kárnak. A felperes keresetlevélben kifejtett és a fellebbezésben is fenntartott jogi álláspontja szerint a perbeli esetben a Felügyelet jogsértő mulasztása azért lehet a kár közvetlen kiváltó oka, mert a C. Zrt. képviseletében eljárt személy akarata már a szerződés megkötésekor sem irányult a pénz visszafizetésére, a C. Zrt. szerződései nem létező szerződések, így a felperes kára már a szerződés megkötésével bekövetkezett. Az
- évi Ptk.205.§-ának
(1)bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A
(2)bekezdés értelmében a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A felperes által hivatkozott, az egyik szerződő fél részéről fennálló csalárd szándék (megtévesztés, tévedésbe ejtés) - annak bizonyítása esetén - nem a szerződéses akarat hiányát jelenti, hanem az 1959. évi Ptk.210.§-ának
(4)bekezdése körében értékelendő, és eredményes megtámadás esetén a szerződés érvénytelenségének megállapításához vezethet (BH 1999.157.) A szerződések 1959. évi Ptk.200.§-ának
(2)bekezdése szerinti jó erkölcsbe ütközése, és ez okból fakadó érvénytelensége állapítható viszont meg olyan rendszer működtetése esetén (piramisjáték vagy pilótajáték), amelyben a belépők túlnyomó többségének - a működés elve folytán - semmi esélye nincsen nemhogy a nyereségre, de a befizetett összeg megtérülésére sem, viszont a belépők kis hányada az ő kárukra olyan haszonhoz jut, amely semmilyen legális pénzbefektetéssel nem lenne elérhető (EBH 1999.112., BDT 2000.244.). A felperest ért kár közvetlen okának azonban mindezek bizonyítása esetén sem a Felügyelet állítólagos, a jogsértés megelőzésében jelentkező mulasztása tekinthető, hanem a C. Zrt. képviselőjének már a szerződéskötés folyamán megnyilvánuló, a gazdasági társaság teljesítőképessége és készsége tekintetében a másik szerződő felet megtévesztő csalárd (adott esetben bűncselekményt megvalósító) magatartása, amely a szerződések érvénytelenségének megállapítása esetén az 1959. évi Ptk.237.§-ának
(1)bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállításának kötelezettségét vonja maga után. Nem értett egyet a másodfokú bíróság a felperesnek azzal az álláspontjával sem, hogy a közvetlen károkozás elsőfokú bíróság által alkalmazott, álláspontja szerint szűk értelmű definíciója esetén a Felügyelet kárt csak közigazgatási jogi ügyfélnek okozhat. A korábban már kifejtettek szerint a Felügyelet kárfelelősségét nem a bírói gyakorlat, hanem maga a jogalkotó szűkítette le, amikor azt a közvetlen károkozásra korlátozta. Mindezek mellett is megállapította a Kúria a Felügyelet felelősségét a fellebbezésben is hivatkozott EBH 2006.
- számú eseti döntésben, amikor a pénzügyi szervezet - bár fizetési készségét, illetve képességét illetően kétely nem merült fel - a Felügyelet jogsértő határozata miatt nem tudott eleget tenni az őt terhelő visszavásárlási kötelezettségnek. Nyilvánvalóan megállapíthatóvá válik a Felügyelet kártérítési felelőssége olyan esetekben is, amikor a Felügyelet határozatának, vagy más intézkedésének hiánya eredményezi a pénzügyi szervezet teljesítésének elmaradását, és vezet ezen keresztül az ügyfél károsodásához. Az okozati összefüggés, mint a kártérítés
- évi Ptk.339.§-ának
(1)bekezdésében meghatározott egyik általános feltételének hiányában az alperesi jogelőd felperes által hivatkozott mulasztásának érdemi vizsgálata szükségtelen volt, ezért a másodfokú bíróság az ezzel kapcsolatos megállapításokat az elsőfokú ítéletből mellőzi. Mindezen indokokra is figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.256/A.§ának
(6)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.253.§-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése sikertelen volt, ezért a Pp.78.§-ának
(1)bekezdése alapján köteles az alperes részére ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget fizetni. Ennek összegét a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§-a
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése alapján állapította meg. A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74.§-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján köteles az ügy tárgyi illeték-feljegyzési jogára figyelemmel le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket megfizetni. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp.256/A.§-a
(1)bekezdésnek f) pontja és
(3)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- május
- Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. a tanács elnöke, Dr. Kutasi Tünde s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró A kiadmány hiteléül: