A határozat elvi tartalma: Amennyiben a rágalmazás olyan bűncselekmény elkövetésében való részvételre vonatkozik, amely miatt büntetőeljárás van folyamatban, a valóság bizonyítása kizárólag azon nyomozás iratainak tartalmára terjedhet ki. KÚRIA Bfv.III.1.126/2014/4.szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő március hó
- napján tartott v é g z é s t: A rágalmazás vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben - a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát elbírálva - a Szolnoki Járásbíróság 4.B.1209/2012/
- számú, illetőleg a Szolnoki Törvényszék 2.Bf.862/2013/
- számú határozatait hatályában fenntartja. E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az előterjesztő, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Szolnoki Járásbíróság a
- szeptember 25-én kelt 4.B.1209/2012/
- számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében [
- évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. -
- §
(1)bekezdés]. Ezért a terheltet 160 napi tétel, napi tételenként 1300 forint, összesen 208.000 forint pénzbüntetésre ítélte, és rendelkezett annak meg nem fizetése esetén való szabadságvesztésre átváltoztatásáról. A terhelt fellebbezése alapján eljárva a Szolnoki Törvényszék a
- március 25-én kihirdetett és ugyanaznap jogerőre emelkedett 2.Bf.862/2013/
- számú végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a Szolnoki Rendőrkapitányág Bűnügyi Osztály Életvédelmiés Helyszínelő Alosztályán a magánvádló férje ellen büntetőeljárás volt folyamatban súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette miatt. A terhelt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatalba
- november
- napján érkezett, a kormánymegbízottnak címzett levelében azt az állítást tette, miszerint „a magánvádló valamilyen formában részese volt a férje által elkövetett élet ellenes súlyos bűncselekménynek". Ezért kérte, hogy „a magánvádló közszolgálati tisztségviselő (fogyasztóvédelmi felügyelő) jogviszonyának fenntarthatóságát ellenőrizni (felülvizsgálni) szíveskedjenek". A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. a terhelt védője Ennek indokai szerint a terhelt férjétől úgy tudta: a magánvádló férje által a terhelt férjének sérelmére elkövetett cselekmény során a magánvádló is a helyszínen volt, és azt kiabálta közben a férjének, hogy „verd szét a pofáját". A terhelt a magánvádló munkáltatójának címzett levelének megírásakor és postára adásakor kizárólag ezen információ birtokában volt; a terhére rótt tényállítását - miszerint a magánvádló valamilyen formában részese volt a férje által elkövetett bűncselekménynek - ennek alapján tette meg. Állítása a rendelkezésére álló információ alapján helyénvaló is volt, hiszen az elkövetőre szándékerősítőleg ható magatartás tanúsítóját a Büntető Törvénykönyv a részesi elkövetők között, ún. „pszichikai bűnsegédként" nevesíti. A magánvádló fent leírt magatartása ennek mindenben megfelel. A terhelt terhére rótt cselekmény elkövetésekor a nyomozás még folyamatban volt, iratismertetésre nem került sor. Így azt a terhelt - az indítvány szerint - értelemszerűen nem tudhatta, hogy utóbb a nyomozás mit fog megállapítani, a beszerzett bizonyítékokat miképp értékelik, és kivel szemben, milyen tartalommal kerül majd sor vádemelésre és ítélethozatalra. A valóság bizonyítása - sikere esetén - a terhelt büntethetőséget kizáró okból való felmentéséhez vezethet (EBH 1999.4.). Ennek ellenére sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a magánvádló ténylegesen megtette-e a vázolt szituációban a terhelt által állított kijelentését, az kétséget kizáróan megállapítható vagy kizárható-e. A terhelt levelében nem büntetőjogi részességről, hanem a mindennapi fogalmak szerinti részességről beszélt. Ha a terheltnek a magánvádló kijelentésére vonatkozó állítása valósnak bizonyul, az alapján a terhére rótt kijelentés is valós, azaz a magánvádló legalábbis a köznapi fogalmak szerint - részese volt a férje által elkövetett bűncselekménynek. A magánvádló és a bűncselekmény közötti kapcsolatra utal továbbá az indítvány szerint, hogy az elkövetési eszköz (egy gázpisztoly) a magánvádló lakásában került lefoglalásra, legalábbis az ez ellen bejelentett panasz, és az azt elutasító határozat erre utal. Kitért az indítvány továbbá arra is, hogy az alapcselekmény kapcsán pótmagánvádas büntetőeljárás a Szolnoki Járásbíróság előtt még mindig folyamatban van. Minderre tekintettel a védő indítványozta, hogy a Kúria a Be.
- §-a alapján a jogerős ítéletet - nyilvános ülésen - helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás folytatására, tekintettel arra, hogy a valóság bizonyításának sikere esetén büntethetőséget kizáró okból a terhelt felmentésére kerülhet sor. A felülvizsgálati indítványra a magánvádló jogi képviselője írásbeli észrevételt tett, melyben az indítvány elutasítását és a jogerős határozat helybenhagyását indítványozta. Érvei szerint az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a magánvádlónak az alapcselekményben való részesi közreműködésére adat sem merült fel, így az ezzel ellentétes állítás attól függetlenül megvalósítja a rágalmazás vétségét, hogy az min alapult. A felülvizsgálati indítvány a terhelt javára szól, ezért azt a Kúria a Be.
- §
(1)bekezdés első fordulata alapján tanácsülésen bírálta el. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Be. 416. §
(1)bekezdés
- a)pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Ezt vizsgálva a Kúria megállapította: a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban rögzített magatartása a rágalmazás törvényi tényállási elemeit kimeríti. A rágalmazás vétségét az követi el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, és súlyosabban büntetendő, ha a rágalmazást aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el. A tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt, vagy jelenben fennálló tudatállapota
- is)(BH 1994.171.). A tényállítás olyan megnyilatkozás, amelynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. Jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés; nem rágalmazás, hanem legfeljebb becsületsértés alapja lehet. A tényállításnak - törvényi tényállás szerint - valakiről kell megtörténnie. Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan, a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.). Mindezek tükrében a konkrét esetben a terhelt bűnösségének alapját képező kijelentés - miszerint a magánvádló valamilyen formában részese volt a férje által elkövetett bűncselekménynek - nem vitathatóan tényállítás. A becsület csorbítására alkalmasság objektív ismérv. Objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására. A sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, nem a passzív alany, a sértett szubjektív értékítélete, egyéni megítélése, érzelmi beállítottsága, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására. A törvény bár az adott sértett személyét, illetőleg becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzetéhez kötötten, mérten. Annak van meghatározó jelentősége, hogy a tényállítás az objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására (BH 1981.220.; BH 1992.296.; BH 1999.9.; BH 2001.462.). Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen. Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése is, ami az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.). Miután a becsület csorbítására alkalmasság a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy a hátrányos következmény - a becsület csorbulása ténylegesen bekövetkezzék. Rágalmazás esetében ugyancsak közömbös, hogy a tényközlés (tényállítás, híresztelés) a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e. A részesség büntetőjogi fogalom is, magában foglalja a korábbi Btk. 21. §-ában meghatározott felbujtó és bűnsegéd fogalmát. Ugyanakkor köznapi értelemben sem lehet vitás, hogy egy bűncselekmény részesének lenni nem értékítélet-mentes ténymegállapítás, így nem vonatkozhat például a bűncselekmény sértettjére, vagy akár csak egy véletlenül jelenlévő, vétlen szemtanúra sem. Az ahhoz kapcsolódó negatív értékítéletet jól igazolja, miszerint állítását a terhelt maga is annak megalapozására használta fel, hogy arra hivatkozással további (munkajogi) szankció alkalmazását érje el a magánvádlóval szemben. Ez pedig nem válhat külön a büntetőjogi felelősségtől, hiszen ahogy éppen a felülvizsgálati indítvány is kiemeli - akár a bűncselekmény helyszínén az elkövetővel szándékegységben való támogató, de passzív jelenlét már megalapozza a pszichikai bűnsegédi büntetőjogi felelősséget. Mindezek tükrében nem kétséges, hogy azon tény állítása, miszerint valaki egy bűncselekmény elkövetésének részese, a becsület csorbítására alkalmas. A sértett nem közszereplő, a magánvádló pedig nem hivatalos személy, aki hatáskörében eljárva tette meg állítását; ehhez képest sem terhelti, sem sértetti oldalról nem merül fel olyan körülmény, ami közvetlenül kizárhatná a rágalmazás megvalósulását. A rágalmazás megvalósulását ugyanakkor közvetetten zárhatja ki a valóság sikeres bizonyítása [Btk. 229. §
(1)bekezdés], ami a Btk.
- § h) pontja szerinti büntethetőséget kizáró egyéb ok. Az indítvány lényegében ennek elmaradását sérelmezi. A valóság bizonyítása elrendelésének a Btk.
- §
(2)bekezdésében előírt törvényi előfeltétele, hogy a becsület csorbítására alkalmas tény állítását közérdek vagy jogos magánérdek indokolja. Ugyanakkor a rágalmazás miatt indított büntetőügyben a valóság bizonyítása kérdésében a bíróságnak hivatalból és alakszerű határozat mellőzésével kell döntenie (BH 1992.226.). Ebből azonban az is következik, hogy ha a bíróság az ezzel kapcsolatos kérdéseket a szükséges körben megvizsgálta, akkor önmagában a valóságbizonyítás alakszerű elrendelésének elmaradása nem sérelmezhető. Ezt pedig mind az első-, mind a másodfokú bíróság megtette, és az elsőfokú ítélet
- oldalának utolsó két bekezdésében, valamint a másodfokú határozat
- oldalának nyolcadik bekezdése utolsó négy sorában rögzítette, miszerint az állított bűncselekmény miatt akkor már egy éve folyamatban lévő büntetőügyben a magánvádló gyanúsítotti kihallgatására nem került sor, személye elkövetőként fel sem merült. Amennyiben ebben utóbb - a jogerős ítélet meghozatalát követően változás történt volna, az mint új tény, perújítás alapját képezhetné. Ilyenre azonban a felülvizsgálati indítvány maga sem hivatkozik. A jogerős határozat meghozatalakor pedig a bíróságok kellően figyelemmel voltak arra a tényre, hogy a terhelt levelében érintett bűncselekmény kapcsán akkor nyomozás volt folyamatban. Ilyen körülmények között a valóság bizonyítása kizárólag iratvizsgálatot igényelt, személyi bizonyítás az alapügy nyomozásával párhuzamosan nem folytatható. Ez annál is inkább nyilvánvaló, mivel a valóság bizonyítása sem képezheti nyomozás alapját, e célból nyomozás elrendelésére nem kerülhet sor. Az a terhelti állítás tehát, miszerint a magánvádló bármilyen formában részese lett volna az akkor nyomozás tárgyát képező bűncselekménynek, valótlan volt. Ezért valósága értelemszerűen nem vezethetett a terhelt felmentéséhez, illetve más oldalról: a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása nem járt az anyagi büntetőjog megsértésével. Mindezekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be.
- §-ának
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be.
- §-a alapján hatályában fenntartotta. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
- §-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §
(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdésének
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,
- március
- Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Horváth Dóra s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő MV