Bf.462/2014/73 – Debreceni Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés), III. r. vádlott cselekményeit bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette kísérletének (1978. évi IV. törvény 170. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés I. fordulat) is minősíti. III. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 5 (öt) évi próbaidőre felfüggeszti, a közügyektől eltiltást mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 264.523 (kettőszázhatvannégyezer-ötszázhuszonhárom) Ft bűnügyi költséget az állam viseli. II. r. vádlott tartózkodási helye: .. III. r. vádlott személyi igazolványának száma: ... Indokolás: A Miskolci Törvényszék - megismételt eljárásban hozott - ítélete ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére, a szabadságvesztés büntetések súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést, mert álláspontja szerint a kiszabott büntetések eltúlzottan enyhék és azok a büntetési célok elérésére nem alkalmasak. I. r. és II. r. vádlottak enyhítés céljából éltek a jogorvoslati jogukkal, míg a védőik - három napot fenntartva - nem jelentettek be fellebbezést. III. r. vádlott a kézbesítés útján közölt határozat ellen enyhítés érdekében élt fellebbezéssel, míg a védője nem jelentett be fellebbezést. IV. r. és V. r. vádlottak, valamint a védőik felmentésért, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett éltek jogorvoslattal. A másodfokú eljárásban a vádlottak, és a védők a fellebbezésük irányát fenntartották, kiemelve az igen jelentős időmúlást, valamint - az álláspontjuk szerint megállapítható - sértetti közrehatást. A fellebbviteli főügyészség az átiratában a szabadságvesztés büntetések, de a közügyektől eltiltás mellékbüntetések súlyosítása céljából - valamennyi vádlottat érintően - fenntartotta az ügyészi fellebbezést. Az ítélőtábla nyilvános ülést tűzött a Be. 361. §-ában írtak alapján, majd IV. r. vádlott pszichés állapotáról kapott információra figyelemmel elrendelte a vádlott igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatát és a Be. 353. §-ának

(2)bekezdése értelmében - mivel bizonyítás felvétele vált szükségessé - tárgyalásra tért át. Az igazságügyi elmeorvos-szakértői véleményt az ítélőtábla a

1. május
2. napján tartott tárgyaláson ismertette. Ugyanezen a tárgyaláson III. r. vádlott a személyi körülményeiben beálló változásról tett nyilatkozatot. Az ítélőtábla a másodfokú tárgyaláson a Be.
3. §-ának

(2)bekezdése alapján felvett részbizonyítás eredménye, továbbá a másodfokú tárgyaláson elhangzottak és a másodfokú eljárásban beszerzett erkölcsi bizonyítványok alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és III. r. vádlott személyi körülményeit a Be. 352. §-ának

(1)bekezdésének a/ pontjára figyelemmel kiegészíti és pontosítja a következők szerint. III. r. vádlottnak időközben három gyermeke született, akiknek eltartásáról saját háztartásában gondoskodik, míg egy gyermek után havi ötezer forint tartásdíjat fizet. Munkahellyel rendelkezik, egy építőipari vállalkozónál dolgozik, ahol havi nyolcvanezer forint a jövedelme. Felesége jelenleg GYES-en van. I. r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítélet 7. oldalának utolsó mondata úgy helyesbítendő, hogy a vádlottat 2015. március 18. napján pártfogó felügyelet elrendelése mellett feltételes szabadságra bocsátották. II. r. vádlottat érintően a Btk. 97. §-ának

(2)bekezdésére figyelemmel mellőzi az ítélőtábla a ... Városi Bíróság ...számú ítéletének a feltüntetését, mivel ezen büntetés az újonnan beszerzett erkölcsi bizonyítványban már nem szerepel, ugyanakkor rögzítendő, hogy a ... Járásbíróság ... napján jogerős ... számú ítéletével kiszabott büntetésből a vádlott

1. április
2. napján feltételes kedvezménnyel szabadult. V. r. vádlott esetében a ... Városi Bíróság ... számú összbüntetési ítélete megállapította, hogy az elítélt különös visszaeső, továbbá a ... Városi Bíróság ... számú összbüntetési ítéletéből ... napján feltételes kedvezménnyel szabadult. Elírás következtében helyesbítendő a tényállás a
3. oldal harmadik bekezdésében, mely szerint ... sértett és nem vádlott. Az így kiegészített és pontosított tényállás mindenben megalapozott, ezért a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét ezen tényállás alapján bírálta felül, figyelemmel a Be.
4. §-ának

(2)bekezdésében írtakra. Az elsőfokú bíróság maradéktalanul eleget tett a Debreceni Ítélőtábla

1. december
2. napján kelt Bf.I.703/2013/
3. számú hatályon kívül helyező végzésében adott iránymutatásnak, ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, feltárta a büntetőügy eldöntéséhez szükséges és releváns bizonyítékokat, azokat a mérlegelési körébe vonta, egyenként és összességében értékelte. A valósághű tényállás megállapítását nagy mértékben elősegítették a szórakozóhelyen található kamerák által készített felvételek, a kihallgatott tanúk vallomása és az igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson is előadott és pontosított szakvéleménye mellett. Az ítélet indokolása mindenre kiterjedő, a mérlegelés meggyőző. Az elsőfokú bíróság a tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, és törvényes az általuk megvalósított bűncselekmények jogi minősítése is. A törvényszék megállapította, hogy IV. r. és V. r. vádlottak - bár a sörözőbe nem mentek be, a sértettek bántalmazásában nem vettek részt - szándékerősítő hatással voltak vádlott-társaikra, amikor testi sértés okozására alkalmas eszközöket maguknál tartva csatlakozni akartak az I., II., III. r. vádlottakhoz. Pszichikai bűnsegédi minőségüket mindhárom sértett vonatkozásában - helyesen - megállapította az első fokú bíróság. Ez a szándékerősítő pszichés hatás még inkább felfedezhető a bántalmazásban aktívan részt vevő három vádlott egymás közötti viszonyában. Az I. és II. r. vádlottak a sértett sérelmére elkövetett bűncselekményhez, a III. r. vádlott pedig a sértettet érintő testi sértéshez kapcsolódott pszichikai bűnsegédként. Az ügyészi vád és a törvényszék által rögzített tényállás is tartalmazza azokat az adatokat, amelyek az említett részesi magatartást támasztják alá. Az ítélőtábla ezért I. r. és II. r. vádlottak cselekményeit az
4. évi IV. törvény
5. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott, de a

(2)bekezdés szerint minősülő és büntetendő bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének, míg III. r. vádlott cselekményeit az 1978. évi IV. törvény 170. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott, de a

(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő bűnsegédként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés kísérletének is minősítette. A törvényszék részletesen kifejtette az indokolásában, hogy a vádlottak esetében miért kedvezőbb az elkövetéskor hatályos anyagi büntetőjogi törvény és miért nem az elbíráláskor hatályban lévő

1. évi C. törvény rendelkezéseit alkalmazta. Az e körben írtak helytállóak, azokat osztja az ítélőtábla, megjegyezve, hogy önmagában a középmérték irányadóságát rögzítő törvényi rendelkezés jogszabályi hiánya még nem jelent feltétlenül enyhébb elbírálást, hiszen a bevezetését követően a középmértéktől való eltérést a bíróság számára a törvény lehetővé teszi kellő indokolás mellett. A törvényszék többségében helyesen tárta fel a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket, azonban további súlyosító hatást kell tulajdonítani az I., II. és III. r. vádlottak vonatkozásában a társtettesi elkövetésnek, valamint a büntetlen előéletű II. r. vádlott kivételével valamennyi vádlottat érintően annak, hogy büntetőeljárás hatálya alatt követték el a terhükre rótt bűncselekményeket. A védők azon felvetését nem osztotta az ítélőtábla, hogy a sértetti közrehatás enyhítő körülmény lenne, mivel a tényállásból ilyen tényre vonatkozó következtetést nem lehet levonni. Tény, hogy a vádlottak nagy tárgyi súlyú, részben maradandó fogyatékosságot okozó testi épség elleni bűncselekményekben vettek részt, részben tevőlegesen. Ugyanakkor nyomatékos enyhítő körülmény a bűncselekmények elkövetésétől (
2. augusztus 7.) a jogerős elbírálásig eltelt időmúlás, amely testet öltött az elsőfokú bíróság által alkalmazott valamennyi vádlottat érintő joghátrányban. A kiszabott szabadságvesztések tartama ezért arányban áll az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyával, a bűnösségi körülményekkel és a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával. Az ítélőtábla a kifejtettek következtében nem talált indokot a kiszabott szabadságvesztés büntetések és a közügyektől eltiltás tartamának lényeges súlyosítására, miként azt a vádhatóság indítványozta. Nem volt alapja a részben felmentésre irányuló - ki nem fejtett - védői jogorvoslatnak sem, hiszen megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs törvényes lehetősége a másodfokú bíróságnak. Az ítélőtábla III. r. vádlott büntetlen előéletét, továbbá azt a tényt értékelve, hogy e bűncselekmények elkövetése után sem indult vele szemben más büntetőeljárás, figyelembe véve a személyi körülményeit is, úgy ítélte meg, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. Az ítélőtábla ezért az
3. évi IV. törvény
4. §-ának

(1)és

(2)bekezdését alkalmazva a rendelkező részben írt maximális 5 év tartamban III. r. vádlott szabadságvesztésének végrehajtását felfüggesztette, figyelemmel a törvényhely

(3)bekezdésében írtakra. Az 5 éves időtartamot indokolta a többszörös halmazat és a megállapított bűncselekmények tárgyi súlya, jellege. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés csak végrehajtandó szabadságvesztés mellett alkalmazható, ezért a másodfokú bíróság e vádlott esetében azt mellőzte, míg a vádlott társak vonatkozásában a bűncselekmények jellegére tekintettel helyes volt azok alkalmazása, miként a tartamuk is. Az eddig írtakra figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 372. §-ának

(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 403. §-ának

(5)bekezdése értelmében az állam viseli, mivel a vádlottak nem kötelezhetők annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kellett ismételni. Végezetül feltüntette a másodfokú bíróság II. r. vádlott tartózkodási helyének címét, valamint III. r. vádlott időközben megváltozott személyi igazolványának számát. Debrecen,

1. május
2. Dr. Ficsór Gabriella sk. Dr. Diószegi Attila sk. Dr. Szabó József sk. a tanács elnöke a tanács tagja, a tanács tagja előadó Záradék: A Miskolci Törvényszék 8.B.153/2014/
3. számú ítélete valamennyi vádlott vonatkozásában a másodfokú ítéletben írt változtatásokkal jogerős és III. r. vádlott szabadságvesztésének kivételével végrehajtható. Debrecen,
4. május
5. . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.