A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.23/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi szeptember hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 15.B.502/2015/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a kiszabott szabadságvesztés tartamát 6 (hat) évre enyhíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztés tartamába a
- évi április hó
- napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámítja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék a
- évi április hó
- napján kelt 15.B.502/2015/
- számú ítéletével vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 7 év 6 hónap szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által a
- évi július hó
- napjától a
- évi április hó
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A nyilvános ülésen a vádlott felszólalásában kifogásolta, hogy a cselekmény helyszínén jelen lévő személyek közül nem mindenkinek a kihallgatására került sor a büntetőeljárás során, továbbá hogy nem minden kamerafelvétel történt beszerzésre, míg az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény kapcsán azt tette kifogás tárgyává, hogy az igazságügyi elmeorvos szakértő előtt a meghallgatása nem az anyanyelvén történt. A másodfokú bíróság az enyhítést célzó fellebbezéseket megalapozottnak találta, nem értett egyet azonban a vádlott által előterjesztett eljárási kifogásokkal. A fellebbviteli bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az teljes körűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Már a nyomozó hatóság a nyomozás során maradéktalanul felderítette, összegyűjtötte és biztosította a jogi jelentőséggel bíró tények feltárásához szükséges bizonyítási eszközöket. A perrendi előírások megtartásával lefolytatott bizonyítási eljárás keretében az elsőfokú bíróság ezeket a bizonyítékokat egyenként, illetve egymással összevetve megvizsgálta, majd azok kellő részletességű és a logika szabályaival összhangban álló értékelésével rekonstruálta a múltbéli történéseket, számot adva az egyes bizonyítékok tartalmi hitelességéről, elfogadásának vagy elvetésének okairól. Az ügy bizonyítékok értékelését meghatározó sajátossága volt, hogy a nyomozó hatóság az elkövetés helyszínén a történteket egyértelműen rögzítő kamerafelvételt lefoglalta, mely kamerafelvétel oly módon rögzítette a történteket, hogy ennek alapján azok a hiányosságok is pótolhatók voltak, amelyekre a tanúk konkrétan nyilatkozni nem tudtak. A kamerafelvételen túlmenően a cselekmény részleteinek rekonstruálása körében a helyszíni szemle adatai, a vádlott ténybeli beismerő vallomása, a tanúk vallomása, valamint az igazságügyi orvosszakértői vélemény adatai szintén meghatározónak bizonyultak, mely utóbbiak ismertté tették az elszenvedett sérülések keletkezési mechanizmusát is. Hangsúlyozni szükséges továbbá, hogy a vádlott az eljárás teljes tartama alatt a sértett bántalmazását elismerte azzal azonban, hogy mindvégig jogos védelmi helyzetre hivatkozott. Lévén, hogy az eljárás során nem volt vitatott, hogy a sértett sérüléseit a vádlott okozta, ezért elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a vádlott javára jogos védelmi helyzet fennállt-e. A törvényszék a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helyesen járt el, amikor a vádlott által e körben tett vallomásokat nem fogadta el, így a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett azon álláspontjával, amely szerint a vádlott a sértettel szemben nem volt jogos védelmi helyzetben. Jogos védelem esetén a jogtalan támadással szemben jogos védekezés áll. A védekezés jogossága feltételezi, hogy azt jogtalan támadás előzi meg. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáró módon megállapítható volt, hogy a vádlott támadta meg a sértettet, ezért a jogos védelmi helyzet fennállása szóba sem kerülhetett. A jogos védelmi helyzet értékelése, annak kizártsága tehát az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényálláson alapul, mellyel a másodfokú bíróság mindenben egyetértett. A fentiek alapján tehát a vádlott által a nyilvános ülésen felvetett kifogások, így az, hogy a helyszínen jelen lévő valamennyi személy kihallgatására nem került sor, továbbá valamennyi kamerafelvételt a nyomozó hatóság nem szerezte be, a tényállás megállapítását nem befolyásolták. A vádlott az eljárás teljes tartalma alatt mindvégig hangsúlyozta, hogy a magyar nyelvet érti és beszéli, magyar állampolgár, így az igazságügyi orvosszakértők előtt történő részletes meghallgatásakor sem hivatkozott arra, hogy anyanyelvét kívánná használni, így az e körben előterjesztett kifogása sem volt alapos. Az indokolási kötelezettségét az elsőfokú bíróság - ténybeli és jogi szempontból egyaránt - magas színvonalon teljesítette, érvelésével a másodfokú bíróság mindenben egyetértett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás így - figyelemmel a Be.351.§
(1)bekezdésére irányadó volt a másodfokú eljárásban is. ------------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére, és a cselekmény minősítése is a büntető anyagi jogszabályban foglaltaknak megfelelően történt. Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel azt is, hogy a vádlott szándéka nem irányult célzatosan, egyenesen a sértett életének kioltására, azonban a halálos eredmény bekövetkezésének lehetőségét tudatának át kellett fognia és aziránt legalább közömbös maradt. Így törvényes a vádlott cselekményének a Btk.160.§
(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntette kísérleteként történő minősítése is. A büntetés kiszabása körében értékelt súlyosító és enyhítő körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel. A másodfokú bíróság azonban a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakkal egyezően mellőzte a súlyosító körülmények köréből az élet elleni bűncselekmények elszaporodottságára történő utalást, e tényt ugyanis a statisztikai adatok nem támasztják alá. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a túlnyomórészt helyesen feltárt bűnösségi körülményeket nem a tényleges súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően értékelte, és eltúlzottan súlyos büntetést szabott ki. Az egyébként megbánó magatartást tanúsító, kifogástalan életvezetésű terhelttel szemben kiszabott 7 év 6 hónap tartamú szabadságvesztés eltúlzottan súlyos, ezért azt a vádlott kedvező személyi körülményeire figyelemmel 6 évre enyhítette. A fentiek szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőjogi jogkövetkezményre vonatkozó rendelkezés tekintetében a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztés tartamába a Btk.92.§
(1)és
(2)bekezdése alapján a
- évi április hó
- napjától eltelt időt továbbmenően beszámította. P é c s,
- szeptember
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr.Hudvágner András s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 15.B.502/2015/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.23/2016/
- számú ítélete folytán - az abban írt változtatással - a
- évi szeptember hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő