Bhar.296/2016/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés) és 1 rb. testi sértés vétsége (Btk. 164. §

(1),

(2)bekezdés) miatt halmazati büntetésül 1 év, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, megállapítva, hogy a büntetést az utólagos végrehajtása esetén fogházban kell végrehajtani azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. E vádlottat a járásbíróság az ellene rablás bűntette (Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont) miatt emelt vád alól felmentette és a tulajdon elleni szabálysértés vonatkozásában a szabálysértési eljárást megszüntette. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést II.r. vádlott terhére a rablás bűntettével kapcsolatban hozott felmentő rendelkezés miatt, megalapozatlanságra hivatkozva a határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében. I.r. vádlottal szemben az ítélet első fokon jogerőre emelkedett. A másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék a 2016. március 10. napján tartott fellebbezési tárgyaláson kihirdetett 1.Bf.329/2015/12. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét II.r. vádlott vonatkozásában megváltoztatta. E vádlottat bűnösnek mondta ki rablás bűntettében (Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont). Megállapította, hogy a garázdaság vétségét társtettesként követte el. A felmentő és a szabálysértési eljárást megszüntető rendelkezéseket mellőzte. II.r. vádlott szabadságvesztés büntetését 3 év 6 hónap börtönre súlyosította és 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, megállapítva, hogy a II.r. vádlott legkorábban a kiszabott büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Módosította a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítélet ellen II.r. vádlott és védője jelentettek be fellebbezést a rablás bűntettében a bűnösség megállapítása miatt és a büntetés enyhítése érdekében. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.155/2016/1-I. számú átiratában - és képviselője a harmadfokú nyilvános ülésen - II.r. vádlottra nézve a másodfokú ítélet részbeni megváltoztatását, e vádlottal szemben 5000 Ft erejéig vagyonelkobzás elrendelését, egyebekben a törvényszék határozatának helybenhagyását indítványozta. II.r. vádlott és védője a részbeni felmentést és a büntetés enyhítését célzó védelmi fellebbezést a nyilvános ülésen fenntartották. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387. §

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem történt olyan abszolút, vagy súlyos relatív eljárási szabálysértés, mely a harmadfokú eljárásban az érdemi felülbírálatot kizárja. A másodfokú eljárás kapcsán ugyanakkor megjegyzendő, hogy a törvényszék ügydöntő határozatának kihirdetése után a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint nem tisztázta a védelmi jogorvoslat okát és célját, mely elengedhetetlen. A harmadfokú eljárásban azonban a védői nyilatkozat alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a perorvoslat a rablás bűntettében a bűnösség megállapítását sérelmezte és emellett a büntetés enyhítését célozta. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387. §

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően felülbírálta, figyelemmel arra, hogy a Be. 386. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a másodfokú határozat ellen a törvény biztosítja a fellebbezés jogát. A másodfokú bíróság ugyanis a rablás bűntette miatt első fokon felmentett vádlott bűnösségét állapította meg az erőszakos vagyon elleni bűncselekményben, mely döntés joghatályosan megnyitotta a másodfellebbezés törvényi lehetőségét. A másodfokú határozat megalapozott, ekként a harmadfokú bíróság a Be. 388. §

(1)bekezdés értelmében a határozatát a másodfokú bíróság által elfogadott tényállásra alapítja. A harmadfokú bíróság e körben elsődlegesen arra mutat rá, hogy a rablás bűntettében a büntetőjogi felelősséget megalapozó tények már az elsőfokú ítéletben is döntően megalapozottak voltak. A járásbíróság által megállapított tényállásból - függetlenül az elsőfokú bíróság alapvetően téves jogi álláspontjától - ugyanis egyértelműen okszerű következtetés vonható le a rablásban a bűnösség megállapítására. A tényállás ugyanis rögzíti, hogy II.r. vádlott a fejre mért ütéssel olyan erőszakot fejtett ki sértettel szemben, mely nem vitásan alkalmas volt a sértetti akarat megtörésére, és nyomban az erőszak kifejtését követően került sor az idegen ingó dolog - az 5000 Ft készpénz elvételére. A másodfokú bíróság a tényállást egyébként perrendszerűen egészítette ki, szükségtelen volt azonban a széleskörű bizonyítás, figyelemmel arra is, hogy a rablás már az elsőfokú ítélet tényállása szerint is megállapítható. A másodfokú bíróság a bizonyítás lefolytatását követően az ítélkezési gyakorlattól némiképp eltérve meglehetősen széles körben egészítette ki a tényállást. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a tényállás kiegészítése és helyesbítése nem jelentett a vádlott terhére a törvény szerint kizárt eltérő tényállás megállapítást, mert a tényállás a módosítást követően is az elsőfokú bíróság által megállapított tények keretei között maradt. Utalni kell azonban rá, hogy a tényálláshoz kötöttségnek a Be. 351-

1. §-ban megfogalmazott elvére figyelemmel a másodfokú bíróság által a tényállás csak addig a pontig módosítható a vádlott terhére, mely nem érinti egyértelműen a bűnösség megállapításának kérdését. Tekintettel arra, hogy már az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása is vitathatatlanná teszi a rablás elkövetését, ezért az ítélőtábla álláspontja szerint a másodfokú bíróság által végzett - egyébként teljes mértékben nem indokolt - tényállás korrekció nem ütközött a tényálláshoz kötöttség elvébe, ezért a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem kerülhetett sor. II.r. vádlott bűnösségére - az elbíráláskor hatályos büntető törvény helytálló alkalmazásával törvényesen következtetett a másodfokú bíróság. Megfelel a törvénynek a rablás bűntettében a bűnösség megállapítása és a társtettesként elkövetett garázdaság vétségének megvalósulása tekintetében is helyes a felülbírált ítélet jogi álláspontja. A másodfokú bíróság ítéletében igen részletesen és alaposan megindokolta, hogy miért állapítható meg II.r. vádlott terhére a rablás bűntettének az elkövetése. Indokaival a harmadfokú bíróság egyetértett. Az irányadó tényállás alapján a magasabb II.r. vádlott a gerinc deformitása miatt fogyatékos sértettet a fejét elérve megütötte, majd a sértett ingének a felső zsebéből a készpénzt kivette. A sértett megfogta a vádlott kezét, azonban a kezét kirántotta és a pénzt elvette. E tényállás alapján teljes a rablás törvényi tényállása. A Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontja szerint a rablás bűntettét követi el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. II.r. vádlott a passzív alanytól a rabláshoz megkívánt erőszak alkalmazását követően vette el a számára idegen ingó dolgot, az 5000 Ft készpénzt. A rablás célcselekménye az idegen dolog jogtalan eltulajdonítási szándékkal történő elvétele, mely a tényállásból kitűnően teljesen egyértelmű. A rablás idézett fordulatának eszközcselekménye az erőszak. A rablási erőszak akaratot megtörő jellegű, mely jelen esetben vitathatatlan, amint azt a másodfokú bíróság helyesen megállapította. Töretlen abban a bírói gyakorlat, hogy a passzív alany fejének megütése olyan erőszakot jelent, mely alkalmas a sértett akaratának megtörésére. Alapvetően téves ezért az elsőfokú ítélet azon jogi álláspontja, hogy kétséget kizáróan nem igazolható az akaratot megtörő erőszak (

1. oldal
2. bekezdés). Már az elsőfokú ítélet tényállásából következik az erőszak súlyosabb formája, melyet megerősít, hogy a pénzét megvédeni kívánó sértett kezéből kitépte a vádlott az idegen dolgot tartó kezét. Az sem vitás, hogy az erőszak a pénz elvételét célozta. Az elsőfokú ítélet hibás jogi indokaira megjegyzendő, hogy közömbös, hogy az eszközcselekmény előtt vagy közben alakul ki a célcselekményre nézve a szándék. Az a lényeges, hogy a sértett akaratot megtörő erőszakot alkalmazott a sértettel szemben, és ezt követően a pénzét elvette. E cselekménysor nem értékelhető másként, mint befejezett rablás bűntettének, melyről a másodfokú bíróság igen alapos indokolást adott, melyet a harmadfokú bíróság nem kíván megismételni. Törvényesen került sor a garázdaság vétségében is a bűnösség megállapítására, melyet perorvoslat sem támadott. A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket feltárta és azoknak kellő nyomatékot tulajdonítva a bűncselekmény tárgyi súlyához, valamint az elkövető személyi körülményeihez igazodó, a törvényi rendelkezéseknek megfelelő fő- és mellékbüntetést szabott ki II.r. vádlottal szemben. A rablás bűntette és a garázdaság vétsége miatt kiszabott halmazati büntetés tettarányos. Eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, lényeges enyhítése nem indokolt, így a védelmi fellebbezések az enyhítésre irányulósan sem voltak alaposak. A fellebbviteli főügyész helyesen hivatkozott rá, hogy a másodfokú bíróság a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett a vagyonelkobzás alkalmazásáról. A Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében vagyonelkobzást kell elrendelni a bűncselekményből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során szerzett. Az elkövetési tárgy - jelen esetben az 5000 Ft - vagyonelkobzása ezért nem mellőzhető, így azt a harmadfokú bíróság azt elrendelte, mely döntés a súlyosítási tilalomba nem ütközik, így nem volt perjogi akadálya kötelező anyagi jogi rendelkezés érvényre juttatásának. A másodfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a másodfellebbezéssel érintett II.r. vádlott tekintetében a szükséges részben a Be.398.§

(1)/

(2)bekezdése alapján megváltoztatta, míg törvényes rendelkezéseit a Be.397.§-a alkalmazásával helybenhagyta, pontosítva a másodfokú eljárás formáját, mely nem nyilvános ülés, hanem fellebbezési tárgyalás volt. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be.381.§

(1)bekezdése alapján - utalva a Be.385.§-ára -állapította meg. Debrecen,

1. június
2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke Dr. Háger Tamás sk. előadó bíró Dr. Gömöri Olivér sk. bíró ZÁRADÉK: A Debreceni Törvényszék 1.Bf.329/2015/
3. számú ítélete a harmadfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. június
5. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő