A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA Bfv.II.363/2007/8.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év december hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t A segítségnyújtás elmulasztásának vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Zalaegerszegi Városi Bíróság 17.B.482/2006/
- számú ítéletét és a Vas Megyei Bíróság Bf.360/2006/
- számú végzését hatályában fenntartja. E végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A pótmagánvádló jogi képviselője útján terjesztett elő pótmagánvádat a terhelt ellen a Btk. 172.§
(1)bekezdésébe ütköző segítségnyújtás elmulasztásának vétsége miatt. A Zalaegerszegi Városi Bíróság a 7.B.1272/2003/
- számú ítéletével a terheltet az ellene emelt pótmagánvád alól felmentette. A pótmagánvádló fellebbezését elbírálva a másodfokon eljáró Vas Megyei Bíróság a Bf.49/2006/
- számú,
- május
- napján kelt végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a Zalaegerszegi Városi Bíróság a
- szeptember
- napján kihirdetett 17.B.482/2006/
- számú ítéletével a terheltet segítségnyújtás elmulasztásának vétsége miatt 2 év időtartamban próbára bocsátotta, egyben a pótmagánvádló polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. A terhelt és védője felmentésért bejelentett fellebbezését elbírálva a másodfokon eljáró Vas Megyei Bíróság a
- január
- napján kelt Bf.360/2006/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéleti tényállás lényege szerint
- április 5-én a délelőtti órákban a pótmagánvádló a 7352 számú mellékúton Zalabér irányából Zalaszentgrót felé haladt személygépkocsijával a megengedett 90 km/óra helyett 107-118 km/óra sebességgel. A terhelt vele szemben közlekedett egy tehergépkocsiból és pótkocsiból álló járműszerelvénnyel. A terhelt Zalaszentgrót külterületén, a Felsőaranyod
- számú ház előtti részen egy - az úttestből 70-80 cm-t elfoglaló - parkoló gépkocsi kikerülését megkezdve észlelte a vele szembejövő Honda gépkocsit. Ezért lassított, majd az ütközés elkerülése érdekében a bal oldali árok felé húzta a járműszerelvényt. A megálló jármű egy része a baloldali, pótkocsi része a jobb oldali forgalmi sávban volt. A pótmagánvádló vészfékezett, de az ütközést oly módon kívánta elkerülni, hogy a féket felengedve a parkoló jármű bal oldalának, majd a helységnév jelzőtáblának ütközött, és tetejére borulva állt meg. A gépkocsi utasa nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A baleset oka a Honda vezetőjének a KRESZ 26.§
(1)bekezdés a/3 pontjában írt közlekedési szabályszegés volt. A felborult gépkocsiból annak vezetője az utasán átmászva jutott ki, majd segített a sérültnek, eközben az akkumulátorsav folyt. A felborult járművet az időközben helyszínre érkező személyek segítették visszaállítani. A balesetet követően a terhelt a helyszínen megállt, de a járműből nem szállt ki, így nem győződött meg arról, hogy a balesetet szenvedett személygépkocsiban tartózkodók megsérültek-e, segítségét a részükre nem ajánlotta fel. A mentők értesítéséről nem gondoskodott. A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416.§
(1)bekezdés a/ pontjára alapítottan. Az indítványozó szerint a terhelt a KRESZ 58.§-ában írtaknak eleget tett, amikor a baleset helyszínén megállt, és a rendőri intézkedés befejezéséig ott is maradt. A sérült járműben tartózkodó személyek nem veszítették el az eszméletüket, a gépkocsiból ki tudtak szállni. A gépkocsi vezetőjét sérülés hiányában a mentők sem vitték el. Az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét annak ellenére megállapították, hogy nem mulasztotta el a segítségnyújtási kötelezettségét. Hivatkozott arra is, hogy a terhelt - telefon hiányában - egy helyszínre érkező gépkocsi vezetőjét kérte meg arra, hogy a mentőket és a rendőrséget értesítse. Ennek a személynek a kilétét a pótmagánvádas eljárásban nem derítették fel. Ebből pedig az következik, hogy a terheltnek kellett volna bizonyítania állításának igaz voltát. Ezért az eljárásban a Be. 4.§.
(1)bekezdésében írt bizonyítási teherrel kapcsolatos alapelv sérült, mivel a vád bizonyítása a vádlót terheli. A védő a pótmagánvád benyújtásának jogszerűségét is vitatta. A pótmagánvádló a felülvizsgálati indítványra tett írásbeli észrevételében a megtámadott határozatok hatályában tartását indítványozta, egyben kérte a nyilvános ülés távollétében történő megtartását. A Legfelsőbb alaposnak. Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó (Be. 423.§ /1/ bekezdés). Az irányadó tényállás alapján az eljáró bíróságok következtettek a terhelt büntetőjogi felelősségére. helytállóan A Btk. 172.§
(1)bekezdésében meghatározott segítségnyújtás elmulasztása vétségét az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van. A segítségnyújtási kötelezettség nem csak sérülés esetén, hanem akkor is fennáll, ha baleset következett be. Az 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 58. §
(1)bekezdése előírja, hogy a balesettel érintett jármű vezetője köteles a járművel azonnal megállni, meggyőződni arról, hogy a baleset folytán megsérült vagy veszélybe került személy van-e, és a részére segítséget nyújtani. Az ítéleti tényállás szerint a terhelt csak megállási kötelezettségét teljesítette, segítségnyújtási kötelezettségének azonban nem tett eleget. A baleset helyszínén megállt, észlelte a gépkocsi felborulását és a benne tartózkodó személyeket. Ő maga a tehergépkocsiból nem szállt ki, így nem győződött meg arról, hogy a személygépkocsiban tartózkodók megsérültek-e, részükre segítségét nem ajánlotta fel. Mindebből következően a terhelt magatartását a segítségnyújtás szükségességéről történő meggyőződésnek nem lehet minősíteni. A felülvizsgálati indítványban hivatkozott, a mentők értesítésével kapcsolatos adatokat a tényállás nem tartalmazza. Ezzel szemben azt rögzíti, hogy a terhelt a mentők értesítéséről nem gondoskodott. Mindezek alapján a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor, és törvényes az alkalmazott intézkedés. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a védőnek a pótmagánvádló pótmagánvádlói jogosultságát vitató álláspontját. A Be. 53.§
(1)bekezdés a) pontja alapján a sértett a törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette. A segítségnyújtás elmulasztása vétségének a sértettje az adott ügyben a Honda gépkocsivezetője akkor is, ha a közlekedési balesetet az ő közlekedési szabályszegő magatartása okozta. A nyomozó hatóság az ő feljelentése alapján indult büntetőeljárást megszüntette. Ezért a pótmagánvád előterjesztésére, mint sértett kizárólag ő jogosult. A Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan, a Be. 416.§
(1)bekezdés c) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértést sem, amely a felülvizsgálatra okot adna. A felülvizsgálati indítványnak ezért nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3.§
(4)bekezdése zárja ki, a felülvizsgálati indítvány ismételt benyújtásával kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418.§
(3)és a 421.§
(3)bekezdésén alapul. Ez utóbbi esetben az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. Budapest,
- december
- Dr. Szabó Győző s.k. a tanács elnöke, Dr. Csere Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Gábor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok AIné