Bfv.1355/2014/6 – Kúria

(1),

(2)bek.) amiért őt 4 év 2 hónap börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a Kaposvári Városi Bíróság 12.Bk.416/2011/

1. számú ítéletével kiszabott 7 hónapi börtönbüntetés végrehajtását. A járásbíróság ítélete ellen az ügyész által a terhelt terhére súlyosításért és a cselekmény elbírálásakor hatályos büntetőtörvény alkalmazása érdekében, míg a terhelt és védője által enyhítésért bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró Kaposvári Törvényszék a
2. május
3. napján megtartott tárgyaláson meghozott 2.Bf.491/2013/
4. számú ítéletével a járásbíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt által elkövetett rablás bűntettét a
5. évi C. tv. - a továbbiakban Btk. - 365.§

(1)bekezdés a) pont I. fordulata szerint minősítette, a börtönbüntetés tartamát 3 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 4 évre leszállította azzal, hogy a szabadságvesztés-büntetésből a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. A Kaposvári Járásbíróság első fokú ítélete tényállásának történeti részében a következőket rögzítette: A terhelt

1. március
2. napján 14 óra 45 perc körüli időben a távolsági buszpályaudvarra ment, ahol észrevette az információs épület melletti dohányzásra kijelölt helyen B. M. sértettet, aki ekkor a barátjával cigarettázott. A terhelt odament B. M. sértetthez, és F. D.-hez és egy szál cigarettát kért, majd B. M. sértett megkínálta egy szál cigarettával. Amikor a zsebéből kivette a cigarettát, a terhelt észrevette, hogy a felső zsebében a sértett készpénzt is tart és egy hirtelen mozdulattal azt kivette, a zsebébe rakta és ily módon azt jogtalanul eltulajdonította. Ezt követően a terhelt a buszpályaudvar mosdójának irányába indult, B. M. sértett, illetve a barátja utána mentek és a sértett pénzének visszaadását kérték folyamatosan, amit azonban a terhelt nem teljesített. A sértett ismételten felszólította a terheltet a pénze visszaadására, aki ekkor a pénz megtartása végett a sértettet megfenyegette azzal, hogy fejbe rúgja és a sértettet, illetve a barátját otthagyva elindult az utasváró felé. A sértett a pénze követélésével nem hagyott fel és a terhelt után indult egyedül. F. D. ekkor már nem követte őket figyelemmel arra, hogy a terhelt felszólította a sértett barátját, hogy tőlük maradjon le és a sértettnek mondta, hogy a pályaudvar másik végén lévő dohányzóhoz kísérje el. Ide haladva a sértett nyakát a terhelt két alkalommal is átkarolta, amelyből a sértett próbált kiszabadulni oly módon, hogy a terhelt karját magáról lerázta. A dohányzónál B. M. sértett ismét felszólította a terheltet, hogy adja vissza a pénzét, amire a terhelt közölte, hogy azt már nem fogja visszaadni, mivel az övé, erre a sértett közölte vele, hogy értesíti a rendőrséget, amennyiben a pénzét nem adja vissza és elkezdett távozni a terhelt felől. Ekkor a terhelt a sértett után indult és közölte vele, hogyha fel meri jelenteni, megveri, kivágja a szemét, így a dolog megtartása végett fenyegette a sértettet. A sértettben a terhelt fenyegetése komoly félelmet keltett figyelemmel arra is, hogy korábbi tapasztalatai szerint is a terhelt agresszív természetű -, ezért a sértett a pénze további visszakövetelésével felhagyott, visszament a barátjához és 15 óra körüli időben barátja telefonjáról a rendőrséget értesítette. A terhelt a sértett távozása után a buszpályaudvarról elment. A jogtalanul eltulajdonított összegből cigarettát vásárolt és a kaposvári tartózkodási helyére ment. A terhelt által vásárolt cigaretta, illetve a jogtalanul eltulajdonított összegből 1.060 Ft a nyomozás során lefoglalásra került. A Kaposvári Törvényszék másodfokú ítéletében az első fokú ítélet tényállását annyiban kiegészítette, hogy a terhelt a sértettől 3000 forintot tulajdonított el jogtalanul, egyebekben viszont a tényállást maradéktalanul megalapozottnak találta, és az ügyet az ekként kiegészített tényállás alapján bírálta felül. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be.416.§

(1)bekezdés b) pontjára alapítva, a védő megfogalmazása szerint: „A beadványomban nem a bizonyítékok újraértékelését kérem, álláspontom szerint a már rendelkezésre álló bizonyítékok indokolási hiányossága alapján törvénysértő a bűncselekmény minősítése...", ezért a támadott határozat megváltoztatását indítványozta. Indítványa indokai körében a védő felderítetlenségre, téves ténybeli következtetésekre, az ítélet megalapozatlanságára hivatkozott, mely álláspontja szerint a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását lényegesen befolyásolta. A védő ezt követően az eljárásban értékelt bizonyítékok tartalmi felidézése mellett vitatta a rablás törvényi tényállási elemeinek maradéktalan meglétét, álláspontja szerint a terheltnek pusztán „zsebtolvajlás" lenne felróható. A Legfőbb Ügyészség BF.1632/2014/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. A Be.423.§

(1)bekezdésében írtakra figyelemmel a terhelt cselekményét kizárólag az irányadó tényállásban foglaltak alapján tartotta vizsgálhatónak, és e körben a dolog megtartása végett alkalmazott testi épség elleni közvetlen fenyegetésre figyelemmel a terhelt cselekményét helyesen a Btk.365.§

(2)bekezdése szerinti rablás bűntetteként minősülőnek tartotta. Erre figyelemmel a cselekmény rabláskénti minősítését és a kiszabott büntetést törvényesnek tartva, a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozat hatályában fenntartását indítványozta. A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben alaptalan, ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség indítványa mindenben megalapozott. A Kúria a terhelt védője felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Be.423.§

(4)és

(5)bekezdésében meghatározott körben, vagyis a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokból, továbbá a hivatalból vizsgálandó, a Be.416.§

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt eljárási szabálysértések szempontjából bírálta felül a támadott határozatot. A Kúria a Be.416.§

(1)bekezdés c) pontja szerinti, a Be.373.§

(1)bekezdés I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjainak valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértést nem észlelt. A védő által hivatkozott Be.416.§

(1)bekezdés b) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt a terhelttel szemben törvénysértő jogkövetkezményt alkalmaztak. A cselekmény minősítésének törvényessége vizsgálatakor azonban a Kúria kizárólag e jogerős határozatban rögzített tényekre lehet figyelemmel, a Be.423.§

(1)bekezdése ugyanis előírja, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A védő indítványa előterjesztésekor - bár az ellenkezőjét hangoztatta - e korlátozásra nem volt figyelemmel, hiszen felderítetlenségre utalt, téves ténybeli következtetésekre hivatkozott és a támadott ítélet megalapozatlanságát állította. A felülvizsgálati eljárásban azonban felderítettségi, bizonyíték-értékelési, ténybeli következtetési kérdések vitássá nem tehetők. A Kúria ezért érdemben nem vizsgálhatta a védőnek egyes bizonyítékokkal, azok mikénti értékelésével kapcsolatos érveit, érdemben kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a jogerős határozat tényállásában foglaltak alapulvétele mellett a rablás törvényi tényállásában foglaltak maradéktalanul megvalósultak-e, és hogy az esetleges törvénysértő minősítéshez törvénysértő büntetés kiszabása társul-e. A terhelt cselekményét az első fokon eljárt Kaposvári Járásbíróság az elkövetéskor, míg a másodfokon eljárt Kaposvári Törvényszék az elbíráláskor hatályos törvény rendelkezései szerint bírálta el. Az 1978. évi IV. tv. 321.§-ának, illetve a 2012. évi C. tv. 365.§-ának a terhelt szempontjából szóba jövő

(1)és

(2)bekezdései csak megszövegezésben térnek el, tartalmilag azonos rendelkezéseket tartalmaznak. Ennek lényege szerint rablást követ el és 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet- vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz [

(1)bekezdés], miként rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet- vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz [

(2)bekezdés]. Az első fokú ítélet jogszabályi felhívásából és szóhasználatából egyértelmű, hogy a járásbíróság a terheltet a

(2)bekezdés szerinti rablás miatt ítélte el, hiszen a

(2)bekezdés felhívása mellett utalt arra, hogy a dolog elvétele megtörtént, a sértett a pénzét visszakövetelte, és a terhelt a dolog megtartása érdekében fenyegetőzött és utalt a sértett megverésére. Hivatkozott a terhelti fenyegetés sértettbeni félelem keltésére, az elvételi erőszak megállapítására utalás sincs. A másodfokon eljárt Kaposvári Törvényszék ugyanakkor - az elsőfokú bíróság álláspontjának helyeslése mellett -, változtatásra nem is utalva - a Btk.365.§

(1)bekezdés a) pont I. fordulatát - tehát az erőszakkal történt elvételt - állapította meg és jogi indokolása is erre terjedt ki. Az ekként ellentétes két jogi álláspont közül a Kúria - a Legfőbb Ügyészség álláspontjával egyezően az első fokú ítéleti állásponttal értett egyet. Az irányadó tényállásban foglaltak szerint a terhelt a sértett pénzét az adódó lehetőséget kihasználva egy váratlan mozdulattal szerezte meg és azt a zsebébe is tette, majd minden további történés a sértett pénzének visszakérését követő. Ekkor került sor arra, hogy a terhelt az elsőfokú bíróság által is kiemelten a pénz megtartása végett fenyegette meg a sértettet fejbe rúgással, majd további visszakövetelést követően karolta át a nyakát két alkalommal, melyből a sértettnek ki kellett bontakoznia, majd további felszólítást követően fenyegette megveréssel, szemkivágással, ugyancsak a dolog megtartása érdekében. Mindebből megállapítható, hogy a pénz elvétele annak a sértett zsebéből történt kirántásával és annak saját zsebbe helyezésével a terhelt részéről megtörtént, és az irányadó tényállás az eddigiekben sem erőszakot, sem fenyegetést nem rögzít. Ezt követi, hogy a sértett és barátja a távolodó terhelt után ment és minden további történés a sértett pénze visszaadásának kérését követő. Az erőszakos mozzanat (a sértett nyakának két alkalommal történt átkarolása) és a fenyegetések ebből következően már nem a dolog elvételének, hanem megtartásának érdekében történtek. A terhelt cselekményének helyes minősítése ezért a Btk.365.§-ának

(2)bekezdése szerinti rablás. A Kúria az elkövetési módon illetően sem értett egyet a másodfokú bíróság által kifejtettekkel. Helytálló a felülvizsgálati érvelés ugyanis abban a tekintetben, hogy a terhelt részéről a cselekmény elkövetése során a rablás megállapításához megkövetelt akaratot megtörő erőszak nem történt, a nyak kétszeri megragadása ugyanis ilyennek nem tekinthető. Helytálló viszont a járásbíróság megállapítása abban a tekintetben, hogy a terhelt által alkalmazott fenyegetések - az erőszakos mozzanathoz is társulóan - a rablás bűncselekményéhez megkövetelt fenyegetés megállapításához elégségesek, az ítéletben részletezett körülmények mellett a fejbe rúgás, szemkivágás kilátásba helyezése a Be.459.§

(1)bekezdés 7. pontja szerinti fenyegetést megvalósítja és a fenyegetés közvetlen és testi épség ellen irányuló. Ebből következően a törvényszék a terhelt cselekményét törvénysértően minősítette a Btk.365.§

(1)bekezdés a) pontjának I. fordulata szerint, a helyes minősítés a 365.§

(2)bekezdés II. fordulata szerinti, azonban a törvénysértő minősítés mellett a törvénysértő büntetés kiszabása fel sem merül, mivel a két bekezdés szerinti bűncselekmények törvényi minősítése és tárgyi súlya azonos. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a terhelt védője felülvizsgálati indítványának nem adott helyt és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be.426.§-a alapján hatályában fenntartotta. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3.§-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a

(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418.§-ának

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdésének

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421.§-ának

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival, azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest, 2015. február 19. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Sándor s.k. előadó bíró, Idzigné dr. Novák Csilla s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné