Bf.84/2016/14 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés j/ pont) miatt emelt vád alól felmentette és elrendelte a vádlott kényszergyógykezelését azzal, hogy azt az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell végrehajtani. Rendelkezett a járulékos kérdésekre vonatkozóan is. Az ítélet ellen a vádlott indokolás nélkül, míg a védője téves minősítés miatt jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1263/2015/3. számú átiratában a bejelentett vádlotti és védői fellebbezést alaptalannak találta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eleget tett az ügyfelderítési kötelezettségének, a kihallgatott tanúvallomások, okirati bizonyítékok és az igazságügyi orvosszakértői vélemények alapján azok gondos mérlegelésével állapította meg a tényállást. Indokolási kötelezettségének is messzemenően eleget tett. A megalapozott tényállásból az ügyészség álláspontja szerint okszerűen vont következtetést arra, hogy a vádlott a terhére rótt cselekményt elkövette, a cselekmény jogi minősítése is törvényes. Helytállóan állapította meg az elmeorvosszakértő véleménye alapján azt is, hogy a vádlott beszámítási képessége a cselekmény elkövetésekor teljes mértékben kizárt volt. A Fellebbviteli Főügyészség megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a vádlott vonatkozásában a bűnismétlés reális veszélye változatlanul fennáll, hiszen a gyógyszerek szedésének elmaradása esetén a szorongó téveszmék azonnal jelentkeznek, melyeknek súlyát és jelentőségét a vádlott nem tudja felismerni, így a bűnismétlés veszélye reális és közeli. Ugyanakkor utalt a Fellebbviteli Főügyészség arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a Btk. 24.§-ára, mert az helyesen a hatályos Btk. szerint a Btk. 17.§

(1)bekezdése, így ezeket a jogszabályi felhívásokat az elsőfokú ítéletben helyesbíteni kell. Összességében a Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője a minősítés megváltoztatásáért és életveszélyt okozó testi sértés kísérletének megállapítása végett bejelentett fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le az eljárást és a megállapított tényállás is helytálló. Kiemelte ugyanakkor, hogy a 3/2013. BJE határozat iránymutatása alapján az egyes bűncselekmények elhatárolása szempontjából az elkövető tudattartalmát kell behatóan vizsgálni. Nem vitatta, hogy a vádlott által használt eszköz abszolút alkalmas volt azt élet kioltására, ugyanakkor a vádlott által alkalmazott közepes erő az ölési szándék hiányára utal. Hangoztatta, hogy valójában a vádlott a cselekményével nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozott. Kiemelte, hogy ölési szándékra utaló kijelentéseket a vádlott nem hangoztatott, élet elleni fenyegetés a részéről nem volt, az azonban nem vitatható, hogy a tanú1 jelenlétében a vádlott több alkalommal tett az édesanyja megölésére vonatkozó kijelentéseket, ugyanakkor ma már nem állapítható meg, hogy ezt milyen indulati állapotban tette. A vádlott betegségére tekintettel a védő érvelése szerint a hangoztatott kijelentéseket fenntartásokkal kell kezelni, ugyanakkor az sem vitatható, hogy a szándéka nyilvánvalóan kiterjedt a sérülés okozására, azonban ölési szándék álláspontja szerint semmiképpen nem állapítható meg. A vádlott a felszólalásában a sajnálkozását hangoztatta, kijelentve, hogy nem akarta megölni az édesanyját, azt sem érti hogyan tudta mindezt megtenni. Elmondta még, hogy jelenleg jól érzi magát, gyógyszeres kezelés alatt áll, azonban a cselekmény elkövetésének az idején nagyon beteg volt. A másodfokú bíróság a vádlotti és védői fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet az azt megelőző eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le az eljárását. A vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása szempontjából releváns valamennyi bizonyítékot beszerezte, azt értékelte, mérlegelte, és tényből tényre is helyesen következtetett. Az ítéleti tényállás vonatkozásában megállapítható, hogy az megalapozott, mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól. Ugyanakkor az iratok tartalma alapján a Be. 352.§

(1)bekezdés a) pontjában írtakra figyelemmel kiegészítésre, illetve pontosításra szorul az alábbiak szerint: Az elsőfokú ítélet

1. oldal
2. bekezdésének
3. mondatát azzal egészíti ki, hogy „az alvó sértettet a nyakán közepes erővel megszúrta…", „az édesanyját többször közepes és közepesnél kisebb erővel megszúrta, megvágta" (igazságügyi orvosszakértői vélemény
4. pontja és a szakértő tárgyalási vallomása, elsőfokú ítélet
5. oldal utolsó bekezdése). Az ítélet
6. oldal
7. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a jobb felkar középső harmadának sebzése a sértett védekezése közben keletkezett. Az ítélet
8. oldal
9. bekezdésében az utolsó mondata a mellkasi sérülésekre vonatkozik. Ugyanezt a bekezdést kiegészíti a másodfokú bíróság azzal, hogy a nyaki sérülések vonatkozásában a súlyosabb eredmény elmaradása a véletlen szerencsének tudható be (igazságügyi orvosszakértői vélemény
10. oldal). Az ekként kiegészített tényállás már hibamentes, a vádlott részbeni tagadásával szembenálló részében is a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A bizonyítékok értékelésével kapcsolatosan megállapítható, hogy a büntethetőséget kizáró ok fennállása esetén is terheli a bíróságot a Be. 75.§

(1)bekezdésében írtak szerint a tényállás alapos és hiánytalan tisztázásának a kötelezettsége. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság ennek a kötelezettségének maradéktalanul eleget is tett és indokolási kötelezettségét is kifogástalanul teljesítette. A cselekmény előzményeit és a cselekmény elkövetése után történteket a tanú2, a tanú3 és a tanú4 kihallgatott tanúk vallomása, a tanú5, a tanú6, a tanú7 és a tanú1 tanúknak a nyomozás során tett és a tárgyaláson törvényesen felolvasott nyomozati nyilatkozatai alapján állapította meg. Helytállóan került rögzítésre a tanú1 nyomozati vallomása alapján, hogy az események előtt a vádlott több alkalommal tett olyan kijelentést előtte, hogy egyszer úgyis megöli az anyját. A sértett bántalmazásának körülményeit, a cselekmény lefolyását, az objektív természettudományos alapokon nyugvó igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján lehetett pontosan rekonstruálni. Megjegyzendő, hogy a vádlott maga sem vitatta, hogy többször megszúrta az édesanyját, a vágásokat is elismerte, kizárólag az ölési szándék létét tagadta, állítva, hogy csak fájdalmat akart okozni a sértettnek. Az elsőfokú bíróság helyesen fordított kiemelkedő hangsúlyt a vádlott elkövetéskori elmeállapotának tisztázására. A tárgyaláson ennek érdekében személyesen hallgatta meg az elmeorvosszakértőt és az igazságügyi orvosszakértőket. Az általuk előterjesztett és az eljárás során senki által nem vitatott szakértői vélemény alapján törvényesen vont következtetést a vádlott beszámítási képességének kizártságára. Ugyanakkor a vádlott által elkövetett bűncselekményt a másodfokú bíróság a tényállásban leírt módon bizonyítottnak látta. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerűen következtetett arra, hogy a vádlott élet elleni bűncselekményt követett el és az elsőfokú bíróság a cselekményt törvényesen is minősítette. Büntethetőséget kizáró ok esetén - az alanyi oldal hiánya miatt - a tárgyi oldal elemeiből kell kiindulni a helyes minősítés meghatározása érdekében. Éppen ezért a másodfokú bíróság a védőnek az alanyi oldal elemzésével kapcsolatos okfejtésével nem is értett egyet. A Kúria 3/2013. BJE határozatának 2/A. pontjait figyelembe véve az alábbiak állapíthatók meg. Az elkövetéskor használt eszköz - jelen esetben a kés - az emberölés tipikus elkövetési eszköze. A nyakra, mint életfontosságú szervre célzott közepes erejű szúrás, valamint az ismételt, 12-13 rendbeli további erőbehatás emberölési szándékra utal. A vádlott a cselekmény elkövetése előtt kijelentette, hogy meg fogja ölni az anyját, majd a cselekményt követően azzal hívta fel a barátját, hogy „megtettem". A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fenti tényezők a tárgyi oldalból következtethetően az alanyi oldalon a vádlott emberölési szándékára utalnak. A kóros elmeállapotban elkövetett cselekmények pedig tipikusan „szándékosak". Ennek megfelelően helyes a Btk. 160.§

(1)bekezdés és

(2)bekezdés j) pontja szerinti cselekmény kísérletként történő minősítése, azonban a Btk. 10.§ felhívása az elsőfokú bíróság részéről elmaradt. Az igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság törvényesen alkalmazott intézkedést a vádlottal szemben, ugyanakkor a jogszabályi megjelölés hiányos és egyben téves is. A Be. 6.§

(3)bekezdés c) pontjának felhívásán túl a 17.§

(1)bekezdésének a megjelölése is szükséges a tévesen felhívott 24.§ helyett. Ugyanakkor a rendelkező részből a következetes bírói gyakorlat szerint a másodfokú bíróság mellőzi a bűncselekmény 1 rendbeli voltára történő utalást. Ha a diszpozíció csak egyszer valósul meg, akkor az 1 rendbeli kifejezés használata szükségtelen. Erre mutatott rá a Kúria a 61. számú Büntető Kollégiumi véleményében. Mindezeknek azért is van jelentősége, mert az emberölés többrendbeli nem lehet, több sértett sérelmére elkövetett cselekmény ugyanis törvényi egységet alkot és lényegesen súlyosabban - a Btk. 160.§

(2)bekezdés f/ pontja szerint - minősül. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a járulékos kérdésekre vonatkozóan is törvényesen rendelkezett. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét alapvetően helyes indokaira tekintettel a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A bűnügyi költség viselésére vonatkozóan a Be. 339.§

(1)bekezdés alapján határozott. Budapest,

1. év július hó
2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke dr. Halász Irén sk. előadó bíró dr. Borbás Virág Bernadett sk. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 23.B.85/2015/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.84/2016/
4. számú végzése folytán
5. év július hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. év július hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Czibere Éva tisztviselő