Pf.20122/2006/27 – Győri Ítélőtábla

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla dr. Takácsné dr. Piukovics Márta ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Forstóber Gábor ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve I.r., a "B" meghatalmazott hozzátartozó által képviselt II.rendű alperes neve (felperes címe) II.r., az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Módszertani és Jogi Képviseleti Főosztálya , ügyintéző: dr. Révészné dr. Galántai Jolán jogtanácsos) által képviselt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III.r., a dr. Kun Andrea köztisztviselő által képviselt IV.rendű alperes neve (IV.rendű alperes címe) IV.r., a személyesen eljárt "A" (V.rendű alperes címe) V.r., a VI.rendű alperes neve VI.r., VII.rendű alperes neve (VIII.rendű alperes címe) meghatalmazott hozzátartozó által képviselt VII.rendű alperes neve (VII.rendű alperes címe) VII.r. és VII.rendű alperes neve (VIII.rendű alperes címe) VIII.r. alperesek ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése, eredeti állapot helyreállítása és járulékai iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság

1. március
2. napján kelt 1.P.21.092/2003/
3. számú rész- és közbenső ítélete ellen az I. és által
4. és 130., a III.r. alperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő RÉSZÍTÉLETET: Az ítélőtábla a megyei bíróság részítéletét nem érinti, a közbenső ítéletet megváltoztatja és az I., valamint III.r. alperes ellen előterjesztett kártérítési keresetet elutasítja. INDOKOLÁS: A megyei bíróság rész- és közbenső ítéletében az I-VII.r. alperesekkel szembeni eredeti állapot helyreállítása iránt indított keresetet, valamint a IV.r. alperes elleni kártérítésre irányuló keresetet elutasította. Az I. és III.r. alperesnek az egyetemleges kártérítési felelősségét az
6. június 11-én lefolytatott árveréssel, illetőleg a jogorvoslati lehetőség kizárásával kapcsolatosan megállapította. Közbenső ítéleti rendelkezését illetően az I.r. alperes felelőssége körében rögzítette, hogy a Vht. jelenleg - de a végrehajtó sérelmezett árveréssel kapcsolatos intézkedései idején,
7. május-július időszakban - sem tartalmazott a végrehajtóra nézve olyan kötelező előírást, hogy kioktassa a feleket a jogorvoslati lehetőségre. Ugyanígy nem tartalmazott a speciális szabályok esetében sem erre vonatkozó kötelező előírást, pl. az ingatlan becsérték közlésénél, vagy az ingatlanra való végrehajtási jog bejegyzésével kapcsolatosan, vagy az árverési hirdetmény közlésével kapcsolatosan, de a megyei bíróság álláspontja szerint ez nem is szükséges, mert a Vht.9.§-a szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a polgári perrendtartás és a végrehajtásról szóló jogszabályok - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak. Speciálisan a jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatos szabályokra vonatkozik a Vht.224.§. rendelkezése, mely szerint a végrehajtható okiratok és a bírósági végrehajtás során hozott bírósági határozatok kijavítása és kiegészítése, fellebbezés és más jogorvoslatok előterjesztésének határidejére, határidők elmulasztása miatt benyújtott igazolásra, valamint általában a jogorvoslatokkal összefüggő egyéb eljárási kérdésekre a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A végrehajtó az árveréssel kapcsolatos eljárása során a becsérték közlésekor és a végrehajtás kitűzésekor is élt ezzel a kioktatási kötelezettségével és a kifogás lehetőségére ki is oktatta az érdekelteket, ugyanakkor az árverési jegyzőkönyvet úgy küldte meg a felperesnek, mint adósnak, hogy a jogorvoslati lehetőségről nem adott tájékoztatást, holott ez - a megyei bíróság álláspontja szerint - a Pp.222.§. /1/ bekezdés és 220.§. /3/ bekezdése értelmében eljárásjogi kötelme lett volna. Részben ez a végrehajtói mulasztás hatott közre abban, hogy a felperes a jogorvoslati lehetőségét nem tudta időben érvényesíteni, amihez hozzájárult a III.r. alperes eljárásjogot sértő eljárása is. Ezen felül pedig a végrehajtó olyan ingatlant árverezett, amelyre a lefoglalás nem történt meg, ugyanis a földhivatalt a végreható megkereste a végrehajtási jog bejegyzése iránt, a földhivatal azonban ezt csupán széljegyezte és határozatot erről nem hozott, a végrehajtási jogot be nem jegyezte. Ennélfogva az árveréssel kapcsolatos felperesi jogorvoslat azt vonta volna maga után - jogszabályszerű elintézés esetén -, hogy az árverést meg kellett volna semmisíteni és a végrehajtónak intézkedni a lefoglalás foganatosítása iránt, illetőleg a földhivatalon keresztül megsürgetni a végrehajtási jog bejegyzését és ezt követően folytathatta volna le a következő lépéseket, így az ingatlan becsértékének ismételt megállapítását és az árverés kitűzését. A fenti megközelítésből a megyei bíróság álláspontja szerint irreleváns az, hogy a felperes a becsérték közlésére vonatkozó végrehajtói intézkedést nem támadta meg jogorvoslattal, holott erre a végrehajtó figyelmeztette. A megyei bíróság álláspontja szerint a végrehajtó tehát két jogellenes és felróható magatartással okozott kárt a felperesnek: a lefoglalás nélküli árveréssel és az árverés lefolytatásával kapcsolatos jogorvoslati lehetőségről való tájékoztatás elmulasztásával. A III.r. alperes - a felügyelete alá tartozó Körmendi Városi Bírósággal együtt a felperes által késve előterjesztett kifogást a végrehajtó árverési intézkedése ellen elutasította, vizsgálva az igazolási kérelmet is, melyet az adós felperes részben a kioktatás elmaradására, részben pedig a telefonon történt téves tájékoztatásra (vagy általa félreértett tájékoztatásra) hivatkozással terjesztett elő. A megyei bíróság álláspontja szerint az eljárási szabályok megsértésével hozta meg az igazolási kérelem elutasításával kapcsolatos tényállási részben hivatkozott első- és másodfokú döntését a Körmendi Városi, illetve III.rendű alperes . A bírói jogkörben okozott kár esetében a törvény ugyan a jogellenes és felróható magatartás megítélésénél csak a kirívóan okszerűtlen mérlegelés esetén teszi lehetővé a kártérítési felelősség vizsgálatát, de a megyei bíróság álláspontja szerint ez a jelen esetre két okból sem alkalmazható. Az igazolási kérelem elbírálása nem igényelt kirívóan nehéz mérlegelési tevékenységet, és a döntés sem érdemi anyagi jogszabályok értékelésén múlott, hanem olyan egyszerű eljárási szabályok alkalmazásán, amely a jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatosan a polgári perrendtartási szabályoknak a végrehajtási eljárásban való alkalmazásával függ össze. Ebben a körben a felperesi igazolási kérelmet méltánytalanul elbíráló döntést hozott a bíróság, nem vizsgálva azt, hogy a jogorvoslati lehetőségre való figyelmeztetés elmulasztása elsősorban az eljáró hatóság - a végrehajtó mulasztása. A fentebb jelzett jogellenes magatartásokkal okozati összefüggésben azzal, hogy a felperes el lett zárva attól, hogy a megismételt eljárásban kedvezőbb árverési pozíciót érjen el, a felperesnek az I. és a III.r. alperes kárt okozott. A közbenső ítélet ellen az I. és III.r. alperes fellebbezett, annak megváltoztatása, e körben a kereset elutasítása iránt. A III.r. alperes jórészt megismételve az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait előadta, miszerint a Pkf.20.368/1998/
8. számú végzés
9. oldalán tett indokolás, miszerint a végrehajtót a Vht. és a Pp. alapján sem terhelte kioktatási kötelezettség a végrehajtási kifogás megtételének lehetőségére és határidejére, nem jogellenes, a Vht. ezt a kötelezettséget nem tartalmazza. A Pp.220.§. /3/ bekezdése csak a fellebbezésre vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget írja elő. Ezzel egyezően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.V.21.199/2003/
10. számú végzésében, megállapítva, hogy a bíróságot nem terheli a jogszabály által előírt tájékoztatási kötelezettség a kifogás előterjesztésének jogszabályi feltételeiről. A bíróság kártérítési felelősségének fennállásához nem elég önmagában a téves jogszabályértelmezés- alkalmazás, felróhatóság is szükséges. Akkor nem lehet szó a felróhatóság körén kívül eső téves jogalkalmazásról, ha a jogszabály rendelkezése teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű, a ténymegállapítás és a döntés pedig nem mérlegelés eredménye. (BH.2001/423.) A perbeli esetben sem a Vht., sem a Pp. nem tartalmazott teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű szabályt a végrehajtási kifogás kioktatása tárgyában. A Vht. és a Pp. szabályainak egybevetése alapján eltérő jogértelmezések lehetségesek. Akkor - ha jogszabálysértő lenne is az alperesi bíróság álláspontja - nem volt olyan nyilvánvalóan és kirívóan téves jogalkalmazási hiba, amelyre tekintettel a felróhatóság megállapítható lenne. Az ítélet
11. oldal
12. bekezdésével összefüggésben kiemelte: jelentősége van annak is, hogy a bíróságok vizsgálták, bizonyítást folytattak le annak megállapítására, hogy a jogorvoslati határidőről milyen tartalmú tájékoztatást kapott a felperes. A bizonyítékok mérlegelése és egybevetése alapján jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes tisztában volt a 15 napos határidővel, a lefolytatott bizonyítás adatainak mérlegelése pedig nem tekinthető kirívóan okszerűtlennek, ezért e körben is hiányzik a felróhatóság. Az igazolási kérelem esetleges téves elutasítása azért sem alapozná meg a felperes kártérítési igényét, mert a felperes fellebbezésének elbírálása esetén az árverési kifogás tárgyában hozott jogerős másodfokú határozat mindenkit köt, magukat a bíróságokat is. Azt felülvizsgálati kérelem benyújtása esetén a Legfelsőbb Bíróság bírálhatja felül, a kártérítési per bírósága az árverés megsemmisítése tárgyában keletkező jogerős határozat jogszerűségét nem vizsgálhatja. Hiányzik az esetleges jogsértő magatartás és a felperes kára közti okozati összefüggés: a felperes a kárát elháríthatta volna, ha a végrehajtó által közölt ingatlan becsértékkel szemben kifogást nyújt be a városi bírósághoz. Erre a végrehajtó kioktatta, a felperes saját mulasztására nem hivatkozhat, ha alacsonyabb vételárrészhez jutott. Nem állapítható meg teljes bizonyossággal a kár bekövetkezte sem: nem bizonyított tény, hogy az igazolási kérelem kedvező elbírálása esetén a bíróság megsemmisíti az árverést és magasabb árverési kikiáltási ár került volna megállapításra. Amennyiben kárt érte a felperest az árverés lefolytatásából az annak következménye, hogy nem tett eleget a jogerős ítéletben írt feltételeknek, és nem fizette meg a tulajdonostársnak a 45.977.- Ft megváltási árat. Az I.r. alperes - csatlakozva a III.r. alperes fellebbezési érveléséhez kifejtette, hogy a felperes a rendelkezésre álló rendes jogorvoslati lehetőséget nem vette igénybe, végrehajtási kifogását elkésetten terjesztette elő, igazolási kérelmét - terjedelmes bizonyítás után - a III.rendű alperes jogerősen elutasította, így a Ptk.349.§-ában foglalt különös feltétel hiányzik. A Vht. és a Pp. szabályai nem tartalmaznak előírást a jogorvoslatokra vonatkozó végrehajtási kitanítási kötelezettség tárgyában. Álláspontja szerint az árverés közös tulajdont megszüntető árverés volt, melyre a Vht.139.§. /1/ bekezdését nem, hanem a 141-156.§-át kell alkalmazni, melyből következően nem volt olyan jogszabályi előírás, amely azt követelte volna meg, hogy be kellett volna várnia a földhivatali határozat beérkezését, vagy az azt követő 45 napos határidőt. A végrehajtó a végrehajtási jog bejegyzése iránt intézkedett, így álláspontja szerint a jogszabályi előírásokat betartotta. A felperesnek a végrehajtói tevékenységből eredően kára nem származott, sőt a magasabb áron történt értékesítéssel a felperes jobban járt. A felperes az ingatlanban "C" tulajdoni hányadát nem váltotta magához, ezért került sor egyáltalán az árverésre. A becsértéket nem kifogásolta meg, s a végrehajtási árverésen sem jelent meg, illetve nem képviseltette magát. Azon túlmenően a kifogást az árveréssel kapcsolatosan elkésetten terjesztette elő. Saját felróható hivatkozhat. magatartására pedig előnyök szerzése végett nem A felperes fellebbezési ellenkérelme az I. és III.r. alperesek által sérelmezett elsőfokú ítéleti rendelkezések helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a Vht.9.§ának közvetítésével a Pp. háttérjogszabályként való alkalmazásával a végrehajtónak is olyan kötelezettsége a jogorvoslati lehetőségre vonatkozó kioktatási kötelezettség, amelyet még a jogi képviselővel eljáró féllel szemben is alkalmazni kell, és súlyos eljárási hibának minősül, ha a határozat nem tartalmazza a jogorvoslatra nyitva álló határidőt és azt, hogy a jogorvoslatot hol kell benyújtani. Az, hogy telefonon felvilágosítást kért I.r. alperestől, valamint jogászoktól is kaphatott felvilágosítást, nem helyettesíti a jogorvoslatról történő kioktatást. Ezen felül a jogorvoslati határidővel sem volt tisztában, hiszen 30 napos határidőt közöltek vele. Helyes az elsőfokú bíróság azon álláspontja is, mely szerint az I.r. alperes olyan ingatlant árverezett, amelyre a lefoglalás nem történt meg, így ezen I.r. alperesi cselekmény is jogsértő volt. Helytelen az I-III.r. alperes hivatkozása a Ptk.4.§. /4/ bekezdésére, tekintettel arra, hogy a jelen per tárgya az I. és III.r. alperesek jogellenes magatartása, amely nem függ attól, hogy a felperes az eljárások során hogyan járt el. Nem felelt meg a jogszabályoknak az ingatlan becsértéke és az eladási ár sem, helytelenül járt el az I.r. alperes akkor is, amikor a vételárat leszállította, továbbá akkor, amikor a lakottság értékcsökkentő hatását a becsérték megállapítása során vette figyelembe, így az összes tulajdonosra áthárította. A III.r. alperes felróhatóan járt el akkor is, amikor az
13. december 28-i kézzel írott beadványát nem tartalma szerint bírálta el, ez a beadvány ugyanis keresetnek lett volna minősíthető, azt azonban nem keresetlevélként bírálták el. Erre tekintettel a lefolytatott eljárás során hozott másodfokú döntés ellen nem lehetett volna felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni, így a benyújtott kérelmét a Legfelsőbb Bíróság hivatalból elutasította. Az árveréssel kapcsolatban benyújtott kifogására és igazolási kérelmére a III.r. alperes csak közel egy év elteltével reagált, ezzel a bírósági eljárás azon alapelvét szegte meg a bíróság, hogy mindenkinek joga van, hogy független bíróság igazságos eljárásban ésszerű időn belül bírálja el ügyét. A Győri Ítélőtábla a Legfelsőbb Bíróság Pfv.24.613/2007/
14. sorszámú végzésével jogerőre emelkedett Pf.I.20.122/2006/
15. számú végzésével a felperes által benyújtott fellebbezést és igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A fentiekre is tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp.253.§. /3/ bekezdése alapján - az I. és III.r. alperes fellebbezése által érintett közbenső ítéleti részében - felülbírálva megállapította, hogy a fellebbezések az alábbiak szerint alaposak. Helyes a megyei bíróságnak az az alapvetése, hogy a Vht.217.§. /1/ bekezdésében szabályozott kifogás jogáról való tájékoztatási kötelezettség tekintetében a Vht. külön rendelkezést nem tartalmaz. Az is helyes, hogy a Vht.9.§-a szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a Vht. külön nem szabályoz, a Pp. és a végrehajtásról szóló jogszabályok - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadók. Szintén helyes a Vht.224.§-a alapján, hogy általában a jogorvoslatokkal összefüggő egyéb eljárási kérdésekre szintúgy a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Azonban a Pp.XI. fejezete - és ezen belül a Pp.220.§-a és 222.§-a amelyet a megyei bíróság is felhívott - kifejezetten határozatokról szól, azaz a Vht.224.§. /1/ bekezdése szerinti közvetítéssel a Pp. a végrehajtónak a határozati jellegű cselekményeire vonatkoztathatóan ad kioktatási kötelezettséget. Ilyen határozati jellegű cselekmény például a becsérték megállapítása, vagy az árverés kitűzése, mely végrehajtói intézkedések tekintetében az adott ügyben a végrehajtó élt is a kitanítási kötelezettségével és a kifogás lehetőségére az érdekelteket kioktatta. A felperes a becsérték megállapítása ellen a jogorvoslati lehetőséggel nem élt. Az ítélőtábla álláspontja szerint az árverés lefolytatásról szóló, azaz az árverésen történteket rögzítő jegyzőkönyv nem határozati jellegű cselekmény, ehhez képest itt a végrehajtót a kitanítási kötelezettség nem terheli. Nem volt tehát jogellenes a végrehajtói magatartás, amikor a jegyzőkönyv megküldésével egyidejűleg nem tájékoztatta a felperest a kifogás előterjesztésének lehetőségéről és annak határidejéről. Ehhez képest tehát a 28 nap után benyújtott kifogás törvényi határidejének elmulasztása miatti igazolási kérelem elutasítása sem volt törvénysértő, és ezzel együtt a kifogás elutasítása sem a III.r. alperes részéről. A III.r. alperesnél szintén e tekintetben jogellenes magatartás nem állapítható meg. A kifogás elkésettség okán történt elutasítására figyelemmel pedig akként kell tekinteni, hogy a felperes nem élt az árveréssel szembeni jogorvoslat lehetőségével, melyből következően a végrehajtó Ptk.349.§-ában foglalt felelőssége ebben a körben kizárt. A jogorvoslati lehetőség kimerítésének hiányában nincs annak jelentősége, hogy a végrehajtó árverése a foglalás hiánya miatt ténylegesen (önmagában) törvénysértő volt. Az ítélőtábla a megyei bíróságnak ebben a körben kifejtett helyes indokolását osztotta. A végrehajtó kárfelelősségét tehát - bár a becsértéket nem a jogszabályi előírások szerint állapította meg és foglalás hiányában az árverést jogszabálysértően végezte el - a Ptk.349.§. /1/ bekezdése szerinti szükséges feltétel hiánya - a rendes jogorvoslat igénybevétele - zárja ki, míg a III.r. alperesi felelősséget pedig az, hogy az igazolási kérelmet és ezzel együtt a kifogást okszerűen és törvényesen utasította el (a jogellenesség hiánya). A felperes a fellebbezési tárgyaláson (Pf.27.sorszámú jegyzőkönyv) a már az elsőfokú eljárásban előterjesztett kereseti érvelésén túl sérelmezte azt is, miszerint kétséges, hogy az árverési jegyzőkönyvet az árverési vevő írta-e alá, azon az ő aláírása szerepel-e. Ennek alátámasztására a Pf.27/F/1.sorszám alatt írásszakértői véleményt csatolt, arra hivatkozással, hogy ez ugyanazt a megállapítást tartalmazza, mint általa az elsőfokú eljárásban csatolt szakvélemény. A fellebbezési eljárásban kifogásolta (a 25.sorszám alatti fellebbezési ellenkérelmében) a felperes azt is, hogy az
16. december 28-i kézzel írott beadványát a III.r. alperes felróhatóan nem a tartalma szerint bírálta el, továbbá sértette az igény ésszerű időn belül történő elbírálásának követelményét. Az ítélőtábla megállapította, hogy a felperes arra, hogy az árverési jegyzőkönyvön nem az árverési vevő aláírása szerepel az elsőfokú eljárásban mint az I.r. alperes által tanúsított jogellenes magatartásra nem hivatkozott. Arra csak a PK.50.216/1998.szám alatti (az 1998.december 28-án kelt beadványa) kifogásolási eljárásban hivatkozott. A jelen elsőfokú eljárásban nem hivatkozott arra sem, hogy ezt a beadványt a bíróság nem tartalma szerint bírálta el és az ésszerű időn belüli elbírálás megsértésének elvére sem. Az itt előadottak a felperes kereseti igényét teljesen új tényalapra helyezik, ezért az a Pp.247.§. /1/ bekezdése szerinti a másodfokú eljárásban meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősülnek, ezért ezen tényalapokra helyezett igénnyel az ítélőtábla érdemben nem foglalkozott. A fentiek szerinti felelősséget kizáró körülmény fennállta okán az ítélőtábla egyéb magatartás jogellenességét a kárt és az okozati összefüggést nem vizsgálva a megyei bíróság közbenső ítéletét a Pp.253.§. /2/ bekezdése értelmében megváltoztatta. A megyei bíróság részítélete a perköltségről rendelkezést nem tartalmaz, ezért az ítélőtábla jelen részítéletében mellőzte a perköltség tekintetében történő határozathozatalt, arról az eljárást lezáró határozatában a megyei bíróság fog dönteni. Győr, 2008.évi március hó
17. napján Dr. Ábrahám Éva sk. . Lezsák József sk. Dr. Vass Mária sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró