A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e
ügy száma: Kfv.V.35.501/2015/9. A tanács tagjai: . Lomnici Zoltán a tanács elnöke Dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró . Kurucz Krisztina bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Legeza László ügyvéd
alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága, mint a Nemzeti Adóés Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Főigazgatósága jogutódja
alperes képviselője: dr. Pocsai Boglárka jogtanácsos A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
elsőfokú bíróság határozatának száma:
alperesnek 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg
államnak - külön felhívásra - 621.200 (hatszázhuszonegyezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás [1] [2]
adóhatóság a felperesnél 2004-2008. évekre személyi jövedelemadó (szja), százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) és egyszerűsített vállalkozó adó adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió során
t állapította meg, hogy a felperes adómentes, bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege nem áll arányban a kiadásaival, ezért
adózás rendjéről szóló
alperes a
az összesen 6.212.148 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 3.106.074 Ft adóbírság megfizetésére és 2.637.067 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Jogi álláspontja szerint a felperes nem igazolta hitelt érdemlő adatokkal, hogy 2004. január 1-jén házastársával közösen 31.727.000 Ft készpénzzel rendelkezett volna, B. S.-tól (román állampolgár) 2006ban több részletben 88.000 EUR kölcsönt kapott volna, leánya 1.000.000 Ft-os, édesapja pedig 400.000 Ft-os támogatással finanszírozta volna a milánói labdarúgó mérkőzésre történő kiutazása költségeit és
ingatlan (ingatlan) értékesítésekor,
ebben található ingóságok eladásából származó 1.500.000 Ft a rendelkezésére állt volna. Nem adott helyt a felperes indítványának, amely a pénzforgalmi mérlegben
utóbbiak kapcsán
volt
alperes jogi álláspontja, hogy a pénztári készpénzbefizetésekre a felperes részéről került sor, ezért ez helytállóan szerepel a mérlegében kiadásként. A lakossági bankszámlakivonatból pedig egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a 3.000.000 Ft-ot felvette, de nem fizette be a tulajdonában álló Kft. bankszámlájára, illetve pénztárába, ezért nem igazolható állítása, mely szerint ez a tulajdonában álló Kft. bevételét képezte volna. Kereseti kérelem és alperes védekezése [3] [4] A felperes keresetében
adóhatósági határozatok javára történő megváltoztatását, fizetési kötelezettsége törlését, vagy
alperes határozatának hatályon kívül helyezését és
alperes új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a becslés jogalapját, módszerét, és a pénzforgalmi mérlegbe beállított tételek jelentős részét.
alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
elsőfokú ítélet [5]
elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak. Jogi álláspontja a következő volt: Fennállt a becslés jogalapja, és módszere is jogszerű. A felperes semmivel nem támasztotta alá érvelését, mely szerint a kronologikus mérlegnek „ne lenne köze a valósághoz", ez helytállóan tartalmazza a felperes által becsatolt, adóhatóság által elfogadott [6] [7] okiratok szerinti bevételeket-kiadásokat. A felperesnek csak részben sikerült
ingatlan eladása kapcsán ugyanis hitelt érdemlően igazolta, hogy
ingóságok eladásából házastársával közösen 1.500.000 Ft összeg állt rendelkezésére, és
t is, hogy leánya
ingatlaneladásból származó, őt megillető vételárból 1.000.000 Ft-ot felajánlott a család részére a sporteseményen való részvételre, ezért ennek
összegnek a felét a felperesnél figyelembe kellett volna venni. A felperes
onban a peres eljárás során sem tudta hitelt érdemlően igazolni a nyitótételre vonatkozó előadását. Alaptalanul hivatkozott arra is, hogy bankszámlájára
adóhatóság ugyanis okiratokkal igazolta, hogy a felperes a K&H Banknál vezetett számlájára 2006. március 7-én beérkezett 3.000.000 Ft -ot nem fizethette be
általa hivatkozott 25.000 EUR részeként, mert ezen összeg befizetésének napjáig,
t sem, hogy
utazási iroda képviseletében D. A. készpénzt adott volna át részére. E körben a felperes okirati vagy egyéb bizonyítást nem ajánlott fel, ezért hitelt érdemlő adatokkal nem támasztotta alá, hogy
utazási irodától kapott pénz került volna befizetésre a saját tulajdonú Kft. részére.
utazási iroda felé felperes cége által kiállított számla sem bizonyítéka annak, hogy a magánszámlára befizetett, onnan a számla kiállításakor még fel sem vett, és a felperesnek, mint magánszemélynek átadott pénzösszeg, amelynek átvételéről semmilyen igazolás nincs, a felperes tulajdonában álló Kft. pénze lett volna. A magánszemély és vállalkozás vagyonának egyébként is el kell különülnie egymástól. A felperes tulajdonában lévő cégnél megjelenő összegeket nem lehet magánszemély tulajdonaként kezelni és szabadon felhasználni, illetve magánszemély tulajdonát képező készpénz csak akkor használható fel a vállalkozás bevételeként, ha szabályszerűen lekönyvelésre kerül. Ha és amennyiben a felperes hiteltelen könyvelést vezetett a cégénél, akkor ennek következményeit viselnie kell. A román állampolgár által kölcsönadott összeget sem lehet elfogadni bevételként. Megalapozatlanok a felperes által előadott hitelfelvételre vonatkozó indokok.
első kölcsönszerződés ugyanis 2006. március 15-én kelt, és e szerint
összeget a felperes üdülő fejlesztésre és budapesti lakás megvásárlására fordíthatja, a budapesti lakás
onban csak egy évvel később került megvásárlásra. A felperes a kölcsönfelvétel céljával kapcsolatban a közigazgatási eljárásban úgy nyilatkozott, hogy ausztriai vállalkozás beindításához elegendő megtakarított pénze volt, de kiderült, hogy plusz kiadások szükségesek. A fellebbezésében és a perben
onban ezzel ellentétben már
t adta elő, hogy a 2006. évi áprilisban esedékes lízingdíjjal kapcsolatban kívánta magát bebiztosítani arra
esetre, ha
utazási iroda nem fizetne szerződés szerint, de a felperesnek ebben
időszakban nem volt hiánya. A kronologikus mérleg egyenlege alapján nem volt szüksége a
t szabályosan nem tehette, mivel ezt először tagi kölcsönként a cég rendelkezésére kellett volna bocsátania, de erre vonatkozó adat nem merült fel. Nem szolgáltatott adatokat a felperes arra nézve sem, hogy ténylegesen mire költötte volna
állítása szerint első részletként felvett 34.000 EUR-ot , mivel
utazási [8] iroda határidőben kifizette a kötbért és ezt a lízingdíjra fordította. Arra nézve sem szolgáltatott adatokat a felperes, hogy a továbbiakban felvett részletek mire és hogyan kerültek volna elköltésre. A kölcsönnek tehát nem volt alapja, tényleges átadása és visszafizetése sem nyert hitelt érdemlő igazolást. A tanúk vallomása sem teljes mértékben egybehangzó, nem tekinthető hitelt érdemlőnek. A pénzvisszafizetésekkel kapcsolatos közjegyzői okiratok pedig a felek nyilatkozatait rögzítik, tényleges pénz átadás, átvétel megtörténtét
onban nem bizonyítják.
okiratot ellenjegyző ügyvéd által nem került alátámasztásra
, hogy a közokiratok készítése során tényleges pénzmozgásra került volna sor. A felperes vagyonnyilatkozatában valóban szerepel egy 70.000 EUR-os összeg, de a kölcsönösszeg okiratokon, és vagyonnyilatkozaton való feltüntetése nem bizonyítja, hogy ténylegesen meg történt volna a kölcsönügylet és a pénz átadása.
elsőfokú bíróság jogi álláspontjából következően
alperes határozatát hatályon kívül helyezte és
alperest új eljárásra kötelezte
zal, hogy
1.000.000 Ft-os, illetve 1.500.000 Ft-os tételek elfogadása miatt át kell dolgoznia a vagyonmérleget, akként, hogy ezek a felperest és házastársát, a közös gazdálkodásra tekintettel, fele-fele arányban illetik meg. A felülvizsgálatai kérelem és ellenkérelem [9] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy hatályon kívül helyezés mellett
elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.
zal érvelt, hogy
elsőfokú bíróság eljárása és határozata nem felel meg
Alaptörvény 28. cikkében,
elsőfokú bíróságnak el kellett volna fogadnia, és
alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy nem történhetett meg a kölcsönadás, de erre nem került sor. Alaptalanul állapította meg
alperes és
elsőfokú bíróság is a kölcsönök indokolatlan voltát. A 88.000 EUR-os kölcsönnek „biztosító szerepe is volt".
t a célt szolgálta, hogy ha cége nem kapja meg időben a bevételeit, akkor legyen fedezete a szükséges kifizetésekre. Érvelése szerint a bíróság jogsértően hagyta figyelmen kívül vagyonnyilatkozatát, mivel annak kelte, beadása két évvel korábbi, mint
adóvizsgálat. Pénzforgalmi mérlegéről a 25.000 EUR kiadást törölni kellett volna, a 3.000.000 Ft-ot pedig bevételként nem kellett volna szerepeltetni. [10]
alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályában fenntartását kérte.
zal érvelt, hogy a felperes alaptalanul kéri
általa vitatott körben a bizonyítékok ismételt értékelését, felülmérlegelését, mivel a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. §
hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség
on a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem
onos a bíróságéval, mivel ez nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhet sor. [13] A Kúria jelen ügyben, a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben, a rendelkezésére álló iratok alapján,
t állapította meg, hogy
elsőfokú bíróság lefolytatta a perben szükséges bizonyítást. Helyt adott a felperes bizonyítási indítványainak, ítéletében egyenként és egymással egybevetve is értékelte a közigazgatási és peres eljárás során beszerzett adatokat, tényeket, körülményeket, bizonyítékokat. Bizonyítékértékelése okszerű, megfelel a logika szabályainak és a felperesi érveléssel ellentétben teljesítette indokolási kötelezettségét is. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. §
.§-a szerint
adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy fennáll a becslés jogalapja, módszere is jogszerű, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig
adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. A becslési eljárás során,
adózó javára, hanem terhére kell értékelni. Hitelt érdemlőnek pedig
olyan adat minősül, amely formáját és tartalmát tekintve önmagában és/vagy egyéb adatokkal egybevetve is alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény kétséget kizáró bizonyítására. A határozatok helytállóan tartalmazzák, hogy jelen ügyben jogszerűen került sor becslésre, és ennek módszere sem jogszabálysértő. [15] A felperes felülvizsgálati kérelme a román állampolgártól származó kölcsönnel kapcsolatban a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, tekintettel arra, hogy ezekből kiemeli a közokiratokat,
elsőfokú bíróság
onban nemcsak ezeket vizsgálta és értékelte. Ítéletében helytállóan utalt arra, hogy a közjegyzői okiratok nem bizonyítják a tényleges pénzátadást, átvételt és
ügyvéd által ellenjegyzett okiratok sem igazolnak ügyvéd előtti pénzátadást. Hiánytalanul és iratszerűen tért ki arra is, hogy a felperes
eljárás mely szakaszában, mikor indokot jelölt meg kölcsönfelvétel kapcsán és ezek miért nem bizonyulnak valósnak.
elsőfokú bíróság továbbá, a felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelésével ellentétben, nem egyes gazdasági események indokolt vagy indokolatlan voltát állapította meg, hanem a felperes által előadott okok kapcsán rögzítette, méghozzá helytállóan
okat a tényeket, illetve ténybeli következtetéseket, amelyek miatt ezek nem minősíthetők hitelt érdemlőnek (pl.: a mérlegben nem forráshiány, hanem megtakarítás mutatkozott, a kölcsönt nem a cég vette fel, ingatlanvásárlásra nem, illetve később került sor... stb.).
elsőfokú bíróság ítéletének 11- 14. oldalán, minden egyes adatot egyenként és egymással egybevetve, a becslési eljárásra is irányadó szabályoknak megfelelően értékelt, ezekből helytálló ténybeli és jogkövetkeztetést vont le. Vonatkozik ez a vagyonnyilatkozatokra is, amelyben egyébként a kölcsönadó személyek nem kerültek megjelölésre. [16] Egyértelműen megállapítható a rendelkezésre álló okiratokból, hogy a felperes lakossági folyószámlájára került átutalásra a 3.000.000 Ft. A felperes ebből
összegből 1.000.000 Ftot
összeg a felperes egyéb jövedelmeként jogszerűen került számbavételre a készpénzfelvételek időpontjában egyéb bevételként. Alaptalan
a felperesi hivatkozás, mely szerint
alperesnek e körben még bármi egyebet bizonyítania, vagy igazolnia kellett volna a tényekre és
előzőekben ismertetett becslési eljárásra irányadó szabályokra figyelemmel. [17]
elsőfokú bíróság jogszerűen értékelte a 6.617.500 Ft-ot,
az 25.000 EUR-t készpénzt is. Ezt
összeget ugyanis a rendelkezésre álló adatok szerint készpénzben a felperes fizette be a tulajdonában álló Kft. bankszámlájára. A jogerős ítélet 12. oldalán rögzített egyéb tényállási elemek is iratszerűek, és a Kúria, annak megismétlése nélkül, osztja
első fokú bíróság ítéletében e körben kifejtett jogi álláspontot is. [18] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel
t állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért, a Pp. 275.§
illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.