Pf.21092/2016/6 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.21.092/2016/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Gyuricza Péter ügyvéd által képviselt felperes neve felperes lakcíme szám alatti lakos felperesnek – a Dr. Herbály Péter ügyvéd által képviselt alperes neve alperes lakcíme szám alatti lakos alperes ellen váltótartozás megfizetése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék
2. június
3. napján 6.P.21.117/2015/
4. sorszám alatti ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 3 nap alatt fizessen meg a felperesnek 12.000.000,- (Tizenkettőmillió) forintot, valamint ezen összeg után
6. július
7. napjától a kifizetésig terjedő időre évi 6%-os mértékű késedelmi kamatot, továbbá a váltótartozás összege után számított 3 ezrelékes mértékű, 36.000,- (Harminchatezer) forint váltódíjat. Mellőzi a felperes perköltség és eljárási illeték fizetésre kötelezését. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 900.000,- (Kilencszázezer) forint első- és másodfokú eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 1.680.000,- (Egymillióhatszáznyolcvanezer) forint le nem rótt elsőfokú, valamint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: A peres felek az 1990-es évek végétől kezdődően ismerik egymást. A felperes vállalkozóként az 1990-es évek közepétől újság-kiadással és alapítással foglalkozott,
8. évben lapkiadó céget alapított, majd pedig különböző vállalkozási formákban hat hirdetési újságot is kiadott. Az általa létrehozott lapcsalád átalakulás után már csak négy újságból áll, melyeket felperestől független vállalkozások adnak ki. Felperes
9. év őszét megelőző hónapokban ország neveban a húgánál és annak családjánál lakott, onnan újabb vállalkozások indítása céljából tért haza. Ingatlan vagyonnal nem rendelkezik, ismerőse lakását használja, állandó bejelentett lakcíme nincs, egy barátja gépkocsit biztosít számára, számottevő ingóvagyona nincs. A saját maga által kiállított munkáltatói igazolás és személyes nyilatkozatai szerint 2014-
10. években havi nettó 60.000,- forint körüli jövedelme volt, az Az A... Kft-től további néhány százezer forint jövedelemmel rendelkezett. A felperes város
11. neveon,
12. május 6-án aláírt, bemutatóra szóló váltóokiratban – ismeretlen személy felé – 24 millió forint megfizetését vállalta. A váltójogosult nevének kitakarása mellett a váltóokiratról közjegyző által hitelesített másolat készült, mely a felperes birtokában van. Felperes
13. áprilisától
14. június végéig az pénzintézet
15. neve város
16. neve-i fiókjánál meghatalmazottként használta a
17. sorszámú banki széfet, melyet
18. május 07-én,
19. június 12-én, szeptember 3-án, továbbá 2015-ben június 16-án, 17-én, és június 24-én, 25-én nyitott meg a banki nyilvántartás szerint (6.P.21.117/2015/
20. sz. perirat). Az alperes
21. áprilisától
22. év végéig a perben nem álló személy
23. neve élt házassági életközösségben, közös lakásuk az alperes jelenlegi lakcímén volt, a házasságból
24. évben egy leánygyermekük született. A Szolnoki Járásbíróság a felek közös kérelmére
25. április
26. napján jogerőre emelkedett ítélettel bontotta fel a házasságot. A volt házastársak vagyonközösségüket az ingatlanvagyonra is kiterjedően
27. szeptember
28. napján kelt magánokiratba foglalt szerződéssel osztották meg. A vagyonmegosztás eredményeként alperes 10 millió forint nagyságrendű összeghez jutott, melyből megvásárolta jelenleg is használt lakását, megtakarításként mintegy 2.500.000,forintja maradt meg. Az alperesnek járó készpénzvagyont személy
29. neve két részletben, két számlára utalta. Az egyik részösszeg az alperes pénzintézet
30. neve-nél nyitott számlájára, míg további 5 millió forint nagyságrendű összeg az pénzintézet 2 neve-nél, édesanyjával közösen fenntartott folyószámlára került. személy
31. neve a házasság felbontását követően havi 180.000,forint gyermektartásdíjat, valamint 25.000,- forint házastársi tartásdíjat fizet alperes részére. Alperes a váláskor még egy 2.500.000,- forint értékű Mini Cooper típusú gépkocsival is rendelkezett. A válás után gyógypedagógiai asszisztens munkakörben a lakóhelyén, egy általános iskolában helyezkedett el, havi nettó 80.000,- forint körüli jövedelemmel rendelkezik. Alperes
32. március és augusztus között időszakban ún. TÁMOP programban vett részt. A
33. június 16-i jelenléti ív tanúsága szerint ezen a napon a felperes egy ehhez kapcsolódó megbeszélésen vett részt. Az alperes 2004-
34. közötti években levelező tagozaton végezte a egyetem neve karán a humánerőforrás menedzseri szakot. Az alperes
35. év második felében került közelebbi ismeretségbe a külföldről akkoriban hazaköltöző felperessel, mivel házassági problémáiról korábban már rendszeresen beszélt a barátnőjével, a felperes testvérével. Közöttük párkapcsolat nem alakult ki, de rendszeresen találkoztak, a felperes feljárt az alperes lakására is. Az alperes ebben az időszakban az őt meglátogató, volt iskolatársának tanú
36. nevenak, valamint kolléganőjének, tanú
37. neve-nek beszámolt arról, hogy a felperes egy üzleti ajánlattal kereste meg őt, illetve ahhoz kérte a segítségét, hogy egy A... országbeli olajcégben törzsrészvényeket vásároljon a saját nevére. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy neki bennfentesként nincs vásárlási lehetősége, de ad az alperes részére 21 millió forintot, abból az alperesnek saját nevére kellene a részvényeket megvásárolnia, amelyeket később majd ő átvesz tőle, és 1-2 millió forint összegű jutalékot is ígért. Az alperes említett ismerősei véleményét kérte arról, hogy részt vegyen-e ebben az ügyletben, ők azonban óvták őt ettől. Az alperes
38. június
39. napján írásbeli szerződéssel elajándékozta a város
40. neve, utca neve u.
41. I/
42. szám alatti, 100 nm-es lakását a hozzátartozó pincerésszel, és tárolóval együtt édesanyjának, személy
43. neve, holtig tartó haszonélvezeti jogát azonban fenntartotta. Az ajándékozási szerződésben az ingatlanok értékét nem jelölték meg. Az alperes
44. június 16-i keltezéssel város
45. neveon saját kezűleg, nyomtatott betűkkel megírt, „váltó” megjelölésű okiratot írt alá. Ennek szövegezése szerint: „alperes neve(anyja neve: , város
46. neve, születési dátum.), város
47. neve, utca neve
48. I/
49. lakcímemen fizetek e váltó alapján 21.000.000,- forintot, azaz Huszonegy-millió forintot megtekintésre felperes neve (anyja neve: , vez.eng.szám: , város
50. neve-i lakos) vagy rendeletére. Mentesítem az óvás feltételeinek kötelezettsége alól. A váltót 3 éven belül kell bemutatni.” A váltó kiállítása után a felperes kezdeményezésére közjegyző neve város
51. neve közjegyző irodájában
52. június
53. napján egy 9 millió forintos, és egy 12 millió forintos fizetési rendelvényt tartalmazó, gépírással készült két további váltó aláírására is sor került az alperes részéről. A
54. június 16-i váltó szövegével megegyező szövegezésű váltókon a közjegyző az alperesi aláírásokat hitelesítette, és erről az alperes részére állított ki számlát. A közjegyző irodájában a felperes is jelen volt, saját gépkocsiján ő vitte el az alperest a közjegyzőhöz, a váltókat pedig az alperes még ott a helyszínen a felperes részére átadta. Az alperes gépjármű átruházásra szolgáló blanketta nyomtatványon
55. június
56. napján testvérére, személy
57. neve-re ruházta át az xxx frsz-ú Mini Cooper típusú gépkocsijának tulajdonjogát. A jármű vételárát 1.000.000,- forintban rögzítették, a szerződés szerint a vételár készpénzben átadásra került. A felperes
58. június végén szóban fizetésre szólította fel az alperest a lakásán, mindkét váltó felmutatása mellett, és végül
59. július
60. napjáig adott fizetési határidőt. Az alperes ezt követően felvette a kapcsolatot volt férjével, akinek előadta, hogy a felperes csalás útján íratta alá vele a váltókat, a felperestől ő 21 millió forintos összeget nem kapott, ugyanakkor a felperes a váltók alapján tőle fizetést követel. Az alperes volt férjével együtt
61. július
62. napján város
63. nevere utazott, és ügyvéd segítségét kérte, aki alperesi megbízásból, aznapi dátummal egy feljelentést készített, amit a város
64. nevei Rendőrkapitányságra küldött meg. A feljelentést
65. július
66. napján érkeztették a rendőrségen. Az ügyvédtől hazafelé tartva az alperes újabb felperesi telefonhívást kapott, melyet nem fogadott, de sms-ben az alábbi üzenetet küldte „2.5 ennyi. 21 körül leszek otthon.” A peres felek este 22 óra körül ismét alperes lakásán találkoztak, az alperes ekkor azonban már arról tájékoztatta a felperest, hogy ügyvédnél járt és bemutatta az ügyvéd által készített iratot. Alperes ekkor már csak 200.000,- forint megfizetését ajánlotta fel, melyet felperes elfogadhatatlannak talált, továbbra is követelte a teljes összeg megfizetését, majd pedig ingerülten távozott alperes lakásáról. A felperes másnap hajnalban írásbeli feljelentést állított össze, melyet személyesen vitt a JászNagykun-Szolnok Megyei Rendőrkapitányságra, azt
67. július 3-án 6 óra 45 perckor érkeztette a rendőrhatóság. E feljelentés tartalma szerint felperes egy meg nem nevezett ismerőse - „meggyőző történetet előadva” - nagy összeget vett át tőle,
68. június
69. napján ezen összegre vonatkozóan két váltót írt alá közjegyző előtt. Felperes
70. július 5-i feljelentés kiegészítésben már konkrétan megnevezte az alperest és sérelmezte, hogy az utóbb tévedésből aláírt váltóra hivatkozással korábbi ígérete ellenére alperes megtagadta még a részbeni fizetést is. A felperes feljelentésében, valamint sértetti kihallgatása során azt adta elő, hogy az alperes 2-3 hetes futamidőre technikai jellegű segítségként kölcsönt kért tőle, ennek fedezeteként került sor a váltók aláírására. Alperes azonban utólag a váltók teljesítését megtagadta. Előadta, hogy 21 millió forintot készpénzben
71. július
72. napján az alperes lakásán adott át, és alperes 2-3 napon belül vállalt legalább 3-4 millió forint résztörlesztést. A kölcsönkérés indokaként alperes neki azt adta elő, hogy volt férjére, személy
73. neve kívánja bízni a vagyonmegosztás alkalmával neki jutott vagyonrészt, azonban az jelenleg több részletben különböző befektetési helyeken van, így ezek visszaszerzése bizonyos időt vesz igénybe. Ennek ellenére egy összegben kívánta a teljes 21 millió forintot a volt férj részére átutalni. A közjegyző előtti váltókiállításra azért került külön sor, mert az alperes több időközbeni megbeszélés ellenére az ígért első részleteket nem teljesítette. Az alperes feljelentésében, illetve tanúkihallgatása során tett nyilatkozata szerint a felperes a bizalmába férkőzött, mivel sokat beszélgettek a válása miatti érzelmi, anyagi problémáiról. A felperes innen szerezhetett tudomást pénzügyi helyzetéről. A felperes egy alkalommal üzleti lehetőségeiről beszélt neki, egy horvát olajipari cégnél törzsrészvény vásárlási lehetőséget említett. Előadta, hogy erre 21 millió forintja van, de saját nevén nem vásárolhat ilyen részvényeket, ezért kérte meg őt (alperest) az ebben való közreműködésre. Azt ígérte, hogy 12 millió, valamint 9 millió forint két részösszegben fog alperes részére pénzt átutalni. Alperes ezért írta alá a váltókat, a pénzátutalásra azonban nem került sor, ugyanakkor a váltók a felperesnél maradtak. A felperes ezt követően fenyegető módon lépett fel, követelte a váltók alapján a fizetést, ezért fordult rendőrséghez, és kezdeményezte a nyomozati eljárást. A város
74. nevei Rendőrkapitányság egyesítette a nyomozati ügyeket, az egyesítő határozatot azonban a Szolnoki Járási Ügyészség hatályon kívül helyezte. Ezután mindkét nyomozati eljárást a város
75. nevei Rendőrkapitányság folytatta le, mindkét ügy megszüntető határozattal zárult
76. május
77. napján. Az egyező indokolású határozatok azon a rendőrségi megállapításon alapultak, hogy az eljárások során sem a pénzátadásra, sem a tévedésbe ejtésre vonatkozóan egyik fél esetében sem lehetett ügydöntő bizonyítékot beszerezni. A felperes
78. július
79. napján benyújtott keresetében 12 millió forint és járulékai erejéig kérte marasztalni alperest váltótartozás jogcímén. Előadta, hogy a pénz magánkölcsön révén rendelkezésére állt, a kölcsön visszafizetésére ő maga is váltót állított ki 24 millió forintra vonatkozóan, ezzel kapcsolatosan egy
80. május
81. napján általa kiállított váltó másolatát csatolta közjegyzői hitelesítéssel, melyben a váltójogosult neve kitakarásra került. Előadta, hogy ezzel a pénzzel befektetési céljai voltak, újabb lapkiadást, valamint ingatlanprojekteket tervezett, azonban az alperes arra hivatkozással vette őt rá 21 millió forint átadására, hogy a vagyonközösségi megosztásból származó, szétszórtan elhelyezett befektetéseinek összeszedéséig van szüksége a készpénzre, melyet egy összegben volt férje, személy
82. neve részére kíván befektetési célból átutalni. Felperes úgy gondolta, hogy erről személy
83. neve is tudott, egyébként pedig üzleti tervei voltak a jó üzletember hírében álló volt férjjel, ezért is döntött úgy, hogy váltókiállítás ellenében átadja a jelentős összegű kölcsönt, melynek visszafizetését 2 héten belül ígérte az alperes. Előadta, hogy a büntetőfeljelentést annak hatására tette, hogy az alperes két millió forint körüli, első részlet visszafizetési ígéretét nem váltotta be,
84. júliusában pedig már csak 200.000,- forintot kívánt megfizetni. Az alperes rosszhiszemű magatartása abban is megmutatkozik, hogy az ingatlanát még az első váltó aláírása előtt elidegenítette, utóbb pedig gépkocsiját is kivonta a fedezetül szolgáló vagyona köréből. Alperes ellenkérelme a váltókereset elutasítására irányult. A váltó kiállítását elismerte, az alapjogviszony jogalapját és összegszerűségét vitatta. Hangsúlyozta, a felperes volt az, aki megtévesztő magatartást tanúsított, amikor törzsrészvény vásárlással kapcsolatos segítségkérés ürügyén rávette őt a váltók kiállítására. A felperes ígérete alapján ő abban bízott, hogy a közjegyzői hitelesítésű váltók nála maradnak mindaddig, amíg a felperes ténylegesen átutalja az ígért összeget, erre azonban utóbb nem került sor. Csatolta a
85. április és június közötti időszakra vonatkozó bankszámla forgalmának kimutatását. Előadta, hogy kizárólag egy, az pénzintézet
86. nevenál vezetett saját bankszámlája van. Lakásának, gépkocsijának elidegenítését azzal indokolta, hogy az esetleges anyagi veszteségei elkerülése miatt került erre sor. A felperes fenyegetésének hatására ígért résztörlesztéseket, ugyanakkor annyira megijedt a felperes fellépésétől, hogy ekkor már volt férje segítségét kérte, majd pedig vele együtt jogi képviselőhöz fordultak. Így került sor a feljelentés megtételére és a nyomozati eljárás kezdeményezésére. Kétségbe vonta azt is, hogy a bizonytalan anyagi helyzetű és egzisztenciájú felperesnek az ő elmondása szerinti jelentős, több 10 millió forint összegű készpénz rendelkezésére állhatott volna. Hangsúlyozta, hogy a váltón alapuló követelés esetén a kötelezettet megilleti az alapügylet létére irányuló kifogásolás joga. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, egyúttal perköltség, valamint eljárási illeték fizetésére kötelezte. Az ítélet jogi indokolásában a bíróság előrebocsátotta, hogy a tényállás megállapításánál mellőzte a felperes nyilatkozatát, a nyomozó hatóságtól beszerzett nyomozati iratok közül pedig kizárólag a feljelentéseket, a felek vallomását és a nyomozást megszüntető határozatokat vette alapul ítélkezése során. Az egyéb nyomozati iratok azért nem voltak felhasználhatók, mert a nyomozó hatóság későn, csak a tárgyalás előtt egy nappal teljesítette a bíróság megkeresését. A perben megtartott utolsó tárgyaláson az
87. sorszám alatti kijavított jegyzőkönyv szerint az eljáró bíró a város
88. nevei Rendőrkapitányságtól beszerzett nyomozati iratokból kizárólag a
89. május 4-i dátummal meghozott nyomozást megszüntető határozatokat ismertette. A felperesi kereset jogi alapját vizsgálva a bíróság rögzítette, hogy a
90. június
91. napján kiállított és az aláírás tekintetében közjegyzői hitelesítéssel ellátott, a per tárgyává tett váltó megfelel az 1/
92. (I.24.) IM rendelet (továbbiakban: Vár.)
93. §-a szerinti, az alperes által kiállított saját váltónak, az az esedékességét tekintve az a bemutatáskor fizetendő. A váltó értékpapír, ezért absztrakt jellegénél fogva a váltójogosultat nem terheli az alapul szolgáló követelés fennálltának bizonyítási kötelezettsége. Ezzel szemben a váltóadós köteles annak bizonyítására, hogy a váltóért nem kapott ellenértéket, illetőleg az alapjogviszony érvénytelen, megszűnt, esetleg az, hogy a váltóval szemben beszámításra alkalmas követelése van. A bíróság a bizonyítékok értékelésének eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alperes eredményesen bizonyította; a perbeli váltóért nem kapott ellenértéket, a felperes által állított kölcsönügylet nem jött létre, mivel erre vonatkozó kölcsönös, egybehangzó nyilatkozat a felek között nem volt, és pénzátadásra sem került sor. A felperesi bizonyítás eredménytelen maradt, mivel a perbeli adatok alapján az volt megállapítható, hogy a felperes
94. évben nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy 12 millió vagy 21 millió forint összegű kölcsönt nyújtson az alperes részére. A bíróság elfogadta az alperes nyilatkozatát a tekintetben is, hogy a felperes kérésére ő részvényvásárláshoz kívánt segítséget nyújtani és a felperes által ígért jutalék is vonzó volt számára. Az alperest volt férje és ismerősei pénzügyekben járatlan, érzelmi beállítottságú emberként ismerték, aki nem volt tisztában a váltó fogalmával, jogi természetével, a váltókat kizárólag felperes kérésére írta alá anélkül, hogy tényleges fizetési kötelezettsége keletkezett volna, tekintettel a kölcsönügylet elmaradására. A felperes az alperes bizalmába férkőzött, miután tudomást szerzett a házassági vagyonközösség megosztása során alpereshez jutó vagyonrészről, informálódhatott alperes anyagi helyzetéről. A felek közül az alperes bizonyult szavahihetőnek. A bíróság lényegesnek tartotta, hogy az alperes a nyomozati eljárásban, és a perben következetesen ugyanazokat a nyilatkozatokat tette az ügyről. Relevánsnak tekintette azt is, hogy az alperesi feljelentés megfogalmazására előbb került sor, mint arra, hogy a felperes feljelentést tegyen. A felperes már csak azután írta meg saját feljelentését, miután értesült, hogy ellene az alperes nyomozati eljárást kezdeményezett. Saját feljelentésében először még ismeretlen személyként jelölte meg azt, akinek kölcsönt adott, ezt csak a későbbiekben konkretizálta. A felperes eltérő előadásokat tett arra vonatkozóan, hogy alperesnek miért volt szüksége az ő pénzügyi segítségére, e körben szükségtelen igazolásokat csatolt. Az alperes váltóadósként a Vár.
95. §-a alapján összességében eredményesen érvényesítette azt a kifogását, hogy a váltókiállítás ellenére nem tartozik, a váltóért ellenértéket nem kapott. Ezen túlmenően pedig kellő okát adta annak is, hogy miért tett váltójogi nyilatkozatot annak ellenére, hogy tényleges tartozása nem keletkezett felperes irányában. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és az alperes kereseti kérelem szerinti marasztalását. Másodlagosan az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabálysértéseire is hivatkozott. E körben sérelmezte, hogy a bíróság nem tette számára lehetővé a nyomozati iratok határozathirdetés előtti megismerését. Fellebbezésének érdemi indokolásában elsődlegesen azt sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta az ő tényállási előadását, mely szerint az alperes a vagyonközösség megosztásból kapott több millió forintot néhány hónap alatt elköltötte, színlelt szerződéssel édesanyjának ajándékozta ingatlanjait, majd pedig tőle (felperestől) kért rövid futamidőre 21 millió forint összegű kölcsönt. Ez tette szükségessé a kézzel írott váltó kiállítását, majd pedig a közjegyző előtt az újabb két váltó kiállítást. Ezt követően alperes gépkocsiját fedezetelvonó szerződéssel testvérére íratta, majd pedig megtagadta a felperes felé a váltók bemutatásakor a fizetést. A rendőrségi nyomozati eljárás kezdeményezése minden alapot nélkülöző alperesi tényállításokra épült, melynek eredményeként a nyomozati, illetve a bírósági eljárások során az alperes eddig eredményesen kerülte el az anyagi és büntetőjogi felelősségre vonást. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Kúria EBH 2007/
96. számú elvi döntését. Vélhetően tévedésből nem a Kúria álláspontját, hanem a döntéssel hatályon kívül helyezett törvénysértő másodfokú ítélet elbírálási logikáját vette át, és mellőzte a Kúria által meghatározott helyes jogértelmezést. A tényállás megállapítása során lényeges körülményeket hagyott figyelmen kívül, a per alapjául szolgáló váltót, mint értékpapírt pedig egyszerű okiratnak tekintette. Egyoldalúan, a megdőlt alperesi szavahihetőség ellenére csak a váltóügyben részt nem vett személyek tanúvallomását vette alapul, akik az alperestől közvetett módon értesültek a történtekről. Ezek a bizonyítékok az ítélet meghozatalkor nem lettek volna figyelembe vehetők, és az alperes, mint fél egyoldalú nyilatkozatára sem lehet tényállást alapozni. A peres fél nyilatkozata önmagában nem bizonyítási eszköz, álláspontja nem bizonyíték. Felperesi álláspont szerint döntő jelentősége van annak, hogy az alperes elismerte,
97. június
98. napján közjegyzőnél személyesen ő írta alá a per alapjául szolgáló, szabályosan bemutatott 12.000.000,forint összegre kiállított váltót, és egy másik, 9.000.000,- forintos váltót is. Mindezt annak elhangzása mellett tette, hogy ez tartozáselismerést jelent. Az alperes 8 nap különbséggel, két időpontban is tett váltónyilatkozatokat, ezzel megerősítette tartozáselismerését és fizetési kötelezettségének fennálltát. Felperes kérte figyelembe venni, hogy az alperes védekezése a perbeli bizonyítási eljárás során megdőlt. A közjegyzői nyilatkozatból kitűnik ugyanis, hogy a közjegyzői irodában, mint ügyfélként eljáró személynek a közjegyző közvetlenül alperesnek adta át az aláírt, hitelesített váltóokiratokat. Ezt utóbb jegyzőkönyvezett nyilatkozatában maga alperes is elismerte, amikor azt nyilatkozta, hogy a közjegyzői irodából való távozást követően felperes kérte el tőle a váltókat. Ebből az következik, hogy eredendően a váltót a közjegyzőtől közvetlenül ő vette át. Nem bizonyította azt sem, hogy a felperesnek nem volt lehetősége a felperes által állított időpontban (
99. június 16-án) a 21.000.000,- forint kölcsönösszeg átadására. A felperes által megjelölt napon munkahelyi elfoglaltságát igazolta alperes, de peradat van arra, hogy több alkalommal általa is elismerten, késő esti időpontban találkoztak a felek, így ez a munkahelyi elfoglaltság önmagában nem lehetett akadálya annak, hogy egy még későbbi napszakban, de még aznap a felperes a pénzt átadja. Az a körülmény, hogy az alperes egy konkrétan megjelölt bankszámlájára pénzátutalás nem történt, ugyancsak irreleváns, figyelemmel arra, hogy felperesi állítás szerint készpénzben történt meg az összeg átadása, melynek számlára helyezése az alperes részéről egyébként sem volt várható, ez életszerűtlen is lett volna, ha már eleve le akarta tagadni az összeg átvételét. A további tanúvallomások kizárólag az alperes korábbi elmondásain, tájékoztatásain alapultak, a tényállással kapcsolatban közvetlen tapasztalatokat szerző tanú meghallgatására a per során nem került sor. A felperes külön hangsúlyozta, a Kúria hivatkozott elvi döntése szerint a váltójogosult szavahihetőségének meggyengítése nem elegendő a bizonyításhoz, a váltókötelezettség fennálltát vitató félnek azt is bizonyítania kell, hogy miért tett váltójogi nyilatkozatot, ha nem tartozott valójában. A váltójogosultnak ugyanakkor a készpénzátadást, illetve annak forrását nem kell bizonyítania. Nem köteles bizonyítani, az alapjogviszony létrejöttét és teljesítését sem, melynek fedezetéül a váltó szolgált. A rendőrségi feljelentését illetően felperes hangsúlyozta, hogy annak kiegészítésében már név szerint megnevezte az alperest lehetséges elkövetőként. Az elsőfokú bíróság egyoldalú mérlegeléssel állapította meg, hogy az alperes pénzügyi viszonyai rendezettek, és figyelmen kívül hagyta az alperes rosszhiszemű eljárását, aki először édesanyjával kötött színlelt ajándékozási szerződést, a váltókkal elismert pénzátvételt utóbb letagadta, majd pedig ismételten rosszhiszemű fedezet elvonó szerződést kötött testvérével, gépkocsija elidegenítése érdekében. A bírósági és rendőrségi eljárás során valótlan, ellentmondásos tényállításokat tett. Ezzel szemben felperes hangsúlyozta, hogy ő az ügy minden mozzanatában jogkövető magatartást tanúsított, szabályszerű váltó birtokosa, melyet bemutatott alperesnek. A váltófizetés megtagadása után azonnal megírta a feljelentését és azt haladéktalanul benyújtotta a rendőrségre. A szükséges iratokat beszerezve pedig néhány napon belül a polgári peres eljárást is megindította. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Kiemelte, a nyomozó hatóság nyomozást megszüntető határozatának megállapításait, különösen azt, hogy az eljárás során sem a pénz átadására, sem a tévedésbe ejtésre nem lehetett ügydöntő bizonyítékot beszerezni. A felperes vagyontalan, nem igazolt olyan jövedelmet, amely lehetővé tette volna, hogy átadjon alperes részére egy 21 millió forintos összeget. Kérte az általa csatolt poligráfus szakértő vizsgálati eredményének javára történő figyelembevételét. Előadta, hogy a felperes által csatolt, anonimizált váltómásolat nem alkalmas annak igazolására, hogy a felperes az általa állított összegű készpénzzel rendelkezett, amelyet kölcsönbe adhatott volna alperes számára. Kétségbe vonta azt a felperesi állítást is, hogy a vagyonközösség megosztása után neki átutalt összeget 9 hónap alatt elköltötte volna. Hangsúlyozta, bejelentett munkahellyel, állandó jövedelemmel rendelkezik, házastársi tartásdíjat és gyermektartásdíjat rendszeresen kap férjétől, e rendszeres bevételei megélhetése fedezetéül szolgálnak. Visszautasította, hogy ő félrevezető vagy megtévesztő magatartást tanúsított volna a felperes irányában. Felperes állításával ellentétben az alapügylet nem jött létre, ő kölcsönt felperestől nem kapott, így a bíróság helyesen mérlegelte a tényállást, és döntött annak érdekében, hogy pusztán a váltókötelezettség absztrakt jellege miatt tartozatlan fizetés ne történhessen. A közjegyző előtti váltó kiállítás körülményeire vonatkozóan kérte figyelembe venni, a közjegyző írásbeli nyilatkozatában előadta, konkrétan nem emlékszik az ott végzett cselekményekre, és csak az általános eljárási rendről adott tájékoztatást. Hangsúlyozta, ő számlát nem kapott és nem is fizetett ellenértéket a közjegyzőnek az aláírások hitelesítéséért. Azt nem vitatta, hogy a közjegyzői irodából való távozás során a felperes elkérte tőle a váltókat, mert esett az eső, és azokat a zakójába tette. Ebből azonban még nem következik az, hogy a felperes az alapügyletben vállalt kötelezettségeit teljesítette volna. A váltó nem azért került birtokába, mert azt az alperes neki tartozása elismeréséül kívánta volna átadni, hanem egyszerűen azért, hogy az esős időben az iratok ne rongálódjanak meg. A tartozás elismeréséül történő váltóátadási szándék tehát teljes egészében hiányzott alperesi oldalon. Felperes lényegében az ő tudatlanságát kihasználva csalárd módon szerezte meg a váltókat. A felperes a pénzátadás időpontjával kapcsolatosan is ellentmondásos nyilatkozatokat tett, a
100. június 16-i napra nézve először a délutáni órákat jelölte meg, majd később az esti, illetve pontosan be nem határolható időpontot. A tanúbizonyítással és az elsőfokú bíróság által lefolytatott mérlegeléssel kapcsolatos felperesi kifogások álláspontja szerint megalapozatlanok. További felperesi bizonyítási indítványok teljesítésére eljárásjogi lehetőség már nincs a Pp.
101. §