Győri Ítélőtábla Pf.V.20.118/2016/
- szám Az ítélőtábla a Dr. Soltész Attila Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Győri Törvényszék
- március
- napján kelt P.20.856/2015/
- számú ítéletével szemben, a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek sérelemdíj címén 100.000,- (egyszázezer) forintot. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A 800.000.- (nyolcszázezer) forint le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000.- (húszezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes - összesen - tíz millió forint kártérítés megfizetése iránti keresetét elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt 600.000,- Ft eljárási illeték az állam terhén marad, valamint kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000.- forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes a szabadságvesztés büntetését töltötte az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben, amelynek során
- április 13-tól
- június
- napjáig az ... számú zárkában tartózkodott. Az alperes a felperes elhelyezése során a 3 m2/fő mozgástérre vonatkozó rendelkezést megszegte, mivel a perbeli időszakban túlzsúfoltan működött, a telítettség átlagosan 150% volt. A felperesi nem dohányzó zárka szellőzését közös szellőzővezeték biztosítja a szomszédos dohányzó zárkával. A felperes zárkájában 5 különböző méretű részegységből álló ablak biztosította a fényt, amely előtt rács van felszerelve. A mesterséges megvilágítást fénycső biztosította, amely reggel és teljes sötétedés után világított. A zárka az előírt berendezési tárgyakkal rendelkezett, a házirendben előírt zárkarend kialakítható volt. A felperes az elhelyezésével kapcsolatosan tapasztalt sérelmek miatt kártérítési eljárást kezdeményezett az alperesnél, amelyet az alperes a 30526/2606-5/
- számú határozatával elutasított. Az ítélet indokolása szerint a perben irányadó
- évi V. törvény (Ptk.) 6:519.§ alapján az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes oldalán megállapítható-e olyan felróható károkozó magatartás, amellyel a felperesnek kárt okozott. A felperes oldalán pedig azt, hogy szenvedett-e olyan joghátrányt, amely a sérelemdíj nyújtásával kiküszöbölhető. A szűkős elhelyezés miatt előterjesztett 3 millió forint összegű felperesi igény tekintetében a törvényszék kifejtette, hogy az alperes az eljárás során nem vitatta, hogy a felperes fogvatartása során nem tudta biztosítani a jogszabályban előírt elhelyezési körülményeket. Ezzel összefüggésben a befogadási kötelezettségére hivatkozással előadta, hogy a hozzá irányított fogvatartottak befogadása során nincs mérlegelési jogköre, a befogadottakat az elkülönítésre vonatkozó szabályok figyelembevételével el kell helyeznie. A felperes a bíróság felhívása ellenére a zsúfoltság mértékére és tényére vonatkozó alperesi tényállítást nem tette vitássá, kizárólag az alperes befogadási kötelezettségére vonatkozó alperesi előadást vitatta. A törvényi kötelezettség vitatása nem alapos, mivel azt a jogszabály írja elő. Az alperesen kívül álló objektív körülmény miatt az alperesi intézet túlzsúfolt, emiatt az elhelyezési paraméterek megszegésével került sor a felperes elhelyezésére, Az alperesi magatartás felróhatósága hiányában a felperesi igény - még a hátrány bizonyítása során sem lett volna megalapozott. A dohányfüst észlelésével összefüggésben igényélt két millió forint összegű felperesi kérelmet elutasító elsőfokú álláspont szerint a felperes által indítványozott szellőzőrendszer fotóinak csatolása (ha azt az alperes biztonsági előírásai lehetővé tennék) és a helyszíni tárgyalás keretében a helyszín megtekintése nem alkalmas bizonyítási eszköz annak igazolására, hogy a felperes
- április
- és
- június
- napja között az .... számú zárkában dohányfüstöt észlelt, illetve a felperest annak észlelésével hátrány érte. A felperes felhívás ellenére nem jelölt meg ilyen körülményt (szemszárazság, alvászavar, rosszullét, légzési nehézség). A felperes joghátrány bekövetkezését nem bizonyította, a bíróság a kereseti kérelmét elutasította. A zárka kedvezőtlen fényviszonyai miatt előterjesztett 2 millió forint összegű felperesi igény körében a törvényszék megállapította, hogy a felperes a további tényelőadás (mesterséges fény) ellenére a fényviszonyok vizsgálatára semmilyen bizonyítási indítvánnyal nem élt. A nyílászárók dokumentációjának beszerzése nem alkalmas annak igazolására, hogy az ... számú zárkában elégtelen fényviszonyok voltak, és a szokásos tevékenység elvégzésére nem volt elegendő a fény. A felperes által megjelölt joghátrány (olvasási és írási nehézség) csak akkor lett volna vizsgálható, ha a zárka fényviszonyainak rossz minősége bizonyítást nyer. A felperes ekörben felhívás ellenére szakértő kirendelését nem kérte. Az ... számú zárka felszerelési hiányosságai miatt igényelt 3 millió forint összegű kereseti kérelem elutasítását azzal indokolta az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által hivatkozott és csatolt
- április
- napján kelt, a parancsnokhoz címzett kártérítési beadvány nem tekinthető olyan az alpereshez intézett panasznak, amely alapján az intézkedhetett volna. A felperes a bíróság felhívására nem jelölte meg azt, hogy az észlelt hiányosságokat mikor kinek jelezte, és nem indítványozta, hogy a bíróság e körben az iratokat szerezze be. Ez a hiányosság azért eredményezi a kereset elutasítását, mert a fogvatartottakat ért sérelmek a
- CCXL. törvény 141.§
(1)bekezdése értelmében kérelemmel intézhetők el. Ez a felperes részéről a Ptk. 6:548.§
(1)bekezdése szerinti, a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség különös feltételeként megkívánt rendes jogorvoslati út igénybevételének minősül. A perben ennek a jogorvoslati útnak az igénybevételét és kimerítését a felperes nem támasztotta alá, mindösszesen a kártérítési igény benyújtását tudta igazolna. Így a felperes a jogorvoslati utat nem vette igénybe, ezért a kártérítési kérelmét az elsőfokú bíróság elutasította. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereseti kérelmének történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint téves az elsőfokú ítélet indokolásának azon része, hogy a felperes nem vitatta az alperesnek az intézet túlzsúfoltságára vonatkozó előadását. Elsőfokon kifejtette, hogy a zárkákat építészetileg úgy alakították ki, hogy az alapterület még egy fogvatartott részére sem elegendő. Ezért az alperes nem a túlzsúfoltság, hanem a zárkák kialakítása miatt nem tudta a jogszabálynak megfelelő helyen elhelyezni a felperest. Alaptalan a dohányfüst miatt előterjesztett kereset elutasításának indokolása, mert az indítványozott helyszíni tárgyalással nem azt kívánta bizonyítani, hogy az egy évvel korábban átszivárgott dohányfüst még mindig terjeng, hanem azt, hogy a dohányzó és a nem dohányzó zárkák ajtaján megkülönböztető jelzés nem volt. Az alperesi intézetben nincsenek eleve kijelölt dohányzó helyiségek, azok alkalomszerűen kerülnek kijelölésre. Ez a nemzetközi dohányzási törvényekkel ellentétes. Ha egy zárkában korábban dohányoztak, azt már nem lehet dohánymentessé tenni, a falak és a berendezési tárgyak magukban tartják a dohányfüstöt. Ezt az alperes sem tagadta. A válaszfalban lévő nyílást csak a szellőzőrács takarja, ha az levételre kerül, át lehet nyúlni a szomszéd zárkába. Így ha a füst a dohányzó zárkából átjut a dohánymentesbe, akkor a dohánymentes zárka a funkcióját elveszíti. A helyszíni tárgyalás alkalmas lett volna annak igazolására is, hogy a
- számú zárkában a fényviszonyok elégtelenek, ezért szakértő kirendelése szükségtelen. Utalt arra, hogy az elutasítás tényét csak az ítéletből tudta meg, így nem volt lehetősége szakértő kirendelését kérni. A zárka felszereltségének hiányossága miatt előterjesztett kereset elutasítása tekintetében azzal érvelt, hogy a kártérítési igényben szereplő panaszait minden esetben a házirendnek megfelelően jelezte az őrség vagy a reintegrációs tiszt felé, és azt írásban is megerősítette. Ez igazolja, hogy a parancsnok mindenről értesült. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és a felperes perköltség viselésére kötelezését kérte. A BDT2013.
- számú eseti döntésre utalással kifejtette, hogy a büntetés-végrehajtási intézet eljárása nem felróható, ha a jogszabályban előírt feladatainak csak úgy képes eleget tenni, ha a fogvatartottak elhelyezésével kapcsolatos egyes szabályokat megszegi. A dohányfüsttel kapcsolatos felperesi kérelem igazolására beszerezni kért fotók nem alkalmasak a dohányfüst érzékszervi észlelésének bizonyítására. A hátrány elszenvedésére a felperes még tényállítást sem tett. Ugyanez irányadó a zárkában észlelt fényviszonyok és a mesterséges megvilágítás körében előterjesztett felperes igényre. A karbantartást és a felszerelést érintő kereseti kérelem tekintetében előadta, ilyen panaszt, kérelmet a felperes a büntetés-végrehajtási intézethez nem nyújtott be. A fellebbezési érvelését bizonyítékkal vagy bizonyítási indítvánnyal nem támasztotta alá. A kártérítési igénye a
- számú zárka hiányosságait taglalja, ezért nem minősíthető a
- zárkára vonatkozó kérelemnek, panasznak. Az ítélőtábla a felperesi fellebbezést a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt az alábbiak szerint kis részben alaposnak ítélte. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a szükséges és elégséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, a beszerzett bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának megfelelően, helyesen, okszerűen, összességükben értékelve megalapozott tényállást állapított meg. Az ítélőtábla az elhelyezés tekintetében az érdemi döntését nem osztotta, a zárka felszerelési hiányosságai körében az érdemi döntés helyességével az alábbi eltérő jogi indokolással értett egyet. Helyesen állapította meg a törvényszék, hogy jelen jogvita elbírálására a 2013. évi V. törvény (Ptk.) rendelkezései az irányadók a 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 8.§
(1)bekezdése értelmében. A felperes elítéltkénti fogvatartására a
- január
- napjától hatályos
- évi CCXL. törvény és a 16/
- (XII.19.) IM rendelet szabályai vonatkoznak. Az alperes magatartásának jogszerűségét tehát ezen jogszabályok alapján kellett megítélni. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes keresetét a Pp. 3.§
(2)bekezdésében meghatározott elv alapján tartalma szerint értékelve személyiségi jog megsértése iránti pernek minősül, hiszen állítása szerint sérült az emberi méltósághoz való joga. Így a jogvita elbírálására az alábbi jogszabályi rendelkezések az irányadók. A Ptk. 2:42.§
(2)bekezdése szerint az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. A 2:52.§
(1)bekezdése alapján, akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. Ugyanezen szakasz
(2)bekezdése értelmében, a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A Kúria több döntésében is állást foglalt már abban a kérdésben, hogy személyhez fűződő jogot sért, ha a jogszabályban meghatározott fogvatartási körülményeket az előírt minimális mozgástér biztosításával nem teszik lehetővé a fogvatartott számára (Kúria Pfv. IV.21.778/2010/4., Pfv.IV.22.372/2011/9.). Jelen esetben tényként állapítható meg, hogy az alperes a felperes az elítéltkénti fogvatartásának időtartama alatt hosszabb ideig, 50 napon át (
- április
- napjától
- június
- napjáig) nem biztosította a minimális nagyságú mozgásteret. A felperes ily módon történő elhelyezése önmagában alkalmas az emberi méltóság megsértésére. A több személyes zárkákban a megfelelő, egy főre jutó mozgástér biztosításának elmaradása embertelen, megalázó bánásmódot jelent. Az alperes eljárása jogszabálysértő volt, ami a felperesnek kárt okozott. Ezért a kártérítési felelősség alól akkor mentesülhet, ha eljárása nem volt felróható. Az alperes e körben az intézmény objektív körülményeire, a befogadási kötelezettségére hivatkozott. A szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/
- (XII. 19.) IM rendelet - a konkrét esetre - a szabadságvesztés végrehajtásából a büntetés-végrehajtási szervezetre háruló részletes feladatokat határozza meg. Amennyiben a büntetés-végrehajtási intézet az IM rendeletben meghatározott, a fogva tartás során irányadó kötelezettségét nem teljesíti, azzal felróható magatartást tanúsít. A büntetés-végrehajtási intézményben az alperes kötelezettsége a jogszabályok betartása, a fogvatartott megfelelő elhelyezéséről való gondoskodás, ezért a felperest az intézményben ért sérelem miatt kártérítési felelősséggel tartozik. A felperes fogva tartásával összefüggésben őt ért sérelem miatti kárigényét az önálló jogalanyisággal rendelkező büntetés-végrehajtási intézettel szemben érvényesítheti (Kúria Pfv.IV.21.654/2015/11.). A személyiségi jog megsértésekor alkalmazható egyik jogkövetkezményként vezette be a Ptk. a sérelemdíjat (2:52.§) mint közvetett kompenzációt, illetve pénzbeli elégtételt jelentő, a hasonló jogsértések megelőzését is célzó magánjogi büntetést a nem vagyoni kártérítés intézménye helyett. Az összegszerűen nem meghatározható nem vagyoni sérelem ellentételezése pénzben történik, de nem nevezhető kártérítésnek. A Ptk. azonban kifejezetten kimondja, hogy a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges (Ptk. 2:52.§
(2)bekezdés). Az ítélőtábla a fenti rendelkezések alapján a Pp. 206.§
(3)bekezdése szerint mérlegelte a peradatokat, a jogsértés súlyát, a felperes által előadott hátrányokat. Különösen értékelte a túlzsúfolt körülmények között történt fogva tartás hosszabb - 50 napos - tartamát. Mindezek alapján, az ítélőtábla megítélése szerint az elszenvedett hátrányokkal arányban álló sérelemdíj összege 100.000.- forint. Ezt meghaladóan a felperes kártérítési igénye megalapozatlan, mert nem igazolt olyan hátrányt, amely magasabb összegű sérelemdíj megítélését indokolná. Az ítélőtábla a dohányfüstmentes zárkában észlelt dohányfüst (2.) és a fényviszonyok elégtelensége (3.) miatt előterjesztett felperesi kereseti kérelmek elutasítása körében teljeskörűen osztotta az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontját és az ítélet indokolásában foglaltakat. Helytállóan állapította meg a törvényszék, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az elhelyezésére szolgáló zárkájában dohányfüstöt észlelt, és azt sem, hogy emiatt őt hátrány érte. Az elsőfokú bíróság bizonyítási teherről való tájékoztatása kiterjedt arra, hogy a fény elégtelenségének megállapítása szakkérdés, bizonyítására szakértő kirendelését kérheti a felperes, és a bizonyítás sikertelensége e körben is a felperest terheli. A felperes a tájékoztatás ellenére nem indítványozta szakértő kirendelését. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes a Pp. 164.§
(1)bekezdése alapján az őt terhelő bizonyítási kötelezettségeknek nem tett eleget, ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el a felperes ezen kereseti kérelmeit. A zárka felszerelési hiányosságok miatt előterjesztett és elutasított kereset tekintetében az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a felperes mulasztását a Ptk. 6:548.§
(1)bekezdése szerinti rendes jogorvoslat, panasz előterjesztésének elmulasztása miatt. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény a 140.§-tól a 144/A.§-ig tartalmazza a kérelem, panasz és az egyéb jogorvoslat előterjesztése esetén irányadó szabályokat. Ezen rendelkezésekből megállapítható, hogy a büntetés-végrehajtási intézeten belüli eljárás kérelemre indul (141.§
(1)bekezdés), és a döntés, vagy annak elmulasztás miatt élhet az elítélt panasszal (142.§
(1)bekezdés). A perbeli esetben megállapítható, hogy az alperesi büntetés-végrehajtási intézet részéről olyan döntés, határozat nem született, ami ellen a panaszt, mint jogorvoslatot a felperesnek igénybe kellett volna vennie. Így a Ptk. 6:548.§
(1)értelmében ez a jogorvoslat elmulasztásának nem minősül, és a kártérítési igény érvényesítését nem zárja ki. Az elítélt a kárigényét a fenti törvény 143.§-a értelmében kérelem benyújtása és elbírálása nélkül, önállóan bejelentheti. A kárigényt elbíráló határozattal szemben bírósági, polgári peres eljárásnak van helye. Jelen esetben a peradatok alapján megállapítható, hogy a felperes a zárka hiányosságok miatt kártérítési igénnyel élt, amelyet az alperes elutasított. A Pp. 164.§
(1)bekezdése szerint a felperesnek kellett bizonyítani a per eldöntéséhez szükséges tényeket. A
- január
- napán tartott tárgyaláson az elsőfokú bíróság (
- sz. jegyzőkönyv
- oldal) a Pp. 3.§
(3)bekezdésének megfelelően tájékoztatta a felperest a bizonyítási teherről, a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, a bizonyítási indítvány elkésett voltának, illetve a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeiről. A felperes a tájékoztatás ellenére bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el a felperes ezen keresetét. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. A felperes eredménytelenül fellebbezett 9.900.000.- Ft erejéig. A fellebbezés vonatkozásában nagyobb részt az alperes lett pernyertes, ezért a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján a felperes köteles az alperes részére megfizetni a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdése alapján a kifejtett jogi képviselői tevékenységgel arányban állóan mérlegeléssel megállapított bruttó 20.000.- Ft másodfokú perköltséget. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a felperes költségmentessége, illetve az alperes illetékmentessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Az illeték mértéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46.§
(1)bekezdése alapján került megállapításra. Győr,
- augusztus
- napján Dr.Havasiné dr.Orbán Mária sk. .Vass Mária sk. a tanács elnöke előadó bíró Dr.Mészáros Zsolt sk. bíró A kiadmány hiteléül: kiadó