A határozat elvi tartalma: Ha a felperes eshetőlegesen több jogcímen terjesztette elő keresetét, és az elsőfokú bíróság az egyik jogcímen megállapítja a szerződés érvénytelenségét, a kereset elutasítására irányuló fellebbezési kérelem lehetővé teszi, hogy a másodfokú bíróság - amennyiben az elsőfokú döntéssel nem ért egyet -, úgy a rendelkezésére álló adatok alapján határozzon az eshetőleges kereseti kérelem elsőfokú bíróság által nem vizsgált kérelmei tárgyában is. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Gfv.VII.30.084/2016/
- A tanács tagjai:. Török Judit a tanács elnöke . Csőke Andrea előadó bíró . Farkas Attila bíró A felperes: A felperes jogi képviselője: Lászka Ügyvédi Iroda Az I. rendű alperes: A II. rendű alperes: Az I.-II. rendű alperes jogi képviselője: Dr. Buzinkay Zoltánné ügyvéd A felperes oldalán beavatkozó: A beavatkozó jogi képviselője: Lászka Ügyvédi Iroda A per tárgya: szerződés érvénytelensége iránti per A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I. r. alperes Az elsőfokú bíróság neve és az eljárás száma: éti Törvényszék, 9.G.20.230/2014 A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős ítélet száma: i Ítélőtábla, Gf.III.30.334/2015/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 587.380 (ötszáznyolcvanhétezer-háromszáznyolcvan) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, mely az ÁFÁ-t is magában foglalja. Az I. rendű alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 2.418.850 (kettőmilliónégyszáztizennyolcezer-nyolcszázötven) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. 1 2 3 4 5 Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A jogerős ítéletben megállapított, a felülvizsgálati kérelem szempontjából tényállás szerint az I. r. alperes a felperes gazdasági társaságnak tulajdonosa és ügyvezetője volt. A felperes ellen
- július 3-án előterjesztett kérelem alapján felszámolási eljárás indult, melyben a felszámolás kezdő időpontja
- október
- A felperes gazdasági társaság tagja volt a C-S. Kft. (C-S. Kft.) társaságnak, amely
- november 30-án keresetet terjesztett elő a felperes ellen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Választottbíróság előtt tagkizárás iránt. A felperest a választottbírósági eljárásban ügyvédi iroda képviselte a Vb/10.
- számú ügyben. A Választottbíróság
- február 27-én hozott ítéletével a tagkizárás iránti kérelmet elutasította. A perbeli beavatkozó, mint a C-S. Kft. tagja megvásárolta a felperes C-S. Kft.-ben levő üzletrészét. Ezt az adásvételi szerződést a perbeli beavatkozó
- december 13-án megtámadta, majd
- január 13-án keresetet terjesztett elő a Választottbíróságnál. A Vb/11.
- számú,
- szeptember 28-án kelt ítéletben a Választottbíróság az üzletrész átruházására vonatkozó szerződést érvénytelennek nyilvánította és kötelezte a feleket az eredeti állapot helyreállítására. A felperes ezen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt pert indított, azonban azt - elállás folytán - a bíróság megszüntette. A felperes társaság - egyebek mellett -
- január 1-jén az I. r. alperessel megbízási szerződést kötött, amelyben megbízta az I. r. alperest, hogy a felperest a választottbírósági eljárásokban képviselje. A megbízási díjat a C-S. Kft.-ben birtokolt tulajdonrész értékének 1%-ában, 30.000.000 Ft-ban határozták meg. A megbízási díj esedékességét a Választottbíróság ítélete kézhezvételének napjához kötötték azzal, hogy az ítélet automatikusan teljesítési igazolásnak minősül. A szerződésben azt is rögzítették, hogy a szerződés megkötésének indokául az ügyvédi védelem megszűnése szolgált. A szerződés hátoldalán rögzített igazolás szerint a teljesítés
- október 30-án megtörtént. Az I. r. alperes megbízási szerződés alapján készpénzben
- május 9-én 24.188.500 Ft megbízási díjat átvett. A beavatkozó hitelezői igényét a felszámoló a felperessel szembeni felszámolási eljárásban nyilvántartásba vette. Az I. r. alperes, mint a felperes ügyvezetője
- november 25-én adta át a felperes iratait a felszámolónak, az iratjegyzék szerint a peres anyagok átadása is megtörtént. A felperes keresete, az I. r. alperes érdemi ellenkérelme A felperes
- február 14-én előterjesztett keresetében az I. r. alperest 32.863.371 Ft tőke, ennek 24.188.500 Ft után
- május 6 7 9-től, míg 8.174.471 Ft után
- december 1-től számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét több ügyletre is alapította. A megbízási szerződéssel kapcsolatban előterjesztett keresete jogalapjaként elsődlegesen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.)
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontját jelölte meg. Kifejtette, hogy a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 149. §-a szerint a társaság ügyeinek intézését, annak törvényes képviseletét az ügyvezető látja el. Ez a kötelezettsége a választottbírósági eljárásokban is fennállt, nem indokolta semmi a külön megbízási szerződés megkötését. A Vb/10.232. számú perben a felperes képviseletét végig ügyvédi iroda látta el. A másik perben 2011. december 16-ig szintén az ügyvédi iroda járt el, majd az I. r. alperes a felperes vezető tisztségviselőjeként nyilatkozott, megbízottként nem látott el képviseletet. A felperes e keresete jogalapjaként hivatkozott a Ptk. 221. §
(3)bekezdésére és a Gt. 141. §
(2)bekezdés m) pontjára is. Másodlagosan a Cstv. 40. §
(2)bekezdés alapján kérte vissza a megbízási szerződés alapján az I. r. alperesnek nyújtott szolgáltatást, hivatkozva arra, hogy a szerződés eredménye egy hitelező előnyben részesítése volt és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozónak. Állította, hogy az I. r. alperes
- május 9-én vette fel a megbízási díjat, amikor már folyamatban volt a felperessel szemben a végrehajtási eljárás, melyről a felek tudtak, továbbá a kifizetés nem tekinthető a rendes gazdálkodás körébe tartozónak. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a megbízási szerződés a hitelezői igény kijátszására nem irányulhatott, mert a felperesnek nem volt olyan hitelezője, amelynek a sérelmére jártak volna el. Állította, hogy a választottbírósági perekben való eljárása a szokásos irányítási döntési feladatokhoz képest többletfeladatot jelentett és költséggel is járt. Vitatta, hogy a díj aránytalan lett volna. Az érvénytelenség jogkövetkezményei tekintetében hivatkozott arra, hogy csak az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítése jöhet szóba a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján, azonban a Cstv. 40. §
(2)bekezdésére alapított keresettel összefüggésben a visszatérítés lehetősége kizárt. Az elsőfokú bíróság ítélete Az elsőfokú bíróság - egyebek mellett - kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 24.188.500 Ft-ot és ennek 2013. május 9-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát, ezt meghaladóan az I. r. alperessel szembeni keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 221. §
(3)bekezdése és a Gt. 141. §
(2)bekezdés m) pontjára hivatkozással a megbízási szerződés semmisségét állapította meg, és ennek alapján kötelezte az I. r. alperest fizetésre. 8 9 10 11 12 A másodfokú bíróság ítélete A felperes és az I. r. alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az illetékfizetési kötelezettség tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a megbízási szerződés semmissége az elsőfokú bíróság által kifejtettek alapján nem állapítható meg. Miután azonban az elsőfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja miatt - nem vizsgálta a megbízási szerződéssel összefüggésben a Cstv. 40. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja, valamint
(2)bekezdése szerinti kereseti kérelmet, a Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján a másodfokú bíróság vizsgálta a perben érvényesített jogot és az azzal szemben felhozott védekezést. Álláspontja szerint a jogszabály tiltó rendelkezése hiányában nincs akadálya annak, hogy a törvényes képviselő - ügyvezetőként az I. r. alperes - díjazás ellenében a gazdasági társaság vonatkozásában megbízási szerződést kössön, munkát fejtsen ki. Nem álltak azonban rendelkezésre teljeskörűen a választottbírósági eljárás iratai, amelyekből következtetést lehetne levonni az I. r. alperes munkavégzésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ennek ellenére a bizonyítás nagy terjedelmű kiegészítése szükségtelen, mert a Cstv. 40. §
(2)bekezdése alapján a kereset elbírálható volt. Ha ugyanis a megbízási szerződés alapján a kifejtett tevékenységgel arányosan járó megbízási díj megállapításra kerülne, akkor is vizsgálandó lenne a Cstv. 40. §
(2)bekezdése szerint, hogy az összeg visszakövetelhető-e. Megállapította, hogy a megbízási díj kifizetése
- május 9-én történt meg. Az I. r. alperes ugyan az elsőfokú eljárásban állította, hogy a megbízási díj átutalására banki úton
- december 1-jén került sor, az átutalásról szóló bizonylatot azonban nem tudta csatolni. Az ellentmondó elszámolási okirati dátumokat értékelve a másodfokú bíróság megállapította, hogy az átutalásra
- május 9-én került sor, ezért a Cstv.
- §
(2)bekezdése szerint a kifizetés vizsgálható volt. A kifizetés nem minősült a rendes gazdálkodás körébe tartozó tevékenységnek, az nem az üzletszerű, mindennapi gazdasági tevékenység körébe tartozott, ezért a visszakövetelés törvényi feltétele fennáll. Az I. r. alperes tehát nem megbízási szerződés érvénytelensége következményeként, hanem a Cstv. 40. §
(2)bekezdése alapján köteles az általa felvett megbízási díj felperesnek történő visszafizetésére. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem Az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletet helybenhagyó része 13 14 15 16 hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítélete e részének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását. Másodlagosan kérte az eljáró bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Perköltség igénye volt. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 253. §
(3)bekezdését, a 206. §
(1)bekezdését, 164. §
(1)bekezdését és a Cstv. 40. §
(2)bekezdését. Előadta, hogy a felperes csak a terhére megállapított illeték összege tekintetében fellebbezett, az I. r. alperes pedig a semmisségi okból eredő érvénytelenség megállapítását és jogkövetkezményét támadta, melyet meg is indokolt. Miután az elsőfokú bíróság a Cstv. szerinti kereseti kérelmekről nem döntött, az I. r. alperes csak utalt arra, hogy fenntartja korábbi nyilatkozatait a kereset alaptalanságára vonatkozóan. A keresetnek a Cstv. szerinti jogcímei tekintetében az elsőfokú ítélet ellen sem fellebbezés, sem fellebbezési ellenkérelem nem került előterjesztésre, a másodfokú bíróság a Pp. 253. §
(3)bekezdését megsértve túlterjeszkedett a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretein. Amennyiben mégis érdemben bírálhatta el a másodfokú bíróság a Cstv. 40. §
(2)bekezdése alapján az ügyet, úgy állította, hogy a Pp. 206. §
(1)bekezdése azért sérült, mert a tényállás felderítése nem történt meg. Felsorolta a felperes által becsatolt okiratokat, hivatkozott a végrehajtási ügy irataira és az I. r. alperes által benyújtott 14.Gpfk.44.264/2013/
- számú végzésre. Állította, hogy mindezek egymásnak és önmaguknak is ellentmondanak, s az ellentmondások feltárása nélkül azokra ítéletet alapítani nem lehetett volna. Előadta, hogy a megbízási díj utalásának igazolására bankszámla kivonatot azért nem csatolt, mert a felszámoló által lehetővé tett iratbetekintés során derült ki, hogy nem bankszámlán, hanem a
- évi pénztárban szerepel a megbízási díj kifizetése. Állította, hogy
- május 9-én nem fizethetett ki a felperes az alperesnek ekkora összeget, mert
- december 31-én már csak 46.000 Ft-ja volt, és később sem jutott bevételhez. Mindezeket a bíróságnak tisztáznia kellett volna. A felperes nem bizonyította a Cstv.
- §
(2)bekezdése szerinti határidő megtartását, ezért a jogerős ítélet sérti a Pp. 164. §
(1)bekezdését. érti azért is az ítélet a Cstv. 40. §
(2)bekezdését, mert a kifizetés nem jelentette más hitelező előnyben részesítését. A felperes C-S. Kft.-ben levő üzletrésze bőséges fedezetet nyújtott a hitelezői kielégítésére. Álláspontja szerint a rendes gazdálkodás körébe tartozott a megbízási szerződés megkötése, mivel az a társaságok életében rendszerinti, megszokott jogügylet. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Kifejtette, hogy a felperes keresetének elutasítására irányuló I. r. alperesi kérelem korlátlanná tette a másodfokú bíróságnak a fellebbezett kereseti igénypontra vonatkozó döntési jogkörét. Előadta, hogy az I. r. alperes a Cstv. 40. §
(2)bekezdése kapcsán megismételte korábbi nyilatkozatait, amelyeket már az elsőmásodfokú bíróság értékelt. A bizonyítékok értékelése tekintetében jogszabályba ütközést nem bizonyított. 17 18 19 20 A Kúria döntése és jogi indokai A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek. A Kúriának elsődlegesen abban az eljárásjogi kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság megsértette-e a Pp. 253. §
(3)bekezdését. E rendelkezés szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott. A felperes eshetőlegesen több jogcímen terjesztette elő keresetét az alperessel szemben a megbízási szerződés tekintetében. Az elsőfokú bíróság a megbízási szerződés semmisségére hivatkozással kötelezte az alperest fizetésre. Az alperes fellebbezésében e tekintetben is a kereset elutasítását kérte. A Kúria álláspontja szerint helytállóan hivatkozott arra a felperes, hogy az alperes a fellebbezési kérelmével a másodfokú bíróság számára nemcsak azt tette lehetővé, hogy vizsgálja az elsőfokú bíróságnak a kereset e pontjában érvényesített joggal kapcsolatos döntését, hanem azt is, hogy amennyiben e döntéssel nem ért egyet, úgy határozzon az eshetőleges kereseti kérelem elsőfokú bíróság által nem vizsgált kérelmei tárgyában is. Ebből következően nem állapítható meg, hogy a másodfokú bíróság megsértette volna a Pp. 253. §
(3)bekezdését. A felülvizsgálati kérelem érdemével kapcsolatban az alperes azt állította, hogy a megbízási szerződés alapján történt kifizetés időpontja szerint az ügylet nem esik a Cstv. 40. §
(2)bekezdésének hatálya alá, mert a kifizetésre a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző több, mint hatvan nappal került sor. Felülvizsgálati kérelmének alapjául tehát az szolgál, hogy ez a rendelkezés az adott szerződés vonatkozásában nem is lett volna alkalmazható, mert a kifizetésre korábban került sor. Ennek kapcsán állította a Pp. 206. §
(1)bekezdésének a megsértését is. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével állapította meg a kifizetés időpontját. A Kúria utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. Az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak 21 22 23 egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH2013.119.). Figyelemmel arra, hogy maga az I. r. alperes is arra hivatkozott, hogy ellentmondóak voltak a rendelkezésre álló bizonyítékok, ezért nem állapítható meg az, hogy a bizonyítékokból csak az I. r. alperes által állított következtetésre lehetett volna jutni, ezért a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 206. §
(1)bekezdését. Téves az I. r. alperes azon állítása is, hogy a kifizetés nem jelentette más hitelező előnyben részesítését. E tényt a felszámolás megindulása után, visszatekintve lehet ténylegesen megállapítani. Ha a felszámolás során a hitelezők kielégítésére nincs elegendő vagyon, és a felszámolási eljárást megelőzően a Cstv. szerinti határidőben olyan hitelező kielégítésére került sor, akinek a követelésére a felszámolási kielégítési sorrend szerint az adós vagyonából nem lett volna lehetőség, akkor a hitelező előnyben részesítése megállapítható. Az a tény, hogy a felperes C-S. Kft.ben levő üzletrészének névértéke bőséges fedezetet nyújtott volna a hitelezői igények kielégítésére, nem befolyásolja annak megállapítását, hogy a felszámolás megindulása után a fentiekben kifejtett helyzet bekövetkezett. Nem ért egyet a Kúria az I. r. alperesnek azzal az álláspontjával sem, hogy ez a megbízási szerződés a rendes gazdálkodás körébe tartozott volna. Igaz, hogy ez a szerződésfajta a társaságok életében rendszerinti, megszokott jogügylet, ezért a rendes gazdálkodás körébe tartozhat, az adott esetben azonban egy ilyen tartalmú megbízási szerződés kifizetése nem minősíthető az adós rendes gazdálkodása körébe tartozó eseménynek. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész 24 Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a)-b) pontja,
(5)-
(6)bekezdése, és a 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. 25 Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §
(1)bekezdése, valamint a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az I. r. alperes teljes személyes költségmentessége folytán a le nem rótt illetéket az állam viseli. 26 A Kúria az ítéletét tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,
- szeptember
- Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: