Kbf.62/2016/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntette miatt 2 évre próbára bocsátotta. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész a jogorvoslati nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül fellebbezést jelentett be a vádlott terhére, intézkedés alkalmazása helyett büntetés kiszabása érdekében. Mellékelte fellebbezésének írásbeli indokolását, melyben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyes tényállás alapján törvényesen minősítette a vádlott cselekményét, azonban tévedett, amikor a jelenleg is aktív állományú rendőr vádlottal szemben intézkedést alkalmazott pénzbüntetés helyett. Álláspontja szerint ugyan a vádlott büntetlen előéletű, de már egy alkalommal részesült figyelmeztetésben, és ugyanilyen jellegű bűncselekmény elkövetése miatt folyik ellene másik büntetőeljárás. A vádlott csak közepes parancsnoki jellemzéssel rendelkezik és e katonai bűntett három évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett, így a pénzbüntetés kiszabása is jelentős kedvezményt jelent az elkövetőre nézve, ezért pénzbüntetés kiszabására és várakozási idő meghosszabbításának alkalmazására tett indítványt. A vádlott és védője a jogorvoslati nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül fellebbezést nem terjesztett elő. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.413/2016/1 számú átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészítéssekkel tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács perrendszerű eljárása során ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bűnügyben releváns bizonyítékokat megvizsgálta, mérlegelési jogkörében eljárva állapította meg a tényállást, amely tényállás részben megalapozatlan, mert hiányos. Álláspontja szerint a feljelentés értelmében a vádlott azáltal, hogy nem hajtotta végre a kutatási feladatokat, megszegte a 8/2008.(OT.6.) ORFK utasítás

1. pontban foglalt rendelkezést. A ... Határrendészeti Kirendeltség 06090/266/
2. Ált. számú Szolgálati Utasításának
3. pontja szerint felelős a járművek és szállítmányok személyek megbúvására, vagy tárgyak, csempészáru elrejtésére alkalmas helyeinek átvizsgálásáért, kutatásáért. Mindezek alapján e két utasítás megszegésének feltüntetésével tartotta szükségesnek a tényállást kiegészíteni. Átiratában utalt arra is, hogy az eljáró katonai tanács indokolási kötelezettségének eleget tett, számot adott a bizonyítékok értékeléséről, okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette annak katonai bűncselekményét. A büntetés kiszabása során azonban nem vette figyelembe kellő súllyal a vádlott terhére, hogy a bűncselekményt ugyanilyen jellegű cselekmény miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt követte el. Ezért pénzbüntetés kiszabására tett indítványt. Megjegyezte, hogy a rendvédelmi szervek esetében rendfokozatba előlépésre nincs előírt várakozási idő, így a várakozási idő meghosszabbítása, mint katonai mellékbüntetés nem alkalmazható. A védő a másodfokú katonai tanácshoz benyújtott beadványában alaptalannak tartotta az ügyészi fellebbezést. Álláspontja szerint az ítéleti tényállást helyesen állapította meg az elsőfokú katonai tanács, a büntető eljárási szabályokat betartotta a bizonyítási eljárás során, a vádlott bűnösségére okszerűen következtetve mondta ki bűnösnek szolgálatban kötelességszegés bűntettében. Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási elvek maximális betartásával járt el a büntetés nemének és mértékének megállapítása során. Indítványozta az ügyészi fellebbezés elutasítását és a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének helybenhagyását figyelemmel arra, hogy a büntetés célja intézkedés alkalmazásával is elérhető. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályok betartásával járt el. Az elsőfokú bíróság kihallgatta a vádlottat, aki tényként elismerte azt, hogy a jármű fogadásakor a fülkébe nem lépett fel, azonban álláspontja szerint a nyitott ajtón keresztül megfelelően belátta a jármű vezetőfülkéjét, és ez által a jogszabályban előírt szemlézési kötelezettségének eleget tett. Kihallgatta továbbá a releváns tanúkat, ismertette az ügy eldöntése szempontjából szükséges okiratokat, a tárgyalás anyagává tette a térfigyelő kamera felvételét és a bizonyítási kísérletről készült jegyzőkönyvet. Ily módon a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és egymással összevetve is értékelte, ennek során a logika szabályainak megfelelő indokolást adott ítéletének

1. oldalának
2. bekezdésében, melynek értelmében a vádlott védekezését teljes mértékben és kétséget kizáróan cáfolta a bizonyítási kísérlet eredménye és a térfigyelő kamera felvétele. Mindezek alapján a másodfokú katonai tanács megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást a beszerzett bizonyítékok mindenben alátámasztják. Az elsőfokú bíróság tényből további tényre is helyesen következtetett és indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát az elsőfokú ítélet mentes a Be.
3. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ítélet tényállása nem szorul helyesbítésre, mert a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által megállapítani kért kiegészítés a 8/

1. (OT.6.) ORFK utasítás
2. pontjaira való hivatkozás nevesítésre került az ítélet indokolásában, míg a .. Határrendészeti Kirendeltség Szolgálati Utasítása
3. pontja a kutató szolgálatra vonatkozó kötelmeket tartalmazza, a vádlott pedig útlevélkezelő szolgálatot teljesített. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére is, helyesen minősítette azt a Btk.438.

(1)-

(2)bekezdés a) pontjába ütköző szolgálatban kötelességszegés bűntettének, mely bűncselekmény, valamennyi tényállási eleme megvalósult. A vádlott a schengeni határon teljesített szolgálatot, a számára előírt szolgálati kötelmét nem teljesítette, mely mulasztás a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével járt. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az ügyész által a vádlottal szemben büntetés kiszabása érdekében előterjesztett fellebbezést alaposnak találta. A másodfokú bíróság egyetértett az ügyészség fellebbezésében foglaltakkal, mely szerint a tényállásban írt cselekmény miatt alkalmazott próbára bocsátás intézkedéssel a büntetési célok nem érhetőek el. A vádlott ugyan büntetve, fenyítve nem volt, de a bűncselekményt ugyanilyen jellegű cselekmény miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt, annak dacára követte el. További nyomatékos súlyosító körülményként kellett értékelni a hasonló jellegű cselekmények elszaporodottságát, amely tényt a másodfokú bíróság saját gyakorlatában is érzékel. Az előzőekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a vádlottal szemben kiszabott intézkedést a Btk. 33. §

(4)bekezdésére figyelemmel a Btk. 50. §

(1)bekezdése alapján pénzbüntetésre súlyosította. Álláspontja szerint a vádlott terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyával 150 napi tétel áll arányban, míg a vádlott személyi, jövedelmi viszonyaira figyelemmel 1.000 forint napi tételű pénzbüntetés arányos. A másodfokú bíróság a Btk. 51. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett az összesen 150.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat helyes indokainál fogva helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. augusztus
2. Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke Dr. Szabó Éva hb. alezredes sk. előadó bíró Dr. Szabó Krisztián hb. őrnagy sk. bíró A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. augusztus
4. . Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül Iván Erika bírósági ügyintéző