← Magyarország

Gf.20383/2007/4 – Győri Ítélőtábla

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az ítélőtábla dr. Filák Mária ügyvéd által képviselt felperesnek , alperes ellen szerzői jogdíjtartozás megfizetése iránt indított perében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság

  1. szeptember
  2. napján kelt 4.G.40.052/2007/
  3. számú ítéletével szemben a felperes által
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatja, az alperest 658,- (Hatszázötvennyolc) Ft késedelmi kamat megfizetésében marasztaló rendelkezést mellőzi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 38.880,- (Harmincnyolcezer-nyolcszáznyolcvan) Ft-nak
  5. június 8-ától
  6. augusztus 28-áig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű késedelmi kamatát, továbbá 19.000,(Tizenkilencezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek a
  7. július
  8. és
  9. szeptember 30-a közötti időre esedékes szerzői jogdíj után 658,- Ft késedelmi kamatot és 12.000,- Ft bruttó ügyvédi munkadíjat, mint perköltséget, az államnak pedig 3400,- Ft mérsékelt eljárási illetéket. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes leszállított keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek a
  10. július 1-étől
  11. szeptember 30-áig terjedő időre érvényesített szerzői jogdíj-követelése 38.880,- Ft erejéig volt alapos, az alperes azonban
  12. augusztus 28-án ezt az összeget kifizette. A felperes által
  13. május 30-án kiállított számla fizetési esedékessége
  14. június 8-a volt, az alperes ekkortól a kifizetésig terjedő időszakra késedelemben volt, így késedelmi kamat megfizetésére köteles. A kamattal kapcsolatos felperesi igény tekintetében a megyei bíróság úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 301/A. §-ra alapított követelés nem megalapozott, ugyanis a gazdálkodó szervezetek közötti késedelmi kamatra vonatkozó szabályok a felek viszonylatában nem alkalmazhatóak. Utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság BH.
  15. évi
  16. és BH.
  17. évi
  18. számú jogesetében arra mutatott rá, hogy a szerzői jogdíjigényt érvényesítő és jogkezelést végző azoknak a jogait érvényesíti - mégha maguk a jogosultak nem is állnak perben -, akiket a jogdíj megillet. Az ilyen perek nem tekinthetők gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitájának. A szerzői jogdíjak érvényesítése gazdálkodó tevékenységnek nem minősíthető, ugyanakkor a Ptk.
  19. § c) pontja szerint az egyesületnek csupán a gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira kell a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezésének megváltoztatását, az alperesnek a Ptk. 301/A. §-ában meghatározott késedelmi kamat megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint a szerzői vagyoni jogok gyakorlása gazdálkodó tevékenység. A felhasználási engedélyek adása, az engedély ellenértékeként jogdíjak érvényesítése gazdálkodó jellegű folyamat. A szerzői vagyoni jogok az Alkotmány tulajdonvédelmi szabályaiban gyökereznek (382/B/
  20. ABh.). Utalt arra is, hogy a vagyoni jogok rendszeres gyakorlása az ÁFA törvény
  21. §

(1)bekezdése szerint is gazdasági tevékenységnek minősül. Kiemelte, hogy az Szjt. 92. §
(1)bekezdése szerint a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogok gyakorlása és bíróság előtti érvényesítése során a szerzői jog jogosultjának a felperest kell tekinteni. Ezt a rendelkezést az elsőfokú bíróság által hivatkozott eseti döntések megszületésekor hatályos Szjt. nem tartalmazta. A jogdíjak csak a jogkezelő és a szerző jogviszonyában illetik meg a szerzőket, de az Szjt. 92. §
(2)bekezdésében foglaltak alapján a díjakkal a felosztásukig a közös jogkezelő szervezet rendelkezik. Az Szjt. 88. §
(1)bekezdés
  1. f)pont 3. alpont értelmében jogkezelést olyan egyesület végezhet, amelynek alapszabálya arról rendelkezik, hogy a jogkezelést nem vállalkozási tevékenységként végzi. A felperes a jogdíj-érvényesítéssel kapcsolatos tevékenysége során gazdálkodó szervezetnek minősül, de nem nyereségérdekelt vállalkozás. Utalt a BH.1996.484. szám alatt közzétett eseti döntésre, mely kifejti, hogy a gazdálkodó tevékenység és a gazdasági tevékenység nem azonos fogalmak. A Ptk. 685. §-ának
  2. c)pontja kifejezetten a gazdálkodó tevékenység fogalmát használja és nem rendelkezik külön a gazdasági tevékenység folytatásáról, amely szűkebb kört jelent. A felperes, mint gazdálkodó szervezet az alperessel, mint gazdálkodó szervezettel szemben érvényesít pénzkövetelést. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében a felperesi fellebbezést alaptalannak minősítette. Utalt arra, hogy a felperes a 2007. szeptember 3-án kelt beadványában bejelentette, hogy késedelmi kamat iránti igényét nem tartja fenn. Vitatta továbbá a kamatkövetelés jogalapját is. A felperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos. Az ítélőtábla mindenekelőtt kiemeli, hogy a felperesi fellebbezés az alperes kamatfizetési kötelezettségének jogalapját nem érinti, az alperes pedig az ítéleti rendelkezésekkel szemben nem élt fellebbezéssel, ezért a fellebbezési kérelem korlátaira tekintettel a másodfokú eljárás tárgyát csak a kamat mértékével kapcsolatos ítéleti rendelkezés felülbírálata képezi. A Pp. 146. §
(1)bekezdése a keresetváltoztatást az elsőfokú eljárásban csak az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig teszi lehetővé. A felperesnek az alperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott
  1. sz. számú beadványa a tárgyalás berekesztését és az elsőfokú ítélet meghozatalát követően -
  2. 12-én - érkezett a bírósághoz. A bíróságnak tehát nem állt módjában ezt a kérelmet figyelembe venni, határoznia kellett a - tárgyalás berekesztésekor fenntartott módosított kereseti kérelem részét képező - kamatkövetelésről. A felperes
  3. szeptember 13-án vette át az elsőfokú ítéletet, ekkor nyílt meg számára a fellebbezési határidő, a fellebbezés előterjesztésére ezt követően került sor. A
  4. sorszámú
  5. szeptember 12-én érkezett - beadványa tehát a kamattal kapcsolatos rendelkezés megváltoztatása iránti fellebbezés visszavonásának sem minősül. A fentiekre tekintettel a felperesi fellebbezés érdemi elbírálásának volt helye. Az ítélőtáblának ennek során abban kellett állást foglalnia, hogy a felperesnek a közös jogkezeléssel, a felhasználási engedélyek kiadásával, a szerződések megkötésével, a jogdíjak beszedésével és a jogdíjigények érvényesítésével kifejtett tevékenysége gazdálkodó tevékenységnek minősül-e. Ebben a kérdésben a másodfokú bíróság a megyei bíróság ítéletének indokolásában kifejtettekkel szemben a felperesi fellebbezésben írt álláspontot osztotta. Az Szjt.
  6. §
(1)bekezdése szerint a felperes a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogok tekintetében a szerzői jog jogosultjának minősül. A
(2)bekezdés szerint a díjakkal, a díjigényekkel - felosztásukig - maga rendelkezik. A 90. §
(1)és
(2)bekezdése szerint a jogdíjakat - bár miniszteri jóváhagyás mellett - a jogkezelő állapítja meg, az Szjt. 88. §
(1)bekezdés
  1. f)pont 4. alpontja értelmében a saját működési költségeit a befolyó jogdíjakból fedezi. Mindez a tevékenysége ugyan nem gazdasági-vállalkozási jellegű (Szjt. 88. §
  2. f)pont 3. alpont), de gazdálkodó tevékenységnek minősül, tehát a Ptk. 685. §
  3. c)pontja értelmében az ezzel összefüggő polgári jogi kapcsolataiban a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A kifejtettekre figyelemmel a felperesnek az alperessel, mint gazdálkodó szervezettel szemben érvényesített szerzői jogdíjigénye tekintetében a Ptk. 301/A. §
(2)bekezdésében megállapított késedelmi kamatmérték az irányadó. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §
(2)bekezdés második fordulata alapján megváltoztatta, az alperes által fizetendő kamat mértékét a rendelkező részben írtak szerint határozta meg. Az alperes az eredménnyel fellebbező felperes javára köteles megfizetni a 7.000,- Ft lerótt fellebbezési eljárási illetékből, valamint a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja, valamint
(5)bekezdése alapján 10.000,- Ft + ÁFA összegben megállapított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú felperesi perköltséget. A fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálására a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontjában írtakra figyelemmel került sor. Győr,
  1. március
  2. napján Dr. Havasiné dr. Orbán Mária sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: Dr. Maurer Ádám sk. előadó bíró Dr. Világi Erzsébet bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.