← Magyarország

Bfv.1554/2014/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az Alkotmánybíróság 23/

  1. (VII. 15.) AB határozatán alapuló felülvizsgálat keretében a Kúria a büntetést az
  2. évi IV. törvény
  3. §-ának

(3)bekezdése alapján tekintette kiszabottnak. KÚRIA Bfv.III.1.554/2014/3.szám A Kúria Budapesten, a
  1. év tanácsülésen meghozta a következő május hó
  2. napján tartott í t é l e t e t: A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által a terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budai Központi Kerületi Bíróság 8.B.XXII.43/2011/
  3. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 24.Bf.XXII.10440/2011/
  4. számú ítéletét a terhelt tekintetében annyiban változtatja meg, hogy a büntetést az
  5. évi IV. törvény
  6. §-ának
(3)bekezdése alapján tekinti kiszabottnak. A megtámadott határozatokat egyebekben hatályukban fenntartja. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő. I n d o k o l á s A Budai Központi Kerületi Bíróság a 2011. augusztus 31-én kihirdetett 8.B.XXII.43/2011/22. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli rablás bűntettében [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: régi Btk. - 321. §-ának
(1)bekezdése], lopás bűntettében [régi Btk. 316. §-ának
(1)bekezdése és a
(2)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontjára figyelemmel a
(4)bekezdés b/
  1. pontja] és lopás vétségében [régi Btk.
  2. §
(1)bekezdése és
(2)bekezdés II. fordulatának
  1. c)és
  2. d)pontja], s ezért halmazati büntetésül 2 év 5 hó börtönbüntetésre, továbbá 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2010 júliusában és augusztusában részben az utcán, részben együtt utazva a liftben, a sértettek nyakából - három esetben oly módon, hogy paprika sprayvel az arcukba fújt - letépte az arany nyakláncot, majd azzal a helyszínről elszaladt. Az ügyészi fellebbezés folytán másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 2012. február 9-én meghozott 24.Bf.XXII.10440/2011/3. számú ítéletével a rablásként értékelt bűncselekmények jogszabályi alapját a régi Btk. 321. §
(1)bekezdésének első fordulatára, a lopásként értékelt cselekmények jogszabályi alapját pedig a régi Btk. 316. §
(2)bekezdése második fordulatának
  1. c)és
  2. d)pontjára helyesbítette. A börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás tartamát egyaránt 5 évre súlyosította. A szabadságvesztés fele részének - 2 év 6 hónapnak - a végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben megállapította, hogy a végrehajtandó részből a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság - figyelemmel arra, hogy a bűnhalmazatot alkotó bűncselekmények közül három a régi Btk. 137. §-ának 17. pontjában felsorolt személy elleni erőszakos bűncselekmény - a büntetés kiszabásánál a régi Btk. 85. §-ának
(4)bekezdésében írt tételkeretet alkalmazta, amely szerint a 85. §
(2)bekezdésében megjelölt keret felső határa a kétszeresére emelkedik. Az Alkotmánybíróság a 23/
  1. (VII. 15.) AB számú határozatában kizárta a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló
  2. évi IV. törvény
  3. július 23-a és
  4. június 30-a között hatályos
  5. §-a
(4)bekezdésének alkalmazását, a Büntető Törvénykönyvről szóló
  1. évi C. törvény
  2. július 1-től hatályos
  3. §-ának
(1)bekezdését pedig a hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyidejűleg az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. §-ának
(6)bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezéseken alapuló jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát is. Az Alkotmánybíróság fenti döntésére figyelemmel a jogerős ügydöntő határozat ellen - jelezve, hogy a terhelt büntetésének végrehajtása még nem fejeződött be - BF.1615/2014. szám alatt a Legfőbb Ügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a
(1)bekezdésnek e) pontjában meghatározott okból a terhelt javára. Ebben kifejtette, hogy a Be. 423. §-ának
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt az elbírálás idején hatályos jogszabályok alapján kell ugyan elbírálni, ez azonban nem zárja ki a Btk.
  1. §-a alapján az elkövetéskor hatályban levő anyagi jogszabályok alkalmazását akkor, ha az elbírálás időpontjában hatályos büntetőtörvény nem eredményez enyhébb elbírálást. A jelen esetben pedig ez a helyzet, ezért az
  2. évi IV. törvény (a régi Btk.)
  3. §-ának
(3)bekezdése az irányadó, melynek értelmében a büntetési tételkeret 2-16 év helyett 2 évtől 12 évig terjed. Az ekként 7 éves középmértékhez képest pedig a jogerős ügydöntő határozat szerinti szabadságvesztés mértéke törvénysértően nem eltúlzott. Ezért indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg: a büntetést a régi Btk. 85. §-ának
(2)és
(3)bekezdése alapján tekintse kiszabottnak, míg egyebekben azokat hatályukban tartsa fenn. A Kúria a Btk. 424. §
(1)bekezdésének első fordulata tanácsülésen bírálta el a felülvizsgálati indítványt, alaposnak ítélte. szerint és azt A jelen esetben a felülvizsgálati indítvány - a Legfőbb Ügyészség számára a Be. 417. §-ának
(2)bekezdése értelmében kötelező benyújtásának feltételei maradéktalanul fennálltak. A büntetőtörvény időbeli hatályát (Btk.
  1. §-át) tekintve az alapügyben eljárt bíróságok az alkalmazandó büntető anyagi jogszabályt illetően nem kerültek választási helyzetbe, mivel a
  2. évi C. törvény az eljárás jogerős befejezését követően lépett hatályba, következésképpen a terhelt cselekményeit csak az
  3. évi IV. törvény (régi Btk.) alapján bírálhatták el. A régi Btk. alkalmazásának helyességét a felülvizsgálati indítvány értelemszerűen nem is tette vitássá, hiszen az kizárólag a Be.
  4. §-a
(1)bekezdésének
  1. e)pontján alapszik. Az
  2. e)pontra alapozott felülvizsgálati indítvány kapcsán pedig a Be. 423. §
(2)bekezdésének második mondata - mely szerint a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos jogszabály alkalmazandó - nem jelent eltérést a főszabálytól, hanem csupán azt írja elő, hogy az alapügyben hatályos azon jogszabályi rendelkezés, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisített, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor már nem alkalmazható, mert ellenkező esetben ismételten olyan határozat meghozatalára kerülne sor, mint amelyet az Alkotmánybíróság felülvizsgálni rendelt. Mindebből tehát az következik, hogy a Kúria a jelen felülvizsgálati eljárás során csak a régi Btk.-t (az 1978. évi IV. törvényt) alkalmazhatja, de annak a 85. §
(4)bekezdésben írt rendelkezésnek a figyelmen kívül hagyásával, melyet az Alkotmánybíróság megsemmisített. A terhelt terhére rótt bűncselekmények többszörös halmazatát, jelentős tárgyi súlyát értékelve a jogerős ítéletben kiszabott 5 évi fele részben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés az enyhébb büntetési tételkerethez képest sem haladja meg az alkotmányosnak tekinthető mértéket, de még eltúlzottan súlyosnak sem tekinthető, hiszen alatta marad a régi Btk. 83. §-ának
(2)és
(3)bekezdése szerint irányadó 7 éves középmértéknek is. Ennek enyhítésére tehát nincs ok. Ezért a Kúria a Be. 427. §-ának
(2)bekezdése értelmében a megtámadott határozatokat mindössze annyiban változtatta meg, hogy a halmazati büntetést a régi Btk. 85. §-ának
(3)bekezdése alapján tekintette kiszabottnak, egyebekben pedig azokat hatályukban fenntartotta. A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3. §-ának
(4)bekezdésén, 416. §-a
(4)bekezdésének b) pontján, valamint 418. §-ának
(3)bekezdésén és 421. §-ának
(3)bekezdésén alapszik. Budapest,
  1. május
  2. Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Akácz József s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.