Pf.20192/2007/8 – Győri Ítélőtábla

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a dr. Németh F. György ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a Csordás-Szakács Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Csordás Ildikó ügyvéd ) által képviselt felperes nevené I.rendű alperes leánykori neve alperes ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perében a Vas Megyei Bíróság

1. november
2. napján kelt P.20.848/2004/
3. számú ítélete ellen a felperes által 56., 63., az alperes által 57.,
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét részben megváltoztatja és mellőzi a "Helység"1 .... hrsz. alatt nyilvántartott 437 m2 alapterületű zártkerti ingatlannak a peres felek házastársi közös ingatlan vagyonába tartozását megállapító elsőfokú ítéleti rendelkezést, a felperest az alperes javára az ítélet jogerőre emelkedését követő 60 napon belül 325.000./Háromszázhuszonötezer/Ft megfizetésére kötelező, a felperest az alperes javára az ítélet jogerőre emelkedését követő 60 napon belül 600.000./Hatszázezer/Ft, valamint ezen összegnek
5. december
6. napjától kezdődően a kifizetés napjáig terjedő késedelmi kamatai megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezéseket. Ezt meghaladóan az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperes részére 50.000./Ötvenezer/ Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS: A megyei bíróság ítéletében a felek közti házastársi vagyonközösséget a becsatolt szerződés szerint megosztva a rendelkező része 1-
7. sorszám alatti ingatlanoknak a felperes tulajdonában álló 1/2 tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta, a 8-
8. sorszám alatti ingatlanok vonatkozásában az alperes 1/2 tulajdoni hányadát pedig a felperes tulajdonába adta. Megkeresni rendelte az illetékes földhivatalokat a rendelkező rész szerinti tulajdoni állapot rendezése iránt. Kötelezte a felperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 60 napon belül a "Helység"2 belterületi ... hrsz. alatti nyilvántartott, természetben "Helység"2, alatt lévő ingatlant bocsássa az alperes birtokába. Megállapította, hogy a "Helység"1 ... hrsz. alatti zártkerti ingatlan a felek házastársi közös ingatlanvagyonát képezte. Kötelezte a felperest az alperes javára 60 napon belül 325.000.- Ft házastársi ingatlanvagyon 1/2 részének megtérítése jogcímén történő megfizetésére. Kötelezte a felperest, hogy 60 napon belül fizessen meg az alperesnek 600.000.- Ft-ot, ezen összegnek
9. december
10. napjától számított, 573.750.- Ft-ot, és ezen összegnek
11. november
12. napjától számított, a kifizetésig járó kamatát. Egyebekben a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasítva kötelezte a felperest az alperes javára 15 napon belül 300.000.- Ft részperköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy álláspontja szerint a felek közt
13. szeptember
14. napján létrejött házastársi vagyonközösséget megszüntető okirat a felek megállapodása volt a közös vagyon megosztásáról, ezen szerződés a felek közt rendezte a közös vagyon megosztását, nemcsak szerződéstervezetnek kell tekintetni. Igaz, hogy a megállapodásnak megfelelően a megosztás foganatosítása nem történt meg, azonban a megállapodást egyik fél sem támadta meg, és egyik fél sem hivatkozott olyan, a törvényben meghatározott okra, amely a szerződés érvénytelenségét vonhatná maga után. Így a létrejött szerződésnek, amely érvényes, az a jogkövetkezménye, hogy attól utóbb egyoldalúan egyik házastárs sem térhet el, nem teheti vitássá, hogy a szerződésben feltüntetett egyes vagyontárgyak a közös vagyonhoz, vagy valamelyik fél különvagyonához tartoznak, mennyi volt az értékük, helye volt-e a szerződéssel rendezett megtérítési igénynek. A házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó szerződés érvényességének nem feltétele, hogy maga a szerződési okirat részletes vagyonmérleget tartalmazzon, elegendő, ha csupán az értékesebb vagyontárgyak felosztására tartalmaz rendelkezést, és a felek csak a vagyonmegosztásból eredő jogokat és kötelezettségeket foglalják írásba. Ehhez képest tehát a megyei bíróság a
15. szeptember
16. napján kelt okirat tartalmának megfelelően rendezte a házastársak közötti vagyonjogi helyzetet. Az érvényesen létrejött szerződés, amennyiben egyes vagyontárgyakra nem vonatkozik, vagyis a rendezés nem volt teljeskörű, nincs akadálya annak, hogy a bíróság a kihagyott vagyontárgyakról, vagy a rendezetlenül hagyott igényekről külön döntsön. Ehhez a szerződés megtámadására nincs szükség. A "Helység"3.... hrsz. alatti beépítetlen területet az alperes édesanyja 1/2 - 1/2 arányban ajándékozta a feleknek. A megyei bíróság álláspontja szerint a felek a
17. szeptember 5-i megállapodásban ezen ingatlan vonatkozásában is akként nyilatkoztak, hogy az a felek közös vagyonát képezi, így ezen megállapodástól, ezen ingatlan vonatkozásában sem tért el a megyei bíróság. Rögzítette a megyei bíróság, hogy az alperes hivatkozott arra, miszerint a "Helység"1 zártkerti ingatlan a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó megállapodásból kimaradt. A felperes előadása szerint ezen ingatlan már az életközösség megszakadását követően került megvásárlásra, ezért került kizárólagosan az ő nevére. Előadása szerint a házassági életközösségük
18. novemberében szakadt meg, ugyanakkor a periratok között olyan adat is rendelkezésre állt, mely szerint a felperes a
19. november
20. napján benyújtott beadványában az életközösség megszakadását
21. év elejére teszi. A házasságot felbontó ítélet
22. júniusában határozta meg, hogy a felek azóta élnek külön, ekkor költözött el az alperes a közös lakásból. A felperes a bizonyítási eljárás során kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani, hogy ezen időpontot megelőzően szakadt volna meg a házassági életközösség, figyelemmel arra, hogy e körben maga is ellentmondó nyilatkozatokat tett. Így a megyei bíróság a "Helység"1 zártkerti ingatlant is, melynek megvásárlására
23. augusztusában került sor, a felek közös vagyonához tartozónak tekintette, és ekként számolta el. A felperes kereseti kérelmében írt, általa felvett 13 millió Ft-os közös adósság elszámolására vonatkozó igényével kapcsolatban rögzítette, hogy az eljárás során a felperes a csatolt szerződéseken kívül a kölcsön tényére vonatkozóan egyéb bizonyítást nem ajánlott fel, az alperes pedig a kölcsönfelvétel tényét vitatta. Az alperes által csatolt okirati bizonyítékokból megállapítható, hogy az egyik kölcsönfelvétel idején a felek nem is tartózkodtak Magyarországon, így a kölcsönszerződések tartalmának valódiságával kapcsolatban a megyei bíróságnak aggálya merült fel. Kétséget kizáróan így megállapítani nem tudta - figyelemmel a
24. szeptember 5-én kelt megállapodásban foglalt azon kitételre is, hogy a feleknek egyéb követelésük egymással szemben nincs -, hogy a feleknek a házassági életközösségük alatt 13 millió Ft közös adósságuk keletkezett volna. Rögzítette, hogy a "Helység"2 ... hrsz. szám alatti garázs vonatkozásában akként állapodtak meg, hogy azt gyermeküknek ajándékozzák. A megállapodásra tekintettel a megyei bíróság a közös vagyon megosztásának foganatosítása köréből ezen tételt is kihagyta. Részben alaposnak látta a megyei bíróság az alperes viszontkereseti kérelmét a többlethasználati díj körében: A
25. szeptember 5-i megállapodás szerint a felperes kapta a "Helység"2, ... szám alatti ingatlan kizárólagos tulajdonát és ezen ingatlan használata is őt illette (megállapodás
26. pont). Erre tekintettel ezen ingatlan vonatkozásában előterjesztett többlethasználati díj iránti igényét jogalapjában a megyei bíróság alaptalannak találta. A ... Hotel, illetve a "Helység"2, ... utcai dohánybolt vonatkozásában az alperesnek a felperessel szemben érvényesített többlethasználati díj iránti igénye jogalapjában alapos, figyelemmel arra, hogy a megállapodás szerint ezen ingatlanok tulajdonjogát, és így használatát is az alperes kapta. A többlethasználati díj iránti igényét a megyei bíróság az alperesnek a felperessel szemben
27. júniusa és
28. szeptember
29. napja közötti időre vonatkozóan alaptalannak találta, figyelemmel arra, hogy a felek a házastársi vagyonközösséget megszüntető okiratban kijelentették, hogy egymással szemben további követelésük nincsen. Erre tekintettel az alperes
30. júniusából kezdődően nem érvényesítheti többlethasználati díj iránti igényét a felperessel szemben. A
31. szeptember 5-ét követően a fenti két ingatlan vonatkozásában azonban a használatra az alperes lett volna jogosult. A használat átadására a ... Hotel vonatkozásában csak
32. február
33. napját követően került sor, ezért a megyei bíróság az alperes részére a
34. október, november, január hónapokra a perben beszerzett szakvélemény alapján megállapított többlethasználati díj megfizetésére kötelezte a felperest a középarányos időtől számított késedelmi kamatával együtt. Utalt arra, hogy a felek közt
35. január
36. napján létrejött megállapodás
37. pontja akként szól, hogy „tulajdonjogukból fakadó többlethasználati, illetőleg bérleti díjra nem tartanak igényt, és nem képezi vagyonközösség elszámolás tárgyát a bevétel
38. február
39. napjától. Ezt a megállapodást - a megyei bíróság álláspontja szerint - kiterjesztően értelmezni nem lehet, a felek
40. február
41. napjától kezdődően nyilatkoztak a többlethasználati díj, bérleti díj, illetve a bevétel tárgyában. Az alperes részéről a
42. január 27-i megállapodásban nincs lemondás a korábbi többlethasználati díj iránti igényről. A megyei bíróság a "Helység"2, ... alatti ingatlan vonatkozásában is alaposnak találta az alperes többlethasználati díj iránti igényét szintén
43. október 1től kezdődően, a fentiekben kifejtett indokok alapján, vagyis arra tekintettel, hogy
44. szeptember
45. napját megelőző időre vonatkozóan az alperesnek a felperessel szemben többlethasználati díj iránti igénye a megállapodás alapján nem volt, ezt követően az ingatlan használatát az alperes kapta a megállapodás szerint. A dohányboltot a felperes hasznosítja, így a megyei bíróság a többlethasználati díj iránti igényét az alperesnek
46. december 31-ig számolta el, figyelemmel arra, hogy az alperes a felperessel szemben a jövőre nézve használati díj iránti igény tekintetében keresetet nem terjesztett elő. Az ítélet elleni fellebbezésében az alperes annak részbeni megváltoztatását kérte: a fellebbviteli tárgyaláson pontosított kérelme szerint a ... Hotel vonatkozásában
47. június
48. napjától október
49. napjáig terjedő időre is kérte a többlethasználati díj megállapítását havonta 125.000.- Ft-tal számolva, összesen 500.000.- Ft és kamataira is kérte a felperes további kötelezését. Indokul előadta, miszerint igaz ugyan, hogy a felek
50. szeptemberében kötött megállapodásuk során az életközösség megszakadásától az okirat szerkesztéséig terjedő időre nem támasztottak egymással szemben igényt, ennek azonban az volt az oka, hogy az alperes alappal hihette, hogy ez a megállapodás foganatba is megy. Ez azonban nem történt meg a felperes hibájából. Ez a felperesi magatartás pedig nem vezethet oda, hogy ebből a felperesnek előnye származzék. A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását kérte. Kérte tulajdonába adni az ítélet rendelkező része szerinti 2., 8..
51. és
52. sorszám alatti ingatlanokat 51.300.000.- Ft értékben, míg az alperes tulajdonába adni a fennmaradó ingatlanvagyont 71.789.000.- Ft értékben. Kérte a közösen felvett 13 millió Ft-os hitel 1/2 részének megtérítésére kötelezni az alperest, valamint a Vasútmellék utcai lakás
53. január 1-től
54. évvel bezáróan számított többlethasználati díjaként további 1.182.700.Ft megtérítésére is kötelezni az alperest. Kérte az alperesi viszontkereset teljes egészében történő elutasítását. Megismételve az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait előadta, hogy a
55. szeptember 5-i vagyonközösséget megszüntető okirat álláspontja szerint csupán egy tervezet, ezt követte volna annak pontosítása, illetőleg a földhivatalhoz való benyújtásra alkalmas megszerkesztése. Ebben azonban a felek nem tudtak megállapodni, ezért kölcsönösen érvénytelennek tekintették a megszüntető okirat-tervezetet, egyezkedtek, ezért kötöttek
56. január 27-én egy megállapodásnak címzett okiratot, melyben rögzítették, hogy a felek közti vagyonmegosztás még nem történt meg, ami azt támasztja alá, hogy a vagyonközösség megszüntetésében tovább folytatják a tárgyalásokat. Ezért vált szükségessé az egyes ingatlanok használatáról és hasznosításáról dönteni. Ugyancsak ezt a tényt támasztja alá az is, hogy rögzítették a felek az utóbbi megállapodásban, miszerint 1/2 -1/2 arányban képezi tulajdonukat a .... és az .... hrsz-ú ingatlan. Tévedett ezért a megyei bíróság, amikor a
57. szeptember 5-i okiratot vagyonközösséget megszüntető okiratnak minősítette, és ezért a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti keresetet elutasította. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felek közti életközösség már
58. novemberében megszakadt, így a "Helység"1 zártkerti ingatlan a
59. augusztusában tett vásárlásra figyelemmel felperesi különvagyon. Kifogásolta, miszerint a bíróság nem indokolta a felperes által előterjesztett többlethasználati díj alaptalanságát. Téves a
60. január 27-i irat értelmezése is. A felek a
61. pontban abban állapodtak meg, hogy a hasznosításra átadott két ingatlan vonatkozásában az adott ingatlan üzemeltetőjével szemben a tulajdonjogukból fakadóan többlethasználati díjra nem tartanak igényt, azaz egyik fél sem vitatja azt, hogy az ingatlanok közös tulajdonukat képezik, de ennek ellenére díjigényt egymással szemben nem terjesztenek elő. Mivel a közös tulajdon megszüntetésére nem került sor, ezért a többlethasználati díj iránti igényét a "Helység"2, .... szám alatti lakás vonatkozásában is fenntartotta. A felek fellebbezési ellenkérelmei az általuk nem támadott ítéleti rendelkezések helybenhagyására irányultak azzal, miszerint a felperes kifogásolta, hogy a megyei bíróság a
62. szeptember 5-én kelt iratot megállapodásnak tekintette és eszerint számolt el, ugyanakkor eltért a
63. január 27-i megállapodásban írtaktól. Amennyiben érdemben kíván dönteni, akkor a Csjt. szabályai szerint kellett volna elszámolni, ide értve a hitelek kérdését is. E körben csak akkor került volna korrekt döntési helyzetbe az elsőfokú bíróság, ha a hitelezőket meghallgatja - alperesi indítványra -, ugyanis az alperest terhelte a bizonyítás a magánokirattal szemben. Ily módon az ítélet tényállásbelileg is megalapozatlan, a bizonyítás kiegészítésre szorul, ezért az ítélet hatályon kívül helyezését is kérte. A felperesi fellebbezés részben alapos, az alperesi fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság a perben a szükséges és egyben elégséges körben a bizonyítási eljárást lefolytatta, az ott beszerzett bizonyítékokat helyesen, okszerűen, összességükben értékelve érdemében helyes tényállást állapított meg, az abból levont jogi következtetése azonban részben téves. Helyesen állapította meg azt a megyei bíróság, hogy a felek életközössége mindenre kiterjedően
64. júniusában szakadt meg, e körben osztja az ítélőtábla a megyei bíróság indokait azzal a megjegyzéssel, hogy az életközösség korábbi időpontban esetlegesen történhető megszakadásának az alábbiak szerint a perbe vitt igények tekintetében nincs jelentősége: Helyesen minősítette a megyei bíróság a felek közt
65. szeptember 5-én létrejött szerződését házastársi vagyonközösséget megosztó megállapodásnak. E körben szintén utal az ítélőtábla a megyei bíróságnak az ítéletben kifejtett helyes indokaira, azzal, hogy a szerződés létrejöttére irányadó általános kötelmi szabályok szerint nincs jogi jelentősége annak, hogy a szerződés a megosztás módját kimerítően vagy csupán hiányosan tartalmazza. Elegendő ha csupán a felek vagyonmegosztásból eredő jogainak és kötelezettségeinek a meghatározását rögzíti. (Pfv.II.22.470/1999/
66. P.törv. II.21.030/1989.) Ezt a megállapodást egyik fél sem támadta meg, az érvénytelennek nem tekinthető, a felek attól nem álltak el, a megállapodás tehát a feleket köti. Ezért a házastársi közös vagyon bírósági ítélettel történő megosztásának lehetőségét kizárja, a felek a bíróságtól csak a szerződés teljesítését kérhetik. Bár az ítélkezési gyakorlat szerint a szerződésből kihagyott vagyontárgyak tekintetében valamelyik fél kérelmére lehetőség van utóbb külön ítéleti döntésre, de ha a szerződés tartalmából az állapítható meg, hogy a megállapodással a vagyonjogi igényt végleg rendezték, nincs helye az utólagos igényérvényesítésnek. (Pfv.II.21.249/1995.) Ezért az adott ügyben a feleket köti a megállapodás az a kitétele is, hogy a fenti elszámoláson túl „a feleknek egyéb követelésük egymással szemben nincs." Így tehát a megállapodásban külön fel nem tüntetett és a fenti kitételre tekintettel nyilvánvalóan mindkettőjük által felperesi különvagyonnak tekintett, a felperes által
67. augusztusában megvásárolt "Helység"1 ingatlan vonatkozásában az alperes igényt a felperessel szemben nem támaszthat. A megállapodás szerint a... hrsz. alatti lakás a felperes kizárólagos tulajdonába és használatába kerül. Az alperesnek ezen ingatlant illetően tehát szintén alaptalan a
68. szeptember
69. napját megelőző, de az azt követő időre előterjesztett többlethasználati díj igénye is, ugyanis a megállapodás szerint az ingatlant a felperesnek egyébként is ki kellett volna adnia. Ismételten kiemeli az ítélőtábla, hogy - részben ellentétben a megyei bíróság álláspontjával -
70. szeptember 5-i megállapodás a kölcsönös lemondásokra való tekintettel a vagyonközösség teljeskörű megosztásának minősül, melyből következően a felperes szintén nem tarthat igényt az ezt megelőzően felvett 13 millió Ft-os kölcsön 1/2 részének megtérítésére. A
71. január 27-i megállapodás a
72. szeptember 5-i szerződést kiegészíti: azzal egyezően rögzíti, hogy a "Helység"2 ... hrsz. alatti szálloda az alperes, míg a "Helység"2 .... hrsz-ú lakóház a felperes kizárólagos hasznosításába kerül. Ezzel kapcsolatosan a megyei bíróság tévesen értelmezte a megállapodás (
73. január 27.)
74. pontját: helyes értelmezés mellett a felek abban állapodtak meg, hogy a tulajdonjogukból fakadó többlethasználati-, illetve bérleti díjra sem a jövőre nézve, sem a múltra nézve nem tartanak az adott ingatlanok vonatkozásában igényt, a
75. február 1-től kezdődő időszak összhangban a megállapodás
76. és
77. pontjával - annak a kezdő időpontja, hogy az ettől az időponttól az üzemeltetésből származó bevétel már a felek különvagyonát fogja képezi, az vagyonközösségi elszámolás tárgya nem lesz. A "Helység"2 ... hrsz. alatti garázs vonatkozásában az alperesi használati díj iránti igény azért alapos, mert a
78. szeptember 5-i megállapodás szerint az alperes tulajdonába került volna, azonban azt a felperes nem adta ki. E körben tehát a megyei bíróság döntése helyes, ugyanis a megszüntető okiratban tett joglemondás a
79. szeptember 5-ét megelőző időszakra vonatkozik. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp.253.§. /2/ bekezdése értelmében részben megváltoztatta a rendelkező rész szerint. Az ítélőtábla álláspontja szerint még a megváltozott pernyertességipervesztességi arányokra figyelemmel is törvényes az elsőfokú ítéleti perköltségről szóló rendelkezés, így ennek módosítására az ítélőtábla kellő indokot nem látott. Ugyan a felperes fellebbezése részben alapos volt, ezzel szemben az alperesi fellebbezés nem volt alapos, de a fellebbezési pertárgyértékekre figyelemmel ennek ellenére a fellebbezési eljárásban a felperes nagyobbrészt pervesztesnek tekinthető, a Pp.81.§. /1/ bekezdése alapján pervesztessége arányában kötelezte a fellebbezési eljárásban nagyobb arányban pernyertes alperes fellebbezési eljárási költsége megfizetésére. Győr, 2008.évi március hó 13.napján . Ábrahám Év sk. elnöke Dr. Lezsák József sk. előadó bíró bíró Dr. Vass Mária sk. a tanács