Bfv.1685/2015/6 – Kúria

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés bc) alpontjára figyelemmel az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette, a Btk. 372. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés bc) alpontjára figyelemmel az

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntette, és a Btk. 241. §

(1)bekezdés b) pontjába ütköző 2 rendbeli környezetkárosítás bűntette miatt halmazati büntetésül 4 év 6 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte, egyben vele szemben 1.047.500 forint vagyonelkobzást alkalmazott, valamint elrendelte a Kaposvári Városi Bíróság 4.B.723/2007/62. számú ítéletével kiszabott 1 év 7 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés végrehajtását is. II. [2] A jogerős ítélet ellen Sz. T. Gy. védője a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a környezetkárosítás bűntette miatt emelt vád alól felmentés érdekében és a büntetés jelentős csökkentése végett. [3] A felülvizsgálati indítvány azt követően, hogy részletesen ismertette a természetvédelemmel, a környezetvédelemmel (Kvt.), az erdő védelmével és az erdőgazdálkodással kapcsolatos joganyagot (Et.), arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel az érintett területeken az akác és a mézgás éger mennyiségüket tekintve meghatározó volt és e fafajok az Et. 51. §

(2)bekezdése és a 153/

1. (XI. 13.) FVM rendelet
2. §

(3)bekezdése szerint alkalmasak sarjaztatással történő szaporításra, a felújulás emberi beavatkozás nélkül megindul. [4] A védő szerint a tarvágás, annak ellenére, hogy kétségtelenül jelentős traumát okoz az erdő életében, önmagában nem tekinthető környezetkárosításnak. [5] Hivatkozása szerint egy vágásos üzemmódú, kultúrerdő természetességi kategóriájú, sarjról felújítható faállomány tarvágása nem lehet alkalmas környezetkárosítás bűntettének megállapítására. [6] A felülvizsgálati indítvány szerint a fakitermelések után a sarjról felverődő újulat létét mindkét szakértői vélemény megerősítette, vagyis az erdő felújulása megindult. [7] A védő összességében a környezetkárosítás bűntette miatt emelt vád alól a terhelt felmentését és ezzel összefüggésben a büntetés lényeges enyhítését indítványozta, ugyanis álláspontja szerint a bíróságok által kiszabott büntetés nem felel meg sem a büntetési céloknak, sem a büntetéskiszabási elveknek. [8] Sz. T. Gy. terhelt a felülvizsgálati indítványra tett észrevételében, az ahhoz csatlakozás mellett arra hivatkozott, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás során egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a fakitermelést nem ő végezte el, azonban a bíróság az ezzel kapcsolatos tanúvallomásokat teljes egészében figyelmen kívül hagyta, és az ítéletet kizárólag a szakértői vélemények alapján hozta meg. [9] Bizonyos fakitermelések esetében megvoltak az engedélyek, és az általa kezelt erdőkért cserébe szántóföldeket adott, amelyekért nem fizettek bérleti díjat, vagyis az erdők haszna őt illette, míg a szántók haszna a tulajdonosoké volt, vagyis a kettő kiegyenlítette egymást. [10] A terhelt az ítéletet megalapozatlannak tartja, mivel az alapügyben eljárt bíróságok semmibe vették a tanúvallomásokat és a kézzel fogható, iratokkal alátámasztott tényeket. [11] A Legfőbb Ügyészség a BF. 1714/2015/1. számú átiratában a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. III. részben [12] A felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt, részben pedig nem alapos. [13] A felülvizsgálat ugyanis olyan rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be. 416. §

(1)bekezdésében tételesen felsorolt okokra hivatkozással vehető igénybe. [14] A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ehhez képest a törvényi kereteken kívül eső anyagi vagy eljárásjogi szabálysértések még valóságuk esetén sem vehetők figyelembe. [15] A védő a Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontjára hivatkozással a környezetkárosítás bűntettében történő bűnösség megállapítását sérelmezte azzal, hogy önmagában a tarvágás nem lehet alkalmas a környezetkárosítás bűntettének megállapítására. [16] Ez a hivatkozás azonban nem alapos, ugyanis az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában a rendelkezésre álló bizonyítékok, elsősorban természetvédelmi és igazságügyi erdőmérnök szakértők szakvéleménye, valamint tanúvallomások mérlegelése alapján rögzítette, hogy a tarvágás során az erdők oly mértékben károsodtak, hogy a korábbi, vagy a természetes állapotuk csak tudatos emberi beavatkozással állítható helyre. [17] A bűncselekmény eredményeként meghatározott károsítás fogalom összhangban van az

1. évi LIII. törvény (Kvt.) fogalommeghatározásával, amely szerint a károsítás a környezetnek vagy valamely elemének olyan mérvű megváltozása, szennyezettsége, illetve valamely eleme igénybe vételének olyan mértéke, amelynek eredményeképpen annak természetes, vagy korábbi állapota csak beavatkozással, vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti. [18] Bármelyik eredményt létrehozó elkövetési magatartás kifejtésével jelen esetben az engedély nélküli tarvágással - a bűncselekmény (akár a szándékos, akár a gondatlan alakzata) befejezett. [19] Az irányadó tényállás alapján tehát az alapügyben eljárt bíróságok az anyagi büntető jogszabályok sérelme nélkül minősítették a terhelt cselekményét a Btk.
2. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti környezetkárosítás bűntettének. [20] A védő felülvizsgálati indítványában a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjára hivatkozással sérelmezte azt is, hogy a terhelt bűnösségét a környezetkárosítás súlyosabban minősülő esetében állapították meg. [21] Ez azonban nem alapos, ugyanis a Btk. 241. §

(1)bekezdés

1. a)pontjában csak a veszélyeztetés, mint a károsodás bekövetkezésének reális lehetősége, addig a
2. b)pontban már, a még emberi beavatkozással helyreállítható károsodás került eredményként megfogalmazásra, és ez utóbbit a tényállás egyértelműen rögzítette is. [22] A Kúria már több határozatában is kimondta - és erre a felülvizsgálati indítvány is helyesen utalt -, hogy környezetkárosítás bűntettét valósítja meg, aki az erdészeti hatóság engedélye nélkül tarvágást végez, s ennek következtében az erdő oly mértékben károsodik, hogy korábbi állapota csak emberi beavatkozással - újratelepítéssel - állítható helyre (BH 2013.37.; BH 2009.5.). [23] Figyelemmel arra, hogy mind a bűnösség kimondása, mind a cselekmény minősítése törvényes, a büntetés enyhítésére a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjában írtakra figyelemmel nem kerülhet sor. [24] A felülvizsgálati indítvány a továbbiakban sérelmezte, hogy az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság nem környezetvédelmi, hanem természetvédelmi szakértőt rendelt ki, és a tényállást is ezen szakvélemény alapján állapította meg. [25] Ez azonban figyelembe nem vehető, ugyanis a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs törvényes lehetőség és bizonyításnak sincs helye, következésképpen a szakértő kompetenciája sem vizsgálható. [26] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan, a felülvizsgálati indítványban nem szereplő eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §

(5)bekezdésében írtaknak megfelelően köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 424. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. IV. [27] A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be.
2. §

(4)bekezdésén, illetve a 416. §

(4)bekezdés b) pontján, továbbá a Be. 418. §

(3)bekezdésén és a 421. §

(2)és

(3)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ