Kbf.52/2015/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés szerint minősülő szolgálat alóli kibúvás vétségében, valamint a Btk.345.§ -ba ütköző hamis magánokirat felhasználásának vétségében, ezért - halmazati büntetésül - 150 napi tétel, napi tételenként 1.000,- ft, összesen 150.000,- ft pénzbüntetésre, és egy évre az őrmesteri rendfokozatba visszavetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 10 hónapi részletfizetést engedélyezett. A pénzbüntetés meg nem fizetése, illetve az egyhavi részlet megfizetésének elmulasztása esetére rendelkezett a szabadságvesztésre történő átváltoztatásra. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 12.225,- ft bűnügyi költség megfizetésére. A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.551/2015/1. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Álláspontja szerint a történeti tényállás a Be.351.§

(2)bekezdés b) pontja alapján megalapozatlan, részben hiányos, ugyanis nem tartalmazza azt, hogy a vádlott még a vezénylés időpontjának megismerése előtt elhatározta az utazást és megvásárolta a repülőjegyet. A jegy vásárlásának időpontja 2014. január 15. Ezzel a tényállást - a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján - ki kell egészíteni. Utalt továbbá a fellebbviteli főügyészség arra, hogy helytálló döntés volt az elsőfokú bíróság részéről a tanú tárgyaláson tett vallomásának kizárása a bizonyítékok köréből. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését kiegészítve, elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatására és védence felmentésére, másodsorban a joghátrány jelentős enyhítésére tett indítványt. Elsődlegesen indítványával kapcsolatban kifejtette azt, hogy az ítélet a Be.351.§

(2)bekezdés d) pontja alapján megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság az általa ismert tényekből további tényekre helytelen következtetést vont le. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete helytelenül tartalmazza azt, hogy a vádlott megtévesztette a századparancsnok helyettest, hiszen a vádlott soha senki előtt nem titkolta el, hogy ő volt az ügyintézője a parancsnak. A századparancsnoknak pedig, ha egyetlen napra veszi át a beosztást, akkor is minden ügyről tudnia kell, tehát nem szabad, hogy megtéveszthetővé váljon. Utalt továbbá arra, hogy ugyanezen ejtőernyős szakszolgálati tanfolyamról más érintettet elengedtek, csak a vádlottnak nem tették ezt lehetővé. Érvelése szerint a kiképzésről történő korábbi eltávozását nem is a vádlottnak kellett volna szerveznie, hanem az előljáróinak kellett volna erre intézkedni, ők pedig csak a felsőbb parancsnokságra mutogattak. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként értékelte a szolgálati bűncselekmények elszaporodottságát. A védői álláspont szerint ez az elszaporodottság a parancsnokot minősíti, nem pedig a beosztott állományt. A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy ártatlannak érzi magát. A szakszolgálati tanfolyamról nem kívánt távol maradni, egyeztetett a vizsgáztatóval is. Utalt arra, hogy a távolléte egyáltalán nem akadályozta abban, hogy utóbb sikeres vizsgát tegyen. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg, ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Védekezést terjesztett elő, mely szerint a szabályok betartásával kívánt szabadságra menni, részben a szakszolgálati tanfolyam ideje alatt. Nem tévesztett meg senkit, igyekezett szabályosan intézni, hogy elutazhasson. Nem tévedett az elsőfokú bíróság amikor a tényállást a vádlott tagadó vallomásával, illetve védekezésével szemben a tanú 1 tanúnak a nyomozás során tett vallomása, tanú 2, tanú 7, tanú 4, tanú 9, tanú 5, és tanú 10 vallomásai és a rendelkezésre álló egyéb okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete 4. oldalától a 8. oldal közepéig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlott védekezését, illetve tagadását fogadta el a tényállás alapjául. Helytállóan hivatkozott arra, hogy a felsorolt tanúk vallomásai, valamint a kapcsolódó okirati bizonyítékok egymást alátámasztották, és cáfolták a vádlotti védekezést. Helytállón hivatkozott azonban arra a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan, hiányos. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú katonai tanács által rögzített tényállást a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján a

1. oldal
2. bekezdésében annyiban egészíti ki, hogy: „A jegy megvásárlására
3. január
4. napján került sor.+ (
5. január 28-i tárgyalási jegyzőkönyv
6. oldal
7. bekezdés). A Be.351.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a vádlott és védője fellebbezésükben új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak. Megállapítható továbbá az is, hogy a védő által hivatkozott megalapozatlansági ok nem áll fenn. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Így a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére, és ezen keresztül a vádlott felmentésére irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le a következtetés a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmények jogi minősítése is. Nem tévedett a Győri Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor a. vádlott bűnösségét a Btk.436.§

(1)bekezdésébe ütköző, és a

(2)bekezdés szerint minősülő szolgálat alóli kibúvás vétségében, valamint a Btk.345.§ -ba ütköző hamis magánokirat felhasználásának vétségében állapította meg. Nem kétséges -, és ezt az elsőfokú katonai tanács helyesen rögzítette ítélete

1. oldalán, - hogy a vádlott azzal a magatartásával, hogy a
2. február 25-én lezajlott telefonbeszélgetés során a századparancsnok helyettest megtévesztette, amikor a korábbi eltávozás jogszerűségének alátámasztására, annak engedélyezettként történő beállítására a
3. sz. bázisparancsra hivatkozott. Korán tőrm. tisztában volt azzal, hogy egyáltalán nem rendelkezik olyan jogszerű engedéllyel, amely a vezénylés időpontját módosíthatná. Magatartásának eredményeként ideiglenesen, de 6 napot meg nem haladó időtartamban kivonta magát katonai szolgálatának teljesítése alól, tehát a terhére rótt kibúvásos katonai bűncselekményt megvalósította. A másodfokú katonai tanács mindenben osztotta a Győri Törvényszék által ítélete
4. oldalán kifejtett jogi álláspontot. Egyetértett a hamis magánokirat felhasználása vétsége tekintetében kifejtett elsőfokú bírósági érveléssel is. Az enyhítésre irányuló védői fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket, és nem tévedett, amikor a törvénnyel összeütközésbe nem került pozítiv parancsnoki jellemzésű, több alkalommal kitüntetésben és dicséretben részesített vádlott esetében - halmazati büntetésül - lehetőséget látott a Btk.33.§

(4)bekezdésében írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetés kiszabására. A pénzbüntetésnél a napi tételek száma a cselekmény tárgyi súlyával arányosan került meghatározásra, míg a napi tétel összege méltányosan, a törvényi minimumban. Összességében az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés megfelelően szolgálja a Btk.79.§ -ban írt büntetési célokat. A másodfokú bíróság álláspontja szerint épp a vádlott életvezetésére, de a cselekmény elkövetése, illetve az elsőfokú ítélet meghozatala óta bekövetkezett időmúlásra is figyelemmel. A vádlottal szemben már indokolatlan katonai mellékbüntetés kiszabása, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottal szemben kiszabott rendfokozatban visszavetést mellőzte. A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Győri Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. április
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül Iván Erika bírósági ügyintéző