A határozat elvi tartalma: Ha a bíróság a halmazati büntetést alkotmányellenesnek minősített jogszabály alkalmazásával szabta ki, annak jogalapját - az alkotmányellenes jogszabályhely figyelmen kívül hagyásával meg kell változtatni, és vizsgálni kell, hogy az új büntetési tételkeretek között a büntetés eltúlzottan súlyos-e. KÚRIA Bfv.III.1.416/2014/6.szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő március hó
- napján tartott í t é l e t e t: A testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által - a terhelt javára - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Debreceni Járásbíróság 68.B.1652/2013/
- számú, valamint a Debreceni Törvényszék 1.Bf.108/2014/
- számú ítéletét a büntetést kiszabó részében annyiban változtatja meg, hogy a terhelt fegyházbüntetését 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra enyhíti. Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben azonos tartalommal újabb felülvizsgálati indítvány nem nyújtható be. I n d o k o l á s A Debreceni Járásbíróság a
- december 11-én kelt 68.B.1652/2013/
- számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli testi sértés bűntette kísérletében [
- évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. -
- §
(1)és
(3)bekezdés], valamint személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 194. §
(1)bekezdés]. Ezért a terheltet - mint visszaesőt - halmazati büntetésül 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a börtönbüntetésből legkorábban annak háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Debreceni Törvényszék a
- április 14-én kihirdetett és ugyanakkor jogerőre emelkedett 1.Bf.108/2014/
- számú ítéletével a terhelt cselekményeit 2 rendbeli testi sértés bűntette kísérletének [
- évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. -
- §
(1)és
(2)bekezdés], valamint személyi szabadság megsértése bűntettének [korábbi Btk. 175. §
(1)bekezdés] minősítette. A terhelt büntetését 3 év 1 hónapi fegyházbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra súlyosította, továbbá azt mint többszörös visszaesővel szemben tekintette kiszabottnak azzal, hogy a terhelt a fegyházbüntetésből legkorábban annak négyötöd részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. §
(2)bekezdésében meghatározott kötelessége folytán, a Be. 416. §
(1)bekezdés e) pontjában írt okból - a terhelt javára terjesztett elő felülvizsgálati indítványt (BF.1439/2014.). Indítványában utalt az Alkotmánybíróság 23/
- (VII. 15.) AB számú határozatára, amely kizárta a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény
- július
- és
- június
- napja között hatályos
- §
(4)bekezdésének alkalmazását, továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény
- július
- napjától hatályos
- §
(4)bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. §
(6)bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. Ilyen esetben - a már hivatkozott Be. 417. §
(2)bekezdése értelmében - a legfőbb ügyész kötelezettsége minden további körülmény vizsgálata nélkül a felülvizsgálati indítvány benyújtása. Az ügy érdemében a felülvizsgálati indítvány kifejtette: a hivatkozott törvényi okon alapuló felülvizsgálati indítványt a Be. 423. §
(2)bekezdés második mondata szerint az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A másodfokon eljárt Debreceni Törvényszék ugyanakkor helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság döntésével szemben, hogy az ügyben az elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezései eredményeznek enyhébb elbírálást. Ezért határozatának meghozatala során - a Btk. 2. §-ának alkalmazásával az 1978. évi IV. törvény rendelkezéseit alkalmazta, és a büntetést a korábbi Btk. 85. §
(3)és
(4)bekezdésének, valamint a korábbi Btk. 97. §
(1)bekezdésének alkalmazásával 2 hónaptól 6 évi szabadságvesztésig terjedő büntetési tételkeretek között szabta ki. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata alapján azonban a Btk. 85. §
(4)bekezdését figyelmen kívül kell hagyni, ekként az irányadó büntetési tételkeret 2 hónaptól 4 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztésre módosul. A jogerős ítéletben kiszabott 3 év 1 hónapi szabadságvesztés azonban így sem eltúlzott. Ezért a jelenleg hatályos törvényeknek megfelelő határozat meghozatalát indítványozta akként, hogy a Kúria a Be. 427. §
(2)bekezdése szerint változtassa meg a jogerős ítéletet, és a büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. §
(3)bekezdése, valamint 97. §
(1)bekezdése alapján tekintse kiszabottnak. A terhelt és védője az indítványra nem tett észrevételt. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. §
(1)bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. §
(1)bekezdésének e) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg. Jelen esetben e feltételek maradéktalanul teljesültek. Az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB számú határozatában a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. §
(4)bekezdésének alkalmazását kizárta, a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény
- július
- napjától hatályos
- §
(4)bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. A jogerős ítéletben a terhelt terhére rótt mindhárom cselekmény a korábbi Btk. 137. § 17. pontjában felvett személy elleni erőszakos bűncselekmény. A másodfokon eljárt bíróság - a terhelt többszörös visszaesői mivolta alapján - a Btk. 2. §
(2)bekezdésének megfelelően helyesen ismerte fel az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazandóságát, mert az
- évi IV. törvény, ezen belül annak a
- július
- és
- június
- napja között hatályos
- §
(4)bekezdés első mondata még mindig kedvezőbb elbírálást biztosított a terhelt számára, mint az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény 81. §
(3)bekezdésének és 89. §
(1)bekezdésének kötelező együttes alkalmazása. Utóbbi alapján az irányadó büntetési tétel felső határa 6 évről 6 év 9 hónapra emelkedett volna. Így viszont a bíróság jogerős ítéletében az alkotmányellenesnek minősített jogszabályhely alkalmazásával megállapított büntetési tételkeretek alapulvételével szabta ki a terhelttel szemben a szabadságvesztést, mely büntetését a terhelt jelenleg is tölti. Ezért a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. §
(2)bekezdésében foglalt kötelezettségének megfelelően, indokoltan nyújtott be a terhelt javára felülvizsgálati indítványt, amit a Kúriának a Be. 423. §
(2)bekezdés második mondatát alkalmazva kellett elbírálnia. A Legfőbb Ügyészség is utalt e törvényhely szövegezésére, továbbá arra, hogy a jogerős ítéletet hozó bíróság a Btk.
- §-ának helyes alkalmazásával állapította meg, miszerint az ügyben az
- évi IV. törvény alkalmazása eredményez enyhébb elbírálást. Arra is helyesen tett indítványt, hogy a Kúriának is ez utóbbi, az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásával - értelemszerűen az Alkotmánybíróság által megsemmisített rendelkezés figyelmen kívül hagyása mellett - kell meghoznia a határozatát, bár ennek a Be.
- §
(2)bekezdés második mondatával való látszólagos ellenmondására nem tért ki. Ennek kapcsán a Kúria utal rá: amennyiben (és jelen esetben ez történt) a felülvizsgálati indítvány kizárólag a Be. 416. §
(1)bekezdés e) pontján alapul, a Kúriának nincs más törvényes lehetősége, minthogy a jogerős ítélet alapjául szolgáló jogszabályt alkalmazza, függetlenül annak helyes vagy helytelen voltától természetesen kivéve annak az Alkotmánybíróság által megsemmisített rendelkezését. A jogerős ügydöntő határozat meghozatala során ugyanis az eljárt bíróság is alkalmazta a büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezést (Btk.
- §), és annak eredményeképp az elkövetéskor hatályos büntető jogszabály, az
- évi IV. törvény alapján bírálta el a terhelt cselekményeit. A felülvizsgálati indítvány e törvény alkalmazását, a terhelt bűnösségének megállapítását, a cselekmények jogi minősítését nem tette vitássá, a legfőbb ügyész felülvizsgálati indítványa kizárólag a Be.
- §
(1)bekezdés e) pontján alapszik és a kiszabott büntetés jogszabályi alapját érinti. Az e pontra alapított felülvizsgálati indítvány elbírálására nézve a jogalkotó a Be. 423. §
(2)bekezdés második mondata szerint a „felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos jogszabály" alkalmazásának előírásával (a bekezdés első mondatától eltérően) csak arra kívánt utalni, hogy az a jogszabályi rendelkezés, amit az Alkotmánybíróság megsemmisített - mint a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt jogszabály - a felülvizsgálat során már nem alkalmazható, hiszen alkalmazása esetén nem születhetne más eredmény, más határozat, mint amit az Alkotmánybíróság felülvizsgálni rendelt. Nem kétséges az sem, hogy a Be. 423. §
(2)bekezdésének második mondata csak az ugyanezen bekezdés első mondatához képest jelent kivételt, tehát nem érinti a Be. 423. §
(4)bekezdésének azt az általános érvényű - szabályát, miszerint a megtámadott határozat [a 416. §
(1)bekezdés c) pontjában írt októl eltekintve] kizárólag a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálható felül. A Kúria döntési jogköre pedig nyilvánvalóan a felülbírálati jogköréhez igazodik, azon túl nem terjeszkedhet. Ekként viszont, miután az Alkotmánybíróság határozata nem érintette az indítványban megtámadott bírósági határozatban alkalmazott anyagi jogszabály egészét, hanem csak annak a fentebb írt egyetlen rendelkezését semmisítette meg, nincs törvényes lehetőség arra, hogy a Kúria az elbíráláskor hatályos Btk. 2. §-a alapján ismét megvizsgálja az alkalmazandó jogszabály kérdését. Ez annak ellenére nem lehetséges, hogy az alkotmánybírósági határozat nem csak a megtámadott határozatban alkalmazott 1978. évi IV. törvény 85. §
(4)bekezdését érintette, hanem megsemmisítette a hatályos Btk.-nak az ezzel szövegszerűen teljesen azonos 81. §
(4)bekezdését is. Ugyanakkor az alkalmazandó jogszabály kérdése nyilvánvalóan csak akkor vizsgálható, ha annak nyomán a bíróságnak lehetősége van választania az eltérő jogszabályok között. Ez esetben pedig az eltérés a jogerős ítéletben alkalmazott jogszabálytól, a különböző büntető törvények tilalmazott vegyes (kombinatív) alkalmazását eredményezné, hiszen a támadott jogerős határozatnak a Btk. 423. §
(4)bekezdése szerint felülvizsgálattal nem érinthető részében - a bűnösség megállapítása és a minősítés tekintetében - a korábbi Btk., míg a büntetés kiszabását illetően a hatályos Btk. kerülne alkalmazásra. Továbbá, mivel a Kúria ilyen esetben is a határozat megtámadott részének keretei között dönthet, nem kerülhető el a különböző büntető törvények vegyes (kombinatív) alkalmazása az indítvánnyal érintett ügy egészének (azaz a bűnösség megállapításának, a minősítésnek és a büntetésnek) a jogerős ítéletben nem alkalmazott Btk. alapján történő újbóli elbírálásával sem. Mindezek egybevetéséből az következik, hogy a indítvány elbírálásakor hatályos szabályok felülvizsgálati alapján való elbírálásának a Be. 423. §
(2)bekezdés második mondatában írt követelménye - a Be. 423. §
(3)bekezdésében írt szabállyal tartalmilag azonosan - akként értelmezendő, hogy a Kúriának a felülvizsgálati indítvány elbírálása során ugyanazt a Btk.-t kell alkalmaznia, mint amit a megtámadott határozatában a bíróság alkalmazott, de annak a rendelkezésnek a figyelmen kívül hagyásával, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatával megsemmisített. Ez pedig jelen esetben az 1978. évi IV. törvény 2013. május 15. napján hatályos szövege az alkalmazhatatlannak minősített 85. §
(4)bekezdésének figyelmen kívül hagyásával. A Kúria ennek megfelelően az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított rendelkezést figyelmen kívül hagyta, majd vizsgálta azt, hogy annak alkalmazása nélkül a jogerős ítéletben kiszabott büntetés eltúlzottan súlyosnak tekinthető-e. Ennek során a Kúria a jogerős ítéletben megállapított büntetéskiszabási körülményekből indult ki, de úgy találta: a jogerős ítéletet hozó bíróság a büntetés meghatározása során nagy jelentőséget tulajdonított a terhelttel szemben a megsemmisített jogszabályhely alapján kiszabható, 6 éves büntetési felső határnak, és az ennek figyelembevételével a korábbi Btk. 83. §
(2)és
(3)bekezdése alapján kialakuló 3 év 1 hónapos középmértéknek. Ugyanakkor a korábbi Btk. 85. §
(4)bekezdésének figyelmen kívül hagyásával a terhelttel szemben kiszabható büntetés felső határa 4 év 6 hónapra, az irányadó középmérték 2 év 4 hónapra csökkent. Ennek megfelelően a Kúria úgy találta, hogy az adott - a Btk. 85. §
(3)bekezdésén alapuló - büntetési tételkeretek között, és a módosult középmértékből kiindulva az immár a törvényi maximum felé közelítő főbüntetés a jogerős ítéletben értékelt büntetéskiszabási körülmények mellett is túl szigorú. Ezért azt a Kúria az adott tételkeretek között arányosan - az újonnan kialakult középmértéket kissé meghaladó tartamúra - enyhítette. Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részükben a Be. 427. §
(2)bekezdése szerint megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott. Egyebekben a megtámadott határozatokat a Be.
- §-a szerint hatályukban fenntartotta. A fellebbezés és felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés alapja a Be.
- §-ának
(4)bekezdése, illetve a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja, továbbá a Be. 418. §
(3)bekezdése és a Be. 421. §
(3)bekezdése. Budapest,
- március
- Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Belegi József s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ