Győri Ítélőtábla Pf.V.20.109/2016/
- szám Az ítélőtábla a Dr. Soltész Attila Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Szombathelyi Törvényszék
- január
- napján kelt 17.P.20.443/2015/11/I. számú ítéletével szemben, a felperes által
- és
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az 160.000.- (egyszázhatvanezer) forint le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes előzetes letartóztatását töltötte az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben
- július
- napján. Ezen a napon "A" felügyelő teljesített szolgálatot az első emeleten. 8-9 óra közötti időben a szinten lévő személyek listájával végigment minden zárkában, és összeírta a sétára jelentkezőket. Aki jelentkezett, annak a neve mellé egy „s" betű került a listán. A felügyelő minden esetben a jelentkezők között összeállította a sétálókat úgy, hogy a bűntársak ne kerüljenek egy csoportba. Ez így történt a perbeli napon is. A felperes zárkájában tartózkodott még "B", "C" és egy negyedik fogvatartott is. A zárkából sétára nem jelentkezett senki. Délután teljes zárást jeleztek az őrök a fogvatartottak felé. Ekkor nem kifogásolta a felperes a séta - jelentkezése ellenére történt - elmaradását. A következő héten terjesztett elő panaszt a szabad levegőn tartózkodás elmaradása miatt kártérítési igénnyel együtt. A felperes keresetében a szabad levegőn tartózkodás és a telefonálás lehetőségének elmulasztása miatt elszenvedett sérelmei miatt 2.000.000.- forint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte az alperestől. A per befejezését megelőzően jogellenes magatartásként már csak kizárólag a szabad levegőn való tartózkodás korlátozására hivatkozott. Az alperes a kereset elutasítását kérte a jogalap hiányára történt hivatkozással. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes kettő millió forint kártérítés megfizetése iránti keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000.- forint perköltséget, egyúttal megállapította, hogy a felmerült eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet indokolása szerint a perben az
- évi IV. törvény, illetve a Bvtvr. és a 6/
- (VII. 12.) IM rendelet alkalmazandó. A kártérítés körében irányadó jogszabályhelyként a régi Ptk.
- §
(1)bekezdését és a 349.§-t jelölte meg azzal, hogy a Ptk. 75.§ és 76.§ alapján igényelt nem vagyoni kártérítésre figyelemmel e szakaszok vonatkozásában is vizsgálni kellett a kártérítési felelősség általános és különös feltételeit. Utalt arra, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy az alperes magatartása mely személyiségi jogát sértette meg, azonban ha a felperes bizonyította volna a szabad levegőn való tartózkodásának sérelmét, akkor az a testi épséghez, egészséghez való személyiségi jogát sértette volna. Kiemelte, hogy a kártérítési felelősség feltételeinek (jogellenes magatartás, kár bekövetkezte, és e kettő közötti okozati összefüggés) fennállása körében elsődlegesen az alperes jogellenes magatartását vizsgálta. E körben a felperes személyes nyilatkozta és a tanúként meghallgatott "A" felügyelő, "C" és "B" zárkatársak vallomását értékelve kifejtette, hogy azt nem tudta megállapítani, hogy az alperes mulasztása folytán nem volt biztosított a felperes részére a szabad levegőn való tartózkodás. "B" tanú a felperes előadását, míg "A" az alperesi állítást támasztotta alá, "C" tanú vallomása érdemi információval nem szolgált. Minderre tekintettel a törvényszék az alperes részéről jogellenes magatartást nem állapított meg. Ezért nem vizsgálta a felperesi kártérítési igény különös feltételeként megkívánt rendes jogorvoslat kimerítését és az egyéb általános feltételek fennálltát sem. A felperes keresetét jogalap hiányában utasította el, és a felperest a perveszteségére figyelemmel a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. A megismételt eljárásban a korábban már beszerezni kért az alperesi intézetben eltöltött időszakra vonatkozó nevelési anyaga becsatolását, a harmadik zárkatársa "D" tanúkénti meghallgatását, és a perben meghallgatott "C" ismételt, jogi képviselője jelenléte mellett történt kihallgatásukat kérte. Kifejtette, valótlan az az alperesi,
- számú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozat, amely szerint az alperes teljeskörűen becsatolta a felperes nevelési anyagát. Az eljárás kezdetén indítványozta "D" zárkatárs tanúkénti kihallgatását, azonban ez nem történt meg, az elmaradás okáról a törvényszék tájékoztatást nem adott. Hivatkozott arra, hogy "C" tanútól nem volt elvárható objektív és elfogulatlan tanúvallomás, mert az alperesi intézettől függött a tanú kedvezménye. Ez a tanú is benyújtott kártérítési igényt, és akkor még emlékezett arra, hogy a felügyelő megtagadta tőlük a séta lehetőségét. Ezt támasztja alá a
- július 30-án készült meghallgatási jegyzőkönyv, amelyben a tanú pontosan emlékezett a perbeli napon történtekre. Megjegyezte, hogy "C"
- július 16-án panaszt terjesztett elő, amelyben sérelmezte, hogy
- július 13-án azt az őrt osztották be az elhelyezési szintjére, aki
- július
- napján megtagadta a szabad levegőn tartózkodás lehetőségét. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a felperesi fellebbezést a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt az alábbiak szerint alaptalannak ítélte. Az ítélőtábla a felperes fellebbezési érvelésére figyelemmel elsődlegesen azt vizsgálta, hogy történt-e lényeges eljárási szabálysértés, ami az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. E körben a felperes a nevelési anyagának hiányára hivatkozott. Az elsőfokú eljárás adatai alapján tényként állapítható meg, hogy a felperes a peres eljárás során több alkalommal terjesztett elő iratcsatolási kérelmet (panasz, kérelem, ezekre vonatkozó határozatok, végzések, nevelési anyag, lefolytatott fegyelmi eljárások). Az indítvánnyal érintett iratokat az alperes a 17.P.20.527/
- számú eljárásban
- és
- szám alatt csatolta. Ezt támasztja alá az alperes 17.P.20.604/2014/
- szám alatti és a 17.P.20.443/2015/
- számú tárgyalási jegyzőkönyvben tett nyilatkozata is, amely szerint a felperes teljes nevelési anyagát becsatolta. Az alperesi nyilatkozat ellenére előterjesztett ismételt felperesi kérelem folytán a törvényszék a 17.P.20.604/2014/4/I. számú végzésében elutasítás terhe mellett felhívta a felperest, pontosan jelölje meg, hogy melyik irat beszerzését kéri az alperestől. Egyben a 4/III. sorszámú végzésben figyelmeztette a felperest, hogy mulasztása esetén a rendelkezésre álló adatok alapján fog dönteni. A végzés
- december
- napján történt kézbesítése ellenére a felperes a felhívásban foglaltaknak nem tett eleget. A törvényszék a 17.P.20.443/2015/10/I. számú végzésével a felperes további nevelési anyag beszerzésére irányuló indítványát elutasította, ezt azonban az elsőfokú ítéletben nem indokolta. Ugyanakkor a
- sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt II. sorszámú végzésében ismételten figyelmeztette a felperest a Pp. 141.§
(6)bekezdésében foglaltakra. Az ítélőtábla megítélése szerint a 10/I. sorszámú végzés indoklásának elmulasztása nem minősül olyan lényeges eljárási szabálysértésnek, ami az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. A felperesnek a Pp. 141.§
(2)bekezdése alapján kötelessége lett volna a 4/I., illetve a 10/II. sorszámú végzésben foglaltaknak az előírt határidőn belül eleget tenni. Ezt azonban saját hibájából elmulasztotta, így a Pp. 141.§
(6)bekezdése alapján további bizonyítás lefolytatására jogi lehetősége nincs, azt az elsőfokú bíróság helyesen mellőzte. A felperes nevelési iratanyagának (17.P.20.527/2013/
- és
- szám alatti iratok) a felperes részére történő megküldésének elmaradása nem minősül eljárási szabálysértésnek. A Pp. 192.§
(5)bekezdése értelmében a bíróságnak a felek felé csak tájékoztatási kötelezettsége van az általa beszerzett iratok megérkezéséről. Ugyanakkor az iratanyag a tárgyaláson ismertetésre került. Ezt követően az ítélőtábla a felperes fellebbezését érdemben vizsgálta. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a szükséges és elégséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, a beszerzett bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának megfelelően, helyesen, okszerűen, összességükben értékelve megalapozott tényállást állapított meg, a megalapozott érdemi döntését az ítélőtábla osztotta. A törvényszék megalapozottan állapította meg, hogy jelen jogvita elbírálására a jogalap tekintetében a régi Ptk. 75.§ és a 76.§-ban foglalt személyiségi jog megsértésére vonatkozó rendelkezései, az érvényesíteni kívánt nem vagyoni kárigény tekintetében a Ptk. 339.§ és 349.§-ai az irányadóak. Helyesen rögzítette a kártérítési felelősség feltételeit, és e körben helytállóan vizsgálta elsődlegesen a jogellenes magatartás fennálltát. A törvényszék a peres felek előadását és tanúk vallomásait okszerűen értékelve megalapozottan állapította meg a felperesi igényt megalapozó alperesi jogellenes magatartás hiányát, és döntött a felperesi kereset elutasításáról. A felperes a periratok szerint "D" zárkatárs tanúkénti meghallgatását a 17.P.20.527/2013/4. számú tárgyalási jegyzőkönyvben (6. oldal) indítványozta, amelyet a felperesi jogi képviselő a 2014. március 3. napján megtartott 17.P.20.527/2013/24. számú tárgyalási jegyzőkönyvben fenntartott. A jogi képviselő vállalta a tanú idézhető címének 8 napon belüli bejelentését. A felperes a tanú idézhető címét annak ellenére nem jelentette be, hogy a 28. szám alatt elfekvő irat szerint a 24. számú tárgyalási jegyzőkönyvet a jogi képviselője a köztük fennálló megbízási jogviszony megszűnésekor a részére átadta. A Pp. 164.§
(1)bekezdése szerint a felperesnek kellett bizonyítani a per eldöntéséhez szükséges tényeket. A
- december
- napán tartott tárgyaláson (
- sz. jegyzőkönyv
- oldal) az elsőfokú bíróság a 17.P.20.527/2013/
- számú tárgyalási jegyzőkönyvre hivatkozással a Pp. 3.§
(3)bekezdésének megfelelően tájékoztatta a felperest a bizonyítási teherről, a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, a bizonyítási indítvány elkésett voltának, illetve a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeiről. A felperes a tájékoztatás ellenére bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el a felperes keresetét a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. Alaptalanul hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy a törvényszéknek "C" tanú vallomásával ellentétes „három okiratszerű bizonyítékot" (két panasz, meghallgatási jegyzőkönyv) nem vette figyelembe. A törvényszék ezen az iratok tartalmát a tárgyalás során megismerte, és a tartalmukkal ellentétes tanúvallomás folytán a felperesi jogi képviselő jelenléte mellett
- március
- napján megtartott tárgyaláson kérdéssel kívánta tisztázni az ellentmondás okát. A tanú válaszában előadta, - miként ezt a felperes a fellebbezésiben is rögzítette - „aludt, kába volt, és a többiek hatására írta ezt a panaszt" (17.P.20.527/2013/
- oldal). Ebből az következik, hogy a törvényszék az eljárás során a tanú okiratait megismerte, és a tanú személyes előadásával összevetve - az egyéb bizonyítékok mellett azokat az értékelési körbe vonta. Így a tanú ismételt meghallgatása nem indokolt. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a felperes költségmentessége, illetve az alperes illetékmentessége folytán a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Az illeték mértéke az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (Itv.) 46.§
(1)bekezdése alapján került megállapításra. Győr,
- szeptember
- napján Dr.Havasiné dr.Orbán Mária sk. .Vass Mária sk. a tanács elnöke előadó bíró Dr.Mészáros Zsolt sk. bíró A kiadmány hiteléül: kiadó