← Magyarország

Kfv.35235/2016/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati kérelemben nem lehet hivatkozni az alapeljárás során fel nem merült, ennél fogva el nem bírált tényre, bizonyítékra, jogcímre. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Kfv.V.35.235/2016/

  1. szám A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke Dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró Dr. Kurucz Krisztina bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: dr. Gál Ferenc Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Gál Ferenc ügyvéd, Ügyvédi Iroda, ügyintéző dr. Erdei Zoltán ügyvéd, dr. Erdei Zoltán Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja Az alperes képviselője: dr. Sík Magdolna jogtanácsos A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Munkaügyi Bíróság
  2. december
  3. napján számú ítélete Fővárosi Közigazgatási és kelt 6.K.33.729/2015/
  4. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.33.729/2015/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az ellenőrzés megállapító eredményeként elsőfokú adóhiányt, határozat ellen késedelmi a jogi pótlékot képviselővel eljáró felperes fellebbezést nyújtott be, de illetéket nem rótt le. A fellebbezésben vitatott összeg, egyben az eljárási illeték alapja, 236.063.292 Ft volt, amely után a felperest az adózás rendjéről szóló
  6. évi XCII. törvény (Art.)
  7. §

(3)bekezdése, továbbá az illetékről szóló
  1. évi XCIII. törvény (Itv.)
  2. §
(1)bekezdése, 73. §
(3)bekezdése értelmében 500.000 Ft összegű illeték megfizetése terhelte. [2] Az elsőfokú jogorvoslati adóhatóság eljárási kötelezte illeték a felperest megfizetésére. 500.000 Ft Határozatában hivatkozott arra, hogy amennyiben a felperes felhívás ellenére illetékfizetési kötelezettségét nem, vagy nem teljes mértékben, vagy nem a megszabott határidőben teljesíti, akkor az Art. 172. §
(11)és
(21)bekezdései alapján 50.000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezi. Rögzítette, hogy a meghatalmazott útján kötelezettségének körültekintéssel megfizetni azt, eljáró járt el. A nem tőle felperes jogorvoslati tájékoztatása illetékfizetési illetékfizetési teljesítésekor elmulasztott hogy felperes a terhére illeték ellenére kötelezettségének. értékelte a nagyságát, és nem Utalt elvárható tett arra eleget is, hogy amennyiben a felperes az illetéket és a mulasztási bírságot az esedékességig nem fizeti meg, akkor késedelmi pótlékfizetési kötelezettség is terheli. [3] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2015. július 24. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az Itv. 28. §
(1)bekezdésére, 29. §
(2)bekezdésére, 31. §
(1)bekezdésére, 33. §
(1)és
(2)bekezdéseire, 73/A. §
(1)bekezdésére, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 9. §
(1)bekezdésére,
  1. §ára, a 180/
  2. (IX.9.) Kormányrendelet
  3. §
(1)bekezdésére, az Art. 4. §
(1)bekezdésére, bekezdéseire, az ügyvédekről szóló 172. 1998. (Ütv.) 23. §
(1)bekezdésére alapította. §
(11)évi XI. és
(21)törvény [4] Az alperes határozatának indokolása a következőket tartalmazza: A felperes fellebbezésének benyújtásával egyidejűleg nem fizette meg az eljárási illetéket, ezért az elsőfokú adóhatóságnak fel kellett hívnia illetékfizetési kötelezettségének teljesítésére és feltételes mulasztási bírságot is ki kellett szabnia azzal, hogy ha az eljárási illetéket a kézhezvételtől számított 8 napon belül megfizeti, megfizetni akkor elmulasztott mentesül eljárási a bírság illeték a alól. A maximálisan fizetendő 500.000 Ft volt, és a felperes javára értékelhető körülményt nem lehetett megállapítani, ezért az adóhatóság jogszerűen döntött akkor, amikor mulasztási bírságot 50.000 Ft-ban határozta a elsőfokú feltételes meg. Az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó elsőfokú határozat és a jogorvoslati kérelemmel támadott elsőfokú határozatot az adóhatóság nem a felperesnek, hanem a meghatalmazás alapján eljáró jogi kérelmeket képviselőnek kézbesítette, is képviselő a jogi és a jogorvoslati nyújtotta be, aki kifogástalanul érti, beszéli a magyar nyelvet, birtokában volt azoknak az ismereteknek is, amelyek az adóhatósági határozatok értelmezéséhez milyen szükségesek és jogkövetkezményekkel tisztában jár volt az azzal, hogy illetékfizetési kötelezettség elmulasztása. A jogi képviselőként eljáró ügyvéd feladatait az adóhatóság nem vállalhatja át, és nem köteles arra, hogy az adóhatósági iratokat kínai nyelvre lefordítsa. A felperes egyébként is 4 éves korában érkezett Magyarországra, magyar oktatási nyelvű általános iskolában folytatott tanulmányokat, az ELTE magyar nyelvű biológus szakán nappali tagozatos hallgató volt. Gazdasági társaság üzletrész adásvételi szerződéséről, ingatlan adásvételi szerződésről szó szerinti fordítást végzett magyar nyelvről kínai nyelvre, ezt ügyvédi ellenjegyzés is tanúsítja. A jogi szaknyelv fordítása, illetve egyetemi szintű biológia képzésen való részvétel társalgási nyelvtudást jelentősen meghaladó nyelvismeretet feltételez, szóban és írásban is egyaránt, ezért alaptalan a felperesnek az anyanyelv használati jog megsértésére vonatkozó érvelése, és nem indokolt az elsőfokú határozat megsemmisítése, a mulasztási bírság törlése vagy csökkentése. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes keresetében elsődlegesen az adóhatósági határozatok javára történő megváltoztatását, másodlagosan az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az adóhatóság nem tisztázta a tényállást, nem tárta fel a javára szóló körülményeket, illetve ezeket nem értékelte. Az eljárás és a határozatok nem felelnek meg az Art. 1. §
(5)bekezdésének, 99. §
(1)bekezdésének, 172. §
(11)és
(21)bekezdéseinek, a Ket. 29. §
(11)bekezdésének. [6] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. A jogerős elsőfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt: Az adóhatóság eljárása és határozathozatala során betartotta az Art. és ügyféli a Ket. jogok felperes által hivatkozott érvényesítésével, a szabályait, felperes az személyes meghallgatásra idézésével, a nyelvhasználatra, tájékoztatásra vonatkozó kötelezettséggel, tényállás tisztázással kapcsolatos rendelkezéseket. Az első és másodfokú határozat is részletes és kimerítő indokát adja az illetékfizetési kötelezettség és a mulasztási bírság jogszabályi alapjának, ezért az adóhatósági határozatok a keresettel támadott körben nem jogszabálysértőek. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon döntés kívül helyezését, meghozatalát vagy kereseti jogerős kérelmének ítélet megfelelő hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat bíróság hozatalára. eljárása és Azzal határozata érvelt, nem hogy felel az meg elsőfokú a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 1. §-ában, 2. §
(1)bekezdésében, 3. §
(3)bekezdésében, 177. §
(1)bekezdésében, 206. §
(1)bekezdésében, 221. §
(1)bekezdésében, a Ket. 29. pontjában, §
(11)az Art. bekezdésében, pontjában,
  1. § bekezdésében, 1.§
(7)72. §
(1)bekezdés e) bekezdésében, 2.
(1)§ §
(4)-
(6)bekezdéseiben, 178.
(1)és bekezdéseiben, az
(2)§
  1. általános forgalmi adóról szóló
  2. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.)
  3. §
(1)bekezdésében,
  1. § a) pontjában,
  2. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjaiban, a számvitelről szóló 2000.évi C. törvény (Számtv.) 15.§
(3)bekezdésében, 165-166.§-aiban foglaltaknak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete azért jogszabálysértő, mert nem merítette ki a kereseti kérelmét, a tényállást iratellenesen, eredményeként állapította okszerűtlen meg, nem bizonyítékértékelés teljesítette indokolási kötelezettségét sem, mert nem tért ki az általa előadottak értékelésére. [9] Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A Pp. 271. §
(2)bekezdése értelmében a Kúriától a jogerős ítélet felülvizsgálatát lehet kérni jogszabálysértésre hivatkozással. A Pp. 272. felülvizsgálati kérelemben § meg
(2)kell bekezdése jelölni szerint a a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul és azt is, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhelyek megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását, milyen okból megelőző kívánja. A közigazgatási felülvizsgálat határozat, során hanem a nem azt jogerős ezt ítélet kapcsán állított jogsértések vizsgálatára kerülhet sor és a Kúria jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelemben megjelölt törvényhelyekre és indokokra figyelemmel bírálhatja felül (BH2002.29., KGD2011.62., BH2002.490., BH2012.179., KGD2012.40., BH2002.164.). A KGD2012.62., felülvizsgálati eljárásban továbbá nem kerülhet sor a bizonyítékok ismételt egybevetésére, Kúria a felülmérlegelésre, felülvizsgálati rendelkezésére értelmében. álló bizonyítás kérelem iratok által alapján felvételére, vitatott dönthet a Pp. a körben a
  1. §-a A Kúria előtti felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati eljárás, ezért ebben nem lehet hivatkozni alapeljárás során fel nem merült, ennél fogva el nem bírált adatra, tényre, körülményre, bizonyítékra, jogcímre. [11] A bíróság közigazgatási perekben is kereseti kérelemhez kötötten jár el, ezért érdemi döntését kizárólag a kereset által vitatott körben hozhatja meg. A felperes a keresetében megjelölt törvényhelyek megsértését arra tekintettel kérte megállapítani, hogy az adóhatóság a magyar nyelvet nem beszélő ügyfélnek nem anyanyelvén, tehát nem kínai nyelvre lefordított értesítést küldött az vélelmezte, hogy kínai a eljárás megindításáról, állampolgár érti a és csupán határozatok szövegét és azt hangsúlyozta, hogy nincs jelentősége annak, hogy a közigazgatási eljárás során jogi képviselővel járt el. Az elsőfokú bíróság a megállapíthatóan az körben e rendelkezésre kifejtett álló iratokból felperesi érvelést teljes körűen elbírálta. Ítéletének indokolása (
  2. oldal) utal arra, hogy az adóügyekben nem a Ket. eljárás megindítására vonatkozó rendelkezései alperes lehetőséget az irányadók, és biztosított arra is, a hogy az felperesnek nyilatkozattételre. Előzetesen felhívta a felperest arra is, hogy tolmács közreműködéséről is gondoskodni fog, a szabályszerűen átvett értesítés alapján azonban a felperes nem jelent meg, így nem az adóhatóság, hanem a felperes felróható magatartására vezethető vissza, hogy nem kívánt élni a számára adott lehetőségekkel. A jogerős ítélet kitér arra is, hogy az alperes helytállóan tulajdonított „kiemelt jelentőséget" annak, hogy az ügyfél jogi képviselővel járt el, akire az Ütv. 1.§-a,
  3. §
(1)bekezdése, 26. §
(5)bekezdése szerinti szabályok az irányadók. Rámutat e körben a Kúria még arra is, hogy a felperes jogi képviselője által benyújtott keresetében nem jelölt meg egyetlen egy olyan konkrét adatot, tényt, vagy körülményt sem, amely határozat 4-
  1. adhatott oldalán valóságtartalmának felülvizsgálati alapot rögzített megdöntésére. kérelmében a volna az alperesi adatok, tények A felperes nélkül hivatkozott továbbá a keresetének nem teljes körű elbírálására, hogy megjelölte volna megsértett törvényhelyként a Pp.
  2. §
(1)bekezdését. E körben törvényhely megjelölése nélkül kifejtett érvelése nemcsak az előzőekben rögzítettek miatt, hanem azért is téves, mert a felperes keresetében megsértett jogszabályhelyként nem bekezdésére,
(1)hivatkozott az Art. 1. § bekezdésére, az Áfa tv. és
(7)a Számtv.
  1. szabályaira § sem. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt ez utóbbi törvényhelyek egyébként sem tartalmaznak a perbeli jogvita eldöntésére irányadó szabályozást. Jelen ügyben ugyanis a bíróságoknak, az Art.143.§-a mulasztási értelmében, bírságot a kiszabó 50.000 Ft összegű feltételes másodfokú jogerős adóhatósági határozat jogszerűségéről kellett döntenie, és ez a határozat nem alapul és nem is alapulhat az Áfa tv.-beli, Számtv.-beli felperes által megjelölt jogszabályi rendelkezéseken, nem tartalmaz adójogi minősítést, nem ír elő adókülönbözetet és adóbírságot sem. [12] A Kúria a Pp.
  2. §-a alapján eljárva azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a kereset által vitatott körben eljárási és anyagi jogszabálysértés nélkül meghozott érdemi döntés. Az elsőfokú bíróság a Pp.
  3. §
(1)bekezdése, 206. §
(1)bekezdése, 221. §
(1)bekezdése alapján eljárva a kereset által vitatott körben az ügy érdemi eldöntése szempontjából releváns tényállást hiánytalanul, iratszerűen rögzítette, bizonyíték értékelése okszerű, teljes körű, megfelel a logika szabályainak, és teljesítette indokolási kötelezettségének is. [13] A rendelkezésére megállapítható, álló iratokból az adóhatósági hogy az is egyértelműen eljárások, határozatok, így a keresettel támadott másodfokú jogerős alperes érdemi döntés is megfelel az Art. 97.§-ának, a Ket. 72. §
(1)bekezdés e) pontjának. A felperes felülvizsgálati kérelme sem jelöl meg egyetlen egy olyan adatot, tényt, vagy bizonyítékot sem, amelyet az elsőfokú bíróság nem értékelt, illetve amely alapot adhatna a tényállások és érdemi döntések jogszerűségének megkérdőjelezésére. Kiemeli e körben a Kúria még azt is, hogy a felperes nem vitatta, hogy a közigazgatási eljárás során előterjesztett jogorvoslat miatt a jogorvoslati kérelem előterjesztésekor illetékfizetési terhelte és ennek határozatok azt sem, helytállóan hogy összegét tartalmazzák, de kötelezettség az adóhatósági illetékfizetési kötelezettségét a jogszabály által előírt módon és határidőben nem teljesítette annak ellenére, hogy tájékoztatást kapott a teljesítés elmulasztása esetén alkalmazandó jogkövetkezményről. Az Art. 172. §
(11)bekezdése pedig kogens szabályként rendelkezik elmulasztásának az illetékfizetési jogkövetkezményéről. A kötelezettség mulasztási bírság kiszabásakor az adóhatóság az Art. 172. §
(11)és
(21)bekezdései szerint járt el, minden elé tárt adatot, tényt, körülményt helytállóan felülvizsgálati mérlegelt. kérelmében A felperes kereseti csupán hivatkozott is és jogszabálysértésre, de nem nevezett meg olyan konkrét adatot, tényt, körülményt vagy bizonyítékot sem, amit az alperes vagy az elsőfokú bíróság a mulasztási bírság kapcsán figyelmen kívül hagyott volna, vagy tévesen értékelt volna. [14] Az előzőekben állapította részletezettekre meg, hogy a figyelemmel jogerős ítélet a a Kúria azt felülvizsgálati kérelem által vitatott és érdemben felülvizsgálható körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [15] A felülvizsgálati eljárásban, rendkívüli jogorvoslati jellege miatt, nem lehet hivatkozni alapeljárás során fel nem merült, ennél fogva el nem bírált adatra, tényre, körülményre, bizonyítékra, jogcímre. Záró rész [16] A pervesztes felperes az Itv. 39.§
(3)bekezdés d) pontja, 50.§
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. [17] A pernyertes alperesnek felszámítható költsége ellenkérelmet nem nem a felülvizsgálati merült terjesztett elő, fel, és eljárásban mert a Kúria felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. , 2016. május 26. érdemi a . Lomnici Zoltán a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.